Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-09-01 / 55. szám
Hatvanadik évfolyam. 55. szám. Sátoraljaújhely, 1929 szeptember 1. Megjelenik hetenként kétezer «■érdén ée exombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZZ. ndv) Elődzetósl ár: Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ezám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. vagyunk. Nem vesztett a háborúban annyit senki, mint mi. Nekünk minden gondolatunk kell, hogy az integer Magyarország legyen. E cél felé kell nekünk minden erőnkkel fáradhatatlanul törekednünk. A sivár jelent meg kell szüntetnünk. Számra nézve olyan kis nemzet, mint minő mi vagyunk, ellenséges érzületü népek között csak úgy tarthatja fenn magát, ha annak minden fiát militarista szellem hatja át. A militarista szellem megóvására, fenntartására, a harci készség emelésére a lővészegyesületek kiválóan alkalmasak és általuk azt, — amit részünkre Trianon megtiltott, — kiegészíthetjük. A lövész egyesületek szervezésénél azonban, a háború, a forradalmak és a kommunizmus, más szavakkal a kö zeli múlt tanulságait le kell vonnunk. Nem nagyhangú emberekre, tettre kész fiatalságra van ott szükség, akik nálunk, kik a hazát elvesztettük, — azt jobban tudják szeretni. Abból az alkalomból írom e sorokat, hogy a sátoraljaújhelyi Rákóczy lövész egyesület e hó 25-én zászló szen- telési ünnepéllyel egybekapcsolt lövész versenyét tartotta. Arról való beszámolónkat a következő cikkben adjuk. (Dr. M. J.) flz újhelyi lövészeti seregszemléje Zászlót avatott a Rákóczi Céllövő Egyesület — Területi lövészverseny a Bodnár-völgyben Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazába Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen 9 nemzet ereje fiainak tudásán, szorgalmán és vitézségén kívül intézményeiben is rejlik. Hogy Tirol népének Ausztriában súlya van, abban kétségen kívül nagy része van a Tiroler Standesützéknek is. Magyarországot a trianoni szerződés 35.000 zsoldos hadsereg tartására kárhoztatta. Arra, hogy a rendet nehéz körülmények között is ezzel fenntartsuk, elegendő, arra azonban, hogy a bennünket körülvevő ellenséges érzületü államokkal szemben érdekeinket kellőleg megvédnessük, elégnek alig mondható. Az államoknak nemzetközi viszonylatban mindig csak annyi súlya van, amennyit nehéz időkben nyújtani tud. A magyarság a világháborúban megméretett és súlyosnak találtatott. Hogy a néhai Osztrák-Magyar Monarchia a világháborúban akkora ellenálló képességet tudott kifejteni, az a magyar fajban levő harci készségnek, harci erényeknek volt a folyománya. A magyar fiukból jutott nemcsak a galíciai ezredekbe, de a prágai 28-as ezredbe is és a magyar fiuk a csehek által elvesztett zászlót az ezrednek visszaszerezték. A veszélyeztetett pontokra északon, ke létén, délen és délnyugaton egyaránt magyar ezredeket kértek a parancsnokok. A francziák ezt a világháború előtt másként gondolták. Amint azt valamennyien tudjuk, Anglia, a szigetország a világháború előtt a szárazföldi nagyhatalmakhoz viszonyítva elenyésző csekély szárazföldi haderővel rendelkezett és mégis, mert sportoló ifjúsága volt, aránylag igen rövid idő alatt nagy haderőket volt képes a nyugati frontra vetni. Mi magyarok, a világháborút nem kerestük, abba belesodortattunk, azt reánk kény- szeritették és ma csonkák Sátoraljaújhely, augusztus 25. Vasárnap reggel a ragyogó napsütésben hófehér selyemlobogó alatt, pattogó zeneszóval tollas kalapos lövészcsapat vonul végig Sátoraljaújhely főuccáján . . . A Zemplénvármegyei Céllövő Egylet tagjai állanak a katolikus H „ZBMPLÉH“ EBEDETI TÜBEIÍ3B Kossuthnál (1893 május 10.) Irta: Viczmándy Tamás. Sohasem voltam és sohasem lehetek 1849-es, de azért holtig nagy megelégedésemre fog szolgálni az a tudat, hogy egykor felkerestem az ö elhagyatott remeteségében a már roskadozó aggastyán Kossuth Lajost... Abból az alkalomból jut ez az eszembe, hogy most olvastam a francia Paléologue tollából egy irigylésre méltóan megirt, gyönyörű életrajzot arról a nagy olasz állam- férfiuról, aki ott látta meg először a napvilágot és onnan küzdötte ki az olasz állam egységét, ahol Kossuth örökre lecsukta a szemeit. A Cavourról szóló könyvben — amely egyszersmind az egységes olasz királyság kivívásának gyönyörűséges hőskölteménye — a Kossuthra való visszaemlékezésre nekem jóformán csak ez adott anyagot, mert abban az életrajzban róla mindössze csak egyszer esik szó, az igaz, hogy akkor ilyen kitüntető alakban: „a nagy Kossuth“. plébánia-templom elé, hogy zászlójuk áldásban részesüljön. Pont 7 órakor érkezik Széli Józsefné főispánná a zászlóanya, Széli József főispán és Bernáth Aladár alispán, akik miután bevonulnak kíséretükkel és a lövészcsapattal a templomba, kezdetét Kossuthnak erről a nagyságáról — amely engem anélkül, hogy valaha is az ő politikai hivei közé tartoztam volna, az ő meglátogatására csábított — az angol írók sokkal többet tudnak beszélni. Mac Carthy a Viktória angol királynő uralkodása idejéről irt pompás történeti munkájában elmondja, hogy micsoda lelkesedéssel fogadták Kossuthot Angliában 1851-ben. Csak Garibaldi mellett volt ott olyan tüntetés, a nagy olasz hazafinak 1862 ben történt látogatása alkalmával. Kossuth célja akkor az volt, hogy csupán szónoki tehetségének a hatalmával fegyveres beavatkozásra bírja Angliát Ausztria és Oroszország ellen. Emberfeletti vállalkozás; de micsoda lángészt vitt ő ennek a megvalósíthatatlan gondolatnak a szolgálatába I.. . „Kossuth — mondja Mac Carthy — kétségkívül egyike volt a legnagyobb szónokoknak, akik angol gyülekezethez valaha is beszéltek. Az az angol nyelv, amelyet ő beszélt, stílusában a legnemesebb volt mindazok között, amelyekből szónoki beszédmüvészetet tanulni csak lehet: Kossuth Shakespeare angol nyelvét beszélte.“ Es egy másik, csak legújabban veszi a szentmise. Az oltár előtt a fehér lobogó, körülötte a koszorús lányok: Szent-Györgyi Judit, Orbán Angyal, Kérészy Márta, a kóruson az Egylet fúvós- zenekara és evangélium után a csapat felé fordul az oltár előtt Stumpf György hitoktató. „Jézus nevében a hazáért“, — a zászló jeligéjéből indul ki az áldást bevezető beszéd és mély hazafias érzésen nyugodva mutat a szent célok leié. Az ünnepi mise után a csapat kivonult a Bodnár völgyi lőtérre, ahol akkor már javában folyt Zemplén, Abauj és Borsod lövészeinek versenye. Délfelé egyre szaporodik az előkelő közönség, úgy hogy a versenylövészet befejeztére már kivétel nélkül együtt van Sátoraljaújhely minden hivatalokbeli vezető tényezője. Tizenkettőkor az üde, erdővel koszoruzott kis völgyben fölharsan a magyar Hiszekegy és Barna Géza dr. egyleti elnök megnyitó beszédével megkezdik a zászlóavatóünnepet. Orbán Kálmán dr. polgármester üdvözli a megjelenteket, majd Fedák Miklós szerencsi g. k. esperes ünnepi beszédet mond. Magyar bánatok, vágyak kélnek a lángoló szavak ostora előtt, köny- nyes áhitat üli meg a lelkeket, híressé lett angol iró: Strachey beszéli Viktória királynő finom és elegáns életrajzában, hogy Kossuth szereplése Londonban majdnem az angol külügyminiszter bukását okozta. Palmerston lord ugyanis — akinek esze-ágában sem volt ugyan« magyar törekvéseket fegyverrel támogatni, de mégis rokonszenvezett velük — fogadni akarta magánál Kossuthot, amit az angol udvar nem engedett meg neki. Palmerston ezért lemondással fe- nyegetődzött, de végre mégis csak engedelmeskedett. Ilyen nagy és nevezetes ember Kossuth a külföldön is. Én pedig mindig szerettem a nagy városokkal és nagy emberekkel megismerkedni. A nagy városok közül már diákkorom óta ismertem Budapestet, Bécset és Münchent; — a nagy emberek közül pedig — lasztóci szomszédságunk révén — már 10 éves koromban a magyar Béranger: Szemere Miklóst és — terebesi választás alkalmából — már 20 éves koromban az akkor exkülügyminiszter idősb Andrássy Gyula grófot. Hát 1893-ban, amikor a 30-on is túl voltam, csak látnom kellett Párizst és Kossuthot 1... Kossuth egyébként alapjában
