Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-04-14 / 27. szám
Hatvanadik évfolyam. 27. szám. Sátoraljaújhely, 1929 április 14. Megjelenik hetenként kétszer «sőréén és asombatoo Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sétorsljeajhely (Vérmsgyshé* n. adv) I Zemplén ] Blődsetésl ár: Negyedévre . . 2 pengd POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: § négyzetcentiméterenként. Syilttér sorankém 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. ekém. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. ssám. Hiszek egy.Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen. Bz uj bortörvény Irta: dr. Marscbal! Ferenc m. kir. gazd. főtanácsos, orsz. gyűl. képviselő. A háboruelőitl Magyarországon a borkérdés nem tartozott azok közé a problémák közé, amelyek az ország egész közgazdaságát foglalkoztatták és érintették. Egy nagy és aránylag biztos fogyasztási piac birtokában és a mainál lényegesen olcsóbb termelési költségek mellett a bor termelése és értékesítése, az itt-ott jelentkező átmeneti katasztrófákat leszámítva, sem a szőlősgazda társadalomnak, sem pedig a kormányzatnak nem jelentett és nem okozott különösebb nehézségeket. A trianoni határok hozták magukkal, hogy a bor termelése és a bor értékesítése rendkívül súlyos problémává nőtte ki magát, amellyel immár évek óta küzködünk és foglalkozunk s amely termelési, köz- gazdasági, pénzügyi és szociális vonatkozásban egyaránt egyik tengelykérdése lett a háború utáni Magyarországnak. Régi szőlőterületeink a trianoni határok okozta szörnyűséges pusztitások mellett is majdnem csonkitatlanul megmaradtak. A megmaradt 380.000 katasztrális holdon azonban sokszorosan megszaporodtak a gondjaink, amelyeket tetéz az a körülmény, hogy a végsőkig kiélezett világversenyben olyan erőfeszítéseket kell ma tennünk, amelyekre — meggyőződésem szerint — a szőlősgazdatársadalom előbb-utóbb aligha fog rendelkezni elegendő fizikai és elegendő anyagi erővel. Ilyen körülmények között a magyar kormánynak elsőrendű feladata ezt a problémát felkarolni és keresnie a módokat és az eszközöket, hogy bajba és válságba jutott sző lősgazdatársadalmunk helyze tén segítsen. Sokan — a mezőgazdaságon kívüli tényezők — azon az állásponton vannak, hogy: „ha a szőlőgazdaság nem reuzái, tessék kivágni a szőlőket!“ Azt is hangsúlyozzák, hogy: „itt tulajdonképpen karitativ akcióról van szó, amire ma a nemzetnek és az országnak nincs pénze.“ Nos, hát itt nem karitativ akcióról van szó! Az a szőlőgazdaság, ilyen megrokkant állapotában is, ma elsőrendű adótényező és a munkáskezek ezreit foglalkoztatva, elsőrendű szociális tényező is. Megérdemli szociális, pénzügyi, közgazdasági és termelési szempontból egyaránt, hogy iránta az állam és a kormányzat gondoskodása minél erőteljesebben nyilvánuljon meg. E kérdés felett nem lehet egy egyszerű kézlegyintéssel napirendre térni! Olyan sok ezer meg ezer munkáskezet foglalkoztat ez a gazdasági ág, hogy szociális katasztrófát idéznénk elő azzal, ha ezt a végtelenül fontos termelési ágat máról-holnapra teljes pusztu lásra Ítélnénk. Az 1924 : IX. törvénycikk, amely a bor előállítása, kezelése, forgalmának szabályozása és a borhamisitás tilal- mazása tekintetében hozott nagyon üdvös és nagyon hasznos intézkedéseket, az első intézményes lépése volt a kormányzatnak borgazdaságunk megmentése felé. Az azóta eltelt négy esztendő tapasztalatai, a tudomány haladása, bizonyos nemzetközi kötelezettségek, de főleg a teljesen megváltozott kereskedelmi és forgalmi helyzet elkerülhetetlenül szükségessé tették ennek az 1924: IX. törvénycikknek, a7 úgynevezett bortörvényünknek módosítását, kiegészítését. Ennek a parancsoló szükségnek tett eleget a törvény- hozás akkor, amikor a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló, most életbelépő törvénycikket megalkotta, annak a gondolatnak korszerű kiépítését folytatva, amely az 1924. évi bortörvény meghozatalát indokolttá tette. Tulajdonképen tehát nem céloz ez az uj bortörvény mást, mint azt, hogy az élet tel összhangzásba hozza az amelynek feltételei aránylag elő- 1924. évi IX. törvénycikk nyöseknek tekinthetők, rendelkezéseit. Mert meg kell A Tiszajobbparti Mezőgazdasági vallanunk, hogy a négy év kamara ezúttal is sürgősen felalatt az élet bizony végig- hívja a gazdaközönség figyelmét szántott ezen a törvényen, arra, hogy szövetkezeteink, igy ennek nagyon sok rendelke többek között a Futura kirendeltzése toldozásra-foldozásra szó- . ségei, valamint a Magyar Föld- rul, amit rendeletileg nem ! hitelintézetek Országos Szövetsége, tud megcsinálni a földmivelés- de a nagyobb budapesti és vidéki ügyi kormányzat. Ezért volt gabonakereskedők is a f évi terszükség egy összefüggő, át- mésre a mai viszonyoknak meggondolt novellára. felelő kamat mellett adnak hitelt Keret-törvény ez, amit talán anélkül, hogy az azt igénybevenni sokan kifogásolnak, ebben a szándékozó fix áron most buzatörvénycikkben, azonban tu- termését volna kénytelen lekötni, lajdonképpen minden lénye- Miután tehát meg van a mód, ges és fontos kérdés szabá amellyel a gazdáink az előreela- lyozást nyer és a rendeleti dásokkal kapcsolatos méltatlan és szabályozás terére csak azok indokolatlan károsodástól megóv a kérdések fognak utaltatni, hatják magukat, arra kérjük gaz- amelyek olyan minuciózus és dáinkat, mielőtt ez évi termésüket detail intézkedéseket kívánnak, előre eladnák, keressenek fel megamelyek tulajdonképpen nem bizható nagyobb gabonakereske törvényben, hanem csak ren i dőt vagy forduljanak közvetlen a deleiben foglalhatnak helyet. ! megnevezett intézetekhez megfelelő zöld hitel nyújtása végett. fíe adja el a gazda előre búzáját! Mind általánosabban tapasztalható, hogy a f. év tavaszán különösen nagy mértékben s a termelőkre kedvezőtlen feltételek mellett vásárolják össze vidéki kereskedők gazdáinktól az 1929. évi búzatermésüket. A búza előre való lekötése olyan alacsony és a jelenlegi tőzsdei értékeléssel arányban nem álló árakon történik, hogy ezáltal a gazdaközönség nagyrésze jelentékeny anyagi károsodást szenved. Tudunk 16—18 pengős kötésekről is, de a fizetett legfelsőbb árhatár úgyszólván sohasem haladja meg a 20—21 pengőt, akkor, amikor a tőzsde ugyanezt a búzát októberre 26 —26 50 P-re értékeli. A mezőgazdasági kamarák kötelességüknek tartják, hogy a búzának ily aránylagosan alacsony áron való előre vásárlását minden rendelkezésre álló eszközzel meggátolják, ezért a termelők minél szélesebb rétegét kívánják sürgősen felvilágosítani a felöl, hogy a búzának fix áron előre való eladását mellőzheti akkor, ha erre a célra rendelkezésre áló altruista intézeteinknél és a helyzettel vtsszaélni nem kívánó komoly gabonakereskedő cégeknél zöld hitelt vesz fel, — HegyhözségBinlilisz A Zemplén március 13-iki számában „ Hegyközségeinkhez“ cimü rövid cikkemben említett metszési eljáráshoz több kérdezősködésre ! e helyen válaszolom, hogy elő- metszés alatt tulajdonképen azon : téli metszést értjük, amikor februárban a fedés felett levagdossuk az összes vesszőt s ameny- nyiben az alsó 2—2 rügy be volt fedve, úgy nyitás után jól láthatók a 2—3 rügyes csapok, ill. akadhat köztük egy pár rövidebb is, vagy hosszabb is. Amennyiben pedig nem volt fedve a szőlőnk, avagy nem volt kellő magasra befedhető, esetleg hiányos volt a fedés, akkor a szabadon levő vesszők egész pontosan metsz- hetők 2—3 rügye6 csapokra. Ismétlem, hogy az összes vesszők, kivéve talán a túl vékonyakat, ilyen rövid csapokra metszendők. Ezek végleges metszésével kell azután mindaddig várni, amíg a rügyek „birkózni“, tehát fakadni nem kezdenek, amikor is a szükséges 3—5 darab 2—3 szemes csapot azok közül kapjuk meg, amelyek rügyei fakadásnak indultak, esetleg már a pici hajtásokon a fürtök is láthatókká váltak, a megfagyott rügyekkel bíró csapokat ilyenkor már tőben eltávoe© szám áxa lO íillóx
