Zemplén, 1930. július-december (61. évfolyam, 47-84. szám)

1930-11-23 / 77. szám

Hatvanegyedik évfolyam. 77. szám. Sátoraljaújhely, 1930 november 23. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház 11. udvar) Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzet cm.-ként Nyílt-tér: soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarerszág feltámadásában Amen A gazdasági helyzet meg­romlása világszerte kedvezőt­lenül befolyásolja az állam- háztartást, mert az állami be­vételek csökkenését eredmé­nyezte. Ami a leggazdagabb országokban bekövetkezett, attól Magyarország sem ma­radt megkímélve és a kormány elhatározta, hogy az állami kiadások terén a legmesszebb­menő takarékosságot lépteti életbe. A mezőgazdaság rossz helyzete ezenfelül elkerülhe­tetlenül szükségessé tette, hogy a válságtól leginkább sújtott lakosság fokozott tá­mogatásban részesüljön. Ami­dőn tehát egyfelől az állami bevételek csökkenésére kellett pótlást találni, másfelől a mezőgazdaság megsegítése újabb kiadásokat okoz az ál­lamnak. E kettős feladat megvaló­sítását célozza az a törvény- javaslat, amelyet Wekerle pénzügyminiszter terjesztett be kedden a képviselőházban az állami kiadások apasztásáról. E javaslat elsősorban arról intézkedik, hogy már a folyó évi költségvetésben 45 millió megtakarítást lehessen elérni anélkül, hogy az állami alkal­mazottak fizetését le kellene szállítani, vagy pedig az ál­lami alkalmazottakat nagyobb számban el kellene bocsájtani. E megtakaritás részint a dologi kiadások megszorításával, ré­szint pedig a jutalmazásokra és segélyezésekre szolgáló összegek felére szállításával, valamint a kiküldetési, átköl- tözködési költségek csökken­tésével fog megvalósulni. El­lenben a beruházásokra szánt összegekből a kormány sem­mit sem óhajt elvonni, mert hiszen ez a munkaalkalmak csökkentését hozná magával, holott a kormány tudvalevő­leg nagyarányú közmunkák­kal és beruházásokkal fogja enyhíteni a munkanélküliséget. Minthogy szociális szem­pontból kerülendő volt a tiszt­viselők ujabbi B-lisztázása, vagy elbocsájtása, de az álta­lános fizetésleszállitás ellen is ugyanez a szociális megfon­tolás szólott, a kormány a személyzeti kiadások apasztá- sára olyan tervet készített, amely kerüli az erőszakos le­építést, de mégis biztosítja a tisztviselői létszám fokonkénti apasztását. E terv szerint a következő hat esztendőn ke­resztül megüresedő állásokat nem fogják betölteni és Így elfogjuk érni, hogy e hatévi időszak végén az állami al­kalmazottak létszáma körül­belül tizenháromezer fővel le­csökken majd száztizezerre, ami végeredményben a sze­mélyzeti kiadások tekintélyes csökkenését fogja eredmé­nyezni. Az állami bevételek csökkené­sének ellensúlyozására azonban gondoskodni kellett egy igazságos és méltányos bevételi többletről is, amelyet a pénzügyminiszter abban talált meg, hogy az eddigi kere­seti adón kivitl valamennyi fix fi­zetésű, akár köz, akár magánal­kalmazott járandósága, valamint a részvénytársaságok igazgatósági tagjaitól az élvezett tantimek után külön adót fog szedni, amelyet azonban csak az 1931/32. költség- vetési év végéig kell majd fizetni. Ez a külön adó a szociális szem­pontok figyelembevételével a leg­alsóbb fizetési fokozatokban egé­szen csekély. Sőt heti 30 pengő, illetve havi 120 pengő járandósá­gig a kereset teljesen adómentes, (holott eddig a kereseti adó adó­mentes értékhatára csak heti 20, illetve havi nyolcvan pengő.) Az alsóbb fokozatokban az uj külön­adó egészen enyhe és lassan fo­kozódik a fizetések emelkedésével, abból a helyes gondolatból kiin­dulva, hogy a nagyobb fizetés, nagyobb adót bir el. Tizezer pen­gőn felül az adó már a járandó­ságnak egy tized-része. Ugyanily progresszív adó fogja terhelni a jövőben az igazgatósági tantiéme- ket, amelyek már eddig is súlyos adózás alá estek. A fix fizetésüekre rótt ez uj adó minden esetre sok­kal csekélyebb áldozatot ró a kis- és középfizetésü köz- és magán- tisztviselőkre és egyéb alkalma­zottakra, mint amennyit jelentett volna reájuk nézve a fizetések le­szállítása. A kisemberekről való gondos­A hű sáfár, ki felösmerve talentumainak isteni eredetét, ót dicséri vele soha nem szűnő munkálkodásával. A hű sáfár példájaként áll előttünk Dókus Ernő, a Tiszáninneni ref. egyházkerület főgondnoka, az egyetemes ref. egyház törvényhozó zsinatának világi elnöke, a Felső­ház tagja. A legmagasabb helyről érte kitüntetés, a Kor­mányzó Ur Ófőméltósága a hitélet fejlesztése és kulturális téren szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú magyar érdemkeresztet adományozta neki. Fényes bizonysága ez annak, hogy az ő világossága, melyet lelkében, értelmében hordoz, nem véka alá rejtett gyertyaláng, mert im beragyogja az egész magyar életet. Az ő szolgálata a Krisztus szolgálata népéért, hazájáért, egyházért. Valóban a hitélet és kultúra fejlesztője ó és pedig az evangélium leikétől áthatva. Senki nem sütheti rá az egy­oldalúságnak, a részrehajlásnak bélyegét, ügy szolgálja hazáját, hogy minden polgárának boldogulását keresi. Úgy szolgálja egyházát, hogy nem érheti vád a fele­kezeti egyoldalúság miatt. A Krisztus törvénye szerint Ítél meg mindent, a bíráskodást Istennek hagyja. Hitének gyermekeit nem harcra vezérli a más feleke- zetüek ellen, hanem harcra a bűn ellen — Krisztusért. Élete, ifjúságától kezdve, beplántáltatotta ref. egyház termőföldjébe, abban törzse úgy meggyökeredzett, koronája úgy elterebélyesedett, hogy áldott és gazdag gyümölcsöző ágai érett és ízes gyümölcseiket meghálálhatatlan bőséggel hozzák meg és hullatják a hit és erkölcsi élet, valamint a kultúra mezején. Ezért érte kitüntetés. Nem személye, hanem önzéste- len, lankadatlan öregségében is ifjakat megszégyenítő munkakedvvel és lelkesedéssel végzett munkája szerez néki dicsőséget. Ez a buzgó munkálkodás vitte őt előre a tiszt­ségek emelkedő és változatos fokozatain. Nemcsak hitének fiai között, hanem az egész magyar nép között a vezérek, a példaadók között van ő, hogy az evangélium világosságánál ebben a sötét magyar éjsza­kában, — melynek leple alatt oly sok pártoskodás és egyenetlenség, az önzések és hatalmi túlkapások betegsége dúl — vezérelje népét. Zaj nélkül, mert a feltűnni akarás nem betegsége néki, végzi munkáját tovább, hogy a hű sáfár példájaként áll­hasson meg a legfőbb biró előtt. Szociális pénzügyi politika Egyes szám ára ÍO fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents