Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-11-28 / 84. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1928 november 28 Szabályrendelet-tervezet az ál- Vasút építéséhez való hozzájárués jóváhagyást képviselőtestületi lategészségügyi körök alakításáról, a körállatorvosok teendőiről, szolgálati viszonyairól és javadalmazásáról. Községi képviselőtestületi határozatok a Bodrogközi Gazdasági lásról. Felebbezések igénylő községi határozatok. Az állandó választmány ülését december hó 3. napjának délelőtti 9 órájára tűzte ki a főispán. Nyílt levél Nagyságos HEGEDŰS SÁNDOR kerületi borászati főfelügyelő-igazgató úrnak Tarczal. Irta: Rosenfeld Miklós (Erdöbénye) — Két közlemény — Mielőtt „Tokajhegyaljai Szövetség“ cimü nagybecsű röpiratával kapcsolatos szerény nézeteimet kifejteni bátor volnék, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy sem bortermelő, sem borkereskedő nem vagyok. Jelen sorok Írására mint tokajhegyaljai bortermelő fiát az a tény ösztönöz, hogy egy holland kikötővárosban a konti nens egyik legjelentőségteljesebb bor export-import irodájában tisztviselői minőségben tevékenykedtem, ahol bő alkalmam volt Európa borkereskedelméről, Hollandia, a holland—indiai kolóniák, főképp azonban Németország felvevőképességének expanziójáról, ezen piacok tokaji borszükségletéről, a kereslet és kínálatnak ezen borfajtából megnyilvánuló viszonyáról, áralakulásáról stb. hü képet alkotni. Amig egyrészt a tokaji bor külföldön való plaszirozásának módozatait megfigyelni módomban állott, másrészt állandó érdeklődéssel kisérem azt az önfeláldozó, heroikus munkát, amelyet a magyar állam fejt ki különböző szer vei által úgy bel-, mint külföldön annak érdekében, hogy Tokaj- hegyalja kincsének viszaszerezze azt a fényt, amelyet ez évszázadok óta jelentett a világkereskedelemben, hogy ennek eredőjeként To kajhegyalja népének csaknem az elviselhetetlenségig szomorú helyzetét oly nívóra emelje, amelyet e fáradságot, önfeláldozást, sőt önmegtagadást nem ismerő nép verejtékes munkája után megérdemel. Állandó figyelemmel kisérem továbbá Tokajhegyalja bortermelőinek évről- évre rosszabbodó gazdasági helyzetét és azt a vo- naglást, amelyet a termelők önmaguk fejtenek ki helyzetük javítása, a mostoha idők által erősen megrongált végváraik megmentése érdekében. Nagyságodnak felhívása és munkálkodása egy „Tokajhegyaljai Szövetség“ létesítése érdekében kétségtelenül uj erőhöz juttatja az eredménytelen, egyéni akciókban elfáradt termelőket, akik ha viribus unitis jelszó alatt követik Nagyságod intencióit, úgy minden bizonnyal sikerül megmenteni azt, amit eddig talán a helyzetnek fel nem ismerése vagy félreismerése idézett elő. Hinni szeretném, hogy soraimmal, amelylyel a tokaji bor vétele és eladása körül külföldön tapasztalt anomáliákra rámutatni szándékozom, jó szolgálatot teszek a Nagyságod által megindított nagyjelentőségű mozgalomnak és ezzel együtt a tokajhegyaljai bortermelőknek, a mely hit felbátorít arra, hogy Nagyságodnak szóban forgó röp- iratára a következő megjegyzéseket tegyem: A külföldi borfogyasztóknak figyelmét azon tényre felhívni, hogy az az ital, amit sok esetben tokaji néven kapnak, nagyrészt nem tokaji bor, energia pazarlásnak tartom. A külföld borkereskedői, sőt borfogyasztói ugyanis sokkal inkább tisztában vannak ezzel, mint a magyar hivatalos körök. Állításom alátámasztására elégséges az osztrák kormány azon állásfoglalására utalnom, mellyel az a tokaji bort minőségi és nem földrajzi helyhez kötött bőrtípusnak tartja. Ennek természetes következménye, hogy Ausztriában ma már a köztudatban él, hogy a tokaji elnevezés alatt forgalomba hozott bort akár Görögországból is exportálhatják, sőt Ausztriában mesterségesen is előállithalják anélkül, hogy boraink hamisítói országuk törvényeinek paragrafusaival jutnának összeütközésbe. Állításom további bizonyításául hivatkozom Németország egyik vezető szaksajtóorgánumának, a Mainzban megjelenő Deutsche Weinzeitung- nak egyik, ez év januárjában megjelent cikkére, amely az osztrák kormány imént ismertetett állás- foglalásával kapcsolatban óva inti a német borkereskedőket attól, hogy tokaji bort osztrák cégektől vásároljanak, mert ez esetben nagy annak a valószínűsége, hogy ezen borkereskedők megsértik a német kormánynak a tokaji bor védel • mében hozott szigorú rendeletéit. Pusztán ezen két tényből is világosan kitűnik, hogy a külföld igenis tisztában van azzal, hogy ma már tokaji borhamisitványok versenyeznek egymással és az igazi tokaji borral a piac hegemóniájáért. Ily körülmények között a hamisított tokaji egyre nagyobb teret hódit és Tokajhegyalja kincsét és ezzel együtt annak termelőit a végpusztulással fenyegeti, mert hiszen a termelők a hamisitókkal nem képesek felvenni a versenyt. Ma már ott tartunk, hogy Német országban a kiskorcsmáros vagy kávéháztulajdonos hordónként kap 1924-es tokaji (?) bort „Őrig. Tokayer mild gezehrt“ név alatt 170 márkáért hl-ként, elvámolva, hordóval együtt cif. vasúti, vagy hajóállomás 6, sőt 9 havi nyílt hitelre. Ha elgondoljuk, hogy a vámtétel (könnyű bornál) 32 márkát, fuvar dij, biztosítás cca 15 márkát, 5% provízió a helyi ügynöknek Németországban 8.50 márkát, a nyers haszon cca 40%-ot, vagyis 68 ' márkát (ha tekintetbe vesszük a hosszú nyílt hitelnél beálló cca 12%-os kamatveszteséget, továbbá a különböző rizikókat, úgy 40% csupán normális haszonnak tekinthető), a különböző levonások tehát összesen 123.50 márkát tesznek ki hl-ként, úgy könnyes szemmel állapítjuk meg, hogy termelőink kénytelenek óboraikat 46.50 márkáért, vagyis 63.24 P ért hl-ként eladni, hogy a világkereskedelem piacán versenyképesek lehessenek. Imént vázoltak tekintetbevétele után kérdem, segítve van-e a Tokajhegyalja bortermelőin, ha Nagyságodnak nemes iniciativáit, a vámtételek mérséklését, a borfogyasztási adó mérséklésének nyugvópontra hozását, a prémiumok kieszközlését a külföldre szállított borok után etc. sikerül a magas kormánynál keresztül vinni ? Önként vetődik fel a kérdés, felvehetjük-e mi a versenyt még a legjobb auspiciumok mellett is, a minden valószínűség szerint görög borból (mely 75%-al olcsóbb) tokaji bort mesterséges utón előállító cégekkel, ár, kvalitás tekintetében egyaránt, mert hiszen az ily hamisítványok alkohol és beaumé tartalma messze túlszárnyalja a valódi tokaji borét. Még borainkat annyira karakterizáló aroma sem hiányzik ezen valóban jól sikerült hamisítványból, mert hiszen magukat a Hegyalja „megmentőinek“ ügyesen odaállító, lőleg osztrák cégek, évente exportálnak tőlünk machinációjukhoz szükséges meny- nyiségü aromát, melynek segítségével még a legmegbízhatóbb tokaji borszakértőket is megtévesztik Szomorú a dologban, hogy eme „aroma-exporteurök“ a hivatalos körök elismerésével, hálájával, sőt szerencsekivánataival hagyják el a Hegyalját s mégis gáládul elárulják annak egzisztenciális érdekeit, mi pedig, — bár öntudatlanul — magunk alatt fűrészeljük az ágat s hozzájárulunk nemzeti vagyonunk pusztulásához. Ne örüljünk tehát annak, ha fórumunkon itt-ott megjelenik egy- külföidi cég, sőt, timeo Dartaos et dona ferentes. Ezek a mi Ju- dásaink, akiknek jánusi arcuk segítségével sikerült elérni, hogy Nagyságod számukra a beutazási lehetőség megkönnyítéséért szándékszik sikra szállni, holott ezek előtt, amig vérző sebünket be nem gyógyítottuk, le kellene zárni a határok sorompóit. Zrínyi Miklósnak, a költő-hadvezérnek intése, hogy csak a magunk erejében bízzunk s ne támaszkodjunk a külföld segítő erejére, talán sehol sem talál frappánsabb alkalmazást, mint a mi szomorú esetünkben. Ne bízzuk termékeink értékesítését külföldi exportőrökre, mert a mi fájdalmunk nem az ő fájdalmuk, a mi érdekünk nem az ő érdekük. Vannak nekünk erőteljes exportőrjeink, ezeket kellene intenzivebb munkára ösztönözni. A magyar nemzet világszerte hires hyperloyalitását is túlszárnyalná, ha Nagyságod árulóinkat már most kedvezményes vízummal, vagy vasúti díjkedvezménnyel látná el. Ez a vitális érdeke ugyan a Hegyaljának, de egyelőre csak az amúgy is erősen megtépázott kon- kurrenciaképességünket gyöngítené. Bajunk sokkal mélyebben gyökerezik, mintsem azon ily intézkedésekkel segítve volna. Egy vérző sebről nem elégséges a mindenkor kiömlő vért felszántani. A seb alapos kezelésre szorul, mert különben a beteg elvérzik. hibez: — A Hiuinvzy Kör irodalmi estélye. A Zemplénj vármegyei Kazinczy-Kör vasár- I nap este a vármegyeháza nagy tanácstermében rendkívül erkölcsi sikerű irodalmi estélyt rendezett. Ünnepélyes fény ragyogta körül és meleg, jólesően kellemes hangulat fütötte ezt az értékes, ta-- nitó, de egyben igen kellemesen szórakoztató irodalmi estélyt. Dicséret illeti érte nemcsak a kiváló szereplőket, de a Kör vezetőségét is, legelsősorban pedig Emődy László elnököt, aki — a Kazinczy-Körön keresztül — állandóan uj, friss értékeket tár elénk. Az estély szereplői várakozáson felülit nyújtottak. Nagy Barna sárospataki theológus Áp- rily költeményeket szavalt nagy kézséggel, Csanics István zongora- művészetével gyönyörködtetett, rfr. Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár Kazinczy Fererenc esztétikai törekvéseiről tartott tartalmas székfoglaló előadást, raig Fau Józsefné saját szerzeményű dalait játszotta zongorán és énekelte igen nagy sikert aratva úgy a szerzeményekkel, mint azok kitűnő előadásával. — A ref. templom százéves leunállását ünnepeltek Mádon. A mádi református egyház vasárnap ünnepelte templomának évszázados fennállását. Az ünnepélyen Kiss Ernő sátoraljaújhelyi esperes alkalmi egyházi beszédet tartott, Janka Károly egyházkerületi főjegyző az urva- csoraosztást végezte, Kósa Szabó Pál mádi lelkész ismertette a templom száz éves viszontagságai-
