Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-06 / 1. szám

2. oldal. Z E P L E N 1934. január 6­9 szerencsi Mansz csoport újévi köszöntője dr Kozma Györgyné főispánnéhoz „Eredményeinket fővédnökünknek köszönhetjük“ mert a falánk cseh gyomor a megmaradt kisebb területet felfalná és megemésztené. Az angolok már rájöttek, hogy a csehek félrevezették őket. Demokráciát ígértek és el­nyomták a tótokat, a ruténe­ket, megcsufolták a sajtósza­badságot, és amint azt Lon­donban bebizonyítottam, tiszta tót nyelven az egész világon már csak is a ma­gyar Alföldön, Békés kör­nyékén tanítanak. Stefanikot, a tót nép vezérét a csehek lövették agyon, A vármegye törvényható­sági bizottsága január hó 8-ikán déli 12 órakor rend­kívüli közgyűlést tart dr Kozma György főispán elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlésnek csak néhány tárgya van, tehát rövid lefolyásúnak ígérkezik. Tárgyalni fogják a belügy­miniszter rendelkezéseit a vár­megye 1934. évi költségve­tése tekintetében, melyekről a „Zemplén“ már beszámolt. A tárgysorozat a következő: 1. Zemplénvármegye 1934 évi közúti költségelőirányzata. (Előadja az államépitészeti hi­vatal főnöke.) 2. A m. kir. belügyminisz- tei leirata a vármegye 1934. amikor öccse ezt bizonyítani akarta, akkor menekülni volt kénytelen. A Felvidéken repülő csen dőrosztagokat szerveztek az utóbbi időben, mert félnek a felvidéki forrada­lom kitörésétől és azt akar­ják elfojtani. Jehlicska a szenzációs nyi­latkozatot igy fejezte be: — Én hiszek abban az isteni örök igazságban, ame­lyért mi tótok együtt küz­dünk magyar testvéreinkkel! évi költségelőirányzata tárgyá­ban. (Keresztessy Gyula tb. másodfőjegyző.) 3. A m. kir. belügyminisz­ter leirata az újabban alkotott ebtartási szabályrendelet mó­dosítása tárgyában. (Görgey Géza tb. főjegyző.) 4. Baranyavármegye átirata a gazdatisztekről alkotott 1910. évi XXII. te. módosítása és kiegészítése iránt. (Dr Mizsák József főjegyző.) A közgyűlés előtt tartják meg a január havi közigaz­gatási bizottsági ülést és kis- gyülést a szokott időpontok­ban délelőtt 10, illetve 11 órakor. Megírta a „Zemplén“ hogy dr Kozma György főispán nejével meglátogatta a Mansz szerencsi csoportját. Az ünnepélyes látogatás nyomán örvendetes nagy fejlődés nek indult a Mansz csoport, mely a főispánnét iővédnökévé válasz­totta. A lelkes szerencsi asszonyok további nagy sikeréről számol be az a levél, melyben a csoport Újév alkalmából háláját tolmácsolja fő­védnökének. — Engedje meg méltóságod, hogy — amikor oly hosszú szünet és annyi baj után, — először ren­deztük meg Mansz összejövete­lünket, — és annak a sikere messze túl haladta minden reményünket, — legmélyebb hálánkat és örömünket tolmácsolhassuk fővédnökünknek: Méltóságodnak. — Amióta Méltóságod közöttünk megjelent és biztató, bátorító sza­vai elhangzottak, megjelenésével és buzdító beszédével olyan erőt, annyi reményt sugárzott felénk, hogy ujult erővel vettük fel a har­cot a közöny és csüggedés ellen és ennek első eredménye: a Mik­lós est olyan erkölcsi és anyagi sikert hozott, hogy csak a legna­gyobb örömmel és meghatottság­gal tudjuk ezt közölni Méltóságod­dal és kérni, hogy fogadja ami legmélységesebb hálánkat és kö- szönetünket újból úgy a Méltósá- gos Asszony, mint a Főispán ur, a köztünk való megjelenésükért, szives készségükért, amellyel a mi igaz ügyünket felkarolták: — Hogy mennyire Méltóságtok­nak köszönhetjük az elért ered­ményeket, — elég talán felhoznunk azt a körülményt, hogy mig a leg­utolsó januári Mansz estén mind­össze 18 an jelentek meg, most a Miklós estén 120-nál is többen és olyan emberek is közötiük, akik eddig még sohasem vettek részt a Mansz összejöveteleken. Annyi lelkesedéssel tették ezt, annyira megértve a mi célkitűzéseinket, hogy most már igazán bátran merünk a jövőbe nézni. — Legyen szabad még azt is közölnünk, hogy ezidén a Mansz a Soc. Missió felkérésére eltekintett a szokott karácsonyi iskolás gyer­mekek felruházásától stb. — e helyett a szegény sorsú és kiváló jóviseletü leventéket láttuk el egyenruhákkal. — Amikor mindezeket Méltó­ságodnak tudomására hozzuk, azon reményünknek adunk ezúttal kife­jezést, hogy az elkövetkező uj esztendőben még nagyobb sike­rekkel fogunk tudni beszámolni. — További munkánkhoz Mél tóságod támogatását kérve egyúttal úgy Méltóságodnak, mint a Főis­pán urnák a legőszintébb jókíván­ságainkat fejezzük ki az Újévre. — Gömbös Gyula minisz­terelnök érkezése. Jelentette a „Zemplén“, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a Nem­zeti Egység Pártjának vezére részt vesz a párt vármegyei zászlóbontó népgyülésén és pedig az országos elnökség értesítése szerint e hó közepén. Tekintettel a miniszterelnök rendkívüli elfoglaltságára, a dátws lapunk zártakor még nem /ált véglegessé. Remény van izonban arra, hogy a ministerelnöknek mégis sike­rül idt szakítani a kért napra, mely esetben érkezési idő­pontjai a vármegye közön­ségét zonnal értesíteni fogjuk. 9 vármegye jóváhagyott költségvetése a rendkívüli közgyűlés előtt 9 „ZEMPLÉH“ EBEDET! TflHCfllfl Muki bácsi kalandjai Irta; Pólányi Lajos Vadászaton a cárnál A Tizek Asztaltársaságában va­dászatról folyt a szó. Hajmeresztő vadászkalandok röpködtek a leve­gőben és hihetetlennél-hihetetle- nebb esetek kerültek elő. Muki bácsi hallgatva szopogatta két deci borocskáját és nem ele­gyedett bele a szenvedélyes vitába. Mikor azonban már-már tettleges- ségre került a sor, megszólalt szo­kott nyugodt, csendes és csende­sítő hangján: — Hát érdemes ilyen nagy hü-hót csapni ezek miatt az apró­ságok miatt! Hogy Feri hét szarvas­nak a fejét lőtte át egyetlen go- lyólövéssel? Hogy Pista a Hor­tobágyon harminckilenc libát sze­dett le egy duplára ? Ez mind igen könnyen hihető dolog. Ha ti ezekben is kételkedni tudtok, ki­váncsi vagyok, hogy mit szólnátok az éu oroszországi vadászkaland­jaimhoz?! — Mondja el, Muki bácsi, — hangzott egyszerre több oldalról is. — ígérjük, hogy bármit mond, nem fogunk kételkedni benne. — No, azt nem is ajánlom — dörmögte Muki bácsi — mert nagyon jól tudhatjátok, hogy én sohasem hazudok, ha soha nem is mondok igazat. Ezután a mélyértelmü mondás után hozzákezdett Muki bácsi az elbeszéléshez. — A múltkor elmondtam már nektek, hogyan fogadott barátsá­gába a király. Azt hiszem, ott hagytam abba, hogy fel kellett volna Őfelségét költenem a reg­geli hadgyakorlathoz és hogy nem tehettem meg ezt, mert közben egy kis kalandom akadt. Ezt a kalandot majd elmesélem máskor, ha jól viselitek magatokat! Most beszéljünk csak a vadászatról. Hát, szóval, igen meghitt embere lettem a királynak. Állandóan mel­lette kellett tartózkodnom és nem­csak kisebb dolgaiban, hanem a legfontosabb államügyekben is kikérte és megfogadta a tanácsai­mat. Nem tudom, van e közöttetek valaki, aki járt már kihallgatáson őfelségénél? Ha van, hát láthatta» hogy a király Íróasztala mögött egy bársony függöny volt fela­kasztva. És tudjátok-e, hogy mi volt a függöny mögött? A függöny mögött egy karosszék állott és a karosszékben ott ültem — énl Ott kellett ülnöm a kihallgatások alatt és ha valami fogas kérdésben kel­lett Őfelségének válaszolnia, hát köhintetl egyet és én már súgtam is a választ neki! Így intézett el a király az én súgásomra néhány kabinetválságot, egy pár alkot­mánymódosítást és még több ilyen apró-cseprő dolgot. Mindezeket a dolgokat nem is említettem volna, — mert nem akarok dicsekvőnek látszani — de kénytelen voltam elmondani, mert igen szoros összefüggésben állottak az elkövetkezendőkkel. Az történt ugyanis, hogy egy reggel, amikor szokás szerint jó reggelt kívántam a királynak és parancsát kértem, Őfelsége bána­tos arccal igy szólt: — Képzeld barátom, milyen kel­lemetlen dolog történt! A cártól meghívást kaptam egy kis barát­ságos vadászatra és nem mehetek! Nem enged Kaszl doktor, mert azt maija, hogy légcsőhurutom van ésiagy baj lesz ha megint meghűlt. És most nem tudom, hogy it csináljak? Mert a cár direkt «én kedvemért rendezi a vadászat és ha nem megyek el, kárbavé a sok kiadás! A hajtők már q vannak rendelve, az ebédre, :sorára való bevásárolva, hát iga2 kellemetlen lenne, ha szegény tiki ezt a sok pénzt hiába d<a volna ki. — Ta: kíildhetnél valakit ma­gad helj, Felséges Uram. Talán a pétervi nagykövet helyettesít­hetne? — Ug; kérlek, az a vén trottli! Hiszen aég soha nem vadászott életében./ igaz, hogy egy pár kapitális ;kott azért lőtt már a a politikdzsungelben! Hanem az eszmeért jó. Valakit küldök magam fett. Hopp J megvan, kiáltoll homlokára ütve _ te fogsz enni, Mukikám! Hogy ez nem ji hamarább eszembe! Hiszen teinő lövő vagy, nagy­szerű lovaátor és okos ember, te fogsz i legméltóbban he- lyettesitenjem. Jlytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents