Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-07-27 / 52. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 julius 27. I. Ferencz József születésének 100-ik évfordulóját is kegyelettel óhajtja megünnepelni. Az Emlék- bizottság titkársága az emlékünnepély megtartásáig az érdeklődőknek a Nemzeti összetartás Társaskörének helyiségében (IV. Vámház-körut 2. Telefon: A. 844II. ) áll rendelkezésére. Az emlékünnepre a Magyar Államvasut 4 napra érvényes, a Duna-Száva- Adria vasúttársaság 6 napra érvényes 50%-os kedvezményes jegyeket bocsát a résztvevők rendelkezésére. E kedvezményes utazásra jogosító igazolványok 1 P 50 fillér beküldése ellenében a titkárságnál válthatók meg. Úgyszintén a Grand szálló Sebesta éttermei nagyterraszán tartandó ebédre való előjegyzés is a titkárságnál eszközölhető. Tihany legjobban megközelíthető Budapest felől a Máv vonalain Balatonfüred, a Duna-Száva-Adria vasúttársaság vonalain pedig Siófok állomásokról, ahonnan a Balatoni Hajózási Rt. külön hajáratokat indít. Ezenkívül autóbuszok közlekednek a tihanyi kikötőből az apátságig 50 filléres árban, úgyszintén antohu- szok fogják 80 fillérért a vendégeket a Grand szállóban tartandó ebédre szállítani. A liturgiái müvek alkotója siklódi Ditrói Siklődy Lőrinc szobrászművész (Budapest, Százados-uti müvésztelep). Az egyik Kálvária állomást Zemp- lénvármegye közönsége állította s igy részt vesz az emlékünnepélyen és beszédet mond azon Ber- náth Aladár alispán is. — Étvágytalanságnál, rossz gyomornál, bélrekedésnél, renyhe emésztésnél, anyagcsere zavaroknál, csalánkiütésnél és bőrviszketésnél a természetes „ Ferenc József* keserüviz rendbehozza a gyomor és a belek működését s megszabadítja a testet a felgyülemlett rothadó anyagoktól. is a magyar mérnöki kar előnyomulásával, sok magyar munkás és iparos elhelyezése vált lehetővé. Ezen előzmények előrebocsátása mellett áttérek személyes tapasztalataim és élményeim elmondására. A Párizs—konstantinápolyi gyorsvonat kocsijában indultam neki Ázsiának. A kettős fülkének egyik rekeszében egy török fez piroslott és nyögések hallatszottak át. Benyitok. Egy török őrnagyot találtam fekve, Bécsből súlyos gyomor és hasoperációjából felépülve, utazott haza s igy egész Konstanti- nápolyig ápolója lettem. Benne láttam először felcsillanni a végtelen türelmet s a sorsnak való önmegadást. Kis utazótáskámban két rend ruha, pár mérnöki kézi szakkönyv, körző, logarléc foglalt helyet, másik kezemben nélkülözhetetlen harctéri plédemet tartva szállottam be a vonatba. Szürke alföldön keresztül robogtunk, azt sem tudtam hogyan, máris szerb határon voltunk Szabadkánál (Su- botica) előtt. A lelkemre nagy nehézség ült rá. Alig indultunk el s Repülőgépen . . . Kaposvár, 1930 julius 23. Ódát és nem szürke riportot kellene írni annak, aki első légi utazásának benyomásait és tapasztalatait kívánja megismertetni olvasóival. Az érzelmeknek mennyi különös változata tobzódik az emberben, mig megérlelődik benne az elhatározás, hogy repülőgépre ül, a légi közlekedésnek erre a szilaj paripájára, mely percek alatt mérhetetlen távolságra röpíti utasát a nagy, bizonytalan légürben. Indulunk tehát. Utunk a Kaposvárról néhány kilométernyi távolságra eső Taszár község nagy kiterjedésű, modern repülőterére visz, ahol hatalmas méretű hangárok emelkednek egymás mellett. Érthető izgalom és nyugtalanság vesz itt erőt a légi útra készülő utasokon és az előálló repülőgép láttára valósággal elveszti az ember önuralmát. Pesszimista gondolatokkal eltelve, folyton a bekövetkezhető események gondolatával foglalkozik s az utolsó percekben — a beszállásra megadott jelzés után — még mindig azon töpreng: maradjon-e, vagy szánja rá magát a bizonytalan légi útra ? De végre is győz az erős, megalkuvást nem ismerő elhatározás; beszállunk az elég tágas és magas, megfelelő kényelmet biztositó kabinba és elhelyezkedünk az egyik ablak mellett megrögzitett fotellba. Miután az utasok csekély létszámával csakhamar megtelik a néhány méternyi belterületet elfoglaló, több ablakos kabin, percek elmúltával, újabb jelzés után, a repülőgép motorja megkezdi munkáját, a légcsavar forgása megindul s a két kis gummikereken mozgó állapotba kerül a gép és tovább gurul a kemény, sima pályán mindaddig, mig máris a hazánk végére értünk. Háború előtti időn merengek, mikor ha haza akartam utazni Erdélybe (pedig Erdély közepén laktunk)» 24 órába került, mig hazaértem. Sok gondolkodni való időm nem volt. Mikoris már megjelent először a szerb vasutkisérő személyzet, majd a rendőrség és vámőrség. Szokásos idegesség az utasok között, útlevél-elvétel, pakkvizsgálat. Magyar földön, de Szerbiában robogunk tovább. Az étkezőkocsiban szerb-francia étlap, szerb borok. Háborúra emlékeztető vidéken érünk Belgrádba. Valami adóval zsarolnak meg; a pályaudvaron szerb diákok, katonatisztek és szerb nők. Élénk élet. Feledve a belgrádi harcok, Kalimegdán lö- vetése és sok-sok halál és nyomor. Kopár hegyek kontúrjai látszanak a holdvilágnál, hajnalban disznó és kecskecsordák tömege tűnik fel. Nis—Zaribrod bolgár- szerb határ. Ismét balkáni tortúra, pakkvizsgálat, útlevélvizsgálat. Bolgár étlap; bolgár leva a pénznem. Ismeretien értékelési fogalmak. A pénznem úgyszólván naponkénti lebegőképes állapotba jut. Rövid néhány pillanat és a guruló gép terhével együtt észrevétlenül hagyja el a földet és az utasokra való minden különösebb hatás nélkül fokozatosan emelkedik a magasba. Alig helyezkedtünk el, egy tekintetet vetünk az ablakon keresztül a repülőgép kiinduló pontjára és meglepődve vesszük észre az alattunk tátongó mélységet és bizonyos el nem palástolható félelemérzéssel állapítjuk meg, hogy a szárazföld felületét elhagytuk és most már egyre távolodunk tőle s folyton emelkedünk a magasba, miközben minden alak, minden tárgy törpévé válik, majd 4—500 méter magasságot elérve, a légcsavar gyorsiramu forgásával fel- tartózhatatlanul kavarja és szeli maga előtt a levegőt és repül méltóságteljesen nyílegyenes irányban kitűzött célja felé. Már szeretnénk leszállani kedvezőtlen auspiciumok közzé került helyzetünkből és taposni boldogan, minden veszély nélkül a szárazföldet, de mindhiába, vasidegzetü, ülőhelyéhez szijazott pilótánk fel- tartózhatatlanul vezeti gépét előre. Nehány perc elmúltával, miközben fejünkből igyekszünk elűzni veszélyeztetett helyzetünk gondolatait, lassan megszokjuk a légi állapotot és valósággal elhitetjük magunkkal, hogy nem is szállunk a levegőben, hanem a földön, teljes biztonságban, valamely simán tovasikló jármű utasai vagyunk. Miközben repülőgépünk a kitűnő pilóta szakavatott irányítása mellett Pécs irányában száguld, megered a társalgás a kabinban, már amennyire azt a gép folytonos berregése megengedi. Szomszéd a szomszédját csak megérti valahogy. A többek között a székesfehérvári polgármester és váváltozása nehezíti az értékelési viszonyokat. Bolgár tányérsapkás vasutasok. A mi régi városaink piacaira emlékeztető zöldségárus típusok, a mi kedvenc bolgáraink. Szófia állomásán nagy tömeg. Különösen sok a ragyogószemü bolgár nő, kik kíváncsian szemlélik vonatunkat, mely számukra a Nyugatot jelenti, mint nekünk Párizs. A vonatra tisztek szállnak fel. Fess, szép szál fiuk, lovagló csizmákban bolgár nótákat énekelnek és sarkantyúikat pengetik halk ütemben. Az olyan hires Maiica folyó völgyében érjük el Bulgária egyik legérdekesebb kulturcentru- mát, Filipopolt. Az állomáson mozgalmas kép. Nem sokáig állunk, hanem száguldva haladunk tovább a Marica völgyében, hogy elérjük Musztafa pasát, a törökbolgár határállomást. Éjszaka van. A vonatunk sokáig vesztegel. Musztafa pasa állomásán török pénzzel ismerkedünk meg. Jegyet csak Musztafa pasáig ad ki a menetjegyiroda s itt török jegyvál tási kényszer van. Folytatjuk. rosi műszaki főtanácsos ismeretes bűnügyéről esik sző, majd egy volt alföldi konzervgyáros ügye képezi beszélgetésünk tárgyát, aki gyárában tudvalevőleg évek hosszú során át — amig rá nem jöttek — állandóan macskahusból készíttetett húskonzerveket és azt rendszeresen szállíttatta szép Olaszhonba, ahol a konzervfogyasztó közönség kiváló csemegeként fogyasztotta a magyar cicák puha, ízletessé konzervált húsát. Komolyabb baja azután nem is történt az élelmes gyárosnak, csupán konzervgyártási engedélyét vonták meg tőle Érdeméül jegyezte meg még elbeszélő utitársunk, hogy a gyáros nem saját honfitársaival etette meg a macskakonzerveket. Az akadályokkal járó rövid társalgás ideje alatt le-letekintünk az irgalmatlan mélységbe és szétnézünk a messze távolba s gyönyörködünk a fenséges, soha nem látott, ritka szépségű panorámában. Az erdők sötétzöld foltja mellett feltűnik a Kapos-folyó gyufaszál vékony ezüstös, kacskaringós szalagja, a lapályos területek többnyire barnás-szürke, zöld és sárgás szinü látképe, miközben a 32 fokos perzselő napsütésben hűvös lég járja át gépünk kabinját. Még nehány perc és a karcsú, formás légi járműről észrevesszük a pécsi szép Mecsek-hegylánc körvonalait, majd rövidesen átrepülünk felette és 2—3 perc alatt már a pécsi tüzérlaktanya közelében elterülő repülőtér felett keringünk és szép landolás után, ugyancsak észrevétlenül, minden zökkenés nélkül földet érünk. Azután egy csendes fohász hagyja el ajkunkat és a következő pilla natban szorongatott, bizonytalan helyzetünkből boldog megelégedéssel sétálunk be gyalogosan a városba. Jurcsó Ágoston. I EL 3SI. | doktor úr elment | Akinek valami köze van a régi békebeli Ujhelyhez és szálak fűzik a boldogabb múlthoz, mely sokaknak még ma is az élet, az úgy állott meg pénteken délután dr. Szepessi Arnold gyászmenete előtt, mint aki sokáig nem gondolt valamire és egyszerre hirtelen döbben rá arra, hogy valami borzasztó dolog történik, mely jóvátehetetlen és amelyen nem lehet segíteni. Mert nagyon-nagyon régen nem lehetett már az ő ismerős alakját látni. A devalválatlan békebeli Ujhellyel tűnt el ő is. Hosszú éveken át feküdt matrác-sirjában élő- halottan élő-halott városában, melyet annyira szeretett, ő tudta, hogy már reménytelenül. Mégsem volt türelmetlen és zúgolódó. Ő, aki olyan jó volt a pácienseihez,
