Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)
1930-12-17 / 82. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 82. szám. Sátoraljaújhely, 1930 december 17. Megjelenik hetenként kétszer : szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő. Hirdetések: négyzet cm.-ként NyÜMér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szAm «I POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen €rdély és a Regát harca Románia politikai életébe, még Károly király hazahozatala sem hozott nyugalmat és békességet. A Maniu kormány hiába fedezte a királypuccs alkotmányjogi részét, távoznia kellett. Akik ismerték a kulisz- szák mögött folyó dolgokat, azok tisztában voltak azzal, hogy nem a király bizalma rendült meg Maniu személyével szemben, hanem a regá tiak az erdélyiek fölé kerekedtek s ez a pozícióharc söpörte el utjából a Maniu kor mányt. Ha Európa politikusai és diplomatái helyesen és elfogulatlanul tudnák megítélni Románia helyzetét, akkor Ítéletük nem volna megnyugtató sem az ország jövendő biztonságának, sem Európa hatalmi viszonyának szempontjából. Egy olyan ország, amely geográfiailag nem egységes, már magábanvéve nem megnyugtató állami figuráció, de ahol akkora szembenálló erők vívják élet-halálharcukat, mint Romániában Erdély és a Regát: ott nem lehet nyugodt fejlődésről beszélni. Erdély és a Regát, mint különálló állami testrészek egyesittettek a béke- szerződések erőszakos végrehajtása utján, ámde ez az egyesítés sohasem volt a lelkek és érdekek egységesitése. A történelmi elhivatás és a gazdasági szükségszerűség más és más utat szabott meg Erdélynek és a Regátnak s a két államtest nem egymásmelleit, hanem egymással szemben igyekezett érvényesülni embereiben, politikai és gazdasági erőiben egyaránt. Amikor erdélyiek voltak a kormányban, ami 10 év óta kétszer történt meg, érezniük kellett, hogy van valami erő Bukarestben, amely minden erdélyi törekvésnek útját állja. Csak nemrégen mondott le Erdély tartományi kormányzója s lemondását azzal indokolja, hogy minden lépésében, kezdeményezésében a bukaresti körök féltékenységével és gyűlölködésével kellett megküzdenie. Évek hosszú során a Regát mindenkor magának követelte a vezetés jogát az erdélyiekkel szemben. Az aknamunka pedig fokozott mértékben indult meg, amikor az „erdélyiek kormánya“ címen könyvelte el a regáti közvélemény a Maniu kabinetet. Pedig maga Maniu kétségbeesett szigorúsággal igyekezett kormányát összeállítani, hogy senkise kiálthassa feléje az erdélyiek tultengését. A bizalmi állásokban, a minisztérium mindenható tófűm faktorai a regáti származású liberális osztályvezetők maradtak meg, akik természetesen minden lehető alkalommal titkos ágyukat sütöttek el az erdélyiekkel szemben. A kétfeléhuzást az örökös bizalmatlanságot, mely a Regát részéről nagymértékben nyilvánult meg vezető állásokban lévő erdélyi román tisztviselők ellen, természetesen az összlakosság érdekei sínylették meg, mert számtalanszormegtörtént, hogy pusztán a túlsó oldalról jövő sze mélyi előretörésért olyan tisztviselőket helyeztek el állásaikból, akikkel szemben működésűk alatt semmiféle hibát nem lehetett, felhozni és a kisebbségi lakosság bizalmát is bírták. Minden esetre feltűnő, hogy már az erdélyi kormányzó is elbukott a regáti akarattal szemben. Az egész vonalon áll tehát a harc, amely az erdélyieket szembehelyezi a regátiakkal. Ennek a harcnak nemcsak Románia adja meg az árát, de az európai vészterhes időkben, amikor Oroszország félreérthetetlenül készülődik a vörös lávafolyam szétöntésére, Románia belső villongása a legfigyelemreméltóbb jelenségek közé tartozik. Amikor Titulescu Angliában nyíltan, előadásaiban követeli, hogy az európai országok ne hagyják magára Romániát a szovjet ellen való készülődésében; amikor a királyi trónbeszéd felirati vitájában Temesvár németpárti szenátora Muth Gáspár nyíltan hangoztatja annak szükségességét, hogy az országnak a hadsereget a szovjetveszedelemmel szemben meg kell erősítenie, akkor Európa urai rettegve szemlélhetik azt a harcot, amelyet a Regát folytat Erdéllyel szemben. Muth Gáspár igy kiált fel a szenátusban : Európának segítséget kell nyújtania, Romániának és Lengyelországnak, mert különben a szovjetveszedelem fenyegeti Európát. Volt idő, amikor a fenyegető veszedelem elhárítására Saujhely, 1930 dec. 16. Zemplénvármegye Törvény- hatósági bizottsága ma délelőtt 11 órai kezdettel tartotta Széli József főispán elnökletével évnegyedes rendes közgyűlését. Napirend előtt elnöklő főispán az ékesszólás mesteri hivatottságával vetítette a törvényhatósági bizottsági tagok elé Dókus Ernő, az egyetemes ref. egyház zsinati elnökének, egyházkerületi főgondnok, felsőházi tagnak közéletünkből kimagasló nemes alakját, ab- ' bői az alkalomból, hogy a Kormányzó a hitélet fejlesztése, a közélet és kulturális téren szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. A törvényhatósági bizottság minden tagját mélyen meghatották azok a klasszikus szépségű mondatok, melyekkel Széli József főispán megformálta a kitüntetett egész egyéniségét, mélyen érző szivéből fakadó bölcseségét, nemes lelkét és melegszívű humanizmusát. Mint az ősi magyar hagyományokon nyugvó önkormányzatoszlopát, a közéletnek mindig ideális lelkű tényezőjét, a kötelességtudás inkarnáció- ját jellemezte, javasolva, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvében is adjon kifejezést a magas kitüntetés tényével való együttérzésének. Dókus Ernő, hűen ahoz az egyéniségéhez, mellyel a közélet porondján is ember, min az európai hatalmak Magyar- ország segítségére gondoltak s amikor Magyarország egysége és ereje volt az a szikla, amelyhez az európai hatalmak védelmüket és erejüket odaláncolni igyekeztek. Amikor Románia erőtlenségét és belső villongását, a Regát és Erdély harcát látjuk, lehetetlen meg nem látnunk azt, hogy az erős, egységes nemzeti tradíciókra épített Magyarország értékének és értékelésének napja az ég delelőjén áll. dig igaz és jó ember tudott maradni, mondott hálás köszönetét a főispánnak és a törvényhatóságnak s elsősorban a Kormányzónak és a kormánynak a kitüntetésért, mely azon a magas polcon érte, ahová nem a hatalom kegyéből emelkedett föl, hanem polgártársainak és hitsor- sosainak megértő támogatásával, méltánylásával. A közgyűlés a Gondviselés iránti mélységes hálával ünnepelte a kitüntetettet, éreztetve, , hogy a magyar sors olyan egyéniséget ajándékozott a magyar életnek, akit ma is hivő lélekkel példaként kell követnünk a nehéz, kálváriás utón. Felvéve a tárgysorozatot, elnöklő főispán elrendelte két küldöttségnél a titkos szavazást a közigazgatási bizottságban kilépés és elhalálozás folytán megüresedett öt tagsági hely betöltésére és a vármegyei igazoló bizottságba nyolc tagnak megválasztására. A szavazás tartamára a közgyűlést felfüggesztette. A közgyűlés szünetében Bernáth Aladár alispán látta vendégül az alispáni termekben a bizottsági tagokat villás reggelire azzal a lekötelező, magyaros vendégszeretettel, szívélyességgel, mely a tradíciók őrzése mellett az ő elválaszthatatlan sajátossága. A közgyűlés újbóli megnyitása után elnöklő főispán kihirdette a választások eredményét. A közigazgatási bizottság tagjaivá megválasztattak: Dókus Ernő, Kiss Ernő, dr. Kovaliczky Elek, Törvényhatósági közgyűlés Egyes szám ára ÍO fillér.
