Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-12-24 / 85. szám

Hatvanadik évfolyam.

85. szám.

Sátoraljaújhely, 1929 december 24.

■•Kjtlanlk hátanként kétszer

szerdán és szombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház XI. udv)

I Zemplén

Előfizetési ár:

Negyedévre . . 2 pengő

Hirdetések:

négyzetcentiméterenként.

HyUttér

soronként 20 fillér

Telefon :

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. «iám.

POLITIKAI HÍRLAP

Telefon :

M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám.

A szeretet ünnepe, amely vonzó melegségével besugározza ilyenkor a legridegebb hajlékokat is, reánk — a Zemplén szerkesztőségére — a legőszintébb fájdalommal, komor megilletődéssel átszőtt mélységes gyászt hozott el, mert a szeretet ünnepének szánt lapszámunk fején, a kifürkészhetetlen Végzés akaratából, gyászos keretbe keliett foglalnunk hat éven át volt főszerkesztőnk, báró Maillot Nándornak nevét.

És amikor ma minden lap élén a szeretet örvendező hymnuszának lángjai csapdosnak magosra, nekünk az iránta eddig való nagy szeretetünket össze kell most kapcsolnunk lelkünk szomorúságának, meghatottságának hangjaival az Ö elmúlta fölött, akinek illusztris, általános megbecsüléstől övezett nevét éveken át programként hordozta fennen lapfejünk.

De bennünk nemcsak a mi szomorúságunk, a mi veszteségünk tudata él szoritóan, hanem átérez- zük e mellé, hogy sorscsapások sújtotta hazánkat egy sírig hü, igaz fiától egy annak jóvoltáért, jobb jövőjéért nem lármásan, de annál nagyobb kitartással dolgozó munkásától fosztotta meg a mindnyájunkra elkövetkezendő elmúlás lebirhatatlan hatalma.

Külön gyásza korai elhunyta szükebb hazájának — a Tokaj- hegyaljának, melynek érdekeiért mindig az első vonalakban küzdött, tett és fáradozott lelkes szeretettel és megértő jóakarással. Gyásza vármegyénk egész társadalmának, mely egyik legjobb, legnemesebb, legtisztább szivü tagját veszítette el megboldogult főszerkesztőnkben.

Neki méltán jár ki az Örök Békesség, mint a legjobbakaratu embernek, aki rövid földi életében közöttünk járt s amilyen fájdalmas, épen olyan hosszantartó lesz a mindig való rágondolásunk, mely- lyel nemes emlékezetét ápolni és őrizni fogjuk.

Megboldogult főszerkesztőnk temetése hétfőn délelőtt ment végbe a tállyai rk. templomból a vármegye minden részéből összegyűlt gyászoló közönség jelenlétében. A gyásszertartást Payer Ferenc ap. protonotárius, püspöki helynök végezte. A családi sírboltnál Görgey István dr. országgyűlési képviselő az országgyűlés képviselőháza nevében, mig Széli József főispán a vármegye közönsége nevében búcsúztatták el az elhunytat. Különösen megható, megindító volt főispánunk gyászbeszéde, aki szavaiban elmulhatatlan bizonyságot tett a megboldogult emberi nagysága, óriási lelki ereje mellett, mellyel utolsó percéig küzdött az általa mindig tisztának látott nagy és nemes célokért.

A GYERMEK

. . . Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet, mert közeleg immár az ő szabadulásának ideje. Szóljatok hozzá az örvendezés szavával, kiáltsátok feléje a vigasság hangjait! Mert úgy tetszik nékem, hogy megelégelem Árpád fpldjén a jajt, megsokallom a perdülő köny- nyeket és véget vetek a nyomorúságnak — ezt mondja az Ur 1

Mondjátok meg az én népemnek, hogy hallom minden sóhaját, nyögései nincsenek rejtve előttem. Tömlőbe gyűjtöm ömlő könnyeit, feljegyzem panaszait és készen állok a szabaditásra . . .

Megsokasitottam fájdalmait, nehéz próbára vetettem, de nem felejtem el, hogy az én népem ő és én vagyok az ő Istene. Ki lenne véle, ha én is elhagynám ? Ki szabadítaná meg, ha nem az én karom ? Azért vele maradok és bizonyságot teszek mellette az én karjaim erejéről, — ezt mondja az Isten. Eltörlök szeméről minden könyhullatást, édessé teszem számára a világot s azt mivelem, hogy szemeinek kedves legyen a nap.

Szóljátok! Szóljátok a nagy Isten szavát, hogy kegyelmébe veszi újra a magyart. Ez lesz pedig a jel, hogy ismét hozzá fordulok: íme Gyermeket adok nékik, a magyar törzsökből csemete származik, aki hivatik majd Felségesnek, Magasságosnak, Isten fiának, Magyarok Megváltójának. Az a Gyermek lesz az, aki mellett bizonyságot teszek majd, hogy én fiam ő s ma szültem őt nékik. Nagy, hatalmas és vitézkedő lesz, akiben bételik az én ígéretem. Vasvesszőt adok kezébe ellenségei ellen és megnémul előtte a párduc, porba térdel az oroszlán — ezt mondja az Url

örüljetek immár magyar föld fiai, vigadozzatok magyar hegyek lányai, zengjetek örvendező hailelujákat, mert az én orcámat viszi hozzátok a Gyermek, az én szivemmel érez, azt cselekszi, amit én akarok és én egészen nektek adom őt, az én egyetlenemet, nagy szeretetemet és ti megtudjátok mindnyájan, hogy én vagyok az Isten.

Ne féljetek 1 Elhozom reátok az én jó kedvemnek esztendejét, a mikor jeleket irok az égre, csudákat tészek a földön, mert tetszik nékem, hogy felkiáltsanak a magyar rónák, megzendüljenek a bércek. Tetszik nekem, hogy ajkatokon úgy harsanjon nevem egek felé, mint nagy seregeknek szava: bátran és félelmetesen a ti ellenségeiteknek- Tetszik nekem, hogy olyan délcegek legyetek, mint a kárpáti fenyők, megsokasodjatok, mint a búza s olyan legyen lépteitek zaja, mint nyargaló ménesek dübörgése. Tetszett nekem, hogy meghajtottam büszke fejetek, de most már az lesz kedves a szivemnek, hogy keres, tek engem, a ti Isteneteket és megismertek, hogy a seregek Ura vagyok én .. . Tietek vagyok .. . veletek vagyok a bérceken, a tenger vizein, a felhőkben és a föld mélyeiben.

Eljő az idő, kitöltők az én lelkemből reátok A ti fiaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodoznak. Eljő az idő és az az idő már itt van: bevonulok a ti szivetek hajlékaiba, mint gyermek az anyaölbe, csendesen, hallgatagon, szerelmesen és naggyá növök nálatok, mint a tölgy.

Magyarország fiai és leányai, ki ne üldözzétek szivetekből a mai napon hozzátok szállott Gyermeket. Ne gyilkoljátok meg, mint ama Heródes. övezzétek körül melegséggel, jósággal, szeretettel, mert én vagyok ő benne és ő is én bennem, — ezt mondja az Atya. Ne csak a mának legyen nálatok szerelmes csókja, a holnap is az én napom, a holnap lelke is az enyémé és a Csemetéé, aki ma a tietek lett. Szeressétek egymást magyarok, mint én szeretlek titeket I Avagy van-é rajtam kívül más, aki szivét ti néktek megnyitná? Kit akartok szeretni, ha nem egymást — és engem? Ma kinyílt a szivetek a Gyermek számára, a szegénynek, az árvának, az elhagyottnak: csókoljátok meg őket holnap is, mert bizony mondom, engem csókoltok meg és újra mondom, az én kedveltem ő, akit nektek adtam, hogy legyen a ti Megváltótok, magyarok Szabaditója.

És akkor majd megépítem az én országomat nálatok, erőnek, békességnek és dicsőségnek országát, a bércektől a tenger vizéig, mélységektől az ég magasságáig és megismerik mind e földnek széléig, hogy erős és hatalmas az én szabaditásom, ellenállhatatlan az én szerelmem, dicsőséges az én nevem I Ezt mondja az Ur, a Magyarok Istene . . . Kántor Mihály.

Csonka Zentplénvármegye tisztujitú közgyűlése

Vármegyénk főispánja azt fűzte Bernáth Aladárt, a vármegye újonnan megválasztott alispánját üdvözlő beszédének gondolataihoz, vajha megérné alispánságának most kezdődött újabb ciklusa alatt a történelmi Zemplénvármegye újjászületését.

Ez a mindannyiunkban élő mindennapi fohászkodás tarthatta fogva különösen annak a már igen kevés bizottsági tagnak a lelkét a f. évi december hó 19 iki tisztújító közgyűlésen, akik még emlékükbe idézhették Nagyzemplén vármegye 22 év előtti restaurációját.

D. e. fél 11 órakor nyitotta meg Széli József főispán a tisztújító közgyűlést s gróf Andrássy Gyulának vármegyei rendszerünkre vonatkoztatott egyik megállapításából indulván ki, súlyos és nagy- értékű igazságokkal szögezte le a vármegyéknek alkotmányos életünkben mindenkor nemzetvédő hűséggel betöltött szerepét. Majd az odaadó kötelességteljesités meleg elismerésével méltatván a lelépő tisztikar érdemeit, javasolta a kijelölő bizottság kiküldését. A főispán beszéde után Bernáth Aladár alispán mondott közönetet a főispán részéről mindenkor tapasztalt támogatásért s a Törvény- hatósági Bizottságnak azért a megértésért, mellyel a tisztviselői kar munkáját megkönnyítette. Beszéde végeztével átnyújtván a főispánnak a vármegye aranypecsétjét, elhagyta a közgyűlési termet.

A kijelölő választmány rövid ülése után a főispán bejelentette, hogy a vármegye alispánjává egyedül az eddigi alispán, Bernáth Aladár pályázott s a közgyűlés zugó éljenzése között őt Zemplénvármegye megválasztott alispánjának jelentvén ki, felkérte Kvaszinger József bizottsági tagot, hogy erről az alispánt értesítse s kérje föl a közgyűlési teremben való megjelenésre.

Viharzó éljenzéssel, a leglelkesebb tüntetéssel fogadták a közgyűlés tagjai a fekete diszmagyar- ban a terembe lépő Bernáth Aladár alispánt, akit észrevehetően meghatott a bizottsági tagok őszinte, meleg ragaszkodást eláruló, biza- lomteljes üdvözlése, melyet csak nagyobb értékűvé tett elnöklő főispánunknak beszéde, mellyel őt az aranypecsét visszanyujtása kapcsán az alispáni szék újbóli elfoglalása alkalmából üdvözölte.

Bernáth Aladárt nagy elődei után 1922. év januárjában választotta meg az akkori Törvényhatósági Bizottság Zemplénvármegye alispánjává, miután előzőleg csaknem két évig behelyettesített alispánja volt a vármegyének. A legnehezebb időkben foglalta el di-