Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-11-10 / 74. szám

Hatvanadik évfolyam. 74. szám. Sátoraljaújhely, 1929 november 10. Megjelenik hetenként kéteier «■érdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Elő fisét éti ér: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér serenként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF m Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Mussolini nyilatkozata Mussolini egy magyar pub­licista előtt a következő nagy­jelentőségű nyilatkozatot tette: — Azt hiszem, hogy nin­csen nép, amely valódi, tör­ténelmi értékkel biró ered­ményt tudna elérni, ha elhagyja saját hagyományainak alapját, vagy megtagadja múltjának évszázados tapasztalatait. Min­den rendszer, minden kor­mányforma természetszerűen egy nép szükségleteinek, tár­sadalmi tagozatának, gazdasági helyzetének és szellemi éle­tének az eredménye. Kell, hogy minden nemzetnek meg legyenek a saját törvényei és intézményei, amelyek tör­ténelmében gyökereznek, a valósághoz alkalmazkodnak és vérmérsékletével harmoniku­san egybeolvadnak. — Nem hiszek a mester­ségesen importált eszmékben, épugy, mint ahogy nem hiszem azt, hogy akármilyen elvontan kigondolt séma megfeleljen minden népnek és minden politikai éghajlatnak. Amint azt már más alkalmakkor mondottam, én a demokráciát épen abban hibáztatom, hogy megformál egy ember vagy egy néptipust és aztán való­ban el is hiszi, hogy ilyen ember vagy nép csakugyan létezik is. Innen származnak aztán a szörnyű csalódások, a történelem nagy tragédiái. Ezenkívül a demokrácia az a rendszer, amely a választó- polgároknak megadja a szu­verenitás illúzióját — de csakis az illúzióját. A való­ságban pedig és mindenek- felett a magukat demokrati- kusoknaknevező országokban, azok a politikai, vagy plutok- ratikus csoportok, a szuveré­nek, amelyek közvetve vezet­nek és olykor közvetlen brutalitással cselekszenek. — Elképzelhetetlen, hogy olyan intézmények, amelyeket valamely sok százados civi­lizációval és majdnem határ­talan területtel biró s nyers anyagokkal bőven megáldott nagy állam magának kiküzdött és kifejlesztett, sikerrel alkal­mazhatók legyenek olyan né­peknél, amelyek — eltekintve a származás, a faj és a kul­túra különbözőségétől — szemben állanak a terület és a nyersanyaghiány súlyos problémájával és amelyekre esetleg egy életbevágó feladat megoldása vár. Természetesen nem beszélek egy másik irányzatról, amelyet nem is nevezek politikának, hanem bomlasztásnak, amely már az önök országát is fenyegette egyszer, aminthogy fenyegette az enyémet is és amellyel megküzdöttünk és amelyet mindketten legyőztünk. — A létért való küzdelem a nemzetek, épugy, mint az egyének számára, egyre ke­servesebbé vált és még ke­servesebbé fog válni. Ma egy nép sem engedheti meg ma­gának a költséges, theoretikus kísérletezések luxusát. — Ami pedig különöské­pen magát a magyar nemzetet illeti, annak dicsőséges törté­nelme, ezer éves kultúrája és ősi alkotmányos öntudata van. Meg tudja tehát találni és inkább, mint bármely más népnek meg is kell tudnia találni önmagában saját éle­tének és saját fejlődésének normáit. — Magyarország mai hely­zetének súlyos próblémájáról csak megismételhetem, amit már tavaly mondottam az olasz szenátusban, a gyüle­kezet általános helyeslése kö­zepette. Magyarország szá­míthat Itália barátságára. A Dunamedencében Magyaror­szág ezer esztendő óta kiváló fontosságú történelmi hivatást tölt be. A magyar nép, telve hazaszeretettel, erejének öntu­datával, kitartó munkás a j béke idején: jobb sorsra ér- ! demes. Magának Európának ; s az európai békének érdé- j kében jó lenne tehát, ha a magyar nemzet sorsa valóban jobbra fordulna. — De ez a kérdés nincs semmi össefüggésben Magyar- ország nagyobb, vagy cseké­lyebb demokratizálódásával. Ellenkezőleg, úgy hiszem, hogy csak minden belső el­lentét kiküszöbölése teheti lehetővé és siettetheti ennek a súlyos problémának meg­oldását. Átkelés közben nem cserélünk lovat. Harc közben nem vitatkozunk taktikáról, vagy stratégiáról. Ma Magyar- országnak mindenekelőtt fe­gyelmezett és tartós kormány­zatra van szüksége, összes fiainak munkás egyetértésére és kormányának erős és biz­tos kezű vezetésére. Mondja meg a magyar népnek, hogy Magyarország csak akkor bizonyítja be a világ előtt, hogy teljesen méltó arra a jövőre, amit remél és amit nem szabad kockáztatnia, ha minden belső visszavonást és egyetlenkedést kerül és ha, miként az utóbbi években tette, egységes és egyetértő nemzet példáját adja. Ez az, amit neki az olasz nép test­véri szeretettel kiván. Kiegészítés a nov. 3-iki választásról Írott cikkünkhöz Lapunk legutóbbi számában a nov. 3-iki törvényhatósági válasz­tásokkal kapcsolatban említést tet­tünk a f. hó 2-án este összeállí­tott koalíciós lisztákról annyiban egyrészről, hogy azok egyikén Szoller Aladár a Nemzeti Bank helyi fiókjának fönöke nyert a törvényhatósági bizottsági tagságra jogosító többséget, míg másrész­ről kifogásoltuk a lisztákat abból a szempontból, hogy azok egyi­a liszták ellen emelt kifogásaink Szoller Aladár személyét egyálta­lában nem érintették, miután Ő ezen liszták összeállításában nem vett részt. Szoller Aladár az egy­séges pártnak később ide nem tartozó okokból elejtett lisztáján szerepelt, neve bizonyára csak taktikai okokból vétetett föl az összeállítók által az általunk ne- hézményezett lisztára. kére a kommunizmus alatt szere­pet játszó egyén is felvétetett. Készséggel koncedáljuk, hogy a SINGER ^ERŐGÉPEK mmre A LEGJOBBAK ! j Sátoraljaújhely és Idegenforgalom (n. n.) E sorok élén olvasható címet nem hangzatos frázisnak, hanem megfontolásra és komoly munkára érdemes témának szán­tam. A mindennapi apróbb csatáro­zások frontjáról a még meglevő erőinkkel vonuljunk át a megél­hetés frontjára s készítsük elő si­kerrel kecsegtető offenzivánkat ama sorvasztó betegség ellen, a melynek vége — ha tovább sor­vadunk — Sátoraljaújhelyben még „nagyszerű halál* sem lehet. Amióta Trianon a mi 2 méter széles, 5 cm. mély Ronyva pata­kunkat hajózható folyammá lép­tette elő, amióta Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc szükebb hazája — Sátoraljaújhely — Csonka-Magyarország legcson­kább végvára lett s amióta Sátor­aljaújhely kereskedelmének, ipará­nak fokmérőjén a higany a nullá­hoz közeledik, mindig abban a hitben éltem, hogy Sátoraljaújhely lakosságán, amig elrabolt terüle­tünket vissza nem kapjuk, csak egy olyan forrás segíthet, amely állandóan újabb és újabb táp­anyagot nyújthat a megélhetéshez. Ez a forrás: az Idegenforgalom. [ Az a tülekedés, amely ma or­szágok, városok, sót falvak között is az idegenforgalomért folyik — és a Magyar Turista Szövetség október hó 20-án itt tartott ván­dorgyűlése, meggyőződésemben megerősitett. Itt csak ideiglenesen segít bár­milyen építkezés, sajnos elegendő forgalom nélkül nem lehet nagy reményünk a kitünően megszer­vezett borpinceszövetkezethez sem, hiába minden sirásunk, jajgatá­sunk, ha nem nyitjuk meg az ide­genforgalom éltető forrását. Az idegenforgalommal önmagá­tól fog megoldódni a Tokajhegy- alja legnehezebb kérdése: a bor- értékesítés. Nekünk azt kell fel és kihasz­nálni, ami rendelkezésünkre áll, amiből pénzt, amiből megélhetést tudunk teremteni. Mi, akik mindennap gyönyör­ködhetünk istenadta természeti szépségeinkben, nem is tudjuk kellően értékelni, mivel bírunk, mi nem is látjuk olyan szépnek he­gyeinket, völgyeinket, erdőinket, száLm. Ära IO ÄllÄ-r.

Next

/
Thumbnails
Contents