Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-10-23 / 70. szám

Hatvanadik évfolyam. 70. szám. Sátoraljaújhely, 1929 október 23. Megjelenik hetenként kétaser «serdán éa azombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. adv) I I I Zemplén Bieazetéal ár : Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. HyUttér sőrénként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Mám. il vipilis választás kritikája Municipiumainkban azok népes­sége jogi személyiséggé organizál tatván, az ebben a minőségében köz- és magánjogoknak alanyává válik. Közjogok alanyává lévén: részt kap a nemzel impériumából, ez az osztályrészéül jutott közha­talom: a tulajdonképpeni törvény- hatóság. Éppen a fentieknél fogva sors­döntő a nemzet életében az, hogy az évszázadok során milyen mu- nicipiális rendszert fejlesztett ki s hogy azt időként miként aiakitja át a haladó korszellem követel­ményeinek megfelelően És akkor, amikor a régi magyar munici- piális rendszer nemzetünk alkot­mányos életének olyan eredeti és pompás fejleménye, melyben ál­lami képességünk és szabadság­érzékünk egyaránt klasszikus mó­don tükröződött vissza, akkor hatványozottan nagy jelentőségű az a megfontolás, amely a közi­gazgatás rendezése során a tör­vényhozást irányította. Ezt a megfontolást, ezeket az alapelveket legpregnánsabbut a képviselőház közigazgatási bizott­ságának a kérdéses törvényjavaslat tárgyában a plénum elé terjesztett jelentésében találjuk megszöve­gezve. A jelentésnek e része ezeket mondja: „az önkormányzati tes­tületek újjáalakításával tehát össze kell kötni azt a gondolatot és törekvést is, hogy — mindig a múlt tanulságai alapján kijelölt vonalban maradva s az önkor­mányzat fenntartásával és erősíté­sével — az önkormányzat köz­életébe és tevékenységébe lehetőleg bevonassék a társadalomnak az önkormányzatok céljai és feladatai iránt fogékony, azok életében érdekelt minden rétege s megszer­veztessék minden konzerváló erő; másrészről az önkormányzati tes­tületeknek a közigazgatási felada­tokra való készsége és képessége fokoztassék“. A közigazgatás rendezéséről szóló törvény intencióinak ez a tömör összefoglalása egyúttal rá­mutat arra az elemi postulátumra is, hogy az önkormányzati testü­letek összetételében a törvényhozót ugyanez a meggondolás vezette, amint kell is vezettetnie mindenkor, amikor a nemzeti imperiumból részt juttat, hogy t. i. e juttatásban csak olyanok részesedjenek, akik a nemzet legdrágább kincsével, az imperiummal tényleg a nemzet javára élni tudnak s akiket ezen legmagasztosabb jog gyakorlásá­ban, minden osztály érdektől, min­den egyéni egoizmustól és termé­szetesen minden felekezeti vellei- tástól is mentesülve, kizárólag a közjó, a közérdek tiszta fényű csillaga vezérel. Ez azután a magyarázata annak a körülménynek, hogy a nemzet feszült figyelemmel kiséri a köz- igazgatási reform hatályosulásának minden mozzanatát, legelsősorban pedig az uj törvényhatóságok ar­cának mostanság kirajzolódó vo­násait. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. t.-c. tudva­levőleg öt csoportba sorozta az uj törvényhatóságok tagjait: a legtöbbadófizetők közül választott tagoknak, az összes választók kö­zül választott tagoknak, a szak­szerűség, a vallásfelekezetek kép­viselete és az érdekképviselet címén tagoknak, továbbá az örökös ta­goknak s végül a hivatali állásuknál fogva tagoknak a csoportjaiba. Ha azt tartjuk szem előtt, hogy mig a társadalom a differenciáló dott emberi szükségleteket a ren­dek és osztályok ellentétes kom­ponens érdekeinek egyenközényé- ben teremti meg, mig az állami élet — minden alakzatában s igy önkormányzati megnyilvánulásában is — a közjónak összhangzóan irá­nyított egyenesvonalu érvényesíté­sére törekszik, úgy el kell ismer­nünk, hogy az uj törvényhatóságok személyi elemeinek ezen összeál­lítása teljesen megfelelő s alkalmat nyújt a törvényhatóság minden rendű és rangú polgárának arra, hogy a törvényhatóság életének irányításában a közjótól vezettetve közremüködhessék. A mai napig Zemplénvártnegye újonnan alakuló törvényhatósági bizottságának két csoportja válasz­tatott már meg. A julius hó 11-én megtartott rendkívüli közgyűlés választotta meg az uj törvényható­sági bizottság négy örökös tagját. A törvényhatóság négy kiváló érdemű férfiút tisztelt meg azzal, hogy örökös tagjaivá választotta őket, de ezzel a választással a törvényhatóság önmagát is meg­tisztelte, amikor választásával biz­tosította magának a négy kiváló közéleti férfiú önzetlen munkás­ságát a törvényhatóság s igy a köz javára. Az uj törvényhatóságnak már megalakuitnak tekinthető második csoportja a virilisek csoportja, kik az uj törvény szerint a legtöbb­adófizetők névjegyzékébe felvett választók által voltak megválasz- tandók a törvényhatóság székhá­zában október hó 18. napján. Ez utóbbi választás során tehát a virilizmus képviselete felett tör­tént meg a döntés. Jól tudjuk, hogy a virilizmusban általában egy egészséges alapeszme némileg drasztikus módon érvé­nyesül. A nagyobb vagyonnal ugyanis rendszerint magasabb in­telligencia, valamint a helyi köz- igazgatás menete iránt való na­gyobb érdeklődés is szokott járni» ami bizonyos arányosan nagyobb befolyást indokol, de a törvény­hozó — a most megalkotott köz- igazgatási reform kapcsán — a törvényhatósági önkormányzat plu- tokratikus színezetének elkerülése vagy legalább is enyhítése végett arra a helyes álláspontra helyez­kedett, hogy a virilizmus emlitetf nagyobb szóhozjuttatását a válasz­tóknak csoportokra osztása által is el lehet érni, anélkül, hogy a kevésszámú nagy adófizetőknek közvetlen személyes törvényható­sági képviselői minőség adassék. A folyó hó 18-án végbement legtöbbadőfizetők választásán 216 szavazásra jogosult virilistának kel­lett a saját kebelükből három cso­portban 24—24 s igy összesen 72 virilis képviselőt megválasztania. A 216 szavazásra jogosult közül 48 távol maradván, választói jo­gosultságukat 168-an gyakorolták. Minthogy a választás rendben és simán ment végbe, annak ér­vényességéhez nyilván szó sem fér s miután a megválasztottak törvényes választás utján nyerték mandátumaikat, őket az uj tör­vényhatósági bizottság teljes jogú tagjainak kell tekintenünk, kiknek a közjó érdekében kifejtendő mun­kájához ugyancsak a közjó érde­kében a legjobbakat kivánjuk. Azonban mindenfajta választás- tásnál bizonyos statisztikázó haj­lam fogja el a közügyekkel fog­lalkozó embert, ami könnyen meg­bocsátható időtöltés akkor, ha arra gondolunk, hogy a statisztika — magasabb szempontból tekintve — nem puszta számadatokkal való játék, hanem a különböző életje­lenségekre, igy a közéletiekre is, fénytvető törvényszerűségek feltá­rása, melyek olykor megdöbbentő valóságokat, olykor pedig a lelkek mélyébe világitó törekvéseket tesz­nek felismerhetőkké. Az október 18-iki választások­nak statisztikája egyebek közt azt a körülményt hozta nyilvánosságra, hogy a szavazásban résztvett 168 virilis választó a megválasztott 72 virilis képviselő személyében 20 keresztény és 52 zsidó hiífelekezetü polgártársunknak juttatott virilis képviseletet Zemplénvármegye tör­vényhatósági bizottságában, más­szóval a virilis alapon megválasz­tott képviselőknek 28°/o-a keresz­tény, 72°/o a pedig zsidó hitfele- kezetü. Ha arra gondolunk, hogy a 216 szavazásra jogosult választó — a keresztények javára való 2°/o*nyi eltolódással — fele-fele részében tartozik a keresztények és a zsidó vallást követők közé, ha arra gondolunk, hogy a távol­maradottak 63%-a éppen a keresz­tény választók közül rekrutálódott, úgy a választás eredménye külö­nösebb meglepetést vagy feltűnést alig keltene, hiszen a régi tör­vényhatósági bizottságnak össze­sen 168 legtöbbadófizető tagja közül is 81 keresztény és 87 zsidó tagja volt. Általában mindent rendben ta­lálva is, mégis fel kell tűnnie an nak, hogy akkor, amikor a szava­zásra jogosultak létszámában a zsidó és keresztény választók kö­rülbelül egyenlő arányban vannak képviselve, ugyanakkor a megvá­lasztottak közt keresztények csak elenyésző, csaknem törpe minori­tásban találtattak érdemeseknek arra, hogy Rákóczi vármegyéjében e címen a vármegye székházában helyhez jussanak. Feli kell tűnnie — minden meg­nyugvás ellenére is — annak, hogy a vármegye közéletében évti­zedek óta érdemes munkásságot kifejtő férfiak kimaradtak, mig számosán kerültek bele a törvény- hatósági bizottságba a közéleti munkában teljesen homo novusok és olyanok is, kik ugyan a választói névjegyzékbe fel voltak véve, de sem foglalkozásuknál fogva, sem egyéb okokból az egészséges viri-

Next

/
Thumbnails
Contents