Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-11-13 / 75. szám
Hatvanadik évfolyam. 75. szám. Sátoraljaújhely, 1929 november 13. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és j szerkesztőség, kiadóhivatal 1 108. KZÁm | Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF I M. T. I. Kirendeltség és I szerkesztőség, kiadóhivatal 108. uám. Hegjelenlk hetenként kétezer «■érdén ée esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Elő diétáéi ér: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések : ■ négyzefeentiméterenként. ZfyUttér soronként 20 fillér Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen 9 nürnbergiek látogatása A legelső magyar király, Szent István, bajor asszonyt hozott magának feleségül s ezzel olyan kapcsolatot létesített nemzete és a bajorok között, mely tiz évszázadon keresztül mindig is szoros és állandó maradt. Bajorországból jöttek Gellért püspök és hittérítő társai, ők terjesztették és vezették be a kereszténységet a fehér lovat áldozó pogány magyarok közé s általuk lett Magyarország a keletről beözönlő besenyők, kunok, tatárok és törökökkel szemben a kereszténység védőbástyája. IV. Béla, Róbert Károly és Nagy Lajos királyi privilégiumokatadományoztak a Magyarországgal intenzív kereskedelmi kapcsolatban álló Nürnberg városának; Hollós Mátyás Nürnbergből hívta meg Regiomontanus Jánost a budai egyetem tanárává. Viszonzássul mi adtuk Nürn- bergnek a legnagyobb német festőt, Dürer Albrechtét s amint teltek múltak az évek száz meg száz magyar diák szivét gerjesztették szerelemre a norinbergai tudósok és polgárok buzavirágkék szemű leánykái. A meleg és szívélyes érintkezés nem csökkent az elmúlt háború vérzivatarában sem, a bajor vér öntözte erdélyi havasokban büszkén és rettenthetetlenül nézett egymás bajtársi szemébe a bajor és a magyar katona, Nürnberg, ez ősrégi bajor kereskedelmi és kulturgócpont, mely ma négyszázezer lakosú ipari centrummá nőtte ki magát, ez év tavaszán magyar hetet rendezett a velünk való kulturközösség és harmónia dokumentálására. Lelkileg felüdülve jöttek vissza a nürnbergiek fogadtatásán fellelkesedett magyarok s most, amikor Budapest közönsége rendezett a nürnbergiek tiszteletére hasonló ünnepségeket, egész Magyarország szive megdobban a megértés és a rokonszenv lüktetésétől. Szerényen és szeretettel mutatjuk meg vendégeinknek mindazt amink van, mert tudjuk és érezzük, hogy a mindenfelől ránk omló közöny és hidegség közepette is vannak lelkek, akik megértik és méltányolják küzdelmeink és fáradalmaink eredményeit. A hozzánk ellátogató nürnbergiek mély elismerés hangján nyilatkoztak az itt látottakról s nekünk ez a tiszteletreméltó tanuságtétel végtelenül jól esik, mert igazi barátság és megértés szülötte. De épannyira hasznos is, mert az itt elhangzott nyilatkozatok percek alatt szétáradnak az egész világba és világszerte felhívjak a közfigyelmet mindazokra a tényezőkre, amelyekkel évek óta igyekszünk megismertetni a tőlünk nyugatra élő és rólunk még mindig keveset tudó világot. Az itt időző nürnbergiek ben mindannyi barátot találtunk s a velük való kézszo- ritás záloga annak, hogy ez a barátkozás az egész bajor nemzettel való megértés és kölcsönös nagyrabecsülés meg- pecsételése. Bizonyosra vesz- szük, hogy a nürnbergiek szivében olyan helyett nyertünk, hogy megértő barátokként fognak mindig mellénk állni valahányszor meg kell védelmezni a magyar becsületet és a magyar igazságot. Az állam és a mezőgazdaság Irta: MAYER JÁNOS m. kir. földmivelésügyi miniszter. Nem kívánom e keretben azokat az intézkedéseket felsorolni, amelyeket a kormány azért tett, hogy a mezőgazdaságot fejlessze, a mai kor követelményeinek megfelelően kiépítse. A többtermelés érdekében tett intézkedések hosszú láncolata sokkal ismertebb, semhogy annak újbóli aláhúzása e helyen szükségesnek mutatkozna. Az exportlehetőségek elősegítésére ugyancsak minden irányban megtörténtek azok a lépések, melyek a kérdés megoldását legalább könnyíteni vannak hivatva. A kormány mezőgazdasági politikája mindenkor az volt, hogy a legbehatóbb tanulmányozás alapján mindenütt segítse a mezőgazdaságot ott, ahol az a maga erejéből nem képes a prosperitás előfeltételeit megszervezni. Azonban csak ezeknek az általános kereteknek megalkotása lehet az állam feladata, de még ezekben a kérdésekben is csak limitált a hatáskör, mely az államnak jut. Ha drága a pénz, ha magas kamatú a hitel, ez nemcsak az ország belsőgazdaságának, hanem a mértékadó nagy államok, helyesebben a nemzetközi piac helyzetének a simptomája. Már pedig, hogy lenne gyökeresen megoldható a a mezőgazdasági hitel életbevágóan fontos kérdése, ha a nemzetközi bankkamatláb magas, — viszont más részről feltételezhető, hogy az angol bankráta legutóbbi leszállítása ismét kedvezőbben fogja a hitel viszonyokat befolyásolni. Ha kissé távolfekvő, mégis legyen szabad a szóbanforgó kérdéssel kapcsolatban a newyorki eseményekre reflektálnom. A newyorki tőzsde fekete napjai ezer és ezer existenciát döntöttek romlásba és a hossz-spekuláció katasztrófád véget ért. Az eddigi hírek szerint a zuhanó tárfolyamok mellett mintegy 16 millió részvény cserélt gazdát és az értékekben olyan eltolódás állt elő, amire évtizedek óta nem volt példa. A legutóbbi hirek úgy szólnak, hogy nagy befolyású kapitalisták közbelépése folytán az óriási pánik már erősen lelanyhult és igy kilátás van arra, hogy a krízis nemsokára véget ér. A baj a megdönthetien és kapzsi hosszspekulációnak természetes reakciója volt és az egészséges gazdasági élet újból helyes mederbe fogja terelni a tőzsde működését. Kinek jutott volna eszébe ezért a nagy tőzsde krachért segítség céljából az államhoz fordulni ? Ha ilyenféle kísérlet történt volna is gyakorlati értéke valami kevés lenne. A mi viszonyaink természetesen nem azonosak az amerikai viszo- ! nyokkal. Ott egy gazdag gazdaságilag és technikailag kifejlett nagy állam van, melyben az egyén az ál lám irányitásáramár régen nincs ráutalva, mig nálunk az államnak igen sok vonatkozásban segítségére kell sietni a mezőgazdaságnak. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy a tőke szerzést, a termelést és piacszerzést egyedül az államnak kell végeznie. Amit az állam e három tényező megszerzésében kezdeményezésével megtehet, az amúgy is a kormány mezőgazdasági politikai programja, de a realizálás munkájának oroszlánrésze mindig a magángazdaságnak fog jutni, amely gyakorlatiérzékével és kipróbált szorgalmával ösztönszerüleg is mindig azt az irányt fogja követni, mely jól felfogott érdekeinek a legjobban megfelel. Az utóbbi hetekben a búza árhanyatlása következtében a kormányt, de különösen a földmivelésügyi minisztériumot annyi támadás érte, hogy szükségesnek vélem a helyzetet a magam részéről néhány szóval megvilágítani. Mielőtt e kérdéshez azonban hozzászólnék, előre bocsátom, hogy az elhangzott vélemények őszinteségében és jóhiszeműségében semmi okom sincs kételkedni. Hiszen végeredményben ugyanazt a célt akarjuk elérni; azt, hogy gazdasági életünk nehéz helyzetéből kiszabaduljon. Csak egyben tévednek a támadók. Abban ugyanis, hogy ennek a helyzetnek fennforgásáért a kormányt teszik felelőssé. Ez a felfogás az állam és magán gazdaság feladatainak teljes félreértésében kulminál. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági élet s igy a mezőgazdasági politika három főpillére: a tőke, a termelés és az értékesítés. E tényezők bármelyikének hiányában a gazdasági prosperitás is csak hiányos lehet. A tőke csak akkor lesz gyümölcsöző, ha a termés és értékesítés kérdései megfelelően megoldatnak, a termelés csak kellő tőke mellett, az értékesítés végül csak a termelés céltudatos munkája mellett lehetséges. E gazdasági feltételeket mindenütt a magángazdaság egyedül teremti meg és ha e kérdések közül az államnak bizonyos támogatószerepe juthat is, lényegében természetszerűleg csak a magángazdaság egyedül lehet a mértékadó tényező. Az államnak sohasem lehet akkora
