Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-06-08 / 41. szám
Hatvanegyedik évfolyam. 41. szám. Sátoraljaújhely, 1930 junius 8. MegrJ«l«nlk hetenként kétezer «zerd&n ée ezombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoreljanjhely (V&rmegyeh&s II. udv) I Zemplén I Előfizetési ér: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Hyllttér serenként 20 fillér TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. s/.ftm POLITIKAI HÍRLAP TELEFON: MTI kirendeltség, szerkesztőség és kiadóhivatal 109. szám A fiatalság másik arca Irta: dr. Bogyay Kálmán. Piros Pünkösd napján különös aktualitást nyer gróf Bethlen István miniszterelnöknek a MAC régt gárdájának ünnepsége alkalmából hangoztatott iránymutató megállapítása; hogy a sportszellem legszebb és legjelentősebb megnyilvánulása a felelősségtudat, melynek ápolása ezért elsőrendű nemzeti érdek. Nem véletlen, hogy ez a közérdeklődésbe dobott mély értelmű szó, mely a közvéleményben és a lapok hasábjain messze elgyürüző- dött, éppen annak a nagy államférfiunak ajkáról hangzott el, aki tartalmat és pozitív irányt adott a színes érzelmi irányzatok hullámainak és a forradalmi hangulatok felelőtlenségébe belevitte a felelősség, önkritika és céltudatosság képzeteit. Nem véletlen, hogy éppen ő volt az, aki ismételten szükségét látta, hogy ezt a szót a konszolidált lelki felelőtlenség elé idézze, mely ma az álmos macska lomposságával nyújtózkodik végig közéletünkön az iskolapadoktól felfelé, sőt már azokon belül is. A köz- és magánélet jelene és jövője, stabil nívója és komoly biztonsága ennek a szónak az értelmétől nyer komoly tartalmat. Ahol az egyénekből hiányzik ez a tudatalatti gyökerekből táplálkozó kormányozó érzet, ott a közönség léte is csak egy szociális mozaik, lényeg és lélek nélkül. A felelősségtudat nemzeti totem : ha belső értelme kiszárad, megszűnik a varázs is, ha a szép külső megnyilvánulásokban nincs is hiba De ez már csak a különböző részek rángatózása a központi idegáram irányítása nélkül. Ezért soha aktuálisabb, soha szükségesebb nem volt a felelősségtudat jelentőségének ilyen magas helyről való hangoztatása, mint éppen most, a tízéves trianoni béke nemzeti zárszámadásának és előirányzaténak összeállításakor1. Ennek az előirányzatnak leglényegesebb kereteit és tételeit a magyar fiatalság etikai, szociális és gazdasági mérlegei adják. Ezek a tételek pedig csak akkor lesznek megbízhatók, ha a számok és szavak mögött eleven valóság lüktet. A fiatalságnak és í\ felelősségtudatnak kell ma a pünkösdi mottónak lenni, ha a magyair jövőt nemcsak színes hasonlatokban, céltalan erőmutatványokban <5s lobogődiszben óhajtjuk kiépíteni, hanem a gazdasági és szociális lét összetételeiben és közvetlen vonatkozásaiban. A fiatalság felelősségtudata nem program és nem etikai irányelv. Magától értetődő valami., mint a fának a gyökere és a madárnak a szárnya. Ha problémaként testet ölt és az érdeklődés fényszóróinak sugárkévéjébe kerül, akkor már a lelkiismeret félrevert harangjai szólnak. A tragédia centenraáriumán a nemzeti érdeklődés reflektorfényében megjelennek ma azok a fiatalok, akik most kezdenek a közvélemény irányitó tényezőivé, felelős számadóivá válni és akiknek nyomában már ott jönnek a legfrissebb fiatalok, az iskolapadok emancipáltjai, akik már szüzek a háborús és forradalmi évek közvetlen véres és fekete impresszióitól és akik most először szagolnak bele mohó akarással a világba. Ez a fiatalság hoüza magával — akárhogy is magyarázzuk — a magyar holnapot és a holnap magyar értelmét. Le lehet őket tagadni, — nem számit, kétségbe lehet vonni hi- vatottságukat, — mindegy. Ök jönnek feltartózhatatlanul és aggódó érdeklődésünk röntgenje közzéjük világit. Egy csöpp júniusi eső, mely a magyar ugarra hull, egy elsorvadt falevél leesése, nem nagy történés, de a sok százezer esőcseppből vájjon melyik az, amelyik szükségtelen és az avar melyik levelére lehet azt mondani: no ezért nem volt kár ? A körúti felelőtlen felelősségrevonőtól a jólvasalt kérlachalásan zsurfiuig (akinek eszményképe: a felelősségtudat szempontjából nincstelen, kékvérű váltószeliditő) és azután az ugyanennek az erkölcsi dimenziónak erjedésében felpenészedett czinóberjóskáktól az erdélyibé- lákig mindnyájan aprókat, de nagyon veszedelmeseket ütnek a jövő magaslatai felé törekvő magyar fiatalság mentalitásán. Bűn volna ki nem mondani. A magyar ifjúságot is kényszeregyezségek senyvesztik; szellemi és erkölcsi kényszeregyezségek. A finom példák hatása alatt a középosztálybeli fiatalságnak egy jelentős része is a nagyúri gesztusok majmolásának érzelmi ópiummámorában révedez és továbbadja a mákonyt olcsóbb kiadásban a munkásrétegek fiataljainak, akikben azután mint notórius munkakerülés és egyéni rossz tulajdonságoktól fütött ösztönös megbízhatatlanság virít ki baljóslatú fekete kültelki virágként. Tíz év nem nagy eset a világ időtlen folyamatában, de mi sajnos a perc emberkéi vagyunk, nekünk rettenetes élő és fájdalmas valóság volt ez a tiz esztendő és nekünk nem lepergő esőcseppek az évek, melyek egy vádló évtizedből felénk néznek. Ez alatt a tiz év alatt nagyot fejlődött a fiatalság sportélete, számos sportág széles rétegekig demokratizálódott, fellendültek a tömegsportok, más sportok pedig kiváló eredmények folytán népszerüsödtek. A tenniszrakettet ugyan nem mindig a nemes versengés ihlete lendíti kecses szervára és a centercsatár bombájába sokszor az a jó- szagu prémium is ad egy kis lendületet, — mindez azonban csak apró szeplő (amely nyáron különben is könnyebben mutatkozik) ahhoz a lávához képest, mely az egészségtelen, üres, nyegle, felszínes, ambíció és igyekezet-ölő műcinizmus áfiumával hömpölyög a sportban és a sportszellem erősödésében komolysággal és jószándékkal felsora- kozókkal szemben. A hochstapplerség és jampecség helyiérdekű élősködői tovább grasszálnak, felelőtlen és fedezetlen becsületszavak repkednek a levegőben, a benzinszag hisztérikusai volán helyett az autószuggeszciós anzágolás szilaj motorjain száguldanak elgázolással fenyegeive a józan és természetes gondolkozást — és a százpengős irodakulikban ezer- holderős „lébecolás“ i viszketegség türelmetlenkedik. A társasági élet megnyilvánulásaiban is főszerepet látszanak vinni és ezáltal azt a hitet keltik, hogy azokba jó útlevél az amatőr szélhámosság és igy a példa és minta után kutató még fiatalabbakban azt az ösztönző meggyőződést érlelik meg, hogy ezek után indulni hozzátartozik a jólneveltséghez, amit meg kell tenni, — ha idegenkednek is tőle — mert kütönben nem méltányoltatnak „nagy fiukéként. Távol álljon tőlünk, hogy komolyan haragudjunk rájuk, mint ahogy azokra sem haragszunk egyénileg, akikben ez a szellem oly fokban nyilvánult meg, hogy rendészeti és törvénykezési beavatkozást is igényelt. Az egyéni felelősség kérdését itt nem lehet felvetni és szociális fejtegetéseknek sem volna célja értelme. De igenis izgatni és lázitani kell ez ellen a szellemi potemkinség ellen, mert az egészségeseket is megmételyezi és csirájukban sorvasztja el az öntudatosabbak komoly igyekezetét és jószándékait. Izgatni és lázitani kell ez ellen a szellem ellen, mert a felelőtlenség baktériumait viszi szét és ahelyett, hogy a sportszellemet erősítené, sportot csinál az üres hazudozásból, markirozásból, komolytalanságból, komisz könyöklésből és az ostyában beadott becstelenségből, ugyanekkor pedig más vonatkozásokban akreditálja a magyar fiatalságban a csürdüngülős rakéta-hazafiságot és az individualizált fenemagyarságot. Egyáltalában nem akarjuk azt állítani, hogy ez a magyar fiatalság vonatkozásaiban berzenkedő szellem kizárólag magyar gyártmány. Sőt azt sem mondjuk, hogy az összehasonlítás a magyar fiatalság hátrányára ütne ki. De megengedhető-e nekünk ez a luxus, amikor a trianoni nyomorúságban a magyar ifjúságot állandóan mint a szebb jövő zálogát emlegetjük ? A trianoni fiatalság nem arrogálhatja magának a békebeli önkéntesek k. u. k. gondatlanságát és éppen az elhelyezkedés nehézségei és az életverseny sokkal keményebbre szabott feltételei kell, hogy őket fokozott sajáteszüségre indítsák és másrészt arra a kényszerű belátásra, hogy a leredukált lehetőségekkel aránytalan, reménybeli igények melengetése keserű és késői kiábrándulást jelent. Ma, Pünkösd napján szépségversenyt tartanak Budapesten. Nem a szépségverseny problémája izgat, (a különböző díjazásokkal egybekötött állat és terménykiállitások sem izgatnak különösebben senkit) hanem inkább az érdekel, hogy miért az a nagy erkölcsi felháborodás a másik oldalról? A női fiatalság szépségversenye lehet üzlet, naiv vurstli és kiábrándító lutri (kivéve az egyedüli „királynő'-t, akinek főtudori képesítés) de a sexuálmorálhoz annyi köze van, mint a rövid, vagy hosszú szoknyának, rúzsnak és a mindennapi lábmosásnak. Jelenség, játék. Le fogja járni magát, mint a szembekőtősdi, mely szintén lehet erkölcstelen, ha a szereplő, vagy a néző annak véli. Nem a szimptomák a fontosak (és sajnos a szépségverseny csak egy kis másodrendű jelenség,) hanem az a függőkért-szellem, mely ma a női fiatalságot éppenugy megmérgezi a könnyű élet köny- nyelmü keresésével, mint az ifjú férfiak sorait. Ez ellen pedig nem használ más mint az igazi sportszellem. De valahogy félre ne értsük. A felelősségtudat nem valami ünnepi szomorkodás, zsaketes jól- fésültség, szent esküvés, titkos szövetségi tagság, hanem a munkás hétköznapok és megérdemelt ünnep éltető munkakedve és egészséges életigenlése. Az öntudatos magyar fiatalságnak ezt az egészséges sportszellemét kell átömleszteni a hold kórosokba. De ehhez a közvélemény szuggeráló ösztönzése és az értékmérők helyes alkalmazása is szükséges. Egyes szám ára ÍO fillér.
