Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-09-04 / 56. szám

Hatvanadik évfolyam. 56. szám. Sátoraljaújhely, 1929 szeptember 4. Megjelenik hetenként kétezer «serdán ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ernám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen fa Anschluss és a revízió Irta: dr. Schandl Károly ny. állam­titkár, orsz. gyűl. képviselő. Nem tudom, melyik nap ismétli meg Benes cseh kül­ügyminiszter eszmefuttatását, hogy Közép-Európa gazdasági talpraállitására a dunai álla­mok gazdasági szövetségére van szükség, de az kétségte­len, hogy Loucheur francia miniszternek és Benes cseh miniszternek is tisztában kell lennie azzal, hogy mielőtt az európai államok vagy akár a dunai államok ilyen gazdasági szövetkezés megalkotására le­ülnek, olyan atmoszférát kell teremteni az európai államok között, amely a teljes kibé­külést jelenti. Ez a teljes lelki kibékülés pedig nem jöhet létre másként, mint a versail- lesi és a trianoni szerződés revíziójával. Mussolini, Olaszország mi­niszterelnöke volt az első fe­lelős államférfim aki parlament­jében nyíltan állást foglalt a trianoni szerződés sérthetet­lenségével szemben. És ha Magyarországon akadtak is olyanok, akik világnézeti szem­pontból tartózkodók voltak vele szemben, abban a pilla­natban, amikor az olasz nem­zet vezére nyiltan odaállt a trianoni szerződés revíziója mellé, minden magyar ember­nek csak szeretettel, hálával és tisztelettel kell róla meg­emlékeznie. A közhit szerint a francia hivatalos álláspont a legfőbb akadálya a revízió napirendre tűzésének. Nagy hiba volna azonban azt hinni, hogy a francia politikusok között nincsenek barátaink, akik szí­vesen látnák Trianon revízió­ját. Berger abbé például a francia parlament legkiválóbb papszónoka, a múlt évben Bordeauxban, a magyar követ jelenlétében, ezrek részvételé­vel rendezett tüntetést Ma­gyarország mellett. Ausztria és Németország Anschluss kérdéséről volt al­kalmam francia politikusokkal beszélni és ezek beismerték azt, hogy abban a pillanatban, amikor Anschlussról van szó, nem lehet francia érdek elzár­kózni a versaillesi, trianoni és saint-germainei szerződések revíziója elől. Ha a franciák­nak sikerül a trianoni szerző­dés revízióját kitolni addig, amig az Anschluss bekövet­kezik, akkor kétségtelen, hogy Németország a lekapcsolt nyu­gatmagyarországi kétszáz köz­séggel nagyobb lesz, mintha a trianoni revízió előbb követ­kezik be. Már pedig maguk a tárgyilagos franciák is elis­merik, hogy az Anschluss előbb vagy utóbb feltétlenül bekö­vetkezik. Mármost, ha Francia- ország egyelőre — tegyük fel — pár évig vagy évtizedig a maga államszövetségeseivel meg is akadályoztatja az An- schlusst, az végtére mégis be fog következni és nem lehet francia érdek az, hogy a né­met birodalom még kétszáz községgel növekedjék éppen Magyarország rovására. A francia külügyminiszté­rium félhivatalos lapja annak idején, mikor Bethlen István miniszterelnök a soproni be­szédet mondta és amikor Leöwe német birodalmi elnök Bécs utcáin nyiltan hirdette, hogy Nyugat-Magyarország- hoz a nagy németségnek, a német birodalomnak van jussa, azt irta, hogy Bethlen István nem is mondhatott mást sop­roni beszédében, mint amit mondott; amilyen jogon Leöwe beszélt arról, hogy Nyugat-Magyarország a néme­teket illeti, éppoly jogon be­szél — mondja a francia fél- hivatalos — Bethlen István miniszterelnök arról, hogy a trianoni szerződést Nyugat- Magyarország miatt revizió alá kell venni. A francia fél- hivatalos sajtó elismeri, hogy Bethlen István politikája men­tette meg Magyarországot, törte meg az elszigeteltséget, amelyből sikerült Magyaror­szágnak kijönnie és a Bethlen- kormány tette lehetővé az olasz barátság révén, hogy ma már Magyarország is he­lyet talál abban a koncernben, amely befolyást gyakorol Kö­zép-Európa sorsára. Megnyug­vással magyarázza időnkint a francia félhivatalos az olasz­magyar barátság megnyilvá­nulásait és olyan akciót talál csak veszedelmesnek, amely kerülő utón iparkodik a béke- szerződések területi rendelke­zéseit megváltoztatni. Nyolc év óta sokat változott a francia sajtó, speciálisan a francia fél- hivatalos sajtó hangja is. A revizió kétségtelenül közeledik Egy vaskos füzet fekszik előt­tünk: Sátoraljaújhely megyei vá­ros háztartásának, alapjainak és üzemeinek 1930. évi költségvetése, mint legfontosabb tárgya a pol­gármester által szept. hó 5-én d. u. 4 órára esetleg folytatólag ugyanezen időre másnapra össze­hívott rendes képviselőtestületi köz­gyűlésnek. A költségvetések tárgyalása al­kalmával mindenkor panasz tár­gyává tették a képviselőtestületi tagok felszólalásaikban, hogy ki­nyomatott s előzetesen rendelke­zésre bocsátott költségvetés hiá­nyában teljesen tájékozatlanok a közgyűlésen s nem állott módjuk­ban, hogy a költségvetési vitához felkészülhessenek, azt — amint azt a bizalom kérdése megkívánja — kimerítő és objektiv bírálat tárgyává tehessék. Valóban a város főszámvevője által a közgyűléseken ismertetett szám­adatok annyira spontán kerültek évek óta a képviselőtestület elé, hogy kimeritő, a kérdés lényegét érintő bírálatra soha nem nyílt alkalom s mondhatjuk, a képvi­selőtestület legtöbbször vaktában approbálta a háztartás alapját ké­pező költségvetést és szavazta meg a községi pótadót. Ezúttal a város vezetősége meg­előzte a panaszokat s a jövő évi költségvetést már kinyomatta s megküldötte a képviselőtestületi tagoknak. Az azután megint erő­sen problematikus, hogy az a két napi határidő, mely a költségvetés megküldése és a közgyűlés ideje közé esik elegendő-e arra, hogy azok a képviselőtestületi tagok, ahhoz az időponthoz, amidőn már nem kerülő utón, de a népszövetségi statútumok alap­ján tűzhetjük a kérdést napi­rendre. De viszont az itt vá­zolt körülmények minden ko­moly magyar embert arra intenek, hogy bízzuk Bethlen István kormányára annak az időpontnak megválasztását, a mikor kudarc kizárásával lehet ezt a kérdést a Népszövetség asztalára vinni. akik a költségvetési vitában részt óhajtanak venni, a költségvetést annyira áttanulmányozhassák, hogy észrevételeiket kellő alapossággal megtehessék. Mi nem akarunk a dolog elébe vágni. A költségvetés első fóruma a képviselőtestületi közgyűlés s az hivatott első sorban elbírálni, honorálja-e a város vezetőségé­nek s a pénzügyi bizottságnak azon javaslatát, mellyel a városi pótadót 72,5'/o-ban kívánja az adózók vállaira súlyosbítani. A képviselőtestület hivatott meg­bírálni, úgy van-e beállítva a szük­séglet és megállapítva a fedezet, hogy a mai, minden eddiginél súlyosabb helyzetben az eddigiek­nél jóval messzebbmenően vétes­sék igénybe a polgárság tehervi­selési képessége. Sátoraljaújhely megyei város képviselőtestülete mindig, kivétel nélkül jelét adta megfontoltságá­nak és bölcs belátásának. Bizton reméljük, hogy ezúttal is — szá­molva határszéli városunk minden eddiginél nehezebb helyzetével — nyugodt, önuralmas, a körülmé­nyekkel számot vető, tárgyilagos vita keretében hozza meg dönté­sét az illetékesek számvetése fö­lött. De a költségvetésen kívül is több nagyobb fontosságú ügy teszi a tárgysorozatot érdekessé. Ilyenek: A belügyminiszter határozata az 1929. évi költségvetés tárgyában. A vármegye főispánjának vég­határozata Nyeviczkey László fő­jegyző fegyelmi ügyében. A Társadalombiztosító Intézet Gsütiirtnlinn tárgyalja a képviselőtestület a sáros 1930. évi költségelőirányzatát A pótadónak 72,5%-ra való felemelése vált szükségessé

Next

/
Thumbnails
Contents