Zemplén, 1934. július-december (65. évfolyam, 26-52. szám)
1934-11-11 / 45. szám
1934 november 11. ZEMPLÉN 7. oldal. Közkórházunk tevékenysége a zemplénmegyei gümőkór leküzdésében Az emberi gümőkóros megbetegedések számának lecsökkentése és leküzdése első rendű állami és társadalmi feladat. E munkában csak közös erővel lehet eredményesen dolgozni. Úgy a gyógyító mint védő berendezéseinkkel ellehet azt az eredményt érni, hogy a nagy kaszás munkája csökkenni fog úgy mint a nyugati államokban. Egy hosszú emberöltön át ily irányú munkának a részese, sokszor vezetője voltam. Vegyes érzésekkel kel 1 tanulmányoznunk azt a graficont a mely szerint hazánkban a gümőkórban elpusztult egyének száma 1900—1910-ig hogy növekedett; 1920 — 1926-ig a halálozási görbe még merészebben felszökik, azóta lassan állandóan csökken. Az nem volt vigasztaló számunkra, hogy az úgynevezett cul- turánk fokozódása mellett a többi nyugati államokban hasonlót észleltek, mert hazánk a nemzetek sorában e tekintetben rossznak minősült. A mi adataink szerint Zemplénmegye Sátoraljaújhellyel az országos átlagban a legrosz- szabbnak bizonyult. 1908-ban tapasztalataim alapján azt mertem megírni, hogy a nemzet testi erejét és társadalmi jólétét csökkentő alkoholismus Zemplénmegyében fokozza a gümőkóros megbetegedéseket. Ellene dolgoztunk még pedig sikerrel, itt is úgy, mint az egész országban. Mikor a magyarországi kórházak működésének eredményeivel foglalkozók szükségesnek látták azt, hogy a gümőkór leküzdésére szükség van tanácsadó, elkülönítő, gyógyító intézetekre: megpróbáltam azt 1906—1908-as években minálunk megoldani. Uj pavilion megépítésével, a meglevőknek átalakításával, megbővitésével, nyitott fekvőhelyek berendezésének megalkotásával, vagy egy kölcsön- barak felállításával is próbálkoztam. Amikor gyakorlati eredményeink bemutatása után sem kaptunk segélyt, ekkor a József Főherceg Szanatórium Egyesület munkájához kívántunk csatlakozni, hogy gyűjtések kapcsán teremtsünk egy bizonyos alapot, a melynek fel- használásával tényleg lehetne egy kívánt intézetet megteremteni a közkórházzal összekötve. Az az elgondolás, hogy a Májuskut vagy a Potokocska völgyében építsünk egy tüdőbeteg osztályt nem állt helyet. A fenntartási költségek aránytalanul nagyoknak bizonyultak. Eredmény megítélése szempontjából az a kívánságunk jó volt hogy a mi környékünk alkalmas e célra. Közkórházunkban súlyos, sokszoros sipolyos, az egész szervezetre kiterjedő gümőkóros egyéneket sikerült rendbe hozni. A közkórház napsütéses, erdő- szőlőalji, bőséges levegőcseréjü elhelyezéze megsegítette a beteg- gyógyitást célzó egyébb eljárásainkat. Ha a legsúlyosabb gümős bajokkal fertőzöttek itt gyógyíthatók, abból arra kellett következtetnünk, hogy a gümőkórosak uj pavillonját a közkórház környékén a Zsólyomka völgyében kell megépíteni. A világháborút megelőző három esztendő nem volt alkalmas arra, hogy e kérdéssel tüzetesen foglalkozzunk. De a mikor a háborús megerőltetések csak fokozták a gümőkór terjedését, Zemplénmegye önvédelmére megalkotta az egyesületét a gümőkór leküzdésére. A siker nemcsak abban nyilvánult, hogy 647 rendes ;,és pártoló tagot sikerült összegyűjteni, de hogy 28870 koronát befizető alapítványi tagokat sikerült az ügynek összehoznom. Ez biztatott. Prihoda László dr. főorvos és egy gondozónéne kiképeztetése után megnyitottuk a sátoraljaújhelyi tüdőbeteggondozó intézetet. Természetesen ezen intézmény nem szorítkozott csak|arra, hogy a helybeli a helmeci, szerencsi, nagy- mihályi orvosi tanácsadó és segítő intézményeket létesítse, de munkakörébe vonta az ott lévő közkórházakat. Még pedig a nyílt sebészeti gümőkórban szenvedőket a sátoraljaújhelyi, a nyílt tüdőgümő- korban megbetegedetteket a nagy- mihályi és a helmeci kórházba hetyezte el. A járásorvosokat bevonta a védekezés kifejlesztésére, hogy nyilvántartásaik alapján egy-egy község összes gümőkórosai egyszerre jussanak a kórházba. Ugyanakkor intézkedtek a lakások és a bútorok fertőtlenítéséről. Felvilágosító írások, előadások kapcsán sikerült megyénk igen sok orvosának közreműködésével elérni azt, hogy a közönség segítőnk lett e munkában. A világháború eredményei, árva hazánk megcsonkítása mellett abban nyilvánultak, hogy a gümőkór 1926-ig még fokozottabban vészelt minálunk. A baj azzal csökkent, hogy a háborús áldozatok kihaltak. A sátoraljaújhelyi tüdőbeteggondozót sikérült átmenteni a háborút követő esztendőkben az ott működő orvosi személyzet önzetlen munkájával. Segítségünkre volt az, hogy a háborút követő években százezreket érő külföldi adományt sikerült összekoldulnom. A kórház megépítette 1923-ban a tüdőbetegek kifekvő helyeit. 1925-ben a laboratórium felett berendezte a gümőkórosak napozóját. Ugyanazon évben megszereztük a Kottán-féle kőbánya és major telkét, a mellyel a gümő- kórosok megépítendő pavilonjának helyes elhelyezése biztosítva van. 1926-ban a tüdőbeteggondozó saját helyiségeibe költözött be. De a helyes működésének útját állja az, hogy a kezelő helyiséget a vármegyei védőnőnek jut- tattákflakásul. 1927 ben elkészült a megépítendő gümőkóros pavilion terve és berendezésének költségelőirányzata. Az elmebetegek családi ápolásának kiterjesztése Sátoraljaújhelyen és vidéken a]gümőkor elleni küzdelem megelőző intézményének bizonyult. Ujhelyen s vidéken is lehetőleg csak pallós szobákban helyeztük el a gondozottakat. Tiszta fehér és ágyneműt követelünk a betegnek; tiszta szoba, udvar feltételei a jó gondozásnak. A mit a betegek kapnak, azt a gondozók is megkívánják. A kórházi üzembe be vezettük az államilag márkázott étekvaj használatát tekintettel gümőkóro- saink állapotáia. A város közönsége tudatára ébredt arra, hogy gümőkórral nem kell magát fertőznie étekvaj használata folytán. A gümőkórt megelőző védelmi intézményünk leglényegesebb eredménye az, hogy sikerült a jászóvári prépostság tejgazdaságával oly szerződést megkötni, hogy államilag garantált gümőkór mentes tej szállítását elvállalta. Ily állati termék használata mellett gümőkóros betegeinknek nincs szükségük arra, hogy szervezetük gü- mőkőr ellen kitermelt védelmi anyagát a fertőzött tej elleni védelemre, hanem szervezetének gyógyítására fordíthatja. A vajdácskái uradalom tehenészetében a viszonyok olyanok voltak, hogy az állami felügyelet megindításakor a tehenek 30%, az ökrök 50%, a béresek marha- állománya 30%-ban gümőkóros volt. A fertőzött marhaállomány kicserélése, az istállók fertőtlenítése, külön legelő, ép béres személyzet beállítása után ez év tavaszán a jászóvári prépostság megkapta a földművelésügyi minisztérium engedélyét, hogy tejtermékét mint állati gümőkórmen- teset e cim alatt szállítsa és értékesítse. E nagy munka sikere a gazdaság vezetőjét méltán dicséri. Ihatjuk, itathatjuk ezen uradalom tejét nyersen, készíthetünk belőle étekvajat. Az összes iskolák figyelmét fel kell hívnom e körülményre. Hisz a jövő nemzedék erejét fokozni lehet azzal, hogy elkerüljük gyermekeinknél az állat gümőkórral kapcsolódó fertőzéseket, amelyek a gümős fertőzések 30 százalékát teszik. Mindenesetre a leközölt adatok alapján azt is meg kell állapítanunk, hogy ha Zemplénmegye és társadalma annyi energiát fejtettek volna ki, hogy a segélynyújtásra hivatott tényezőket maguk mellé tudták volna sorozni s ha a háború nem viszi el vagyonúnkat: úgy a tüdőbetegek elhelyezésére szánt pavilion helyén ma nem állanának a kövek sorokban. Épület kell oda. Sérelem nem esik ezzel az elődökön. Ha az első zemplénmegyei kórház megnyitásához az ősöknek 30 év kellett, úgy ebben az ügyben is várhatunk. Az anyaföld addig vissza veszi azokat, akik itt segélyt már nem találhattak. Ez évben megint SZABÓ PÁLNÁL vásárolhat Karácsonykor legolcsóbban!
