Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-09-30 / 39. szám
1934. szeptember 30. ZEMPLÉN 5. oldal. A ZEMPLÉNI FÖLD GIGÁND Ragyogó, napfényes időben fut ki velünk az autó a berecki országúira. Oly melegen süt a nap, hogy a könnyű átmeneti kabát is lekivánkozik rólunk, de hiába 1 mégis csak ősz van már. Üresek a földek, csak itt-amott zörög még egy-egy tábla kukorica és az egyhangú színezést csak elvétve élénkíti meg egy kis répa vagy lóheresáv zöldje. Kerülő utakon Valamikor, nem is olyan régen, nem erre mentünk Cigándra, Rigóország fővárosába, hanem a rendes utón — Borsi felé indult a kocsi. Ma már cseh szuronyok zárják el a borsi ut elejét és kényszerűségből kanyargós kerülőkkel lehet csak a Bodrogköz szivébe eljutni. Amióta a berecki Bodrog- hid megépült, mégis csak javult valamit a helyzet, de addig bizony — különösen vásári napokon — órákat sőt félnapokat kellett a kompnál ácsorogni a szekereknek, amíg az innenső partra kerülhettek. Átmegyünk Alsóbereckin érintjük Karost, a Becsked-tanyát, megcsodáljuk a karosai ősrégi templomot, Pácinban megnézzük futólag a monumentálisnak ígérkező és most épülő uj katholikus templomot, átsóhajtunk a közel lévő, de a trianoni határral irdatlan mesz- szeségbe szakított kövesdi várromra, elfutunk a szépen müveit Béla- tanyai földek mellett és — már Cigándon is vagyunk! A Kozma György-tér A leveldi Kozma György főispán nevéről és tiszteletére elnevezett hatalmas tér mellett megyünk a községháza felé. Ez a befásitott tér röviddel ezelőtt még egy miazmákat terjesztő, szúnyogokat termelő egészségtelen pocsolya volt. Főispánunk szeme ezt észrevette és segíteni akarása megszüntette a fertőző baci- lustelepet és pár év múlva a szépen fejlődő facsemeték árnyas szép ligetté fogják varázsolni a leveldi Kozma György teret. Ülésezik a falu parlamentje A községházán a főjegyzőt: Ács Tivadart nem találjuk a szobájában. Nyitva hagyott ajtaján azonban belátunk a tanácsterembe, ahol a községi képviselőtéstület tartja rendkívüli ülését. Kénytelenkelletlen indiskréciót követünk el és végighallgatjuk az ülés szónokait. Rendkívül fontos tárgya van a gyűlésnek : a földmi veils ügyi miniszternek a faiskolák megsemmisítésére vonatkozó rendeletét tárgyalják. Nagy az izgalom, mert nem kevesebbről van szó, minthogy a kb. 6000 drb. szép, egészséges gyümölcsfa csemetét október 15-ig el kell pusztítani. Pedig a községi faiskola nagyon szépen prosperált, az ellenőrző kiküldöttek még a múlt évben is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a faiskoláról, azóta sem állapította meg senki, hogy a csemetefáknak valami bajuk lenne és igy érthetetlennek látszik, hogy miért kell ezt a faiskolát elpusztítani. Elkeseredett és kétségbeesett felszólalások hangzanak el, hiszen épen most vannak folyamatban egy 200 holdas gyümölcsös telepítésének munkálatai, amelyből a mostoha viszonyok között élő község idővel szép bevételt remélhet. A gyümölcsöshöz a faiskola adta volna az olcsó csemetefákat, ha ez most meghiúsul, nem lesz községi gyümölcsös, mert idegenből drága pénzen nem bírnak gyümölcsfa csemetéket beszerezni. Végül is is meghozzák a határozatot : Kérik a földmivelésiigyi minisztert, hogy ezeknek az indokoknak figyelembevételével Cigándra vonatkozólag hatálytalanítsa a rendeletet. (Örömmel értesítjük a cigándi- akat ezúton is, hogy kérésük nem talált süket fülekre, mert a vármegye közgyűlése elhatározta, hogy feliratot intéz a földmivelésügyi miniszterhez legalább 20 zempléni faiskola — közöttük természetesen a cigándi is — meghagyása iránt) Ártéri járulék van — csatornázás nincsen ! Az ülés után elbeszélgettünk a főjegyzővel és a bíróval, Kertész János urammal. A község nagyon nehéz anyagi viszonyai kerülnek szóba. Cigándon ez évben is olyan katasztrófális szárazság volt, hogy a kapásokban — ami pedig a fő- jövedelmiforrásukat képezi — 45—60%-os kár volt. Emellett a burgonyát nem is tudják értékesíteni, mert helybe nem jön a vevő, ha pedig behozzák a kb. 40 km.-re fekvő újhelyi piacra 4, 3 sőt 2 P-ős árakon kell eladniok, hacsak haza nem akarják megint vinni. Nagy hátránya a községnek az is, hogy a nagyösszegü ártéri járulék dacára a csatornázás hiányos, aminek következtében még május hónapban is 1500—2000 hold föld áll viz alatt. Évente 28000 P. ártéri járulékot fizet a község és 2000 hold földje viz alá kerül, holott egy kb. 18000 pengőbe kerülő 15 kméteres csatornával el lehetne hárítani az elöntések veszedelmét. Az olcsó állami ruhaakció. Nagy helyesléssel beszélnek arról az akcióról, amellyel az állam olcsó és jó fehérnemű és ruhaanyagokkal akarja ellátni a sze- génysorsu kisgazdákat. Az akció hibájául hozzák fel azonban, hogy az állam csak mintákat küld a községbe és nem csinál egyúttal lerakatot. A magyarok ugyanis nem szeretnek igy minták után rendelgetni. Ha vesz valamit, azt ki akarja magán próbálgatni, a sógorral, komával „megszakér- tetni“, kifizetni és hazavinni. Meg lehetne oldani a kérdést olyan formán, hogy valamelyik kereskedőnél lerakatot létesítenének, mondjuk községi felügyelet alatt és ott mindjárt nyélbe lehetne ütni a vásárt. Utunk ezután Janka Károly kormányfőtanácsos, ref. lelkészhez vezetett, akivel a község lelki dolgairól akartunk értekezni, azonban nagy sajnálatunkra nem találtuk otthon és igy csak fiának dr. Janka Bélának adhattuk át a „Zemplén“ üdvözletét. Cigándi szőttesek Budapesten A Mansz csoport agilis elnöknőjét Sere Dezsőnét kerestük fel ezután. Már a Hegyaljai Héten is igen nagy érdeklődést keltettek Ujhelyben a remek cigándi szőttesek, kendők és bőrujjasok, amelyek mindegyike egy-egy remeke a népművészetnek. — A cigándi szőttesek hire Budapestre is eljutott — mondotta Sere Dezsőné — és a Corvin áruháztól meghívást kaptunk a népi kézimunkaversenyre és kiállításra. Az áruház egyik termében ki lesznek állítva a cigándi nép művészetének reprezentáns darabjai és egyik menyecskénk a kiállítás alatt be fogja mutatni a főváros közönségének, hogyan készülnek ezek a szép dolgok A „Bokréta“ Az immár országos hirü cigándi Bokréta életrekeltőjét és vezetőjét: Kántor Mihály ref. igazgató-tanítót kerestük fel ezután vendégszerető házában. Kedves családja körében magyaros szívességgel fogad és természetesen mindjárt a Bokrétára terelődik a sző. Elbeszélgetünk az eddigi szereplésekről, sikerekről és a további tervekről. — A Bokréta népszerűsége nemcsak az országban, hanem — ami még ennél is több, a faluban is egyre jobban terjed, — mondja Kántor Mihály. Egyre többen és többen jelentkeznek a Bokrétában való szereplésre, egyre többen veszik fel a régi szép viseletét és talán sikerül elérnünk azt, hogy a mostani felemás ruházkodás helyett a cigándiak apáik szép magyar viseletében fognak pompázni. — Minden alkalmat felhasználunk arra, hogy a népviseletet minél szélesebb körben megked- veltessük. Most is, az önkéntes Tűzoltóság táncmulatságán fele belépődíjat fognak fizetni azok, akik cigándi népviseletben jönnek el és más módon is igyekszünk a magyar ruhát népszerűsíteni. — Nagyon érezzük egy^kultur- ház hiányát, — mondotta tovább Kántor Mihály. Most, ha valami előadástakarunk rendezni, a korcsmái termet kell kibérelnünk és ez bizony nem jó hatással van a fiatalság erkölcseire. No de reméljük, hogy a kulturházat is sikerül majd megépítenünk. Alkalmas helyünk már van is hozzá: a leveldi Kozma György tér! Cigándi humor Kántor Mihály minden szavát az a ragaszkodás füti, amivel községe és népe iránt viseltetik. Soksok értékes, érdekes cikke és tanulmánya jelent már meg Cigánd- ról és népének egyedül álló szokásairól. Mutatóban még elmond egynéhány kis anekdotát annak jellemzésére, hogy ez a komoly nép megérti és szereti a tréfát, ha nem árt vele senkinek. — Valamikor nem is olyan régen Cigánd két községből: Kis- és Nagycigándból állott. A kis- cigándiakat nagyon bántotta, hogy a templom Nagycigándon volt, de hát persze ezen nem lehetett segíteni. A nagycigándiak azonban — ismerve a kiscigándi keserveket — a következő tréfát eszelték ki — amint a hagyomány mondja. Felbérelték a falu bolondját, aki azzal állott elő a kiscigándiaknak, hogy ha adnak neki 2 liter pálinkát, hát átviszi hozzájuk a templomot. A bolond megitta a pálinkát, köteleket kerített, körülfogta velük a templomot és a kötél végét a vállaira véve, odaszólt a szépszámú kiscigándi nézőseregnek: — No, adják fel kendtek a hátamra a templomot, majd én viszem 1 Persze, nagy nevetés lett a dolog vége, mindkét falu részéről. A másik eset nem régen történt. Aratómunkások jöttek a faluba és munkát kerestek. Megszólítottak egy magyart, hogy mondja meg nekik, kinek aratnak ott a legtöbben, hogy ők is megpróbálkozzanak nála. A magyar egész komoly képpel igazította útba a munkásokat, hogy menjenek Bóber Andráshoz, annak aratnak a legtöbben. Persze, nagyot néztek azután az aratók, amikor megtudták, hogy Bóber Bandi a falu kondása, akinek különben tényleg a legtöbben aratnak, mert minden sertés után jár neki a gabona-kommenció. Családom nevében is fájdalommal tudatom, hogy felejthetetlen kedves fiam, dr. Ku- lics József ny. kir. járásbiró életének 47. és boldog házasságának 17. évében 1934. szept. 24-én éjjel 12 órakor hosszas szenvedés után Balatonalmádin elhunyt. Temetése Balatonalmádin 1934. szept. 25-én volt. 197/39 Kulics János. Nem puszta álom a reménység! | Természetes tehát, hogy az emberiség általában arra törekszik, ||| hogy a hangulatot, a kedvet, reményt előidézze és fokozza. Ez leginkább elérhető a magy. kir. osztálysorsjáték által, mert akinek sorsjegye van, alapos a kilátása, hogy egy kis befektetés árán gyorsan nagy vagyonra tehet szert. Hol nyerhet most 20 ezer, 25 ezer, 30 ezer, 40 ezer, 50 ezer, 100 ezer, 200 ezer vagy 300 ezer pengőt! Az osztálysorsjáték módot, alkalmat ad mindenkinek, hogy kisebb-nagyobb nyereményben részesüljön bárki, mert mindenkinek és az összes sorsjegyeknek egyforma a nyerési esélye! Az új sorsjegy húzása már október 20 án kezdődik, tehát Szerencse fel! illii mer, — az nyer! Az 1. osztályú sorsjegyek hivatalos ára az összes főárusitóknál: Állandó és kitartó játék által érhető el eredmény 196/39
