Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-09-01 / 55. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1929 szeptember 1 amikor a zászlóanya elé hajtják a selyem lobogót és Széli József né ffiispánné hangtalan csendben köti rá piros-kék szalagját: .Felavatom ezt a zászlót azzal az óhajtással, hogy Rákóczi halhatatlan szelleme vezesse a szebb magyar jövő szent céljai felé a nemes vetélkedés és fáradhatatlan munka utján, amelyre Borsi, Kassa, Munkács dicső emlékei köteleznek.“ Ezután a különböző egyházak lelkészei részesítették áldásukban a zászlót, görög katolikus részről Komporday Andor rudabányácskai plébános, Dómján Elek dr. evangélikus főesperes és Gaál László református hitoktató szentelték meg különböző egyházi szertartásaiknak megfelelően, — de valamennyien kemény hazafias beszéd kíséretében. Az ünnepélyt Farkas Andor egyik költeményével fejezte be, illetőleg az Egylet zenekara a Himnusszal. A szép sikerrel lefolyt versenyt és ünnepélyt a dijosztás után közös ebéd fejezte be, amelyen a pohárkőszöntők gazdag sorát Széli József főispán nyitotta meg, aki a szervezettség, egységes lélek, önfeláldozó hazaszeretet szükséges • ségét fejtegetve a kormányzóra ürítette poharát, mint aki útmutató volt a küzdelemben, útmutató a munkában és szikla fundamentuma államiságunknak. * A verseny fontosabb eredményei a következők: A tiszti karabélyversenyben 1. Kotora Lajos, 2. vitéz Bodroghy Ede. A tiszti pisztoly versenyben 1. Pauliczky István. A legénységi számok közül miniatűr fegyverrel: 1. Oroszy Bertalan, 2. Kastély Gyula, 3. ifj. Farkas Andor. Karabéllyal: 1. Orosz István, 2. id. Kababik János, 3. Farkas László. Kapásból való lövésben: 1. ifj. Kababik János, 2. Kühn Tivadar, 3. Sztanyó István. A miniatűr és kapásból való lövés vándordíját Zemplén csapata nyerte, a karabélyverseny vándordíját Abauj csapata megvédte. Uj kultúrintézményt kap Sátoraljaújhely Bár a ma leánytipusa még mindig az önálló kenyérkereseti pályán harcoló flapper, — a pedagógia és társadalom-tudomány már erősen készülődik, hogy a holnapi ízlésnek megfelelő leány- tipus — a család kötelékében maradva produktiv munkát végző leánytipus kialakulását elősegítse Közeli az idő, hogy nem a családi körön kívül kenyérért tülekedő leány lesz az ideál, hanem az, aki a család biztos és ideális határán belül állítja képességeit a hasznos munka szolgálatába. A magyar kultúrpolitika fürgeségének dicséretes bizonyítéka, hogy ezt az alakulóban levő korszellemet máris felismerte és intézményeket állított szolgálatába. A put- noki, zsámbéki gazdasági leánynevelőintézetek, mint az elmélet gyakorlati példái, gyönyörű eredményeket mutatnak fel a mai magyar szempontok mindegyikéről nézve és igy fokozott örömmel kell regisztrálnunk azt az örvendetes tényt, hogy a legújabb ilyen intézményt Széli József.né főispánná közbenjárására Sátoraljaújhelyben fogja felállítani a kultuszkormány. A Carolineum polgári leányiskola fölé szervezett gazdasági irányú továbbképző tanfolyam szeptember elején már megkezdi működését. A tananyag elméleti és gyakorlati, úgy, hogy egyrészt lehetővé válik a polgáriból kikerülő leány ifjúság szellemi továbbképzése, másrészt a családi háztartás keretébe beilleszthető gazdasági ágak művelésének elsajátítása. A vidéki lányok megtanulják a törpe gyümölcsfa, konyhavetemény, virág gazdaságos termesztését, a méhészetet, baromfitenyésztést — az általános műveltséghez szükségesek elsajátítása mellett, a városi lányok pedig tovább képezhetik magukat a drága idegenben való iskolázás nélkül. Mert a költségek itt szinte csak névlegesek: beira- tási dij 1 P, havi tandíj 4 P és évi fa-dij 4 P. Ezért a csekély összegért 10 hónapon át fog az e célra kiképzett szaktanitónő vezetése alatt működő intézet a kultúra, intenzív gazdálkodás, leánynevelés szolgálatában működni; mégpedig megosztva a zárdában és a Kovács-villában, amelynek területén a gyakorló órákat fogják tartani. Az intézet bizonyára rövidesen szép virágzással fogja megörvendeztetni megteremtőit, hiszen a legújabb leányideál — a családja körében produktiv munkát végző, magyar család anyaságra készülő, un. házias leány — máris utolsó győzelmes harcait vívja a cigarettázó, haza csak aludni járó sport lady ellen . .. ************************ evangélikus egyházmegyei közgyűlés A Tiszavidéki Evangélikus Egyházmegye ez évi közgyűlését Sátoraljaújhelyben tartotta meg Dómján Elek dr. főesperes és Haendel Vilmos dr. egyetemi tanár elnöklete alatt. A közgyűlésen mintegy ötvenen jelentek meg, többek közt Zelenka Lajos egyházker. felügyelő, Tomcsányi V. Pál v. miniszter, Zalczmann Ottó ügyészségi elnök, Foltin Ernő dr. tvszéki biró, Csajka Endre kormányfőtanácsos, Nemes Károly hegyaljai esperes, Hervay Róbert gimn. igazgató, Kubassy Béla főszolgabíró, Glatz Árpád já- rásbtró, és Teles Kornél dr. gimn. igazgató. A közgyűlést Haendel Vilmos dr. nyitotta meg a keresz- tyénség kialakulásával foglalkozó tanulmányával. Dómján Elek dr. főesperes jelentése részletesen beszámolt az egyházmegye elmúlt évi eredményeiről és vázolta az evangélikus egyházi munkának a mai nehéz időben követett irányelveit. Az adminisztratív ügyeken kívül kiküldték a megye képviselőit a szeptember 11-i egyházkerületi gyűlésre, letárgyalták a költségvetést, a lelkészválasztási szabályrendeletet és részleges tiszt- újítást hajtatván végre néhány adminisztrációs szempontból fontos állás betöltésére. A közgyűlés után dr. Dómján Elekné, özv. Gyarmathy Béláné és Szent-Györgyi Zoltánné vezetése alatt az Evangélikus Nőegylet ebéddel vendégelte meg a résztvevőket. fi fagykárosult gazdák vetőmaggal ellátása A földmivelésügyi m. kir. miniszter a fagykárosult gazdák részére a Futura részvénytársaság utján 50.000 q elsőrendű tiszavidéki búzavetőmagot szereztett be, amely vetőmag mennyiségnek egyharmad része Nyíregyházán, egyharmad része Debrecenben egyharmad része pedig Miskolcon tárolva, a gazdák rendelkezésére áll véve maga sem volt 1849-es. Őt csak a forradalmi események kényszerítő hatalma, — a népszerűség és bálványoztatás kábító láza és a saját óriási tehetségének fékezhe- tetlen sasszárnyai ragadták és vitték a trónfosztás kimondásába ... Hiszen maga Kossuth mondja az Iratai V. kötetében (a 231. oldalon): »Engem sokan a Habsburg ház ellenségének mondanak, pedig én nyíltan kijelentem, hogy ha Magyarország mostani uralkodója megszűnnék vagy megszüntetnék osztrák császár lenni s csak magyar király maradna, hazamennék és minden rezerváta nélkül teljesíteném a kötelességeket, amelyekké egy becsületes polgár uralkodó ának tartozik.“ }e térjünk a dologra. Párizsból, ahol — vagy két hétig — akkor először voltam, haza- jövet 1893 május 10-én betértem Turinba. Úgy déltájban érkeztem oda s mivel csak egy félnapot kívántam ott tölteni, hotelemben már az ebédnél kérdezősködtem Kossuth felől. A kiszolgáló pincér azonnal tudta, hogy kiről van szó és csakhamar jelentette nekem, hogy ő már elintézte látogatásom ügyét s Kossuthot ebéd után azonnal meglátogathatom. Frakkot vettem fel tehát magamra és egy egyfogatu bérkocsin siettem Kossuth lakására. A kapuban már várt Kossuth komornyika és felvezetett a kényelmes és világos lépcsőn az első emeletre s azután bevitte névjegyemet s nem sok idő múlva kitárta előttem a lépcsővel szemben levő ajtót a belépéshez. Kossuth — még nem tudtam a régi nagy Kossuth-e, vagy csak egy igen öreg ember — alig négy lépésnyire a bejárati ajtótól, egy befásitott térre néző ablak felé fordulva, Íróasztala előtt Ült s jöttömre karosszékében lassan megfordult, de nem kelt felt. Én nem voltam meghatva a sö tét ruhába öltözött fehér aggastyán megpillantásakor... Párizsból vagy 28 óráig tartó utazás után jóformán még alig érkeztem meg és éjjel a vonat túlzsúfoltsága miatt nem is igen aludtam; ilyenkor az ember egy cseppet sem szentimentális. — Hálásan köszönöm — mondtam meghajolva előtte —, hogy engem fogadni kegyes volt. A 92 éves Kossuth már színtelen szemeivel barátságosan nézett meg s azután fehér ajkát lassan mozgatva, még mindig csengő hangján igy szólt: — Sohasem szoktam engem látogatásukkal megtisztelő honfitársaim elől elzárkózni. Különben is — folytatta, mialatt beküldött névjegyemre mutatott — ez a név előttem nem ismeretlen, sőt talán az atyafiságunkat is ki tudnám mutatni. Ezután a Kossuthot jellemző biztossággal előadott rövid válasz után, az íróasztal és ajtó között elhelyezett karosszékre mutatva, üléssel kínált meg és én helyet foglaltam oldalánál. Én elmulasztottam a jó alkalmat, hogy puhatolództam volna annak az atyafiságnak mibenlétéről, amelyről Kossuth megemlékezett. Ha tudtam volna, amit később tudtam meg, hogy Kossuth 28 éves korában egy fényes perbeszédet mondott a felperes Vicz- mándyak ellen egy árva Kossuth- fiu érdekében, akinek anyja egy Viczmándy-lány volt, úgy egy érdekes tárgyat pendíthettem volna meg. De én akkor se azt a pert, se azt a nyilatkozatot nem ismertem, amelyet Kossuth az Egyetértés cimü napilap 1883. évi junius 11-én megjelent számában egy interjúval kapcsolatban tett, hogy az ő családja Zemplénben a Szö- gyény, Szerencsy, Bernáth, Reviczky, Kácsándy, Viczmándy stb. családokkal jött rokonságba. Kossuth azonnal észrevette, hogy | mindez ismeretlen volt előttem, , tehát más tárgyra tért át. Minthogy ! Párizsból jöttem, először is arra figyelmeztetett, hogy Olaszországban is legalább 30 olyan város van, amely érdeklődésemre igényt tarthat, azután pedig engem kezdett beszéltetni. Mindenekelőtt Ujhelyről kérdezősködött, ahol mint diák és felnőtt ember sokat tartózkodott és' azt kérdezte, hogy sokat haladt-e? A kérdés egy kissé zavarba hozott. Hiszen senki jobban, mint én nem tudja méltányolni Ujhely természeti szépségeit, az ő gyönyörű széles frontját ott a Sátorhegyek alján, abban az imponáló hosszú vonalban: a Patak felőli vámsorompótól kezdve egészen a Thuránszky László kastélyáig I... De én Istenem, Kossuthnál az a frakk volt rajtam, amelyben 3—4 nappal azelőtt mép a párizsi nagy Operaház egy ragyogó előadását élveztem végig, hát én az egyébként igen szép kis Ujhelyt kritizáljam a nagy hontalan előtt?I. .j. Ha majd lesz egy második Szé- chenyink, aki a Hegyalját — Tokaj világhírének a zászlaja alatt — a világforgalomba be fogja kapcsolni, akkor Ujhely részére hihetetlenül nagy fejlődési lehető- i ségek fognak nyílni. ! De bizony abban az időben | meglehetősen el volt maradva. Ha ! jól emlékszem csatornázása, viz-
