Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-12-17 / 82. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 december 17. gróf Széchenyi Wolkenstein Ernő, i báró Waldbott Frigyes és Damja- novich Ágoston Az igazoló választmányba; Éhlert Gyula, Harsányi Gyula, dr. Haas Bertalan, dr. Isépy Tihamér, dr. Kovaliczky Elek, dr. Liszy Viktor, Púyer Ferenc és báró Sennyey István A vármegyei kijelölő bizottság tagjainak kinevezése, illetve megválasztása után — a bizottság első funkciójaként kijelölte azt a 30 bizottsági tagot, akik közül az össszeférhetetlenségi bizottság kisorsolása történik. Bernáth Aladár alispán évne" gyedes jelentésével kapcsolatban dr. Grosz Dezső biz. tag szólalt föl s kérve az alispánt, hogy ez- utáni jelentéseiben, részletesebben foglalkozva a Tokajhegyalja nehéz gazdasági helyzetével, emelje ki mindazokat a szempontokat, melyek alkalmasak arra, hogy a borvidék érdekeltségének szorító helyzetén segítsenek. Ilyenekül megjelölte a borfogyasztási adó, a szeszesités, s az értékesítéssel kapcsolatban a külföldi propaganda kérdését, miután ezek tekintetében — szerinte — eddigelé semmi olyan intézkedés nem tétetett, amely a tokajhegy- aljai bortermelők érdekeit elősegíthetné. Bármennyire kerülte a bizottsági tag, hogy felszólalásából ne ütközzék ki a személyes él, nem győzhette meg erről a közgyűlést, mert az a tempó, mellyel a tokaj- hegyaljai segélyakció kormánybiztosságával és a Pinceszövetkezettel foglalkozott, sok tekintetben nagyon is magán viselte az elfogultságnak — enyhén mondva — a látszatát. Strisovszky Mihály biz. tag a jelentésnek az adóügyekre vonatkozó részével kapcsolatban a községek nehéz helyzetével foglalkozott, mig Tantó János biz tag jól megalapozott, lendületes felszólalásában arra mutatott rá, hogy milyen leküzdhetetlen nehézségeket hárít a felekezetekre az iskolafenntartói járulék, ha ezzel hátralékban maradtak. Az illetékes kormányhatósághoz teendő telterjesztésre vonatkozó indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Bernáth Aladár alispánnak dr. Grosz Dezső és Strisovszky Mihály biz. tagok felszólalására adott felvilágosító válaszai után, elnöklő főispán adott a részletekre is kiterjedő választ dr. Grosz Dezső biz. tagnak a Tokajhegyalja kérdésével kapcsolatos felszólalására. A főispán válaszában újból leszögezte azokat a tényeket, amelyek a Tokajhegyalja közönsége előtt széliében ismeretesek. Annak idején köztudomássá vált, hogy a főispánnak a Tokajhegyalja rekonstrukciójára irányuló tervezete, rajta kívül eső okokból, nem volt megvalósítható. Ez a körülmény az ő lemondását vonta maga után ] s csak a Tokajhegyalja érdekei késztették mégis arra, hogy — lemondása el nem fogadtatván — vállalkozott, mint a tokajhegyaljai segélyakció kormánybiztosa, a rendelkezésére bocsátott eszközökkel az érdekeltség megsegítésére vonatkozó akció végrehajtására- De ezenkívül is a kormánybiztosság 29 felterjesztést, feliratot, memorandumot intézett illetékes helyekre a rekonstrukció ügyében. Nem mulaszthatta el a főispán, hogy rá ne mutasson a dr. Grosz Dezső beszédéből kicsendülő személyes élre, ami dr. Grosz Dezsőt személyes kérdésben újbóli felszólalásra késztette, anélkül azonban, hogy az első felszólalását kedvezőbb megvilágításba helyezhette volna. Alispáni javaslatra kimondotta a közgyűlés, hogy a vadászati engedélyt szakvizsgához köti, erről szabályrendeletet alkot s egyben kérik, hogy a szakvizsga kérdése országosan rendeztessék. Sátoraljaújhely megyei városnak a kereseti adó pótlékolásából előálló többletnek a város javára leendő átengedésére vonatkozó kérelme érdekében a közgyűlés feliratot intéz a kormányhoz. A Sárospataki Ref. Főiskola 400 éves fennállása alkalmából Zemp- lénvármegye 10000 P-s alapítványt tesz. A közgyűlés d. u. 2 óra után ért véget. H jjessenyey-és a Kazinczy- Kör testvéri találkozója voit a szombati irodalmi est A Zemplénvármegyei Kazinczy- Kör gyönyörű sikerű szombati irodalmi estje egyik legjelentősebb megállója lett városunk kulturális életének. Azzá tette az az őszinte és meleg kézszoritás, mellyel két város irodalmi és művészeti életének irá* nyitója és mozgatója: a Bessenyey- és a Kazinczy-Kör fogadtak hűséget egymásnak a jövendő kapcsolatokra. A magyar irodalom két nagy szelleme sugároztatja soha ki nem alvó fényét erre a gyönyörű frigyre. Bessenyey és Kazinczy, a két sastestvér géniusza terjeszti széles szárnyait oltalmazóan föléje, hogy az ő páratlan magyar lelkiségükből, eszmegazdagságukból táplálkozva legalább kuhurai életünkben teremtődjék meg a magyar össze- forradás, a magyar egymásrautalt ság, más vonatkozásokban annyira nélkülözött, érzése. Hálásak, nagyon hálásak vagyunk a Kazinczy Kör érdemes vezetőségének a gondolatért, s minden köszönetünk illesse a Bessenyey-Kör elnökségét, tagjait, amiért engedtek a hivó szónak s megmutatták kincses lelkűket ennek a magába roskadtságában is, bizó hittel, élni akaró csonka város közönségének. Nagy a különbség közöttünk. Közöttünk: a szép, gazdag, takaros, állandóan fejlődésben élő nyírségi metropolis s a szegény, bénára amputált, vert hadak útja — Sátoraljaújhely között. De a lelkekben nem lehet különbség, mint ahogyan sehol se volna szabad fejét felütni az ellentétnek, ahol magyarok élnek és találkoznak. Hisz a magyar földön annyi az emlék, annyi a fejfa! S kinek, melyik magyarnak nem egyformán szent a Bessenyey emléke, a Kazinczy fejfája? És kinek nem volt a szive emelkedett azon az estén, melyen az előadóművészét reprezentatív erői fogtak össze Bessenyey és Kazinczy emlékezetének világosságában. * Alig egy héttel előzőleg tettünk említést arról, hogy a Kazinczy- Kör hasonló irodalmi és művészi egyesületekkel a közel jövőben felveszi a szorosabb kapcsolatot és szombaton máris alkalmunk nyilt a nyíregyházai Bessenyey-Kör kiváló képviselőinek magas irodalmi színvonalon álló előadómü vészetét élvezni. A Kazinczy-Kör lelkes, fáradhatatlan vezetőségének meghívására a Bessenyey-Kör elsőnek sietett körünkbe, hogy egy estély keretében ritka műélvezetet nyújtson az irodalom és művészet iránt érdeklődő közönségünknek. A teljes siker jegyében lefolyt est, a vármegyeháza nagytermében megjelent nagyszámú disztingvált közönség előtt, dr. Vietorisz József, a Bessenyey-Kör társelnökének , klasszikusan szép színezésű megnyílójával kezdődött. Ulána dr. Koudela Géza, a Zeneművészeti főiskola tanára és az Egyetemi Énekkar igazgatója tartott közel egy órán át, állandó és megkülönböztetett figyelemmel kisért előadást Liszt Ferenc életéről és művészetéről. Majd Szigeti Sándor, a Kör tagja brillírozott művészi zongorajátékával, előadva Liszt egyik kiváló szerezményét. Ezt követte Fehér Gábor megkapóan érdekes novellájának felolvasása. — Molnár Rózsi Ady Endre költeményeit és Juhász Margit nyíregyházai költő versét szavalta finom árnyalással és tökéletes művészi felfogással. Szohor Pál Nyíregyházáról, népi szokásairól tartott megkapó közvetlenséggel nagyon érdekes előadást Befejezésül az irodalmi estnek egy általános tetszést és figyelmet keltő ragyogó száma következett Ismét dr. Vietorisz József jelent meg a pódiumon és költeményeiből három remekművét szavalta el nagy hatással. — A nyíregyházai vendégeket a közönség egész estén át meleg szeretettel ünnepelte és kivételes élvezetet nyújtó előadásaikat, a nemes ügyhöz méltó készséggel, minden egyes műsor- szám után szívesen megtapsolta. Amint értesülünk, a Kazir.czy- Kör nemsokára viszonozza a látogatást Nyíregyházán. Koudela Qéza dr. vasárnap a „Széli JózseJné“ Jíapközi Otthonban beszélt a szegény- ügyről A Szociális Missziótársulat vasárnap délután a Napközi Otthon barátságos falai között rendezte teadélutánját. Mária Alice kir. hercegnő és Széli József né főispánné- val az élén a város hölgytársadalma gazdagon volt képviselve. Néhány, a város társadalmi életében jelentős szerepet játszó férfiún kívül, megjelent a mosolygó- arcu, aranyszáju pap, a világot járt nagymüveltségü zenetudós, a kiváló zenevirtuoz: Koudela Géza dr. is. Amikor reverendában az emelvény elé lépett, (talán nem is volt emelvény, de annyira kimagaslott alakja) a közönség megérezte, hogy nem mindennapi előadásban lesz része és sok tapssal üdvözölte Koudela Gézát. Mosolyog. Ez nem a pap mosolya. A tanáré, aki tudja, hogyha a nyitott zongorába á-t kiált, a zongora á húrjai visszhangot adnak. Mosolyog, hogy mosolyt kapjon viszont. Mint egy kedves, intim ismeretség . . . A szegényekről, közelebbről a szegényügyről szól — Az emberiség elvesztette hitét, reménységét, szeretetét — mondta többek között —, átalakult géptípussá. A világkrizist csak úgy tudjuk megoldani, ha az előbbiek visszaszerzésére törekszünk. — A szeretetet úgy kell gyakorolni, amint azt Krisztus mondja: „Keressétek a szegényeket, a betegeket, a gyámoltalanokat.* Az emberiség mindig kereste a nagy Krisztus ideált. Krisztus trónusát azonban nem a gránitok tetején, hanem a szegény emberek szivében kell keresnünk. Nem embersziv az, mely nem tudja megérezni az emberszivnek a fájdalmát. A harmónia törvénye magyarázza, hogy a szívnek igenis meg kell érezni azt, hogy mi fáj a szegényember szivében. Ha a nyitott zongorába belekiáltunk egy hangot, ugyanazon jegyű húr visz- szaadja a hangot. A hajók különféle kis harangokkal vannak felszerelve s ha a veszélyben lévő hajót a ködön át nem látják, akkor a kis harangnak hangjai minden ködön át is elérkeznek a másik hajó kis harangjáig és megszólaltatják azt. Csak éppen a szív nem érezné meg a másik szív fájdalmát ? — Teremtsünk egy uj mentalitást 1 Elsősorban engedjünk az TRETORN HÓCIPŐ világhírű
