Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-06-05 / 40. szám

Hatvanadik évfolyam. 40. szám. Sátoraljaújhely, 1929 junius 5. Megjelenik hetenként kétezer «érdén ée esombaton 8zerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. adv) I i I Zemplén l i ElSflzetéel ár: Negyedévre , 2 pengi POLITIKAI HÍRLAP Hlrdetéaek : négyzetcentiméterenként. HTyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. mám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. fixám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Sport és társadalom A Zemplén számára irta: Dr. Szuko- váthy Imre, az Orsz. Testnevelési Tanács főtitkára. A testedzésnek, a test el­lenállóképessége fokozásának elméleti és gyakorlati módjai és eszközei az utolsó évek során teljesen átalakultak. Ma egészen mások a nézetek, mint amilyenek az előző szá­zadokban, sőt mint aminők a mai meglett generáció is­koláskorában, tehát 30-40 évvel ezelőtt is voltak. Akkor a gondos szülők bizony a legtöbb esetben súlyos fenyí­tékkel riasztották el a gyer­meket attól, hogy résztvegyen a határban egy kis futkáro- zással összekötött labdázás- ban vagy más ilyen tested­zésben. Az iskola a torna­órán adta meg a nevelést a testnek minden különösebb lelkesedés nélkül s az isko­lák vezetősége is, a legtöbb tanár, sőt a szülők jórésze is inkább haszontalan időtöl­tésnek nézte azt és nem bánta, ha akadt ürügy, amellyel a torna alól felmentethette a gyermekét. Azoknak az évtizedeknek a felserdült ifjúságából csak annak a résznek jutott, bizo­nyos tekintetben, rendszeres testi nevelés, amelyik katonás­kodhatott, időnkint fegyver- gyakorlaton volt. A világhá­ború emelte köztudattá, hogy a küzdelmekhez ügyességet, a testi fáradságok legyőzésé­hez erőt, nehéz, kétes hely­zetekben a döntéshez Ítélő­képességet és a minden fegy­vernél többet érő erkölcsi bátorságot és kitartást csak a szellemi képzéssel egyensúly­ban tartott, rendszeres testne­velés tudja az ifjúságnak meg­adni. A világháború után te­hát úgy a nyertes, mint a vesztes felek ráeszméltek arra, hogy vissza kell térni a ne­velés klasszikus ideáljához: a szellemileg, erkölcsileg és tes­tileg harmonikus emberré kép­zéshez, mert csak ez a neve­lés biztosíthat olyan’ uj ge­nerációkat, amelyek minden támadást visszautasítani, ha­zájukat és otthonukat megvé­deni képesek. Az állam minden tényezője összefog ennek a célnak az elérésére. A különböző test- nevelési törvények, rendeletek, szabályzatok kijelölték a test­nevelés terén az iskolák, ha­tóságok, köztestületek és köz­ségek feladatait és amennyire nehéz gazdasági viszonyaink erre módot adnak, erős anyagi bázisa is van e feladatok tel­jesítésének. Ami a tanuló if­júságnak és az iskolát elha­gyott ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági üzemekbenfog- lalkozó serdülőknek sportszerű képzését illeti, arról a 21 éves korig tartó kötelező testnevelés elrendelése által történt gondoskodás. Ezzel szemben még nem tettünk meg mindent. Nem szabad félúton megállnunk és 21 éves korán túl magára hagyni a növekvő nemzedé­ket. Ügyelnünk kell, hogy a 21 éven felül levő mindkét nembeli fiatalság rendszere­sen űzze később is a test­edzést. Csakhogy ezeknek a fiataloknak a testnevelési szük­ségletéről, amely a sportolás tormájában oldható meg a legsikeresebben az állam már nem gondoskodhatik, nem­csak a kellő annyagi erők hiányában, hanem azért sem, mert ez már túlzott beavat­kozás volna a társadalom életébe, amit modern állam kerülni akar. A sportegyleti élet fellen­dítése, amelytől magának a sportéletnek a fejlődése függ, a társadalom vezető, módo­sabb köreire vár. Az e körök­höz tartozó polgárok egyen- kint, aránylag csekély áldo­zattal biztosíthatják anyagilag a sportegyesületek fennállását és igy a fiatalság rendszeres sportolási lehetőségeit. Meg kell nyerniök minden ténye­zőt arra, hogy játszó és sport­tereket, tornacsarnokokat, téli és nyári uszodákat létesítse­nek — a község és a tehe­tősebbek együttesen. Az a költség, amibe ez kerül, bu­sásan megtérül a közegész­ségügy javulása révén és azokban a hatásokban, ame­lyek majd a sporthoz szokott generációk testi, lelki és er­kölcsi készségeiben nyilvá­nulnak. | Nem kis érték az a dicső­ség sem, amelyet a város egy-egy szülötte itthon és a külföldön szerez és bizonyltja, hogy az a helyi társadalom a magyarság jövőjének a kiépí­tésében valóban megteszi a kötelességét. Kétségtelen, hogy ha a hazai testnevelés legfőbb ve­zetői a társadalom részéről komoly törekvéseket látnak a kellő berendezések létesíté­sében, akkor amennyire a test- nevelési alap megengedi, en­nek a társadalmi sportakció­nak az igazi szükségletek fedezéséhez támogatást is nyújtanak. A rendszeres sportolásnak és az egészséges sportegyleti életnek igen jelentős társada­lomfejlesztő, politikai és ad­minisztratív hatásai észlelhe­tők. A sport, a versenytársak megbecsülése, a benne rejlő fegyelmező erő, a nyomában fakadó lovagias viselkedés által a fiatalságban értékes lelki és erkölcsi tulajdonsá­gokat fejleszt, az egyleti élet pedig, amig egyrészt a veze­tők nevelő és példátadó ma- goktartása által a tekintély tiszteletet erősiti, másrészt a a kisebb-nagyobb egyesületi teendők elvégzése igen jó Prolog Irta: Dr. Oláh Istvánná. A Népkonyha jun. 3-iki hangversenyén elmondotta: Ujváry Zoltánná Tíz esztendői A népek életében Porszem csupán, mit elröpít a szél. Tíz esztendő! Nekünk egy ezredév lett . . . Egy ezredév, mely sorsunkról beszél. A Magyar sorsról, melynek minden könnye Ha összefolyna, tengert törne át. Magyar sóhajtás, ha mind összeforrna, Zúgó viharként rázna rabigát . . . S mi itt állunk bús, tűrő csüggedésben És nem bízunk a jövő magvetésben. Az égtől várunk, fényes nagy csodát. De nem, nem . . . csak lázálom csupán, Bús látomás a magyar Golgotán! . . . lm itt a jóság és a szeretet Márványfalak közt ül ma ünnepet, A könyörület szent s nemes jegyében Egymásra lelnek újra a szivek. Nagyasszonyunk nagy szelleme vezet, Mint egykor harcok szörnyű romjain, Hol egymás ellen Ábel és Kain Kopját vetettek. Sebektől vérzett ellen és barát . . . Ő ott járt köztük, biztató szavát Egymásnak adta alkony s virradat. Ezer veszély közt — nem félve — maradt És csiiggedésre nem nyílt ajaka. Jött Csonkaorszdg és jött Trianon! Ö ott maradt, az omló várfokon Áll rendületlen és tovább vezet, Az elesettnek nyújt védő kezet, Könnyet törül és száz nyomort takar, Szeretni mindent, — mindent mi magyar: Tőle tanuljunk. Eszmét szolgál itt ma tánc, dal és zene És eszmét hirdet hófehér talárban Nagy lantosunk, ki pusztuló határban Magyar remények őrzője lett. Hitünknek lángja új erőre kél És hinnünk kell a nagy feltámadásban! Magyar jövendő feslő rügyei — Angyalsereg — mosolygva bont ma szárnyat. Aranybetükkel könyvbe írja be, aki jót s nemest Áldoz a hazának. lm száll a kárpit és szól a zene . . . Légy üdvözölve szép s nemes közönség: Ez a szeretet forró ünnepe! Eg'yes szám ára lO fillér

Next

/
Thumbnails
Contents