Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-09-04 / 56. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1929 szeptember 4 székháza részére szükséges telek megvételére vonatkozó szerződés. A Turista*Egyesület Otthon létesítésének támogatása. Vlllatelek adományozása iránti kérelmek. Dr. Burger Jakab malomtulajdonos kövezetvám és ingatlanátruházási illeték elengedése iránti kérelme, hogy az annyira kívánatos malomüzemet megindíthassa. Az uj képviselőtestület tagjai számának s a választókerületek megállapítására vonatkozó szabályrendelet törvényhatósági jóváhagyása. Mit tehet és mit kell tennie a falujegyzőjének az iskolánkiVüli népművelés érdekében? Irta: Dr. Koncz János az Országos Jegyző Egyesület elnöke, csepeli főjegyző — 2 Közlemény. — I. Az iskolánkivüli népművelés egyik legszebb területe annak a művelődési mozgalomnak, mely a világháborút követő megcsonki- tottságunk után — hála Istennek — életre kelt. A kezdet nehézségein ez a mozgalom átment már és a mozgalom rendszerré erősödött. jele ez annak, hogy a falusi nép fogékony volt a népművelés szándéka iránt és csupán a módját várta, hogy belekapcsolódhassák a népművelésbe. Az úgynevezett proletárdiktatúra bukása után jöttünk rá, — országos felfogásban, — hogy nem jó csak magunknak élni és elzárkózni gondolataink kicserélődésének lehetőségétől. Ennek a magunkba- zárkózásnak, ennek a külön egyéni élésnek nem utolsó részben tudhatjuk be azt, hogy az 1918. és 1919. évi nemzetietlen forrongás úgy úrrá tudott lenni felettünk. A népművelés eleinte társadalmi irányításban jelentkezett és mikor jelentőségét, erejét felismerték, lett valódi kulturális programm, melynek legfelsőbb irányítása akultusz- miniszter hatáskörébe vonatott. Ettől kezdve jelentkezik az iskolánkivüli népművelés rendszeres formában. A népművelés nemcsak a népnek az iskolántuli kulturális felkarolása, hanem társadalmi biztonságot jelentő intézmény is. A népnek kulturális haladást jelent, azoknak pedig, akik a népművelés munkáját végzik (jegyző, pap. tanító stb.) tekintélyt gyarapit és a nép szeretetét szerzi meg. Hogy mit kell tenni a népművelés érdekében a jegyzőnek? Ha akarom, könnyű kérdés és nehéz felelet. Ha pedig úgy akarom, nehéz kérdés és könnyű felelet. — Könnyű megfelelni rá, ha a népművelést kényszerűnek fogom fel. Nehéz a felelet, de annál több hasznot és örömöt jelent, ha lelki szükségnek érzem és nemzeti feladatnak ismerem el. Az elsőre könnyen felelhetünk. Mindent meg kell tenni, amit a népművelési utasítás (miniszteri rendelet, népművelési szabályrendelet stb.) parancsol. Ezeket a községi jegyzőnek meg kell tenni az iskolánkivüli népművelés érdekében. Én a második kérdést választom: mit tehet a jegyző az iskolánkivüli népművelés érdekében. Ez nehezebb feladat és mégis könnyű rá felelni. Mit tehetünk hát? Mindenekelőtt lelket önthetünk a népművelés akciójába. A nép művelési helyi bizottság színtelen megalakítása és néhány előadás rideg vagy szertartásos megrendezése nem sokat jelent. A jegyző lelket vihet az intézésbe, az előadásba, sőt a hallgatóságba is. Sok és szinte kibírhatatlan hivatali teendőinken felül is jól megszervezni, vagy átalakítani a népművelés vezérkarát: a sikernek kezdő felét jelenti. Mindenkit a maga helyére állítani. Előadókat, szavalókat, énekeseket, színjátszókat (műkedvelőket) stb., ambicionálni kell a népművelés ügyében jó példával kell előljárnunk, ha beszédet vagy más előadást tartunk és akkor is, ha hallgatók vagyunk. Nem kell ezt restelni, vagy komolytalannak venni. Legyen időszerű témánk minden népmüvelődési előadásra. Minél magasabb egyéni műveltségünk, a nevelésünkre bízott népéhez képest, annál többet adjunk neki belőle. Minél kisebb az érdeklődés — esetleg — a népművelés iránt, annál ellenállhatatlanabb ostromot indítsuk tudásunk és szeretetünk veszélytelen fegyvereivel. Lehet, hogy szegény a község. Lehet, hogy nehezen bírja a rárakott terheket, 'de mindenkori anyagi erejéhez képest nem szabad sajnálni a népművelés költségeit. Ki legyen e költségek vi selésének, sőt kiterjesztésének szószólója, ha nem a jegyző? A népművelési költségek befektetése nem ját ugyan máról holnapra jelentkező anyagi haszonnal, de falubeli kincsé válik általános- műveltségben, tekintélytiszteletben, társadalmi rendszeretetben és nemzeti magatartásban. Sokszor és sok helyen felpanaszolják a költségek terhét. ' Nem egyszer jogosan is. De a világon semmi sincs ingyen. Ha valamit el akarunk érvi, ezért áldozni kell. Hiszen az áldozat önzetlen meghozatala is már bizonyos művelődési fokozat. Az áldozatok meghozatalánál s általában a népművelés minden fázisában a jövőbe kell néznünk. A jelennek élő ember csak egy a sok között, a jövőt munkáló ember: tartalom. Annyi bizonyos, hogy lelkesedést és anyagi áldozatokat biztatóbb eredménnyel akkor vihetünk a népművelés céljainak elérésébe, ha a népművelési tevékenység számára megfelelő területről gondoskodunk. Közművelődési házat, vagy népházat építsünk. Minden falu akkorát, amekkorát anyagi ereje elbír. Ha ebbeli ereje nem elegedő, a jegyző keresse fel a módot (vármegye, kultuszminisztérium, földmivelésügyi minisztérium) a népház felépítésére. Állandó és megfelelő tanyát kell venni a népművelés számára Elképzelhetetlenül sok előnye van a faluban a népháznak, melyet még gazdaságilag is előnyössé lehet tenni. Sok olyan feladatot meg lehet ezzel oldani, melyre e hiányában nem is mertünk gondolni. A népház magába fogadhatja az iskolánkivüli népművelésen kívül pl. a szövetkezeteket, a hazafias alapon áiló alakulatokat (gazdakör, olvasókör, levente-egylet stb.) dalárdát, zenekart. A község kulturális, gazdasági és társadalmi fellegvárává varázsolhatunk egy népházat. Csak akkor tudhatjuk meg, hogy mit jelent a népház vagy közművelődési vagy rossz képzésű, de divatos szóval: kul- turház, ha meg van és benne élünk. Az iskolánkivüli népművelést körülbelül olyan működési körnek kell tekinteni, mint a falusi köz- igazgatásnak egyik ágazatát, melyben kevés ugyan a rendeleti jog, de annál több tér nyílik a diszkréciónál működésre. A népies előadások népszerűsítésére, a nemes szórakozás beillesztésére, analfabéta- és elemi ismeretterjesztő, vagy éppen továbbképző tanfolyamok szervezésére, dalárda, zene és mükedvelés ápolására nem elég az, hogy a községi jegyző a rendelet szerint a helyi népművelési bizottságának elnöke és irányítója, hanem lelket kell vinni a fenti népművelési akcióba. Talpraesett, a körülményekkel számoló és rendelettel nem szabályozott közreműködéssel teheti a jegyző a maga falujában az iskolánkivüli népművelést hasznossá és kedveidé. Adjunk többet bele, mint ameny- nyit a rendelet megkíván. A népművelés betű szerinti intézésén felül vigyük bele a falusi értelmiség egyéni, társadalmi és kulturális erőit. Nagy eredményeket hozhat az ilyen lelkes és odaadó összefogás, mert a falusi népművelés nemcsak cél, hanem eszköz is olyan dolgok elérésére, amelyek enélkül nehezen vagy egyáltalában nem volnának elérhetők. Lássuk röviden ezeket az eredményeket. Előre kell bocsátanom, hogy ezek hozzátartoznak a község társadalmi biztonságához és boldogulásához. Nemzeti agitációnak is talaja a népművelés. Nem szorul bizonyításra, hogy az ország közhangulata a falvak hangulatából tevődik össze. Ha úgy van kimunkálva a községek hangulata közdolgokról, hogy az helyes nemzeti irányban mozog, akkor azt mondhatjuk, hogy a nemzeti irány egy és azonos a falu közhangulatával. Természetesen igen nehéz falvanként olyan közhangulatot teremteni, hogy azok egy nemzeti csoportosításban csúcsosodjanak ki. Nehéz, de nem lehetetlen. Igen alkalmas e munka eredményes keresztülvitelére az iskolánkivüli népművelés. A községi jegyző több, vagy sok népies előadást felhasználhat arra, hogy a hallgatók gondolkozásába beültesse az eleven nemzeti érzés palántáját. Itt nem tisztán arról van szó, hogy hazafias magatartásra buzdítsuk a népművelés hallgatóit, mert ez szinte alapja az egész akciónak. Inkább azt értem e munka lényegéül, hogy az iskolánkivüli népművelés előadásai alkalmával megszólaltathatom az időszerű nemzeti célokat (irredentizmus, szellemi és testi erősödés, magyarságunk ki- fejezőségét jelentő buzdítás stb.) Különösen ma fontos ez, amidőn még falvakban is a tiz esztendei megcsonkitottság után a nemzeti kívánalmak ápolása szinte mindennapos szükséglet. A nemzeti vágyak érdekében hetenként, vagy az előadások ideje alatt állandóan izgalomban kell tartani a nép lelkét abban a vonatkozásban, hogy sohase szűnjön meg lelkesedni az egész ország területét visszaszerző törekvések, mozgalmak iránt. TT T TT1 ’TT’ JLJm JU mCw JEmi — A. lövészek irredenta estélye. A Zemplénvármegyei Rákóczi Céllövő Egylet hétfőn este szépen sikerült irredenta estélyt rendezett a Városi Színházban. Az előkelő közönség soraiban ott voltak báró Waldbott Frigyesné Mária Alice kir. hercegnő és Széli Józsefné főispánná is, mig a vármegye részéről Bernáth Aladár alispán és a város képviseletében Orbán Kálmán dr. polgármester a vezető körök élén. A Szappanos Imre karnagy által irányított La- votta Dalkör a Himnusszal nyitotta meg a műsort, amelynek keretében az üdvözlő beszédet Farkas Andor ny. polgármester tartotta. Kastély Gyula és Oroszy Bertalan szavaltak, Prihoda Andor tilinkó- zott. Kérészy Kató és ifj. Farkas Andor egy magyar tánckettőst adtak elő szép sikerrel, Lázár Miklós Ladomérszky Lajos zongorakisérete mellett énekelt és Asztalosáé Lé- vay Adél zongorakiséretével Kolozs Richárd, valamint Rosenmüller Zoltán hegedültek. Előadták továbbá egy helyi szerző — Szabó Mihály —■ „A magyarok elhagyták Kolozsvárt“ cimü egyfelvonásosát és egy „Házsártos Kati* cimü paraszt komédiát. Az előbbiben Závodszky Izabella és Garanyi Dezső, az utóbbiban pedig Hajnal Böske, Tamás Pál és Tuba Sándor sok megérdemelt tapsban ré-
