Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-04-10 / 26. szám
Hát vanadik évfolyam. 26. szám. Sátoraljaújhely, 1929 április 10. >«l]*l»nik hetinként kétszer «■érdén ót aaombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: gétor&ljanjnety (Varmogryehéx II. uö v) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP BISBtatóal ár: Negyedévre . . 2 pengi Hirdetitek: négy zetcentiméteren ként. NyilHér sőrénként 30 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. L Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 100. dS&Ul. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF I M. T. 1. Kirendeltség és II szerkesztőség, kiadóhivatal 100. nám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazaágbau, Hiszek Magyarország feltámadásában ámen. i) városfejlesztés hérdéséhez Városfejlesztési program hiányában nagyon óvatosaknak kell lennünk nagyobb beruházások eszközlésében. Kérészy Gyula ny. várost főmérnök cikksorozatának folytatása. Mint külső s a létfenntartás nehézségei miatt már évek óta távoli szemlélője az ese ményeknek, nem tudom van e városunknak megállapított városfejlesztési programja, de a tényekből ilyenre következtetni nem igen tudok. Minden egyes mozzanat csak ötletszerűnek látszik s oda vezethet, hogy mikorra kialakulnak a város fejlődésének definitiv irányai s a lakosság megélhetésének való igényei, egyre csak azt vesszük észre, hogy semmi sincs kellő helyén és semmit sem létesítettünk célszerűen s a szükséges pótlásokat és átalakításokat létesíteni erőnket felülmúló feladat lesz. Ismételten hangsúlyozom, hogy sem rekrimirtálni, sem sajtó polémiát felidézni nem akarok, de a múlt tanulságai tói itt teljesen el nem tekinthetek, azért ha némileg kritizálnék is, ezt nem a kritika, hanem a tanulság kedvéért teszem s nem helyezek súlyt arra, hogy kritikám kiállja e a kritikát. Csak távolról sejtem, hogy városunk gazdasági s jelesen pénzügyi helyzete nem valami rózsás. Ugyanis sokakat látok és hallok azon töprengeni, hogy mit lehetne tenni városunk felvirágoztatása s a lakosság létfeltételeinek megjavítása érdekében. De ezekben a törekvésekben semmi rend szert, semmi célirányosságot és semmiféle alapeszmét nem tudok felfedezni. Egyik gyárakról ábrándozik, másik üdülő, nyaraló városról álmodik, vagy hygienikus mintavárosról szanatóriumokkal ; turista központról kiránduló helyekkel, menhá- zakkal stb. stb. És ezek az ábrándozók és álmodozók helyes utón járnak s jobban megmutatják az utat városunk létének biztosítására és megjavítására, mint azok, akik ötletszerű építkezésekkel, mint egy injekciózással akarják le hetővé tenni a lakosság megélhetését, mert reálisan gondolkozó s a helyzetet ismerő ember nem fogadhatja el indokolásnak s nem tekintheti komoly megokolásnak, hogy pl. a tervbe vett uj vágóhíd építése önmagát amortizálja, vagy hogy az újabban tervbe vett járdázási munkák nem fognak a városra külön megterhelést jelenteni, mert annak költségeit a háztulajdonosok viselik. Akik igy indokolnak, azok nem gondolkoznak ala posan s nem képesek a helyzetet mérlegelni, mert eltekintve attól, amit már az előzőkben jeleztem, hogy egy uj vágóhid a mai viszonyok közt és a még bekövetkezhető fogyasztáscsökkenés mel lett esetleg nem is fogja a várt jövedelmet meghozni, ezek a befektetések oly terhet rónak a birtokosságra, melyet a már nem is tengődő, hanem egyenesen veszélyben levő kereskedelmünk és iparunk további pusztulása esetén el nem bírhatnak. Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy városunk létalapja eddig sem a földbirtok volt, hanem a kereskedelem és ipar, ma pedig határunk terrnő részének elvesztésével kizárólag ezek adhatnak lakosságunknak megélhetést. Hogy mennyivel jobb nyomon járnak az ábrándozók, elég csak azt kijelentenem — amit bár egyes kételkedők csak jóslásnak fognak tekinteni, — hogy a különben nem nagy körültekintéssel s nem föltélien szükségből létesített elektromos centrálénk Sárospataknak — legnagyobb örömünkre immár bizonnyal remélhető — csatlakozásával jövedelmező vállalat lesz, tehát amellett, hogy sokaknak megélhetést nyújt, a fejlődésnek is egyik alapjává vált. Sajnos más jelentékeny gyár létesítésére nincs reményem, mert bár vízvezetékünk vize kiválóan alkalmas volna a helyzetünk javítására fölötte kívánatos posztógyár létesítésére, de véleményem szerint ma, mikor ellenségeink el vannak tökélve, hogy még megmaradt csekély iparunkat is teljesen tönkre teszik s hatalmukkal — mely- lyei meggondolás nélkül élnek is — módjukban van nemcsak ipari, hanem még gazdasági termékeinek kivitelét is lehetetlenné tenni, veszélyes kísérlet lenne, ha tőkeszegény nemzetünk ilyen kísérletbe bele menne. Helyes nyomon járnak azok is, akik üdülő várossá és turista teleppé akarják Újhelyi fejleszteni, mert ezáltal forgalmat akarnak létrehozni, ami legbiztosabb alapja az ipar és kereskedelem fellendülésének, amit városunk létalapjának tekintek. És mondhatom, hogy ez a reménység nem alaptalan. Én, aki diákkoromban minden nyarat a Tátrában töltöttem, utaztam Erdélyben, a Balaton vidékén, bejártam Európa igen sok szép vidékét: a Duna felső völgyét, Olaszország felső részét, gyönyörködtem a szász Alpokban, időztem a Riviérákon, átutaztam Francia- országot, Belgiumot, Németországnak sok vidékét, láttam Prágát és más szép fekvésű városokat, — csak egy szóval jellemezhetem az újhelyi he gyek vidékét: kaleidoszkóp. Ám ettől a reménytől sem szabad magunkat elragadtatnunk, mert jelentékeny idegenforgalmat a legnagyobb természeti szépségek mellett is csak óriási áldozatok árán lehetne ide vonzani, amiről mi nem is álmodhatunk. A világjáró közönségnek olyan igényei vannak, amelyeket -- félek — még olyan óriási erőfeszítések árán sem tudunk kielégíteni, mint a milyené két Lillafüreden kifejt a kormány. De igenis lehet szerény kezdettel, gyönyörű és kellemes helyeink hozzáférhetővé tételével — s ami fő, —- a megélhetés és itt tartózkodás olcsóvá tételével és a közegészségi állapotok jóvá tételével a nagyon megszaporodott nyugdíjas osztályt s a turistákat Grác módjára ide vonzani. Ám ebben az irányban sem tudtam felfedezni semmi tervszerűséget, semmi koncepciót. Alaposan tanulmányozni kell, hogy mi módon tudhatnánk ezen a téren legtöbbet nyújtani a közönségnek s a leggondosabban megállapított programmal kell belemennünk a vállalkozásba. És ismét vigyáznunk kell közönségünk teherbíró képességére és minden téren a legnagyobb körültekintéssel csinálni mindenféle befektetést, mert máskülönben nem olcsóbbá, hanem drágábbá tesszük a megélhetést s ezzel ahelyett, hogy ide csalogatnánk, elriasztjuk az idege neket. Nem olyan könnyen .elérhető cél ez, mint azok hiszik, akik ezeket a helyes eszméket csak úgy ötletszerűen felvetik, sőt talán meg is ijesztem vele mindnyájukat, hacsak az alap- követelmények gyors kielégítésének elengedhetetlen voltára rámutatok. Először is igenis hygienikus mintavárost kell létesítenünk s ennek alap- feltétele nem szanatóriumok és kiránduló helyek létesítése, hanem a jó közcsatornázás. Ma ebben messzebb vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, mert ma a szennyvizek és foccaliák jó része a lakóházak között tespedő malomárok medrébe van vezetve s eltekintve attól, hogy a legveszedelmesebb betegségek csiráinak melegágya, a környék levegőjét nyár idején annyira megfertőzi, hogy pl. az én edzett természetem sem birta el, hogy nyár idején annak műszaki felvételét foganatosítani tudtam volna. Hogy újabban a pecegödör- rendszer visszaállításáról beszélnek, az nem a kor s különösen nem a fentebb érintett közönség igényeinek kielégítését biztositó kísérlet lenne. S ha egyszer itt egy járvány befészkeli magát, akkor többé semmiféle csalétekkel ide nem édesgethetjük az idegeneket.
