Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-28 / 4. szám
1934. január 28. ZEMPLÉN 5. oldal Pál fordulása — Levél e§y megbújt barátom után Taktaszada, jan. 24. A Vezér sátoraljaújhelyi látogatása emlékezetesebb lesz rám nézve, mint bárkimásra; nem annyira azért, mert felajzotta lantom idegeit, mint inkább azért, mert az újszülött vers napvilágra kerülése következtében a keresztségben nyert becsületes nevem mellé még egy másikat is kaptam. E hó 24-én, Pál fordulása előtti napon t. i. egy levelezőlapon a következő gratulációt hozta Uj- helyből a posta : Vezérünket dicsérő soraidtól elbűvölve és megrökönyödve köszöntük holnapi névnapod alkalmából Nem Pál A mai Magyarországon levelekre nem igen szoktak válaszolni az emberek még akkor sem, ha nem álnév alatt íródnak, mert legtöbbször pénzt kérnek bennök, az meg nincs. A Nem Pál engem illető burkolt szemrehányása egyébként is kit érdekelhet. Ki törődik azzal, hogy Pál ide, vagy oda fordul. (Ha ellenben Pál lefordul, teszem azt, a népszerőség emelő darujáról, a munka és képesség felfelé tartó fogaskerekűjéről, avagy a közpálya lépcsőzetének egy-egy csuszamlós fokáról s ülve marad odalent a szedegető verebek közölt, az már bizsergető látvány. Az meg egyenesen élvezet a kíséretébe szegődött szemnek, ha aztán évekig nem tudja leverni a port sajgó tomporáról.) Hogy mégis válaszolok Nem Pálnak .. . Álljunk meg egy kicsit. Nehogy ez a szegényes ötletesség szülötte álnév értelemzavarólag hasson, nevezem őt Péternek; igy aztán az apostolok tisztes családi körén és hangnemén belül maradhatunk. Hogy tehát mégis válaszolok — Péternek, annak egyszerű okát röviden az alábbiakban fejtem ki, bár semmi szükségem nincs annak bizonygatására, hogy sohasem tartoztam a politikai kaméleonok kategóriájába. Élt a régi szép Magyarországnak Isten hátamegetti részében egy tanya-lakó öreg magyar, aki 1917-ben is még mindig nyugodtan szopogatta a csutorát s nem tudta, hogy hadat viselünk a fél világ ellen. (Lehet, hogy akkor is nyugodtan szopogatta volna, ha tudja.) Vannak ebben a csonka országban olyan emberek, vagy talán még olyan pártok is, akik, illetőleg, amelyek nem akarják tudni, hogy ezelőtt másfél évtizeddel az ország testét ijesztően megnyomorították, a nemzet fizikai egységét szétdarabolták, lelki erejét megtörték, a régi monarchiát végérvényesen összezúzták, akik, illetőleg amelyek másfél évtized óta mégis mindig időszerűnek és megengedhetőnek tartják királykérdésről, osztálypolitikáról, a felekezeti békét veszélyeztető problémákról, uj pártok életrehivásáról stb. beszélni. Az én t. Péter barátom nem egyedül van. Sokan vannak még kívüle, akik úgy nyakaskodnak, agyarkodnak, olyan gyanakodás- sal nézik a közélet porondján tu- sakodókat, mintha legalább is a 67 és 48 háborúskodásai folynának. Pedig — tudhatnák ezt az ösz- szes Péterek — a mai helyzetben a haza sorsán vívódó lelkű magyar csak azokat a fordulásokat nézheti görbe szemmel és aggodalommal, melyek a szociáldemokrácia felé történnek. A többi nemzeti alapon álló politikai párttól nem kell félteni a nemzeti gondolat gyökérzetét. Hogy a bevezetéshez képest magamról is szóljak: én politikával csak akkor foglalkoztam a nyilvánosság előtt, mikor annak realitását össze tudtam egyeztetni a magam idealizmusával. Ezt most megtehetem, mert ) még 1920-ban Írtam meg „Az lesz a karácsony!“ c. versemben, hogy: Betlehem égboltján, Akkor gyűl mesés fény : A Szent Magyar Egység Áldott születésén .. . Hirdettem akkor iis, hirdetem ma is, hogy a testvéri összefogásra, a Nemzeti Egység sziklavárának megalapozására és kiépítésére ma nagyobb szükség van, mint valaha volt, mert csak igy akaszthatunk tengelyt az ördög szekerén ülőkkel, igy tehetjük ártalmatlanná a nemzeti létünket veszélyeztető aknákat, csak igy adhatunk alkalmat a nemzetnek arra, hogy mint életerős, egységes és egészséges szervezet józan belátása szerint dönthessen jövendő sorsa felett. Ezért — kívánom — minden egyéni sérelmet félretéve — győzelemre segíteni a Vezér aranykalászos zászlaját a megyaszói kerületben. Addig is — mi Péterek és Pá- lok — maradjunk meg egymás mellett békességben úgy télen, mint nyáron — a naptárban. Farkas Andor Egy hozbecsfilésben állott újhelyi polgár szomorú tragédiája Csütörtökön reggel még utóljára búcsút vett családjától, hogy besiessen munkahelyére és elkövesse végzetes tettét, amelyre a vizsgálat adatai szerint magát már régen elhatározta. A szerencsétlen végett ért 56 éves Lescsinszky Ferenc műhelyvezető asztalos mester volt a helybeli dohánygyárban. Becsülettel végzett munkája közben csütörtökön kora délelőtt a dohánygyár egyik raktárhelyiségében lévő szá- ritóállványra felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már nem tudtak rajta segíteni. Mint asztalos, majd későbben I — „Szerzőf-est“ ©Iaszlis®kán. Az olaszliszkai róm. kath. elemi iskola tantestülete február 3-án este fogja megrendezni Varga János ottani rk. tanító szerzői estjét, majd azzal kapcsolatban február 4-én este hangversennyel egybekötött táncmulatságát. A gazdag műsor bevezetőjét Deme Lajos mondja, majd Varga Jánoson kívül Púsz Magdolna, Roncsák László és Gáspár Géza, valamint az Olaszliszkai Iparos Dalárda fogják bemutatni Varga János zenemüveit. NyomdaliBljiségGnli Vármegyeház Il-ik udvar első emelet. műhelyvezető, hosszú 33 éven keresztül a dohánygyár hűséges és minden tekintetben megbízható alkalmazottja volt. Végzetes tettének elkövetését hátrahagyott búcsúié • veiében azzal magyarázza, hogy több oldalról üldözik és nincs számára más menekvés, mint a halál. Hogy a rejtélyes öngyilkosságra tulajdonképpen mi kényszeritette, azt a rendőri nyomozás fogja megállapítani. Szombaton délután 3 órakor a város általános részvéte mellett temették el. fládlottah padja Ügyész : Pézé Multheti számunkban anyagtorlódás miatt „törvénykezési szünetet“ voltunk kénytelenek tartani, s igy csak most tudunk válaszolni arra a levélre, melyet egy tekintélyes pékmester a pékekről irt vádiratunk miatt főszerkesztőnkhöz intézett. A levelet helyszűke miatt nem közölhetjük le s igy csak, hogy úgy mondjuk tartalmát, hogy ne mondjuk lényegét bocsátjuk a törvénykezés nyilvánossága elé. A levél küldője elmés és fordulatos soraiban azt nehezményezi, hogy nem jártunk el kellő gonGyepmehtBlen házaspár 2 szobás, konyha, fürdőszobás lahást Iibfes május 1-re Cim a kiadóhivatalban. dossággal midőn termékeit figyelembe nem véve általánosítottunk. Senkisem próféta saját hazájában, állapítja meg később rezignációval, hiába törődik a pék (már mint a levélírói) áruja minőségével, a közönség nem keresi fel, megveszi a rosszabbat is szidja — valamennyit. Végezetül felhívja figyelmünket a levélhez mellékelt zacskó süteményre s kéri azt elfogyasztani, s ha ízlik lapunk utján megelégedésünknek kifejezést adni. Nemesen ívelő kiflik, mosolygó zsemlék, ízes vajaskiflik és harapni való császárzsemlék kandikáltak ki a stanicliból bizonyítandó küldőjük igazát, de bizonyítva a mi álláspontunk helyességét is: tudnak Ujhelyben is sütni jót, — ha akarnak. A süteményeket egyébként egy rögtönzött szakértő bizottság elfogyasztván, — azokat jóknak találta, erről küldőjüket kívánságára ezennel értesítjük. Ht Az idegen ha megérkezik városunkba, a Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos utcák után a nagytemplom körül elterülő Széchenyi térre ér s bizony érdeklődve néz körül. S mit lát, ó kedves olvasónk? A régesrégen lebontásra váró templom alatti szurtos kis házacskákat, megrakva lompos, rongyos kis üzletekkel. De ha tovább döcög is vele a rozzant fiakker, sok ilyen elkeseredett küllemű boltot láthat, ütött kopott portálu, berozs- dált, olvashatatlan cégtábláju, rosz- szul világított kis helyiségeket. Az újhelyi szem talán már hozzászokott, az idegené azonban biztos riadtan nézi az elfásultság- nak e szomorú színfoltjait. Mi várja a vevőt ezekben az elhanyagolt kis boltocskákban? A reménytelenség, a mindenbe belé- törődöttség. Ezek pedig rossz eladók A vevő, tessék elhinni, nem megy egy ilyen üzletbe. A jólvilá- gitott, csinos üzlet az uccáról huzza be a vevőt. Hogy Ujhely nagyrészt emiatt „csintalan“ város, arról nem is beszélünk, — ez a dolog közérdekű volta, de mert az üzletesek legelemibb magánérdeke is ezt kívánja, kénytelenek voltunk „vádlottak padjára“ ültetni az érdekelt üzlet- tulajdonosokat. Cégtulajdonosok festéket, szerszámot, jóizlést elő! Hadd szépüljön a bolt. Gyújtsuk fel a villanyt I Legyen kedve a vevőnek vásárolni jönni.
