Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-10-07 / 40. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1934. október 7. fogadják szívesen a tiszteletükre megrendezett műsort. A Move szalonzenekara Sipos József karnagyi vezetésével nagy tetszéssel játszotta el az ünnepi nyitányt, majd Kántor Mihály derék cigándi Bokrétája a bájos Májusjárást és a szilaj Szüzgulya- forditást nagy tapssal kisérve adta elő. Dr. Pauliczky István pompás baritonján elénekelt magyar nótái, Klacskó Béla zenetanár nagyszerű zongorakisérete mellett, rendkívül nagy tetszést arattak. Mikulka János mikóházai bok- rétásai a Konyhatánc sokszínű szép előadásával ragadták nagy tapsra az idegen és itthoni közönséget. A műsor egyik legkiemelkedőbb pontja a végtelen bájos Salacz Éva és Judith nagyszerű táncszáma volt. Szűnni nem akaró taps jutalmazta a nehéz, de tökéletesen előadott produkciójukat. A rudabányácskai Bokréta Kassai A ladár vezetésével hangulatos és kedves népszokást mutatott be egy lakodalmi jelenet előadásával nagy sikert aratva. Ugyancsak nagy sikerben volt részük a cigándiak- nak a Fonó és Falusi bál számaival. Nagyon tetszettek a közönségnek a kuruc nótáknak, az e nóták igazi hangszerén a tárogatón való bemutatása. Szemkovics Sándor cigányzene melletti játéka reá is szolgált az ünneplésre. A mikó- háziak következő számát az Árvaleány búcsúztatóját bemutató páratlan zenei értékű leánykarát ünneplő zugó taps alig szűnik meg, s máris Cigánd tüzes, szilaj ke- ménycsárdása teremt olyan hangulatot, hogy orkánná erősödik a tetszésvihar. A Move zenekar pattogó ütemű indulója zárja be az előadásokat, fl „ZEMPLÉN“ EREDETI TflRCAJfl A Rákóczi induló és Vaczek Károly Irta: Vongrey Gusztáv 1802. évben — amikor a fehér és kiváltságos premontrei kanonok rendet a király visszaállította — a zemplénmegyei leleszi monostorba gazdasági praefektusul Vaczek Károly rendtag küldetett ki. Erről s a Rákóczi nóta és indulóról kapcsolatosan akarok megemlékezni most, amikor közeledik a Rákóczi emlékének szentelt év. Vaczek nem volt magyar születésű, de mint legtöbben magyarrá vált a magyar medence kohójában még akkor is, amikor pedig nem magyarosítottak, — de a Duna-Tisza tája természetszerűleg végezte hangtalanul ezeréves munkáját. Vaczek a rend évkönyvei szerint „Moravius Budoviciensis“ — előbb mint csendes szerzetes [élte napjait Jászón, majd amikor a rendet József császár feloszlatta — Gölnicbányára került plébánosnak. A kimozdított sorsú pap melyek sikerénél forróbb színházi est rég nem volt a Városi Színházban. Tánc reggelig Az előadás után a Vigadó termeiben reggelig tartó tánc volt mindkét éjjel. A németek megven- dégelésére rendelt nagyszerű édes szamorodni butéliáinak légiói ürültek ki, s a tüzes „tokaji“ fogyasztása emelkedett hangulatot eredményez s mig a vendégek és az úri társadalom a Vigadóban szórakozik, a szinházkert fedett helyiségében Bokréta bálban táncol, a magyar falvak bokrétás népe. Paulini Béla, aki a „Zemplén“ meghívására az első előadásra Ujhelybe utazott, gyönyörködve nézte a vigadó, táncoló zemplénieket. A második napon a csoportot kisérő dr. Vásárhelyi Gyula sok németet kalauzolt le a Bokréta bálra, s maga is nem egy lányt, menyecskét forgatott meg a táncban. Kedves jelenet volt a németeknek a falusiakkal való tánca, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy sok derék német vendégünk elsőrangú csárdás táncos lett a végig jó hangulatú mulatságban. Az elutazás Kedden és csütörtökön délelőtt 10 órakor autók és kocsik szállították a németeket az állomásra, illetve az elutazást megelőző s az Állami Borpince megtekintésével kapcsolatos borkóstolásra. Dr. Búza Béla, a Pinceszövetkezet idegen- forgalmi és propaganda szempontokat mindég szem előtt tartó igazgatója figyelméből a szövetkezett márkás borait kóstolták végig vendégeink. Az elutazókat rengetegen kisérték ki. A bucsuzko- dás jelenetei olyanok, mintha régi és meghitt ösmerősöket vinnének itt sem találta nyugtát, — Rozsnyóra ment professzornak, majd 1790. évben banderiális káplán lett s mint az insurrectió káplánja járt a felkelőkkel és nemcsak lelki vigaszt nyújtott, hanem lelkesítette a magyarokat bizonnyal azon még megmaradt tárogatókon — mik még mai napig is megvannak s őriztetnek a jászói prépostság könyvtárában. A Rákóczi nóta a hagyomány szerint Barna Mihály Rákóczi udvari cigányának alkotása, azonban Vaczek volt az, aki azt először le- kottázta a század vége felé. Gróf Fáy István — akinek bizonyos nexusa volt az illusztris renddel — írja „az igazi Cinka Panna néhány magyarjait birom főt. Vaczek Károly néhai premontrei kanonok úrtól, ki Jászón mint 93 éves aggastyán halt el előbb 33 évvel és aki Cinka Pannát jól ismerte“ —■ az irás 1859. évből kelt. Ugyancsak ő irja később „amennyire hallám Vatzek Károly egykori jászói kanonok úrtól (ki rendkívül ügyes volt egykor a hegedű és tova a vonatok. Dr. Vásárhelyi Gyula is búcsút vesz a bucsuzá- son megjelent előkelőségektől, s szívélyesen elköszönve a „Zemplén“ munkatársától kéri, hogy lapunk utján tolmácsoljuk Sátoraljaújhely vendégszerető közönségének csoportjaival szemben tanúsított végtelen kedvességét és figyelmességét. Az indulás sípjelére a vonat és pályaudvar hangos az éljen, Hoch és Heil kiáltásoktól, s ameddig csak látni a robogó vonatot, száz és száz kar zsebkendő lobogtatá- sával vesz búcsút egymástól Uj* hely és német vendégei A „Zemplén“-t az előadások megrendezésével kettős cél vezette- Nívós és magyaros müsoru előadásokkal német vendégeink szórakoztatását, s ezen keresztül a rendkívül nagyjelentőségű idegen- forgalom ügyét tettük magunkévá. S hogy ezen előadások esetleges haszna nemes és igaz ügy céljaira fordittassék, felajánlottuk az estéink költségei után megmaradható felesleget a szegények gyámolitása ügyében oly nagy munkát kifejtő Népkonyhának, s a Népkonyha intézmény fáradhatatlan, nemes- lelkű patronájának gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőnének. Az előadással kapcsolatban két levelet kaptunk. A két levél kettős célkitűzésűnk egy-egyikével kapcsolatos, s a legilletékesebb helyről íródott. Boldog büszkeséggel és a jő munka elvégzésének örömével adjuk itt a két levelet. Gróf Széchenyi-Wolkenstein Er- nőné e meghatóan szép sorokat küldte: Mélyen tisztelt Szerkesztő Urak! Mélyen meghalott oly szives leveliik és igazi örömmel jövök egynéhány családtaggal a szép előadásra. i mummt —— pásztorfurulyán) a tárogató leginkább lassú szomorú magyarokban tett leírhatatlan hatást, a bandáknál is csak néha hivatott. Cinka Pannának még volt tárogató fúvója, de már Biharinak nem. Előttem áll most is a tiszteletreméltó öreg, a szép liliom és hattyufehér premontrei öltözetben, ősz hajával, midőn a jászói szép völgyben, a praelatura kert lugasaiban sokszor beszélt velem Cinka Pannáról — mondá, hogy lassú magyarokban, sokszor az első részt ő maga húzta csendes kísérettel, a második részét a magyarok pedig az egész kar és e között a diadalmas tárogató. Mondá a fentnevezett kanonok ur, hogy a tárogató hangja azonkívül még harcias szellemű verbunkosokhoz igen illett, mi onnan is látszik, hogy e hangszer régente a táborban nagyon szerepelt és a bandériumokban.“ Bizonnyal önmagáról beszélt a harcok viharát is megjárt szerzetes és úgy tudom a Jászón őrzött hangszereket azóta sem tudta megNem is találok szavakat mélyen érzett hálám kifejezésére. — Hiszen annyira szivemen fekszik a most válságba jutott Népkonyha ügye — és boldog vagyok, hogy Önök e szép terv ■ vei újra hathatós segítséget nyújtottak ezen intézmény fenntart- hatásához Leghálásabban: Gr. Széchényi W. Ernöné Dr. Vásárhelyi Gyula lapunk szerkesztőjéhez a következő levelet intézte: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Igen tisztelt Barátom! Mint a németországi magyar idegenforgalmi propaganda vezetője boldog örömmel állapíthatom meg, hogy a tokaji kiránduló csoportok számára élménnyé ma- gasziositották a sátoraljaújhelyi napokat a „Zemplén * nagyszerű színházi estéi, s Paulini Béla igen kedves barátom szive vérével életre hivott zempléni szivár ványos Bokréták szereplései. A németek számára vonzóbb, érdekesebb és a magyar nép lelkét hivebben visszatükröző e színes produkciónál többet és jobbat nem nyújthattatok volna, mert szerény véleményem szerint ezek a szivet melegítő gyönyörű magyar Bokréták minden idegenek által látogatott ünnepségen műsoron kellene legyenek. Az „Zemplén“ szerkesztőségét igazán csak őszinte hálám illetheti, azért az őszinte baráti kedvességért, amivel magyarországi vonataim vendégeinek e nagyszerű estéket megrendezni szívesek voltatok. Fogadjátok legőszintébb nagy rabecsülésem nyilvánítását és maradok szolgálatra mindenkor kész őszinte barátsággal tisztelő hived: Dr. Vásárhelyi Gyula fújni senkisem — tulnagyok s ta‘ Ián valami hiányzik is azokról. A nóta azonban szárnyra kelt s megszületett az induló is — Bihari János alkotta a nóta motívumaiból, vagy Bihari Sándor szerezte maga — de mindenesetre Vaczek mentette át. Így hallhatta azt Scholl Miklós katonai karmester, aki aztán hangszerelte s ki is adta s háttérbe szorította a régi Rákóczi nótát. Ismeretes még a Liszt majd Erkel feldolgozása s végül közkinccsé lett lelkét mindenesetre megőrizte Berlioz feldolgozásában. Vaczek Károly aztán Jászóra került vissza, ahol mint a rend seniorja s jubilánsa — s mint a rend eltörlése előtti utolsó foga- dalmasa halt el 1832. márc. 27-én 93 éves korában. Ott is temették el a klastrom templom kriptájában, — mely felett most újból csehek járnak, mint ott már nem először — és hihetjük, hogy újból visszakerül s megfujja valaki az ősi monostor tárogatóját, melyből csak a magyarok lelke szólhat.
