Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-04-02 / 24. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 24 szám. Sátoraljaújhely, 1930 április 2. (•FJelanlk^hetenkéut kótsier uuiin és ssombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (VánnegY«há* II. adv) I Zemplén I BlfiBxstésl ér: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Nyílt tér soronként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. gxftm POLITIKAI HÍRLAP ■■BWÉiaiMIHHnH TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám Hiszek egy Istenben,hiszek egy .hazában Hiszek egy isteni őrők igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen 9 konholybintöh A hir, hogy a rendőrségnél az őrszemélyzet és a felügyelői kar fizetését rendezik, különböző és gyakran tendenciózus magyarázatokra szolgáltatott okot. Különösképen téves az a beállítás, mintha ennek a két érdemes kategóriának a fizetésrendezése az értékes fogalmazói kart teljességgel elütné attól a lehetőségtől, hogy a fizetésrendezésre vonatkozó igényei teljesüljenek. Ebben a kérdésben az a valóság, hogy azon a módon, ahogyan az őrszemélyzet és a felügyelő kar fizetésrendezése történik a generális, vagyis mind a három kategóriára kiterjedő rendezésre ezidősze- rint nem tudtak a költség vetésben fedezetet találni, viszont senkinek sem volt szándékában az őrszemélyzet és a felügyelői kar fizetésének rendezését elodázni, mégpedig azért, mert amint mondottuk, jelenleg az általános fizetésrendezés fedezet híján nem volna végrehajtható. Ebben a kérdésben nyilatkozott Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár is, aki őszintén és félreérthetetlenül mutatott rá azokra, akik mindenáron ellentétet akarnak támasztani a belügyi igazgatás és a rendőrfogalmazói kar között. Ezeknek igen átlátszó a szándékuk s ezekkel a hi- resztelőkkel nem is érdemes vitába szállni, mert aki a kákán is csomót keres és fedez fel, azok ellen jóindulat tekintetében nincs orvosság. Amikor a karhatalmi szolgálatot teljesítők fizetését rendezni óhajtotta a belügyi kormányzat, akkor egyetlen szóval sem mondotta, hogy ezzel a rendezési tervvel a fogalmazói kart véglegesen elütötte volna annak a lehetőségétől, hogy az ő javadalmazásuk is rendezés alá kerüljön. Minden felelős tényezőnek a törekvése arra irányul, hogy a rendőrség egyetemének helyzetén javítson. Éppen ezért még a gondolata sem merült fel annak, hogy a fogalmazói karról megfeledkeztek volna, vagy éppen ezt az érdemes testületet célzatosan mellőzni szándékában állt volna valakinek. A jószándék az egyetemes rendezésre nemcsak a belügyi kormányzat jóindulatától függ, hanem ezen kívül álló okoktól is, még pedig elsősorban a pénzügyi lehetőségektől. Tehát azok is rosz- szul okoskodnak, akik adjad Uram Isten, de mindjárt, mondás alapján akarják megoldani ezt az igen fontos kérdést, mert mint minden kérdést, úgy ezt is fokozatosan kell a megoldás stádiumába juttatni s nem lehet azért mindjárt a kormányzat szemére vetni azt, hogy egyik vagy másik szolgálati kategóriáit a fizetésemelés lehetőségétől elüti, vagy abból ab ovo kizárja. Nem erről van szó, hanem arról, hogy mulasztást követett volna el a belügyi kormányzat, ha a rendelkezésére álló adott alkalmat nem használta volna ki s nem rendezte volna legalább részben a rendőrségi javadalmakat. Mindenesetre kényelmesebb lett volna mitsem tenni, mivel már a tanácskozások kezdeti stádiumában tisztában voltak illetékes körök azzal, hogy ezt az elvitathatatlan jószándékot félremagyarázni is lehet. Ebből a konkrét esetből kifolyólag azonban a konkolyhintőknek tudomásul kell venniök azt, < hogy azok a tényezők, akiket illet, éberen fognak őrködni afölött, hogy a rendőrfogalmazói kar lelkületébe senkise csöpögtethesse a keserűség mérgét, mert ennél a testületnél van legelső sorban a kormányzat meggyőződve arról, hogy éppen ez az a réteg, mely megközelíthetetlen azok számára, akik csalárd okoskodással vélt sérelmi okot akarnak nyújtani. Legyen meggyőződve mindenki, elsősorban a magyar rendőrség derék testületé, hogy a belügyi kormányzat keresi a módokat, hogy minden jogos és méltányos kívánságnak eleget tegyen, de be kell látnia viszont mindenkinek azt is, hogy ezt a jóakarata szándékot a pénzügyi lehetőségek korlátozzák. Rossz szolgálatot tesz tehát a rendőrtestület bármelyik kategóriájának az, aki szarvas okoskodással másképen igyekszik beállítani azt a fontos kérdést, mint ahogy az valójában van. jégszekrények, kerti székek, asztalok söraparátok, kávéházi, vendéglői és mindenféle üzletberendezések állandóan nagyon olcsón ROSENFELD- nél, Budapest. Vili., Népszínház u. 31. A „ZEMPLÉH“ EREDETI TÜHCfrlfl Princul Nicolae. (draf) Alig múlik el hét anélkül, különösen az utóbbi időben, hogy Románia derék régenshercegének, Miklósnak hőstettéről ne olvasnánk élvezetes tudósításokat. Legutóbb egy őrnagyot ítélt el húsz napi szobafogságra azért, mert fényes nappal, nyílt uccán a túlságosan száguldó gépkocsija ablakát ügyes mozdulattal betörte. Az őrnagy urnák pechje volt. Az autóban nem egy kisebbségi ur ült, hanem a király nagybátyja. Azt megelőzőleg pedig kint a poros vidéken önkényileg csukott le pincéjében két parasztpárti képviselőt csekély 3 napra. Maniu személyesen szabadította ki őket... S ki tudja, ha nem kerül-e sor az öreg Vajdára, vagy magára Maniura is? önkéntelenül eszembe jut a 15 év előtti Bukarest képe. A háborúra való féktelen és felelőtlen izgatás közepette az öreg Regele Carol képviselte a nyugati modort. Nem szerették, mert nem volt balkáni, de bántani sem merték, féltek a »germánoktól“, de meg aztán magasan felettük állott szellemileg és erkölcsileg egyaránt. Szegény öreget mégis halálra sebezte a Liga ocsmány trükkje, amikor a Calea Viktorien-n levő királyi palotára nagy otromba betűkkel kiíratta, hogy „ez a ház kiadó.“ Nemsokára reá meg is halt az öreg király s vele eltűnt a háború akadálya. Az erélytelen Ferdinánddal azt csináltak, amit akartak. — Miklós herceg akkor 15 év körüli nyúlánk, jó megjelenésű legényke volt. — Amikor utoljára láttam azonban» igen meg volt ijedve. Akkor látva, nem mertem volna arra gondolni, hogy valaha is ilyen bátor hadfi válik belőle. Mielőtt a vacaresti börtön ven- ! dégszeretetét igénybe vehettem volna, közvetlen a dobrugeai román hadsereg összeomlását követő napok valamelyikén történt, hogy egy szép reggelen felhivatott az édesanyám igazgatónője az irodába segiteni. Alig, hogy leültem másolni valamit, nagy sürgés-forgás támadt s úgy félfüllel meghallottam, hogy a királyné jön az iskolában elhelyezett sebesülteket meglátogatni. Furcsállottam, hogy reggel 7 óra körül ilyen is történhetik, de mire a gondolat végére értem, már vonultak be a királyné két leányával és Princul Nicolae cserkész öltözetben. A királyné kegyesen érdeklődött kilétem felől románul, de az igazgatónő, aki jó barátnője is volt, franciául válaszolt s így örök titok maradt előttem, hogy mit mondott. Még egy kényszeredett mosolyt figyeltem meg őfelsége ajkán, a másik percben már rop| pant ideges lett, mert az öreg Mitropolia harangja német repülőket jelzett. Alig telt bele három perc és már élénk géppuska ropogást és ágyúzást lehetett hallani. A sebesültek káromkodva törtettek le a pincébe, a súlyosabbakat hordágyon vitték le. Egy kis időre mindenki megfeledkezett a vendégekről, a királyné ugyan hamar visszanyerte nyugalmát — már mosolygott is. A cserkész azonban félt, láttam rajta, hogy igen fél. Különben szánalmas képet mutatott a kiséret is. Úgy álltam ott köztük a 16 évemmel, mint az élő nyugalom. Meg voltam győződve ugyanis arról (a bolgár kertésszel együtt), hogy a szövetségesek minket nem bántanak. A királyné feltűnő gyorsasággal eltávozott, — talán megérezte a veszedelmet. Aznap délután 1 óráig az épület-csoport 16 bombát kapott s legalább 60 ember megsebesült Egyes szám ára lO fillér.
