Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-11-10 / 74. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 november 10 mi nem is érezzük azoknak pom­pás levegőjét úgy, mint az az ide­gen, aki csak néha jön ide s nem tud eléggé csodálkozni a természet itt szétszórt pazarságán. Soha meg nem bocsájtható bűnt követünk el, ha végre nem kez­dünk hozzá a természet e kincsei­nek javunkra leendő kihasználá­sához. Gyönyörű magyar nyelvünk meg­teremtőjének, Kazinczy Ferencnek széphalmi csodaszép sírhelye is olyan propaganda anyag, melynek megfelelő felkarolásával legalább minden igaz magyarnak ide kellene zarándokolni. Ausztriának nincs egy eldugott faluja, mely nem árasztja el Európát az ő — a miénket sokszor meg sem közelitő — természeti szép­ségeit dicsérő propaganda irataival és ezért jönnek az idegenek. Miért nem hirdetjük mi is min­denfelé csodaszép hegyeinket, völ­gyeinket, erdőinket, a mai magyar Kárpátokat ? Miért nem hívjuk, csalogatjuk mi is az idegeneket ? Hadd lássák természeti szépségein­ket, hadd szívják magukba feny­veseink, tölgyeink kitűnő levegőjét, hadd igyanak messze földön talál­ható jó vizünkből és kóstoljanak még messzebb található boraink­ból! Tudom, hogy szegények va­gyunk, de azt is tudom, hogy akarattal minden keresztül vihető- Polgármesterünkben van akarat, tudatában van az idegenforgalom jelentőségének, meggyőződtem, hogy a legjobb indulattal és sze- relettel karolja fel és támogatja anyagi áldozatok árán is az ide­genforgalmat, de éppen ezért cso­dálkozni kell viszont azon, hogy a költségvetésben egyetlen fillér sincs idegenforgalmi célokra felvéve. A város legeminensebb érdeke az idegenforgalom; gazdaságilag a legjobb befektetés az e célra kiadott pénz, miért ne lehetne ke­vésbé szükséges kiadások mellő­zésével az idegenforgalom fejlesz­tésére áldozni ? Talán a képviselőtestület köti a polgármester kezét? Nem szabad s nem lehet engednie, a képvise­lőtestületnek pedig nem szabad akadályokat gördíteni. Ennél a kérdésnél — meg va­gyok győződve — hatalmas segítő társ Széli József főispán, Bernáth Aladár alispán és Görgey István dr. országgyűlési képviselő, mint olyan férfiak, akik mindig ott van­nak támogatásukkal, ahol a közön­ség érdekeiről van szó. Ennél a kérdésnél a képviselő- testület, mint egy ember, csak egy szóval válaszolhat: „Megadjuk!“ Amit elmulasztottunk, pótoljuk; még pedig inkább ma, mint hol­nap. Egyelőre nem sok pénzre volna szükség. Elsősorban a szállo­dák fejlesztésére, kifogástalan vol­tára kövessen el mindent a város, mert szálloda nélkül nem lehet és nincs idegenforgalom. A szálloda az idegen második otthona, ha ez rossz, otthagyja s megy tovább. (Talán jól járna egy részvénytár­saság. ha a „Magyar Király“-ból egy modern szállodát emelne.) — Másodsorban állítsa fel a város az idegenforgalmi hivatalt, de legalább is alakítson rátermett egyénekből egy idegenforgalmi bizottságot; a városról és környékének szebb, érdekesebb részeiről készíttessen felvételeket s ezek rövid, szabatos, vonzó leírásával nyomasson pros­pektusokat akként, hogy 1930 nyarán már külföldön is ismerjék Sátoraljaújhelyt; a MÁV-ot kérje fel a város, hogy Sátoraljaújhely és környékéről az eddigi MÁV propaganda plakátokhoz külön plakátot adjon ki s engedélyezzen weekend-jegyet Budapestről Sátor­aljaújhelybe azért a sérelemért, melyet azzal követett el a MÁV, hogy a kiadott propaganda plaká­tokon Sátoraljaújhely egyáltalában nem is szerepel. Határállomás: Sárospatak. Vájjon mit szóltak bécsi, berlini, párizsi stb. magyarjaink, amikor e plakátokon Ujhelyt keresték? Nehéz, de csakis javunkra szol gáló munkánkhoz van egy biztató jelünk is. Az október havi varsói vasúti menetrend konferencián nagy har­cok árán a MÁV 1930 május 14- től kieszközölte Sátoraljaújhelyen át a lemberg—budapest—wieni közvetlen összeköttetést, ami ránk nézve nagy horderejű lehet azért, mert előreláthatólag meg fog szűnni az a több éves és többször tárgyalt anomália, hogy a tőlünk keletre fekvő területek utasai ezentúl nem Kassa -Pozsonyon át, tehát Sátor­aljaújhely, illetve egész Magyar- ország elkerülésével fognak Wienbe, Svájcba, Riviérára stb. utazni, ha­nem Sátoraljaújhelyen, illetve Ma­gyarországon át, annál inkább, i mert a MÁV bizonyára közvetlen Sátoraljaújhely—wieni kocsikat fog közlekedtetni s mert külügyminisz­terünk kijelentése szerint remény van a vizűm megszüntetésére; fon­tos e konferencia eredménye Sátor aljaujhelyre és a Tokajhegyaljára azért is, mert kellő szorgalmazás sál reményünk van art a a szintén több éves kérésünk megvalósítására, hogy egyik budapest—poprádfelkai (tátrai) közvetlen vonat Sátoralja­újhelyen át fog közlekedni. Kérve kérek mindenkit, fogjunk össze legalább ebben az egyetlen, de kivétel nélkül mindnyájunk ér­dekeit előmozdító kérdésben, tá­mogassa idegenforgalmunk fejlesz­tésére irányuló törekvéseinket min­denki minden erejével, mert hiszem és vallom, hogy csak az idegen- forgalom önthet belénk életet, csak az idegenforgalom húzhatja ki Tokajhegyalja és Sátoraljaújhely város kátyúba jutott szekerét, szem előtt tartva mindenkor egyik ide­genforgalmi szakirónak megállapí­tását: „az anyagi és erkölcsi ja­vak megszerzésének az idegenfor­galom a legjobb eszköze, mert az i a nép, amely országában fel tudja tartóztatni hosszabb időre az ide­gent, egyaránt elnyeri annak szivét és — pénzét.“ Juliért szűrhettünk holdanként 16 hektolitert? Ezen kérdésre igen röviden azzal felelhetek, hogy azért mert előmetszettünk, illetve részben zöl­den metszettünk, vagyis akkor metszettünk véglegesen, mikor a rügyek már mozogtak, sőt ki is hajtottak s igy a sok fagyott rü­gyekkel biró csapok között már kilehetett válogatni a jókat, amelye­ket tehát meghagytunk. Erről a Zemplén ezidei március 13-án és április 14-én megjelent számában „Hegyközségeinkhez“ cimü cikkekben részletesen meg­emlékeztem s az a kevés szőlős­gazda, akik követték a tanácsot, mint pld. Mádon néhányan, szin­tén igen szép szüretnek örvend­hettek, már t. i. mai viszonyokhoz képest. Röviden összefoglalva ezen met­szésnek az a lényege, hogy a fedés felett minden vesszőt lemet­szünk már februárban, avagy ha ez elmarad, úgy a kinyitott tőkén is minden vesszőt 2—3 rügyes csapra metszünk s azok közül akkor hagyunk meg a tőkeerejéhez mérten 3—5 csapot, amikor a rügyek jósága megállapítható, mi­vel már fakadni kezdenek, esetleg már ki is hajtottak. Ugyanekkor a rosszakat tőben eltávolitjuk. Ezen módszer szerint a téli fagykárt szenvedett tőkékről is biztosabban kaphatunk termést, mint ha csak rendes metszést végzünk márciusban, mert lehet, hogy a 6—9 csapnak való közül éppen a fagyott rügyüket hagyjuk meg. De a késő tavaszi fagykár ese­tén is beválik ezen késői után metszés, mert a sok meghagyott csapból jut is, marad is úgy a fagynak, mint a gazdának. Tárcái 1929 nov. 6-án. Hegedűs Sándor kerületi borászati főfelügyelő. X EE XT. Levél egy fireg-hez Tisztelt bátyám, legutóbbi be­szélgetésünkhöz — amelynek során oly mérgesen korbácsoltad bennem a mai magyar fiatalságot, végül is hozzám vágván struc politikátok elseprőnek hitt utolsó bombasztját, mondván: hát repüljenek a fiatal sasok! — mondom e legutóbbi beszélgetésünkhöz most a vádlott utólsó szójogán egy levelet sze­retnék hozzácsatolni. Egy levelet, amelyet a magyar katolikus egyház Fejéhez intéztek: a magyar katolikus ifjúság 35 vezérei. A levélben fiatal magyar test­véreim — ime — arra kérik a hercegprímást, hogy a klérus nagy­birtokainak bérbeadásánál a nagy­bérlők helyett forduljon inkább — megértő magyar szivével — a magyar kisbirtokosok és agrár proletárok felé. Hallod Bátyám ?! A fiatalok összeakaszkodtak a magyar föld egyik legnagyobb (szerintem: leg­nagyobb) problémájával 1 Mertétek Ti ezt valaha ? Nem j Vagy mertétek ? Kétlem! Jutott eszetekbe ilyesmi ? Nem hiszem ! Jó, azt tudom, hogy ankéteztetek e problémáról (de nem vele), összebújtatok (de csak magatok s nem vele); elhiszem, hogy olykor törögettétek kopasz fejeteket — de tenni nem mertetek I Az élet pedig fütyül az ankélra, fehér szakállas meditálásra, az élet tevé­seket vár... Tenni merni! Ezt a különös zengésű két magyar szót — tudom — nem szereted, hogy már a ritmusában annyi mozgás van, de ha már nem szereted, legalább ne bélyegezd bűnös célkitűzésnek... Különben azt sem bánom, át­kozd ! Ti öregek az 1000 éves haza tüneményes, de potemkin alapra épült csillogó házát ma­gatok tömjénezésére fölhúztátok szépen, — de aztán össze is dü- tögettétek alaposan, — mit bír­nátok hát tenni még? Be­szélni még hiába beszéltek, ha úgy beszéltek mint Te szoktál Bátyám, — egyre kevésbé hall­gatunk Rátok, hanem megyünk a magunk utján, hogy ne potemkim alap kerüljön a 2000 éves haza alá. Végül: mi fiatalok nem harag­szunk Rátok öregekre, csak sur- lódunk Veletek (az örök törvény szerint), de vigyázz’ mert ha el- harapódzik és általánossá lesz az az öreg fejű nézet, hogy mint el­lenséggel tárgyaltok, illetve szóba sem álltok velünk, — akkor az katasztrófához fog vezetni, A Ti katasztrófátokhoz. Amit én nem kívánok, már csak azért sem, mert hiszen köztetek van az édes apám is, aki pedig ráadásul sokad magával együtt nem is néz olyan görbe szemmel ránk, mint Ti — a fórumról. Köszöntelek, aki vagyok sze­rinted : bűnös eltévelyedése a kornak nemzetem kárára, — iga­zában pedig a maga idejére — egyelőre — türelemmel váró, de megfeszített inú és utánalok kö­nyörtelenül következő magyar fia­talság egy „szemtelenül szóki­mondó“ tagja. (—s) — A Maiisz üiiuepélyé- uelk programija. Múlt lapszá­munkban hirt adtunk arról, hogy a sátoraljaújhelyi Mansz a magyar hadsereg bevonulásának 10 éves évfordulója alkalmából ünnepsé­get rendez. A f. hó 16-án d. e. 10 órakor kezdődő ünnepély prog­ramja : 1. Himnusz. Énekli az ünneplő közönség. 2. Ünnepi be­széd. Tartja: dr. Szirmay István. 3. Magyar zsoltár. Énekli a Lavotta Dalkör. 4. A tiz tölgyfa elültetése. 5. Virrasztók éneke. Énekli a La votta Dalkör. 6. Magyar Hiszekegy. Énekli az ünneplő közönség. Nem csoda a nátha és cne< ebben a cudr ben. Vegyen i ban Aspirin ta és igy mege meghűlés 1 lyabb köv ményeit. M csomagolás' tablettán a B kereszt lé „HATTYÚ“ Sátoraljaújhely Zemplénvármeg; dája. Nem gyüji Gallér, kézelő, függöny és női saját tisztit 24 Vidéki tisztitá visszaküldetnek FOG a közönség kö rend és előzék« 20°l0 e adása mellet elé legol nálunk étkezh ból külön I (P'TöO-f engec s költsége sem elutazáskor, i a KELETI 1 Magyaros ví családi park­Budapest, JSMbÜlÖXi minden hánda VAF MINDENT VAF Keduezőft Alac*<xny SINGER VAfíf Sátoraljauj

Next

/
Thumbnails
Contents