Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-02-19 / 14. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1930 február 19. törvényszék által. (Tehát a magán - egyezségek figyelembevétele nélkül.) Az 1929. évi kényszeregyezségek közül Sátoraljaújhelyre 20, Tokajra 7, Szerencsre 5, Sárospatakra 3, Tiszalucra 2, Cigánd, Girincs, Mád, Megyaszó, Nagy- rozvágy, Sajókesznyéten és Tárcáira 1 — 1 jut. Még rosszabb volna a statisztika, ha figyelembe vennénk azt is, hogy 1930. január és február havában megint csak erős emelkedés mutatkozik. E kimutatás azt mutatja, hogy Ujhelyben megbosszulja magát a másutt egészségesnek nevezhető verseny. Itt azt sirja a pék, hogy azért drágább a péksütemény, mert négyszer annyian vannak mint békében voltak. A háborús konjunktúrák és a konjunktúra utáni idők gombamódra szaporították az iparosok és főleg a kereskedők számát. Mindegyikük gyorsabb boldogulást vár. Soknak sikerült, soknak még nem, vagy már nem. A gyorsabb boldogulásért folytatott küzdelem kezd veszélyes szerencsejátékká fajulni, a kenyérért való törtetés pedig nehezebb és nehezebb. vű. fi Zemplénvármegyei Nemzeti Kaszinó műsoros estéje # Zsúfolásig megteltek szombaton este a Zemplénvármegyei Nemzeti Kaszinó helyiségei s a tagok mindvégig hálás és eleven érdeklődéssel kisérték azt a kedves, intim műsort, mellyel a Kaszinó elnöksége tagjait és azoknak vendégeit megajándékozta. Társaskörben ritkán is összegyűjthető, disztingvált úri közönség adott találkozót egy másnak s a polgári estélyi ruhákat sűrűn és színesen tarkították tisztikarunk diszegyenruhái. A műsort a Sátoraljaújhelyi Kamarazene- Társaság vezette be. A legnagyobb elismeréssel kell megállapítanunk, hogy ez a kitűnő zenei együttes a kamarazene kultiválásában már olyan magas színvonalat ért el, mely a legkomolyabb feladatok megoldásán is könnyen átsegítiA kamarazene után Ullrich J. Nándor saját verseiből mondott el három komoly, mély tartalmú költeményt, melyek egyformán dicsérték a szerző költői elmélyedésének változatos képekben való gazdagságát, mint előadásának kifejező erejét. Csanics István olyan magasfoku művészettel és érzéssel adta elő zongoraszámait, hogy a zugó taps, mely játéka után felhangzott, percekig tartott. Annyira komoly értéke ő kivételes zenei intelligenciájával is városunknak, hogy minden szereplése kiemelkedő eseménye a legillusztrisabb programoknak is. Nemestóthy Szabó Gyula kis- ázsiai utjának és tartózkodásának élményeiből tartott mindvégig ér dekesebbnél érdekesebb epizódokkal, eleven megfigyelésekkel és tapasztalati tényekkel bővelkedő előadást. A műsoros estét a Kamarazene- Társaság játéka fejezte be, mindenben megerősítve az imént róla már elmondottakat. A műsor gyors, fennakadás nélküli lepergetése után a fiatalok, olykor hellyel-közzel az öregebb (nem öreg) párok is táncra perdültek, mig az asztaloknál kedves, intim, közvetlen hangulatú s ami nem lényegtelen, jutányos árakon való figyelmes kiszolgálás mellett, kedves asztaltársaságok alakultak ki, kedélyesen töltve az időt a reggeli órákig, ápolva az oly szükséges társadalmi megértést és összetartást. 9 gyermekért A magyar haza elborult egének fényessége csak akkor fog újból felragyogni, ha minden magyar szivét szent buzgalomként fogja áthatni a szebb és boldogabb magyar jövő biztosítása. A jövő a gyermek, a magyar jövő, a magyar gyermek! Gyenge, beteges és erkölcsileg romlott gyermekekre nem építhetjük a jövőt. Részeire tépett, megcsonkított hazánknak soha nem volt annyira szüksége testben, lélekben egyaránt ép és erős generációra, mint ma. Amilyen nemzedéket nevelünk, olyanná lesz ' a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pedig a gyermek a magyar haza alapköve, a gyermek testi és lelki egészsége is társadalmi érdek. A székesfőváros tanácsa már a fentvázolt cél érdekében hozzáfogott a tervszerű munkálatokhoz s igy a többek közt létesítette a gyermeknyaraltatási akcióját is, mely hivatva van a pusztuló, csenevészedő és nyomortól elsat- nyult gyermekek arcára a rózsa- pirt, az egészség színét visszavarázsolni és testükben, lelkűkben egyaránt megerősíteni. Az elmúlt évi 18.000 nyaraló közül mintegy 9000 gyermek nyaralt vidéken. Ha ismerjük a fővárost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjével nem biztosíthatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egészséges élet virágát, a boldogságot és örömet. Azért szükséges lenne, hogy mind több és több gyermeknek biztosíthatnánk a vidéken az üdülést. Azért a vidék tehetősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejtendő munkásságát azzal, hogy vagy maguk, vagy többen összeállva tegyék lehetővé a szegény, testileg leromlott fővárosi gyermekek részére a csoportos nyaraltatást. Áldozatkész támogatásukkal megerősíthetik ezen pusztulásra ítélt gyerme keket testben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit a leg nagyobb isteni Mester mondott: „Aki egyet is magához vesz közülök, az engem fogad szivébe*. A főváros tanácsa a vidék áldozatkészségét áldozatkészséggel viszonozza. Már az 1929 ik év nyarán több város és község 2005 tanulóját látta vendégül a főváros tanácsa Budapesten, ahol ingyenes ellátásban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyermekeket. Az oly község, mely fővárosi gyermekeket nyara lásra elvállal, ugyanolyan számú gyermekcsoportot küldhet a fővárosba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban részesülnek s a főváros nevezetességeit fővárosi tanerők kalauzolása mellett tekintik meg. Jelentkezők a következő címre küldjék szives értesítésüket: Budapest Székesfőváros Tanácsa Gyermeknyaraltatási Akciója, Budapest, IV. kér. Cukor-utca 6. sz. Mikor a kacsa alkoholmérgezésbe esik Nem hírlapi kacsa, de megtörtént valóság. Egy vidéki uricsalád kacsa-állományával történt meg e napokban a következő mulatságos eset. A háziasszony egy újhelyi uri- leányka vendégével szemlét tartott az éléskamara polcán katonás rendben álló befőtt készlete fölötti aminek eredményeképen csakhamar megállapították, hogy a rummal készült befőtt egyik másik üvegben romlásnak indult. A háziasszony mit tehetett egyebet bosz- szuságában — a hasznavehetetlen édességet udvarának egyik félreeső helyére öntette, ahol éppen ott csatangolt a hat darabból álló kacsaállomány. — A következő pillanatban a kacsák mindent felhabzsoló közismert étvágyukkal nekiestek az ínycsiklandozó szeszes édességnek és egy-kettőre gyomrukba sülyesztették és az utolsó cseppig felszürcsölték a levét is. De mi volt a romlott befőtt miatt kiállott bosszúság a következő napihoz képest. Másnap reggelre a befőttből lakmározó kacsák mind ott hevertek az udvaron szanaszét, mozdulatlanul. El hullottak bizonyára a romlott befőttől és tevétől — töprengtek a háziak. Hiába élesztgették, nem tudták lábraállitani őket. Hogy a veszett fejszének legalább a nyele megmaradjon — a ház úrnője a kacsákat gyengébb talluitól szabályszerűen megfosztotta és a kacsákat kitétette az udvarra, hogy a bejáró cigányasszonnyal elvitessék. Erre azonban nem került sor. Egyszerűen azért, mert az elhul lottnak vélt kacsák másnap reggelre talluiktól megfoszlott komikus állapotukban, libabőrös külsővel, félig megkékülve hápogva jártak- keltek az udvaron. — Tudniillik semmi komolyabb bajuk nem esett, csupán holtrészegek voltak az előtte való nap elfogyasztott rumos befőttől és erős szeszt tartalmazó levétől. A kacsa históriának legkomiku- sabb része azután a végén nyert méltó befejezést. Hogy a befőtt evéssel póruljárt és szerencsésen kijózanodott kacsákat az udvaron való tartózkodásra „udvarképessé* tegyék, a ház úrnőjének kedves vendége ócska holmik közül ösz- szeszedett meleg szövetekből testükhöz szabott ruhákat készített, melyeket kellő szakértelemmel zsineggel erősítettek a kacsák testéhez. Azóta a falu népe csodájára jár a téli köntösbe bujtatott kacsáknak. hibii:. — Kinevezé*. A közoktatás- ügyi miniszter Ladomérszky Margit oki. tanítónő, sátoraljaújhelyi lakost a nyirgyulai g. k, elemi iskolához rendes tanítónővé kinevezte. — A Szociális misszió Társulat teaestje. Hölgyekkel és urakkal szinültig megtelt terem és az asztalok körül szorongva ülő közönség. Ez volt a képe a Szociális Misszió Társulatnak a Katolikus Kör nagytermében vasárnap délután 5 órakor kezdődő teaestélyének, melyet ezúttal is több műkedvelő szereplése tett változatossá és élvezetessé rövid két órán keresztül. A műsort a Mester fivérek négykezes zongorajátéka vezette be, melyet a közönség élénk tetszéssel fogadott és zajos tapsokkal honorált Utánuk egy kis művész- palánta, a „Carolineum“ zárda elemi iskolájának II. o. növendéke, Rosenmüller Tibi állt ki hegedűjével a színpadra és korát meghaladó határozott fellépésével és a legszebb reményekre jogosító játékával frappirozta hálás hallgatóit. Atyja, dr. Rosenmüller Zoltán rendőrfogalmazó zongorakisé- rete mellett, általános figyelem és tetszés mellett egy bölcsődalt és egy magyar müdalt játszott s nagyoknak kijáró sikert aratott első nyilvános szereplése alkalmából. Azután az általános közóhajnak engedve, műsoron kívül Valkovszky Győzőné játszott néhány magyar dalt finom érzéssel és nagy hatással, általános tetszést és sok szives tapsot aratva. Ezt megelőzőleg Létray József nyug. tanító szórakoztatta ügyes zongorajátékával a közönséget. — A kellemes hangulatban lefolyt családias jellegű teaestén részt vett többek között Páyer Ferenc püspöki hely- nök, apostoli protonotárius és Zboray Károly miniszteri tanácsos, kir. pénzügyigazgaló is. — HalálozAa. Oravecz Julia, a füzérkomlósi áll. elemi iskola tanítónője f. hó 9-én 52 éves korában Füzérkomlóson elhunyt. — Pályáján 34 évig működött és általános tiszteletnek és közbecsü- lésnek örvendett. Temetése folyó hó 11-én ment végbe nagy részvéttel az ottani temetőben.
