Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)

1934-07-29 / 30. szám

1934. julius 29. ZEMPLÉN 5 oldal. AZ A szeptember havában kezdődő vörös keresztes ápolónőképző uj év­folyam megnyitása alkalmából szük­ségesnek tartom, hogy közönségünk tágabb rétegei is érdeklődjenek e kultúrintézmény iránt. Az országos vörös kereszt egye­sület helybeli ápolónőképző iskola I. és 11. éves növendékei vizsgáit a vármegye alispánja elnöklete alatt működő bizottság junius 2—3-án megítélte. Elnöklő alispánunk öröm­mel hirdette ki a vizsgáló bizottság határozatát, amely szerint az ered­mény minden növendéknél kitűnőnek bizonyult. A nyolcadik éve működő iskola ötvennél több ápolónőt képezett ki. Ezzel a hazánkban annyi hiányos képzettségű és 50°/»-on felüli szám­ban oklevél nélkül működő ápolónők sorát csökkentette. A háború előtt 14 helyütt képeztek ki vörös keresztes ápolónőket, az ország különböző kór­házaiban, jelenleg csak a budapesti és újhelyi iskola áll fenn. A régi is­kolában 6 hónapos tanfolyamokon képezték ki a 6 elemi iskolai előkép­zettségű növendékeket. A rohamosan fejlődő orvostudomány most megkí­vánta azt, hogy segítőtársai, az ápoló személyzet oly kiképzésben részesül­jön, amely a vörös kereszt egyesület nemzetközi célkitűzésének megfelelő munkateljesítményre alkalmasnak bi­zonyuljon. A mostani két éves tanfolyam el­méleti és sokoldalú gyakorlati kikép­zéséhez szükség volt arra, hogy négy, vagy nyolc középiskolai végzettségű nők keressék fel az uj iskolát. Közkórházunk nyugalmazott igaz­gatója úgy az első, mint a második iskolát a helybeli vörös kereszt fiók­egyesülete segélyével állította fel. Ha számba vesszük, hogy az első isko­lánk mily eredménnyel dolgozott a háború előtti és alatti időben, úgy határozottan állíthatom, hogy az 1905-ben megnyílt Erzsébet közkór­házunk jó hírnevének egyik tényezője az a betegápolás volt, amelyet az iskolánkból kikerült vörös keresztes nénék végeztek. Amikor az igazgató 1911-ben füg­getlenül a központtól, német példán okulva, megkezdte az önkéntes vörös keresztes nénék kiképzését, hogy lelkületileg alkalmas jobb képzettségű nők ott kioktassanak; az intézet nem­zetvédelmi feladatot teljesített. A ma­gyar nőt arra akarta kiképezni, hogy otthon, hitvesénél, gyermekeinél a betegség komoly napjaiban sikeres beteggondozással helyt álljon. A csa­lád egy egyént kapott, aki nem a megfizetett kéz rideg munkáját, hanem a hozzátartozóinak szeretetével és jó­ságával kapcsolt sikeres ápolással tegye sikeresebbé az orvos munká­ját. Alig múlt el 8A esztendő, amikor a világrengést jósló készülékek jelez­ték a közeledő katasztrófát. Fokozni keltett a hadikészültséget, a háborús betegápolás lehetőségeit. A mi tan­folyamaink tartalmasabbak voltak, mint amilyeneket a vörös kereszt központja szervezett. Viszont ered­ményeink is jobbak voltak. Hatása nem csak abban nyilvánult, hogy a háború kitöréséig 159 ápolónőt ké­peztünk ki, akik helyt álltak, hanem kiterjedt a háború alatt, meg után felállított karitativ intézmények meg­alkotásában is. Erzsébet közkórházunk vöröske­resztes néneképző első iskoláját úgy­mint a többit, a háború összetörte. Mindenét elvesztette, de fennmaradt a vöröskereszt munkájaképen kiter­melt lelkűiét. Ez biztató volt. Uj kor­szak uj iskolát, uj célkitűzést kívánt a vöröskereszt világszövetségi zász­laján. Az iskola feladata uj lett. A kór­házi betegápoláson kivül a mai tár­sadalmi feladatok közül részévé vált, hogy az innen kikerült ápolónők értsék meg a mentőszolgálat lényeges részeit, a csecsemő és anyavédelem tudásának elsajátításával segédkezze­nek a jövő nemzedék helyes testi nevelésében. Tanulják meg a magán- egyéneken, a szegénybetegeken, a városban, otthon végzendő betegápo­lást. Végezzék a szükséges szegény- gondozást. Segédkezzenek a gümőkor leküzdésénél, a tüdőbeteg gondozó intézet munkájának ellálásában. Tud­janak ápolni bejáró szegény iskolás gyermekeket. Legyenek sokféle jó lelket, szigorú lelkiismeretet erős tes­tet igénylő munka osztályosai, ingye­nes kiképzésen kivül anyagi segély­ben is részesek. Amikor iskolájukat az élet iskolájával felszerelik egy vi­lágszervezeti intézmény munkásai lesznek. Ha a lefolyt vizsga eredmé­nyeit számba vesszük, úgy a magyar ápolónő nemzetközi viszonylatban is helyt fog állani, mert növendékeink a legjobb munkára is képesnek bi­zonyultak. Elnöklő alispánunk ezt mondotta: Újhelyi iskolánk, mint közszük­ségletet kielégítő tényező jónak bi­zonyult. Fejlődjön tovább. Ennek a lehetősége meg van. A tervek s a pénz meg van hozzá, csak az orszá­gos vöröskereszt központ biztosítsa a fenntartási összegeket. Annak elő­nyeit úgy kórházunk, mint városunk, mint a betegápolás országos ügye fo­kozottabban élvezné majd. (C. M. dr.) SZIKTHÁZ Kardoss Géza színigazgató támo­gatást kérő beadványa ügyében a város szinügyi bizottságának már ismert megértő és helyes állásfogla­lása remélni engedi, hogy az újhelyi közönség nemcsak Ízelítőt kapott az újhelyi színjátszás művészetéből, ha­nem a Csokonai Színház művészei­nek évről-évre való szereplése révén a színi kultúra iránti igényei leg- messzebbmenően kielégítést nyernek. Az elmúlt színházi hét ismét a siker teljes jegyében folyt le s ez­úttal örömmel állapíthatjuk meg, hogy a nagyszerű előadásokat már szépszámú közönség élvezte és tap­solta végig. A bemutatásra került darabok kö­zül elsősorban a hétfői „Tűzmadár“ előadását kell kiemelnünk. Zilahy Lajos színmüve teljes szépségében érvényesült vitéz Jakabffy Dezső ki­fogástalan rendezésében s a ragyogó szereposztásban színre került elő­adásban. Halassy Mariska, Kardoss Géza és Thuróczy Gyula alakítása hosszú időn át nem felejtett élménye lesz az újhelyi közönségnek. A zsú­folt nézőtér hatalmas tapsviharral jutalmazta játékukat, de bőven kiju­tott az ünneplésből a kitűnő Jatzkó Ciának és a nagyszerűen az előadásba illeszkedő többi szereplőnek is. Kedden és szerdán Halász—Eise- mann rendkívül mulatságos, zenés komédiája, az „Egy csók és más semmi“ szerzett sok élvezetet a szép számú közönségnek. Nóthy Margit rendkívül bájos játékát, Bende férfia­sán szép alakítását, Kormos Ferenc pompás humorral megjátszott ügy­védjét fogadta nagy szeretettel az előadást végig tapsoló és nevető kö­zönség. Jatzkó Cia, Nagy Klári, Bi­hari, Szokoly és Lányi a közönség kedvenceinek kijáró ünneplésben ré­szesültek. Halassy Mariska e szerep­körében is a legjobbat adta, de ki kell emelnünk a tehetséges Hódy József sok derűt fakasztó játékát is. KobezI, Grinzing, a régi szép csá­szárváros hangulatát varázsolta elénk a bűbájos Strausz muzsikáju „Kék Duna“ csütörtöki bemutatója. Natasa hercegnő szerepében a szinház üd­vöskéje, a Jatzkó Cia férkőzött — ha lehet — még jobban a közönség szivébe. Hajnal Margit gyönyörű hangján remekül érvényesült a sok szép Strausz melódia. Meleg sikere volt ezúttal is a pompásan táncoló Eőry Klárinak. Strausz szerepében Sólyom egyik tegszebb bonviván alakítását adta. Bihari impreszáriója, Kormos és Szokoly alakítása bizto­sította az előadás humorát. Úgy maszkban, mint játékban jó volt Bende császárja. Nem volna beszá­molónk teljes, ha Jatzkó Rezső kar­nagy és zenekara szerepléséről, mint a siker részeseiről meg nem emlé­keznénk. Zemplén vármegye közigazgatási bizottságától. Szám : 1070/1934. kb. Tárgy: A sárospataki határőrlaktanya kibővítéséhez szükséges s a sárospataki 349/5., 349/6., 349/7. és 349/10. hrsz. ingatlanok kisajátítása. Hirdetmény. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur 1934. évi május hó 25 én 34.595/V. a.— 1934. szám alatti s fenti tárgyban kiadott rendeletével a törvényes kisajátítási eljárást az 1881. évi XL1. te. 32. és 33. §-ai értelmében elrendelte. Ennek következtében a kisajátitási terveket és összeírást 1934. évi julius hó 21-től augusztus hó 4-ig Sárospatak köz­ség községházánál 15 napi közszemlére kitétetni rendelem s ebből a célból Sárospatak község elöljáróságának kiadom. A kisajátitási eljárás határidejéül 1934. évi augusztus hó 7. napjának reggeli 8 óráját és összejöveteli helyül Sárospatak községházát tűzöm ki s annak foganatosítása cél­jából dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyész közigazga­tási bizottsági tag elnöklete alatt: Jerzsák Béla kir. műszaki tanácsos, a sátoraljaújhelyi m. kir. államépitészeti hivatal főnöke, közigazgatási bizottsági tag és Lehoczky Sándor vármegyei tör­vényhatósági bizottsági tagból álló bizottságot küldök ki. Jegyzőül pedig kirendelem Szerdahelyi Imre vármegyei iro­datisztet. Felhívom a sárospataki járás főszolgabiráját és Sáros­patak község elöljáróságát, hogy a kitűzött eljáráson szintén jelenjenek meg, amikor is a községi elöljáróság a kisajátitási tervek és összeírások közszemlére történt kitételét és nem­különben a kisajátitási eljárásról kibocsátott hirdetménynek kihirdetését igazoló községi bizonylatot és vétivet a bizottsági elnöknek átadni köteles lesz. Az érdekelteket figyelmeztetem, hogy a kisajátitási terv és összeírás elleni észrevételeiket az eljárás napjáig Sáros­patak község elöljáróságánál Írásban, vagy az eljárás során szóbelileg adják elő és hogy a bizottság a kisajátitási terv megállapítása felett akkor is érdemben határoz, ha az érde­keltek közül senki sem jelenne meg. Ezen hirdetményt a fent idézett törvény 34. §-a értel­mében a „Budapesti Közlönyében és a „Zemplén“ cimü sátoraljaújhelyi hírlapban 3 ízben közzététetni rendelem. Miről vétiv mellett: 1. dr. Szirmay István vármegyei tiszti főügyészt, 2. Jerzsák Béla kir. műszaki tanácsos, bizottsági tagot, 3. Lehoczky Sándor bizottsági tagot, 4. a sárospataki járás főszolgabiráját, 5. Sárospatak község elöljáróságát a kisajátitási terv és összeírás 2 példányának kiadásával azzal, hogy a kisajátitási összeírásban megnevezetteket vétiv mellett értesítse, 6. m. kir. 7. honvéd vegyesdandár parancsnokságot Miskolc, 7. m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságot Budapest, V., Klotild-u. 15., 8. Szerdahelyi Imre vármegyei irodatisztet, bizottsági jegyzőt a többi iratok kiadásával értesítem. Sátoraljaújhely, 1934. julius 14. Dr. Kozma György sk. főispán, elnök. A kiadmányt hitelesítette: Garanyi János

Next

/
Thumbnails
Contents