Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-02-19 / 14. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 február 19. törvényszék által. (Tehát a magán - egyezségek figyelembevétele nél­kül.) Az 1929. évi kényszeregyez­ségek közül Sátoraljaújhelyre 20, Tokajra 7, Szerencsre 5, Sáros­patakra 3, Tiszalucra 2, Cigánd, Girincs, Mád, Megyaszó, Nagy- rozvágy, Sajókesznyéten és Tár­cáira 1 — 1 jut. Még rosszabb volna a statisztika, ha figyelembe ven­nénk azt is, hogy 1930. január és február havában megint csak erős emelkedés mutatkozik. E kimutatás azt mutatja, hogy Ujhelyben megbosszulja magát a másutt egészségesnek nevezhető verseny. Itt azt sirja a pék, hogy azért drágább a péksütemény, mert négyszer annyian vannak mint békében voltak. A háborús konjunktúrák és a konjunktúra utáni idők gombamódra szaporí­tották az iparosok és főleg a ke­reskedők számát. Mindegyikük gyorsabb boldogulást vár. Soknak sikerült, soknak még nem, vagy már nem. A gyorsabb boldogu­lásért folytatott küzdelem kezd ve­szélyes szerencsejátékká fajulni, a kenyérért való törtetés pedig ne­hezebb és nehezebb. vű. fi Zemplénvármegyei Nem­zeti Kaszinó műsoros estéje # Zsúfolásig megteltek szombaton este a Zemplénvármegyei Nemzeti Kaszinó helyiségei s a tagok mind­végig hálás és eleven érdeklődés­sel kisérték azt a kedves, intim műsort, mellyel a Kaszinó elnök­sége tagjait és azoknak vendégeit megajándékozta. Társaskörben rit­kán is összegyűjthető, disztingvált úri közönség adott találkozót egy másnak s a polgári estélyi ruhákat sűrűn és színesen tarkították tiszti­karunk diszegyenruhái. A műsort a Sátoraljaújhelyi Kamarazene- Társaság vezette be. A legnagyobb elismeréssel kell megállapítanunk, hogy ez a kitűnő zenei együttes a kamarazene kultiválásában már olyan magas színvonalat ért el, mely a legkomolyabb feladatok megoldásán is könnyen átsegíti­A kamarazene után Ullrich J. Nándor saját verseiből mondott el három komoly, mély tartalmú költeményt, melyek egyformán di­csérték a szerző költői elmélyedé­sének változatos képekben való gazdagságát, mint előadásának kifejező erejét. Csanics István olyan magasfoku művészettel és érzéssel adta elő zongoraszámait, hogy a zugó taps, mely játéka után felhangzott, per­cekig tartott. Annyira komoly ér­téke ő kivételes zenei intelligenciá­jával is városunknak, hogy min­den szereplése kiemelkedő ese­ménye a legillusztrisabb progra­moknak is. Nemestóthy Szabó Gyula kis- ázsiai utjának és tartózkodásának élményeiből tartott mindvégig ér dekesebbnél érdekesebb epizódok­kal, eleven megfigyelésekkel és tapasztalati tényekkel bővelkedő előadást. A műsoros estét a Kamarazene- Társaság játéka fejezte be, min­denben megerősítve az imént róla már elmondottakat. A műsor gyors, fennakadás nélküli lepergetése után a fiatalok, olykor hellyel-közzel az öregebb (nem öreg) párok is táncra per­dültek, mig az asztaloknál kedves, intim, közvetlen hangulatú s ami nem lényegtelen, jutányos árakon való figyelmes kiszolgálás mellett, kedves asztaltársaságok alakultak ki, kedélyesen töltve az időt a reggeli órákig, ápolva az oly szük­séges társadalmi megértést és összetartást. 9 gyermekért A magyar haza elborult egének fényessége csak akkor fog újból felragyogni, ha minden magyar szivét szent buzgalomként fogja áthatni a szebb és boldogabb magyar jövő biztosítása. A jövő a gyermek, a magyar jövő, a magyar gyermek! Gyenge, beteges és erkölcsileg romlott gyermekek­re nem építhetjük a jövőt. Részei­re tépett, megcsonkított hazánknak soha nem volt annyira szüksége testben, lélekben egyaránt ép és erős generációra, mint ma. Amilyen nemzedéket nevelünk, olyanná lesz ' a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pedig a gyermek a magyar haza alapköve, a gyermek testi és lelki egészsége is társadalmi érdek. A székesfőváros tanácsa már a fentvázolt cél érdekében hozzá­fogott a tervszerű munkálatokhoz s igy a többek közt létesítette a gyermeknyaraltatási akcióját is, mely hivatva van a pusztuló, csenevészedő és nyomortól elsat- nyult gyermekek arcára a rózsa- pirt, az egészség színét vissza­varázsolni és testükben, lelkűkben egyaránt megerősíteni. Az elmúlt évi 18.000 nyaraló közül mintegy 9000 gyermek nyaralt vidéken. Ha ismerjük a fővárost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjé­vel nem biztosíthatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egész­séges élet virágát, a boldogságot és örömet. Azért szükséges lenne, hogy mind több és több gyermek­nek biztosíthatnánk a vidéken az üdülést. Azért a vidék tehetősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejten­dő munkásságát azzal, hogy vagy maguk, vagy többen összeállva tegyék lehetővé a szegény, testileg leromlott fővárosi gyermekek részé­re a csoportos nyaraltatást. Áldozat­kész támogatásukkal megerősíthe­tik ezen pusztulásra ítélt gyerme keket testben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit a leg nagyobb isteni Mester mondott: „Aki egyet is magához vesz közü­lök, az engem fogad szivébe*. A főváros tanácsa a vidék áldozatkészségét áldozatkészséggel viszonozza. Már az 1929 ik év nyarán több város és község 2005 tanulóját látta vendégül a főváros tanácsa Budapesten, ahol ingyenes ellátásban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyermekeket. Az oly község, mely fővárosi gyermekeket nyara lásra elvállal, ugyanolyan számú gyermekcsoportot küldhet a fő­városba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban részesülnek s a főváros nevezetességeit fővárosi tanerők kalauzolása mellett tekintik meg. Jelentkezők a következő címre küldjék szives értesítésüket: Budapest Székesfőváros Tanácsa Gyermeknyaraltatási Akciója, Buda­pest, IV. kér. Cukor-utca 6. sz. Mikor a kacsa alkohol­mérgezésbe esik Nem hírlapi kacsa, de megtörtént valóság. Egy vidéki uricsalád kacsa-állo­mányával történt meg e napokban a következő mulatságos eset. A háziasszony egy újhelyi uri- leányka vendégével szemlét tartott az éléskamara polcán katonás rendben álló befőtt készlete fölötti aminek eredményeképen csakha­mar megállapították, hogy a rum­mal készült befőtt egyik másik üvegben romlásnak indult. A házi­asszony mit tehetett egyebet bosz- szuságában — a hasznavehetetlen édességet udvarának egyik félre­eső helyére öntette, ahol éppen ott csatangolt a hat darabból álló kacsaállomány. — A követ­kező pillanatban a kacsák mindent felhabzsoló közismert étvágyukkal nekiestek az ínycsiklandozó sze­szes édességnek és egy-kettőre gyomrukba sülyesztették és az utolsó cseppig felszürcsölték a levét is. De mi volt a romlott befőtt miatt kiállott bosszúság a követ­kező napihoz képest. Másnap reg­gelre a befőttből lakmározó ka­csák mind ott hevertek az udva­ron szanaszét, mozdulatlanul. El hullottak bizonyára a romlott be­főttől és tevétől — töprengtek a háziak. Hiába élesztgették, nem tudták lábraállitani őket. Hogy a veszett fejszének leg­alább a nyele megmaradjon — a ház úrnője a kacsákat gyengébb talluitól szabályszerűen megfosz­totta és a kacsákat kitétette az udvarra, hogy a bejáró cigány­asszonnyal elvitessék. Erre azonban nem került sor. Egyszerűen azért, mert az elhul lottnak vélt kacsák másnap reg­gelre talluiktól megfoszlott komikus állapotukban, libabőrös külsővel, félig megkékülve hápogva jártak- keltek az udvaron. — Tudniillik semmi komolyabb bajuk nem esett, csupán holtrészegek voltak az előtte való nap elfogyasztott rumos befőttől és erős szeszt tartalmazó levétől. A kacsa históriának legkomiku- sabb része azután a végén nyert méltó befejezést. Hogy a befőtt evéssel póruljárt és szerencsésen kijózanodott kacsákat az udvaron való tartózkodásra „udvarképessé* tegyék, a ház úrnőjének kedves vendége ócska holmik közül ösz- szeszedett meleg szövetekből tes­tükhöz szabott ruhákat készített, melyeket kellő szakértelemmel zsi­neggel erősítettek a kacsák testéhez. Azóta a falu népe csodájára jár a téli köntösbe bujtatott kacsáknak. hibii:. — Kinevezé*. A közoktatás- ügyi miniszter Ladomérszky Margit oki. tanítónő, sátoraljaújhelyi lakost a nyirgyulai g. k, elemi iskolához rendes tanítónővé kinevezte. — A Szociális misszió Társulat teaestje. Hölgyek­kel és urakkal szinültig megtelt terem és az asztalok körül szo­rongva ülő közönség. Ez volt a képe a Szociális Misszió Társu­latnak a Katolikus Kör nagyter­mében vasárnap délután 5 órakor kezdődő teaestélyének, melyet ez­úttal is több műkedvelő szerep­lése tett változatossá és élveze­tessé rövid két órán keresztül. A műsort a Mester fivérek négyke­zes zongorajátéka vezette be, me­lyet a közönség élénk tetszéssel fogadott és zajos tapsokkal ho­norált Utánuk egy kis művész- palánta, a „Carolineum“ zárda elemi iskolájának II. o. növendéke, Rosenmüller Tibi állt ki hegedű­jével a színpadra és korát meg­haladó határozott fellépésével és a legszebb reményekre jogosító játékával frappirozta hálás hall­gatóit. Atyja, dr. Rosenmüller Zol­tán rendőrfogalmazó zongorakisé- rete mellett, általános figyelem és tetszés mellett egy bölcsődalt és egy magyar müdalt játszott s na­gyoknak kijáró sikert aratott első nyilvános szereplése alkalmából. Azután az általános közóhajnak engedve, műsoron kívül Valkovszky Győzőné játszott néhány magyar dalt finom érzéssel és nagy ha­tással, általános tetszést és sok szives tapsot aratva. Ezt megelő­zőleg Létray József nyug. tanító szórakoztatta ügyes zongorajátéká­val a közönséget. — A kellemes hangulatban lefolyt családias jel­legű teaestén részt vett többek között Páyer Ferenc püspöki hely- nök, apostoli protonotárius és Zboray Károly miniszteri tanácsos, kir. pénzügyigazgaló is. — HalálozAa. Oravecz Julia, a füzérkomlósi áll. elemi iskola tanítónője f. hó 9-én 52 éves ko­rában Füzérkomlóson elhunyt. — Pályáján 34 évig működött és általános tiszteletnek és közbecsü- lésnek örvendett. Temetése folyó hó 11-én ment végbe nagy rész­véttel az ottani temetőben.

Next

/
Thumbnails
Contents