Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
1934-05-27 / 21. szám
1934. május 27. ZEMPLÉN 5. oldal. Tizenhat megyében hires volt a régi bodrogközi erdő és Kocsi József Kiss öreg magyar szerint jobb világ volt akkor, amikor csak a „gorcoson“ termett egy kis kukorica, no meg a pandúr is jóakarattal volt a csikhalászok iránt A ricsei fehérre meszelt kisház tisztára sepert udvarán beszélgettem Kocsi József Kiss 83 éves bodrogközi öregmagyarral, aki külön a telkemre kötötte, hogy a „Kiss*-t okvetlen bigyesszem oda a neve után, mivel jogos jussa az neki. Meleg májusi Unnepdélután csendje ömlött szét a házak között... a tűző nap háborítatlanul uralta a kék eget s az udvarajtó sarkán egy bámész kis lurkó nézte szent áhítattal az oldalkocsis motorkerékpárt, amivel hangos pufogva csak az imént fordultunk be a Kocsi-portára, öregmagyarom is oda-oda pislog néha a poros gép felé s a szeme szögletén ott bujkál egy kis idegenkedés A régi jó világról, a Bodrogköz 60 év előtti életéről beszélgetünk ... Azaz ő beszél, én meg hallgatom. — Hun van az a jó világ, aki vót... — buggyan ki belőle az emlékezés. Majd a motorra mutat. — Ilyen mesterséget aranyértsem láttunk akkoriban. Senki esze nem járt azidőben az ilyen masinákon ... A vasút is nagy csuda vót fiatalkoromban. Vagy kuszéves legénykoromban láttam legelőször Perbenyiknél, de biz felülni rá sehogysem akaródzott. öreg ráncos arcán szinte felvillannak a régi emlékek s amikor a hatvanév előtti Bodrogközről, az akkori életről, gondokról, örömökről kérdezem, kiegyenesedik a fáradt, öreg derék s ettől kezdve már kérdezni sem kell az öreget, beszél igaz átér- zéssel a régi szép időkről, amiknek már csak kevés korabeli tanúja él ma a bodrogközi rögön. — Nádas, meg erdő volt akkor a ricsi (igy mondja) határ, de olyan erdő, aminek 16 megyében nem volt párja. Oszt leginkább tengeri kenyeret ettünk, mert azonkívül semmisem termett más. Legelő is csak a „gorcoson“ volt egy kevés ... — Mi az a gorcos, bátyám? — Hát olyan kicsit „fentes“ hely, ami kiállt a mocsárbul, oszt az ár sem igen ért odáig. Mert árvíz, az vót elégszer. — Hát ha nem volt vetés, miből élt a nép? — Csikhalat ettünk kérem ... Annyi volt a csikhal, amikor a Tisza kiöntött, hogy eléltünk vele nyugodtan. A csendőr sem zaklatott miatta, mivel hogy akkoriban nem is vót csendőr, csupán csak pandúr, de azok is elnézéssel voltak nagyon. De jobb is vót az a világ a mainál... A régi népviselet kerül szóba s Kocsi József Kiss széles gatyájára mutat. — Ilyen gyócsingekbe, meg ilyen szép vászongatyába járt akkor a nép. Az ujjasok nyakán szép vitézkötés diszlett, de nadrágot már nem vettünk vóna magunkra semmi pénzért. Mondom is eleget az unokámnak „Hej fiam ilyen nadrágot sem vettünk vóna fel soha semmi áron ... Oszt tessék elképzelni, ü még vasali is ... Az öregmagyar szeretettel simogatja végig a kiszolgált fehér gatyát, ami még a régi jó időkből való hűséges társa s talán a sírjába is elkíséri. Mert hogy valaha is nadrágba bújjon, az elképzelhetetlen. Csendes rezignáltság árad szavaiból, amikor a hetvenes évek italozásairól beszél. — Húsz krajcárért adtak egy liter bort — mondja — a pájinka is olcsó vót, ihatott a nagyapám is ... minthogy ivott is — teszi hozzá kisvártatva mély meggyőződéssel. Hosszan elnézem az öreget. Észre sem veszem, hogy kifogy belőle a szó. Mereven nézi a tiszta eget s az az érzésem támad, hogy a 83 éves Kocsi József Kiss öregmagyar lelki szemei elől most eltűnik a mai Bodrogköz képe, el a hatalmas búzatáblák, a motor, a vasút és az egész kultúra s ő egy pillanatra visszatért a múltba csikhalat fogni, kukoricakenyeret enni s a „gorcosról“ nézni a beláthatatlan erdőt és nádast, amik régi régi titkokat sugdosnak öreg füleibe. Óvatosan formálom meg az utolsó kérdést és nagyon vigyázok, hogy össze ne zavarja a fogalmakat. — Mit szól bátyám a telefonhoz, A Turista Egylet hegyaljai szak osztályának legutóbbi választmányi ülésével kapcsolatban olyan célzatos és zavarkeltési érdekből szárnyra bocsátott híresztelések kerültek forgalomba, melyek a választmányi üléseken történteket úgy igyekeznek beállítani, mintha a központi kiküldöttek vizsgálata és az osztály tisztikarának lemondatása politikai célo kát szolgált. Természetesen ezeknek a híreszteléseknek senki sem ad hitelt, aki a dolgokat közelebbről ismeri. Tekintettel a célzatos híresztelések politikai tendenciájára, munkatársunk kérdést intézett dr. Kozma György főispánhoz, hogy mi a véleménye a turista szakosztály ügyének jelenlegi állásáról. — A Magyar Turista Egyesület hegyaljai osztályának válságáról annyit tudok, — mondotta a főispán — amennyit a központi kiküldött urak közléséből megtudhattam, nevezetesen azt, hogy a hegyaljai osztály ügyvitele teljesen alapszabályellenes s ezt a rendszert, illetőleg rendszertelenséget magának a hegyaljai osztálynak kell orvosolnia, mert különben az anyaegyesület kénytelen volna az egyesületek főfelügyeleti hatóságához, a m. kir. belügyminiszter úrhoz a további lépések megtétele végett jelentést tenni. Ezen súlyos helyzetben engedtem a központi kiküldött urak kérésének és elvállaltam a május 13 i választmányi ülésen az elnöklést, s javasoltam az egész tisztikar lemondását, hogy a gyökeres orvoslásnak semmi se álljon útjába. Javaslatom nyomán vihar támadt, s a szenvedélyek oly hisztérikus módon robbana rádióhoz, meg a repülőgéphez? Pillanatig rám bámul, majd amikor felel, megérzem, hogy a technika eme világcsodáit annyira sem becsüli, mint teszemfel, egy pakli jófajta pipadohányt, aminek éppen hijján van az öreg. — A telefoni — mondja vontatottan — hát én még sose beszéltem rajta, de mondják, csudálatos tanál- mány, akivel Pestről is lehet ide beszélni. S amikor megjegyzem, hogy nemcsak Pestről, de a tengerentúlról is, avagy a világ bármely sarkából, elmereng .. . tak ki, hogy bár a tisztikar teljesítette felszólításomat, mégis azon meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy legalább is ezidőszerint hiányzik az a nyugodt atmoszféra, ami a szanálás előfeltétele volna. A választmány egyik tagja pláne éretlen és hamis pletykák által félrevezetve politikai és vallási kérdések felvetésével Két héttel ezelőtt beszámoltunk arról a sátoraljanjhelyi városházán megtartott értekezletről, melynek tagjai az Országos Weekend Egylet célkitűzéseit és a szervezkedés gyakorlati módozatait beszélték meg. Az értekezlet megállapította, hogy az egyesület működésének Z emplénvár- megyére való kiterjesztése igen jelentős előnyökkel járna. Az értekezlettel kapcsolatban tendenciózus sajtóközlemény jelent meg. Dr. Orbán Kálmán polgármester ezzel kapcsolatban többek között a következő nyilatkozatot tette: — A weekend értekezlet összehívása nem felsőbb parancsra, hanem az én kezdeményezésemre történt, mert felismertem az Országos Weekend Egyesület működésének úgy Sátoraljaújhely városra, mint Zemp- lénvármegyére való kiterjesztésének nagy fontosságát, mert a Weekend az életbe azelőtt? Majd a rádióra és a repülőgépre tér át Kocsi József Kiss. — Látom azt a magos rudakat a házakon, oszt hallom, hogy azokból a kék ég muzsikál, meghogy beszélnek is rajta, de egyebet nem tudok róla. Repülő masinát? Tán egyszer láttam. Azóta sem értem, hogy lehet a levegőégben járni vele ... oszt azt mondják megbir 5—6 embert is, vagy tán többet is a kocsijába, vagy mibe .. . Ahogy ezeket mondja, hitetlen- kedve bólogat a ráncosképü ricsei magyar, aki sehogy sem akar megbarátkozni a huszadik század vívmányaival, amelyek bizony fonákul hatnak a régi Bodrogköz megfakult s ma már csak a Kocsi József Kiss- hez hasonló öregmagyarok szavaiból előcsillanó emlékei mellett. mélyítette ki az ellentéteket s ezzel elérte azt, hogy a válság megoldása most már valóságos problémává vált. Én remélem, hogy az egyesület kebelében a higgadtság ismét úrrá lesz s a Központ irányítása mellett létre jön a megbékülés és ennek nyomán a válság megoldása. Ezt annál is inkább óhajtom, mert meggyőződésem, hogy ellenkező esetben az egyesület felbomlásával kell számolni. Egyesület működése nem zavarja a Turista Egyesület hegyaljai osztályának működését és viszont a Turista Egyesület nem pótolja az Országos Weekend Egyesület feladatának teljesítését — Az Országos Weekend Egyesület feladata éppen a turisták által felfedezett és természeti szépségekben gazdag és pihenésre, üdülésre alkalmas helyeken a hazai nyaralás kultiválásának előkészítése és fellendítése országos megszervezés utján. Az Országos Magyar Weekend Egyesület ezen feladatában rejlő szociális, egészségügyi és kulturlehetőségek szükségessége, közérdekű volta és nemzetgazdasági hasznossága nyilvánvaló. — Tehát a turista és a weekend egyesületek célja és feladata nemhogy kizárja egymást, hanem egyenesen egymás célját szolgálják és törekvéseik egymást kiegészítik És igy nem tesz jó szolgálatot a Turista Egyesületnek az, aki az Országos Weekend Egyesület ellen hangol. — Végül megjegyzem, hogy az értekezlet határozatokat nem hozott, mivel az hatáskörén kívül állott. Csupán Kaffka Károly kiküldött ügyvezető igazgató tájékoztató előadása után mutattam rá néhány szóval, hogy az egyesület működésének vármegyénkre és Sátoraljaújhelyre való ki- terjesztése mennyire érdeke a közü- letnek s igy nagy kihatással lenne a lakosság anyagi érdekeire is. Két szoba, előszoba, konyhából álló vizvezetékes lakás kamrával augusztus 1-re kiadó. Sárospatak Szent Erzsébet-u. 11. HVflBilMOll a TDHB3HEBVBL3áH! A Tokajhegyaljai Bortermelők Pinceszövetkezete junius hó 1-én nyitja meg sátoraljaújhelyi üdülőtelepét Napi teljes és bőséges ellátás, négyszeri étkezéssel 4 P. Több tagú család megfelelő kedvezményt kap. Jelentkezés és levelezés: „Üdülő Otthon“ Sátoraljaújhely. — No tessék I Ki látott volna ilyet (g. k. I.) 9 főispán a Turista Egylet válságáról De. Orbán Kálmán polgármester a weekend mozgalom Gáljairól ás jelentőségáről
