Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-10-17 / 74. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 74 szám. Sátoraljaújhely, 1928. október 17. Megjelenik hetenként kéteser »érdén óe xxombaton 8zerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vérmegyehéx II. udv) Elfifixetóal ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T-. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exam. Hiszek egy Istenben, hiszek egyhazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Ilj Magyarország falé A Duna-medence tiz esztendővel a békeszerződések után még mindég kiforratlan állapotban sínyli az elvakult és igazságtalan béke áldatlan következményeit. A megmaradt Magyarországon nincs ma gyár ember, aki lemondana Szent István birodalmáról, mert szent meggyőződéssel él mindnyájunk lelkében a tudat, hogy a szent- istváni történelmi örökség az az egyetlen államjogi és területi egység, mely a magyar államiságot, Közép-Európa fejlődését és a Kárpátok ölén élő különböző népek boldogulását biztosítani tudja. A Magyarország testéről leszakított nemzetiségek belátták rövid tiz esztendő alatt, hogy az uj államalakulatok nem tudják számokra nyújtani azokat a faji és kulturális kereteket, melyekben nemzetiségi fejlődésük biztosítva volna. A formáját kereső Közép Európa felvet egy igen aktuális kérdést a magyarság előtt. Vájjon hogyan rendeznénk be az uj Magyarországot, ha az elszakított részek visszakerülnének? Pedig, hogy visszakerülnek, sem előttünk, sem ellenségeink előtt — nem kétséges, mert napról-napra a történelem nagy erejének következetességével bizonyosodik be, hogy a békeszerződések teremtene helyzet tarthatatlan.. Az idő nekünk dolgozik, tehát gondolkodnunk kell, melyik ut visz az uj Magyarország felé. Ottlik László kiváló szocio lógusunk megadja a feleletet az uj hazafiság fogalmában, mikor átértékeli a jövendő Hungária szempontjából hazafiságunk lényegét. Az uj hazafiság — neopatriotiz- mus — lényege az a felfogás, mely belátja azt, hogy Szent István hagyatéka nem a kisebbsége, nem többségé, nem űré, nem magyaré, hanem mindazoké akinek ősei a Kárpátok medencéjében nyugszanak. Az uj hazafiság nem iBmeri az ellentétet, mely magyart horvátot, tótot, erdélyi román* egykor elválasztott egymástól, ügy látja, hogy ezek a népek problémáikat csak együtt, egymás támogatásával oldhatják meg, különben közös pusztulás lesz az osztályrészük. A mai magyar közvélemény nem vallja magáénak azt a kultur és nemzetpolitikát, amely a háború előtti Magyarországot jellemezte. Nagyot fordult a világ tiz esztendő alatt s tudjuk, hogy a Pater testvér szerepében vagyunk otthon. A kiegyezés nem egyedül a mi érdekünk. Ezt már odaát, az ideiglenes határokon túl is tudják. Nemcsak a magyar róna vesztette el a bérceket a trianoni béke következtében, hanem a bércek is elvesztették a rónaságot. Nincs magyar földmi- ves, aki annyit vesztett volna, mint a tutajos, az arató, a drótos és ablakos tót atyafi. Bármilyen sokat is vittek el a magyar múlt momentumaiból, még mindig mi jártunk jobban, mint erdélyi és felvidéki testvérnépünk, mert nekünk és kizárólag nekünk, maradt meg Magyarország csodás, megragadó történetének mély s örök igazság és propaganda értéke Thököly hiába harcolt a felvidéki őslakosság szabadságáért, Rákóczi hiába nyugszik a kassai dómban; ruténnak, tótnak, akik valaha a fejedelmek hü katonái voltak, az ő nemes emlékükben saját lelkét, történeti múltját tisztelni nem szabad. Helyettük a felvidék népének most Ziskrában és Prokopokban kell a maga nemzeti héroszait tisztelni, akikhez semmi közössége soha sem volt a szabadságért folytatott százados küzdelmek során. Vagy az erdélyi nép jobban járt-e azzal, hogy most Bethlen Gábor, Báthory István, vagy Frá- tor György történeti dicsősége helyett Hora-Kloskával, Avrám Jan- cuval kell beérnie? Magyarország sohasem nyomta el a kisebbségeket. A vélt kisebbségi elnyomás legfennebb mindössze abban nyilvánulhatott, hogy a magyar állam meggátolta a kisebbségeket, mint ideált, mint célkitűzést. A magyarországi kisebbségek nem voltak soha öntudatos faji lényegek, hanem békés és szelíd emberi masszák, amelyeknek felébresztése csupán néhány rajongó lélek céljaiban élt. A magyar állam ez ellen a cél ellen küzdött, olyan fegyverekkel, amelyek megfeleltek a kor szellemének és a civilizáció normáinak. Hogy állunk jelenleg az elszakított nemzetiségekkel, erre vessünk néhány futó pillantást. A horvátok helyzete rendkívül egyszerű. Itt sem a terület földrajzi egysége, sem lakosságának majdnem teljes egyöntetűsége, sem a történeti hagyományok szilárdsága — nem is vitás. A horvátok tisztában vannak azzal, hogy egy Magyarországgal ma kötendő föderativ unió nekik csupán előnyt hozhatna, anélkül, hogy nemzeti aspirációkból akár csak egy jottányit is fel kellene áldozniok- Mennyivel jobb helyzet volna számukra a régi kulturált testvérnéppel élni ismét politikai közösségben, amelynek nagyobb anyagi erejére bátran lehet támaszkodni. Ma erkölcsileg és politikailag megalázva, gazdaságilag kizsákmányolva nyögnek a szerbek faj - testvéri uralma alatt. A tótok szállásterülete korántsem mérkőzhetik a horvátokéval. Nekik mint nemzetnek, egyenlőre még politikai és adminisztratív hagyományaik nincsenek. A tőt vezérek ma még nem bíznak bennünk, de mindinkább látják, hogy a cseh diktatúra alatt soha sem tudják megvalósítani a tótság céljait. Nem kétséges, hogy a magyar közvélemény egyöntetűen kész elismerni a tót nemzet jogát az autonómiához. Ennek az autonómiának a tartalma azonban csak közvetlen tárgyalások utján volna tisztázható, mert majdnem teljesen attól függ, hogy mik volnának a tótság igényei. A mai Csehszlovákia keretei között éppen a tótok azok, akiknek nem lehet a határmenti magyar területről lemondaniok, mert a magyar tömegek nélkül az autonómia ügyét rövidesen végveszedelem fenyegetné. Ha a Felvidék visz- szakerülne Magyarországhoz, azonnal megszűnne a tótságot illetően az elnemzetietlenités veszedelme, amely ma olyan nagymértékben fenyegeti a tótságot. Viszont a tót vezéreknek el kellene ismerni tót nemzeti domíniumnak azt a területet, amelyen 40 % magyar él zárt tömegben. A tót—magyar probléma megoldásánál olyan példára volna szükség, mint a délafrikai unió, ahol a két uralkdó nyelv, az angol és holland, teljes egyenjogúságot élvez. Erdély földrajzi keretei tiszták és az ősi „három nemzet" rendszerével világosan mutatják a megoldásnak egyedüli helyes és lehetséges útjait. Erdélyben az a legnagyobb baj, hogy az erdélyi román külföldi szomszédjával közös eredetű és igy némi joggal tartja magát a havasalföldi oláh- val azonos népfajnak. A nagy román faji imperializmus ezért sokkal nagyobb ellentállásra ké pes, mint akár a jugoszláv, akár a csehszlovák állameszme. Remény lehet arra, hogy meg fog születni az erdélyi román vezetőkben is a hajlandóság arra, hogy visszatérjenek az organikus történeti fejlődés útjaira s a nagy román imperialista eszme helyébe megteremtsék a független Transsilvá- niát, az ősi három nemzetszerkezetnek uj, korszerű tartalmat adva. A rutén föld autonómiáját nemzetközi szerződés biztosítja. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Magyarország a csehek által aláirt, de határidő nélkül meghosszabbított váltót a ruténség óhajának megfelelően kész volna a rutén nép boldogulására beváltani Az uj hazafiságnak ebben a fogalmazásában és formájában az a célja, hogy Szent István birodalmának összes népei egyforma büszkeséggel tekinthessék hazájuknak Magyarországot. Szent István Magyarországa nem kizárólag a mienk s amint joggal tekintjük egy közös történeti múlt kapcsán az elszakított részeket magunkénak, ugyanolyan joguk van a magyar és nem magyarajku testvéreinknek a Duna-Tisza síkjához. Amikor visszakérjük azt, amit tölünk jog talanul és igazságtalanul elvettek, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy mi is tartozunk visz- szaadni az elszakított területek őslakosságának azokat a kincseket, amelyeket tőlünk vettek el igazságtalanul és amelyeknek mi vagyunk egyedüli, jogos és hivatott őrzői. Ezekben összegezhető az uj hazafiság, a neopatriotizmus alapja és tartalma. Ezek az elvek, elgondolások és szükségszerűségek azok, amelyek mindnyájunkat, magyarokat és idegenajku magyar testvéreinket át kell, hogy hassanak, mert csak ez az uj tartalom, ez a történeti mullon nyugvó ideológia az uj és boldog jövendő Ígéretes záloga.
