Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-09-25 / 62. szám

Hatvanadik évfolyam. 62 szám. Sátoraljaújhely, 1929 szeptember 25. Megjelenik hetenként kétszer szerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I Zemplén í Előfizetési ár; Negyedévre 2 pengő Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP I SyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. az&m FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon ; M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Hz ausztriai válság Már hetek óta foglalkoztatja az európai közvéleményt a belső válság, amely Ausztriá ban a Heimwehr és a szociál­demokraták szembenállásának formájában tört ki. Esztendők óta az volt a helyzet, hogy Bécsre és környékére támasz­kodva a szociáldemokraták szigorú szervezettségük foly­tán Ausztriában, különösképen pedig az előbb említett he­lyeken olyan hatalomra tettek szert, amely nem áll arányban számukkal. Bécsben tisztára szociáldemokrata gazdálkodást létesítettek, amelyre nézve elegendő megemlíteni, hogy a városházi politika irányítá­sába a jobboldali pártoknak semmi beleszólásuk nem volt, hiszen az összes tanácsnokok szocialisták voltak. Breitner, a hírhedt pénzügyi tanácsnok, kíméletlen és egyoldalú adó­politikájával tönkretette Bécs polgári lakosságát s a zsebeik­ből kiszivattyúzott pénzek se­gítségével, az általános közjót nem tekintve, csak a munkás­ság szociális nívójának eme lésére törekedett. Természetes, hogy az Ausz­tria lakosságának túlnyomó többségét képező keresztény nemzeti gondolkozásu elemek nem jó szemmel nézték ezt a garázdálkodást s a kényszerítő helyzet végül is oda sodorta őket, hogy a szociáldemokrata szervezettel szemben a maguk részéről is szervezkedéssel fe­leljenek. így jött létre a Heim­wehr, amely a vörös Béccsel szemben az egészséges gon­dolkozásu vidékre támaszkodik s amelynek népszerűsége ép­pen a szocialisták mohó és kíméletlen magatartása folytán napról-napra nőtt. Most oda fejlődött a hely­zet, hogy a Heimwehr nyo­mására a szociáldemokraták hajlandók bizonyos kompro­misszumokra, igy többek kö­zött feláldoznák az előbb em­lített hírhedt Breitnert s tejbb aktiv városi tanácsnoki állást is felajánlottak Bécsben a ke­resztényszocialistáknak. Ha koalíciós kabinetre kerülne a sor, az alkancellári és belügy­miniszteri állást a keresztény­szocialistáknak adnák s a had­ügyminisztérium élén megtar­tanák Vaugoin hadügyminisz­tert, aki ismeretesen jobboldali érzelmű s ezenkívül is hajlan­dók lennének két három tárcát juttatni a keresztényszocialis­táknak. Ezzel szemben a maguk embere számára köve­telik a kancellári tisztséget s egyáltalán bizonyos, hogy ha a kompromisszumba belemen­nek, egyben kijátszani is igye­keznek a keresztényszocialis­tákat, mert egész bizonyosan a döntő pozíciókat a maguk számára szeretnék biztosítani. Az a tény azonban, hogy a csak nemrég is olyan gőgö­sen viselkedő szocialisták most szinte egyik napról a másikra a múlthoz képest ilyen szé­leskörű engedményekre kap­hatók, bizonyítja a Heimwehr- mozgalom nagy átütő erejét, illetőleg azoknak a vissza­éléseknek a visszahatását, a melyet az osztrák vidékben \ a bécsi vörös uralom feléb­resztett. Sokan polgárhábo­rúról beszélnek, de a múlt heti fejleményeket tekintve nem látszik a helyzet ilyen sötétnek. Ausztria is közelről érdekelt a keleti jóvátételi konferenciában s az elemi józanság parancsolja, hogy amikor kint diplomáciai tár­gyalások folynak, bent az ország belsejében rend legyen. A helyzet azonban minden­képpen bizonytalan. Ennek a bizonytalanságnak a felidézé­sében kétségtelenül a szociál­demokraták a ludasok, mert az ő erőszakos uralmuk nél­kül sohasem született volna meg a Heimwehr. De az csak természetes, hogy a ki­sebbség által terrorizált, ki­zsákmányolt ausztriai lakos­ság végül már csak a kény­szer hatására is védekezni volt kénytelen. Íme a nagy­hatalmaktól dédelgetett Ausz­tria, amelynek az utjából oly buzgalommal igyekeztek elhá­rítani minden akadályt, Európa „Sorgenkind-je“ lett, példával I bizonyítva, hogy a kegy és kedvezés sokszor olyanra száll, aki azt nem érdemli. Mcgalaiiuit a Tohajheplja hegyközségi tanácsa A szőlőgazdálkodásról és a hegyközségekről szóló 1929. évi XVII. te. 41. §-a értelmében f. hó 24-én délelőtt Bernáth Aladár alispán elnöklete alatt alakuló ülésre jöttek össze azon hegyköz­ségek képviseletei, melyeket a vonatkozó törvény a Tokajhegyal- ján alakítandó Hegyközségi Tanács megalakítására illetékeseknek ki­jelöl. Résztvettek Bernáth Aladár alis­pán elnöklete alatt az alakuló ülé­sen : Kaszonyi Ferenc szolgabiró, mint Abauj-Torna vármegye alis­pánjának és az abaujszántói fő­szolgabírónak megbízottja, Orbán Kálmán dr. Sátoraljaújhely megye* város polgármestere, dr. gróf Hoyos Viktor sárospataki. Fejér Andor tokaji, üosztonyi István szerencsi járási főszolgabírók, Hegedűs Sán­dor a Tokajhegyalja kerületének szőlészeti és borászati felügyelője, úgyis mint a tarcali szőlészeti és borászati szakiskola és kertészeti tanintézet igazgatója, Wittner Ernő a Tiszáninneni Mezőgazd. Kamara kiküldötte. Dr. Oláh István a sá­toraljaújhelyi, Cziráky Károly a sárospataki — alsóhegyi, Abonyi Sándor a bodrogolaszi—bodrog- zsadányi, Fischer János a herceg- kuti, Halász Pál a bodrogkisfalud —szegii, Klein Lipót a tokaji» Andrássy János a tarcali, Molnár Béla a mezőzombori, Szourál Já­nos a mádi és Karcsay Valér a tállyai hegyközség kiküldöttei. Bernáth Aladár alispán a meg­jelentek szívélyes üdvözlése után megnyitja a közgyűlést és ismer­teti a törvény és a vonatkozó vég­rehajtási utasítás rendelkezéseit, fel­hívja megjelenteket az elnök és alelnök megválasztására. A közgyűlés a Tokajhegyalja Hegyközségi Tanácsának elnökévé Kurucz Károly tábornokot, a tolcs- vai hegyközség elnökét, alelnökévé pedig Molnár Bélát, a mezőzom­bori hegyközség kiküldöttét válasz­totta meg. Továbbiakban a közgyűlés a Hegyközségi Tanácsba megválasz­totta Illésházy Endre kir. gazdasági tanácsost, a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület titkárát és Deák Andort, a m. kir. áll. köz­pince igazgatóját. Egyik legelső teendője a Ta­nácsnak ügyrendjének megalko­tása, melynek kidolgozására a közgyűlés Molnár Béla elnöklete alatt dr. Oláh István, Illésházy Endre, Hegedűs Sándor és Deák Andor tanácstagokat küldötte ki. A hegyközségi törvény igen fontos teendőket hárít a hegyköz­ségi tanácsokra s az ország hegy­vidékeinek ilynemű most megala­kult szervei között különösképen is a Tokajhegyalja területére meg­alakított Tanácsra. Hisszük és reméljük s velünk együtt a nehéz helyzetben levő Tokajhegyalja érdekelt közönsége, hogy amint ő előlegezi bizalmát a rövidesen törvényes hatáskörébe lépő uj szervnek, úgy a Tokaj­hegyalja Hegyközségi Tanácsa is minden ténykedésével és törvényes hatáskörében kifejtendő működé­sével a Tokajhegyalja jöbb jövőjét fogja szolgálni. Rémek a határszélen (va) A kémkedés mindig divat volt, békében és háborúban egy­aránt. Csakúgy mint a szomszéd- asszony kiváncsi arra, hogy a má­sik porta konyhájáról milyen étel­szag üti meg az orrát, úgy az egyes államok is kémeik által igyekeznek megtudni azt, hogy puskaporos-e a szomszédállamok levegője, de legtöbbször kiván­csiak ezen államok belső életére is. A kémek ellen védekezni kell, éppenugy, mint a tulkiváncsi szomszédasszony ellen. Éppen ezért természetes, hogy a magyar állam is, amelynek voltaképen legkevesebb titka van, igyekszik a szomszédasszonyok ellen kellő­képen védekezni és ezeket ár­talmatlanná tenni. A szomszéd államok kémei a határszéleken szeretnének legtöb­bet tevékenykedni. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a trianoni képtelen határon megbí­zottaik a legerősebb ellenőrzés mellett is a leggyorsabban juthat­nak keresztül és igy a határszél közelében székelő kémirodák uta­eaß&aao. fára, lO ;£Llléx,

Next

/
Thumbnails
Contents