Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-06-05 / 40. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 junius 5. A nemes cél, melynek szolgá­latában a gróf Széchenyi-Wolken- stein Ernőné fővédnöksége alatt álló Sátoraljaújhelyi Népkonyha Egyesület hétfő esti hangversenyét rendezte, ragyogóan díszes és előkelő közönséget vonzott az uj városi színházba. Városunk és vármegyénk minden előkelőségét, notabilitását fel kellene sorolnunk, ha névsorba akarnánk foglalni azokat, akik közelből és távolból egybesereglettek a jótékonycél szolgálatában. Egyhangúlag elis­merhette azonban a díszes pub­likum, hogy a minimálisra szabott belépőjegyek ellenében olyan el­lenértéket kapott az est program­számaiban, olyan kiváló művészi teljesítményben lelhette gyönyö­rűségét, amely messze túlhaladott minden várakozást és a legmele­gebb tüntetés színhelyévé tette kulturális életünk ragyogó ottho­nát, az uj városi színházat. A programot Dr. Oláh Istvánná alkalmi prológja vezette be, mely­nek formáiban a költő és a mü- vász adott egymásnak kezet. Dr. Oláh Istvánná, ahogyan megírta az ő bensőséges, magasabbrendü asszonyi lelkének megérzéseivel és Újváry Zoltánné, ahogyan elmon­dotta az ő nagy intellektusával, a költői felfogás dús változatú intrerpretálásával. A prológot tárcahelyünkön kö­zöljük. A prológot megragadóan szí­nes és bájos előkép, az angyal­kórus bemutatása követte a kará­csonyi fenyőkertté varázsolt szín­padon. Egészen kivételes sikert aratott énekszámaival ifj. gróf Mailáth Józsefné olyan hatással, mely fel­adásra késztette a kritikai állás- foglalást és feltétlen meghódolásra birt mindenkit az illusztris sze­replő széles skálájú énekmüvészete előtt. Meleg tónusu, gazdagon árnyalt hangjának kiváló iskolá­zottsága, a hang és beszéd leg­tisztább összeolvadása a legme­legebb siker központjába állították. Fergeteges taps köszöntötte az illusztris szám után színpadra lépő Mécs Lászlót, irodalmunknak a Magyar Géniusztól ezt az oly­annyira szárnyára vett és gazda­gon megáldott robosztus és vég­telen rokonszenves tehetségét, aki két Ízben is — szünet után ellen­állhatatlan közkívánatra - meg­csillogtatta tündöklő, sugárzó fé­nyű, szilaj tűzzel csapongó köl­tészetének ékköveit, Mécs László költészete a szent hevület izzó mámora, csupa szin, csupa káp­rázatos zengés, a magyar lélek legmélyebb, legátfogóbb, legtelje sebb fascináló erejű vallomása. A nézőtér ujjongó lelkesedése forró köszönet volt azért a nemcsak 1 esztétikai, hanem etikai értékben is páratlan lelki vigaszért, melyet a trianoni határ magyarjainak lei­kébe sugároztatok elszakított test­véreinknek ez a kivételes egyéni­sége. Vay Mikes grófné kitűnő disz­pozícióban előadott színes, kifejező és hangulatos zongorajátéka adott még alkalmat a közönségnek, hogy a szünetben a legmelegebb elis­meréssel adózzék a maradandó hatású művészi élményekért. Szünet után Friedmann Manci tökéletes zongorajátékával csak még jobban aláhúzta a róla már sokszor elhangzott elismerő kri­tikákat. Játéka ezúttal is kiváló technikai készségét és kiforrott komoly tehetségét igazolta. Kon­dor Sándor szép magyar nótákat énekelt szivhezszóló, hangulatos közvetlenséggel hegedűjén is meg­csillogtatva zenei intellegincáját. Végezetül a gésák tánca —- gyü- nyörüen színes és ügyes beállí­tásban lejtett táncprodukció — váltotta ki a közönség elismerő tetszését. Az előadást jól sikerült hangu­latos táncmulatság követte a vi­gadó helyiségeiben. A jó ügynek vélünk szolgálatot tenni, mikor a nyilvánosság előtt tolmácsoljuk az est kiváló, a jó­tékonycélt megértő és honoráló szereplőinek, a Népkonyha veze­tőségének, a rendkívüli érdek­lődést eláruló közönségünknek is őszinte háláját és meleg köszöne­tét. Az előadás után mindenfelől megnyilvánult osztatlan elismerés azonban szólt az est rendezőségé- ségének is — és különösen Zemp­lén nagyasszonynak a Népkonyha fővédnökének Széchenyi-Wolken- stein Ernőné grófnénak és asz- szony társainak, akik ilyen ragyo­góan nemes szórakozást ajándé­koztak közönségünknek. És nem , volna teljes beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg a fáradhatat­lanul agilis Mattyasovszky Kál­mánról, akinek rutinja, lelkese­dése önzetlen fáradozása, mint már annyiszor, ezúttal is legfőbb előmozdítója volt a sikernek. azokat az aktuális problémákat, amelyeket hazánk változott viszo­nyai között a renesszánszát élő mo­dern népiskolai pedagógia felve­tett. Nemcsak a jó pap, hanem a jó tanító is holtig tanul. Az év­százados, szilárd alapokon: a val­láserkölcsi és hazafias nevelés fun­damentumán rendületlenül állva, át kell vennie a megszűrt modern pedagógiai törekvéseket, módsze­reket, meg kell értenie a psziho- lógia legújabb vívmányait s alkal­maznia kell azokat a tanításban és nevelésben, hogy munkája az újabb célkitűzéseknek megfeleljen s eredményes legyen. A zempléni tanítói kar megér­tette a kor szavát, megértette ve­zérét : gróf Klebelsberg Kunó mi­nisztert, szeretettel követi Petreczky Jenő kir. tanfelügyelőt s ezért gyűlései mindenkor nívósak s na­gyon komoly, alapozó munkásság­ban folynak le. Erről tanúskodik a május 3-án tartott gyűlés is, amely­nek lefolyásáról a következőkben számolhatunk be: A polg, iskola tágas tornaterme zsúfolásig megtelt. A legtávolabb fekvő tanyák tanítói is eljöttek a gyűlésre. A kultuszminiszter kép­viseletében Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő jelent meg, de ott volt a kir. tanfelügyelőség tiszti­kara is. A vendégek közt ott lát­tuk Beregszászy István ny. kir. tanfelügyelőt, Damjanovich Ágos­ton gk. főesperest, Róth Sámuel főrabbit, dr. Bogyay Kálmán fő- ispáni titkárt stb. Az elnöki tisztet Molnár Gyula újhelyi igazgató töltötte be. Megnyitó beszédében a nemzet múltjára visszatekintve, megálla­pította, hogy a népek versenyé­ben csak az a nemzet állhat meg. amely műveltségben előhalad. Kis nemzet, mint a magyar, nem épít­heti jövőjét a nyers erőre, hanem csakis a kultúra fegyvereiben biz­hat. Ezért oly korszerű, ezért oly átfogó erejű gróf Klebelsberg Kunó miniszter programja, aki a nép­oktatást alapvető reformjaival a tömegek kulturszinvonalának eme- ( lésére oly kiváló sikerrel állította be. Törekvéseiben 16.000 tanító­ból álló tudatos gárda áll mellette, töretlen munkakedvvel, magyar szívvel, lélekkel, szent hittel. A gyűlés megnyitása után Taj- dyné Früchtl Irén tokaji róm. kát. tanítónő tartott szabad előadást a családi nevelés fontosságáról. — Tajdynénak nem első szereplése ez. Munkássága széles pedagógiai körökben a legelőnyösebben is­meretes. Előadásának az kölcsö­nöz aktualitást, hogy az uj tan­tervnek egyik lényeges alapgon­dolatát dolgozta fel, mely szerint az iskola ne képezze egyoldalúan az értelmet, hanem neveljen is. Tajdyné a családi nevelés szük­ségét bizonyította, mert csak igy lehet eredményes az iskolai ne­velés. Glóriát font az anya hom­lokára, ostorozta az ettől az ideál­tól eltávolodott modern nőket- Mint mondta, van egy hely, ahol a nő a legnagyobb, ahol senki túl nem szárnyalhatja tökéletes­ségben : ez a család. Szűnni nem akaró taps jutalmazta az értékes előadást. Ezután Kántor Mihály „A taní­tói munka védelme“ címen tartott előadást. Kántor Mihály cigándi ref. ig. tanító kiváló tanítói érté­keink közzé tartozik. Ideális ma­gyar lelke teljesen az iskoláé; a szivével gondolkodik s minden érzése gondolata a magyar gyer­meké, mert a felnövő uj nemze­déktől reméli szebb jövőnk kiví­vását. A tanítói munka fogalmá­ból indult ki. Sokan ma sem ér­tékelik érdeme szerint e munkát. A „csak tanító“ lekicsinylő kife­jezés még mindig hallható de, hála istennek, nem a vezető, nem a mértékadó körökben, hanem csak a társadalom selejtesebb ré­tegeiben. Ő a „csak tanító“ kife­jezést úgy értelmezi, hogy a ma­gyar tanító ne legyen más csakis tanító. Ne ossza meg munkaerejét hivatásától távol álló munkák vál, lalásával. legyen egész szivével- lelkével a rábízott magyar gyer­mekeké, mert csak egész lélekkel lehet egész embereket nevelni s csak ezektől lehet remélni, hogy az egész Magyarországot fogják megteremteni. A „csak tanító“ magasságot jelentsen, szent hiva­tást, azzá tegye azt a tanítói ön­tudat. A tanítói munka a legneme­sebb, de egyúttal a legnehezebb [ munkák egyike, melyhez ma már nagy szakképzettség szükséges s abba senki, aki nem pedagógus, bele ne avatkozzék. Határozati javaslatot adott be, mely szerint az egyesület az Országos Tanítói Szövetséghez azon kérelmet ter­jessze fel, hogy ragaszkodik a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus­nak a népiskolai szakfelügyelet , tárgyában hozott határozatához s kéri, hogy megvalósítása érdeké­ben illetékes helyen járjon el. Az előadáshoz Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő fűzött észrevéte­leket. Aláírja a Kántor Mihály által előadottakat. A tanítói mun­kát valóban csak egész ember végezheti. De hogy a tanító ne legyen kénytelen más mellékmun­kát vállalni, el kell őt látni anya­giakkal. Ez a magyar társadalom kötelessége. Ami a tanítói tekin­télyt illeti azt elsősorban a tanitő teremtheti meg. Tekintélyt adhat a születés, a vagyon és ... a munka. A tanító nem válogathat a tanító csakis munkával szerez­het tekintélyt. A tekintély forrása tehát önmagában a Tanítóságban van, onnan kell azt kitermelni. A közgyűlés Kántor Mihály ja­vaslatát elfogadta. Most a zemp­léni és abauji tanítók sátoraljaúj­helyi otthonának ügye került tár­gyalásra. A tanítóság hálás szív­vel emlékezett meg Széli Józsefné főispánná Öméltóságáról s az üdülő otthon felszerelési költsé­geire személyenként évi 6 pengő hozzájárulást szavazott meg. gyakorlati iskola a fiatalság­nak arra, hogy majdan a közéletben, a közösség ér­dekében is lelkiismeretesen teljesítse kötelességeit. Ä Népkonyha Hangversenye 9 Zemplénoármegyei általános Tanítóegyesület közgyűlése Május 3-án Sátoraljaújhelyben az áll. polg. fiúiskola tornatermé­ben, a szokásos évi rendes köz­gyűlését tartotta a vármegye össz- tanitósága A 325 tanító, tanítónő közül — mert ennyien vannak a vármegyében — mintegy 200-an gyűltek egybe, nem azért, hogy felpanaszolják sérelmeiket, hanem 1 hogy megvitassák, megtárgyalják

Next

/
Thumbnails
Contents