Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-03-07 / 19. szám
Ötvenkilencedtk évfolyam. 19. szám. Sátoraljaújhely, 1928. március 7. Megjelenik hetenként kéteeer »érdén ée eeombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház IZ. udv) EJ 6fizetési ér : Negyedévre . . 2 pengi Hirdetések: négyzetcentiméterenként. KTyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. Biatu Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exam. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 9 világ fűleneh szól a miniszterelnök debreceni ' beszéde. Bethlen Islván gróf mé lyen átgondolt külpolitikai prog- ! ramm alapján adott kifejezést an- j nak az egész magyar társadalomban ; mélységesen gyökerező meggyőződésnek, hogy a jelenlegi határok között nem élhetünk, feldarabolt- ságunkba bele nem nyugodhatunk s fajunk egyharmadáról le nem mondhatunk soha. Ami a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiből szakadatlanul feltör, azt most a magyar kormány elnöke ismételte meg egész komolyságával, súlyának hazai és nemzetközi jelentőségével. Gróf Bethlen István a magyar nemzet egységes tiltakozása volt a hajdúk városában, amikor a magyar külpolitika uj útjait jelölte meg, amikor kimondotta felelőssége súlyával, hogy a béke a mai szerződések által nincs biztosítva s végleges békét általános lefegyverzés nélkül nem lehet csinálni. Nekünk más határokra van szükségünk, mert ezek között a határok között börtön van, amelyben mi vagyunk az ör zöttek és a győzők az őrzők. Szembe nézett a magyar államférfi méltóságával s higgadt mérlegelésével azzal is, hogy mi az az irredenta? Irredenta-e ha a tőlünk elszakított területeken ma valaki magyarnak vallja magát, ha magyarul beszél, ha gyermekeit magyar iskolába akarja küldeni s ellenáll annak, hogy más- nyelvü iskolába szorítsák; ha a tőlünk elszakított területeken valaki ellenáll annak, hogy birtokát és vagyonát nacionalizálják, vagy szekvesztrálják ? Irredentisták vagyunk ezért — kérdezi Bethlen miniszterelnök, — hogy ezeket az állapotokat gyűléseken és a kép viselőházban tárgyaljuk? S megfelel rá, mint a magyar nemzet önérzetét, létét és jövőjét képviselő vezér: a békeszerződéseket kiegé szitő okmány, a kisebbségi szerződések nemzetközi kérdéssé tették a kisebbségi kérdést s ennek döntő fórumává a Népszövetséget állították oda, amelynél akárkinek, nekünk is jogunk van panaszt tenni olyan állapotokért, amelyek a magyar nemzet lététől elválaszthatatlanok. A magyar közvélemény foglalkozik ezekkel a húsába vágó kérdésekkel, mert történelmi hivatása ellenőrizni, hogy a magyar kormány teljesiti-e a kötelességét. A békerevizióra jogcimet ad a trianoni békeszerződés XIX. szakasza, mely biztosítja azt, hogy bármely állam felvesse egyik vagy másik szerződés revíziójának kérdését. A másik jogcímünk erre a kisérő levél, mely elismeri, hogy ha a nemzeti szempontból a határok megállapításánál igazságtalanságok követtettek el, azokat ki fogják korrigálni. Ezek szerint nemzetközi jogcímünk van, hogy a revízióval foglalkozzunk s ezzel foglalkozni nem irredentizmus — i mondja gróf Bethlen István miniszterelnök. Kalandokba, összeesküvésekbe bele nem megyünk, de a magyar közönség szájára lakatot nem tehetünk, hogy a nemzet élniakarásának feltételeiről ne beszéljen. Magyarországot az élniakarás jogától nem lehet eltántorítani semmiféle terrorral és semmiféle tervekkel, erre nem kapható a magyar kormány, mert Bethlen szavai szerint a magyar nemzet kapura szegezné azt az államférfit, aki egy második Trianont aláírna. A jövő utjai azok, amiket gróf Bethlen István megjelölt. Ilyen helyzetben nem lehet élet a Duna medencében s ebbe minden magyar lelkének megnyilatkozása a nemzet vezére, gróf Bethlen István s őt az egységes magyar nemzet lelke szólaltatta meg Debrecenben. I l i I Ünneprontás n városi közgyűlésben Dr. Grosz Dezső interpellációja Sátoraljaújhelynek az amerikai Kossuth-szobor leleplezési ünnepségén való képviseltetése tárgyában. Sátoraljaújhely város keddi rendes közgyűlése a már megszokottan szürkének és egyhangúnak Ígérkezett. A tárgysorozaton levő kisebb jelentőségű ügyek legalább is erre engedtek következtetni. Egy meglepetésszerüleg bejelentett s a város autonómiájának vélt sérelme tárgyában elmondott és meglehetősen fulmináns, támadó éllel indokolt interpelláció azonban kiemelte a közgyűlést a megszokott keretekből és a képviselőtestület tagjainak legnagyobb része előtt kellemetlen utóizüvé tette azt. Napirend előtt ugyanis dr. Grosz Dezső képviselőtestületi tag interpellációt intézett dr. Orbán Kálmán polgármesterhez a városnak az amerikai Kossuth-szobor leleplezésén való képviseltetése tárgyában, illetve arra vonatkozólag, hogy a polgármester milyen befolyásoknak engedve nem hajtotta végre a város képviselőtestületének az ő — a polgármester kiküldetésére vonatkozó határozatát. Meg kell állapitanunk mindenekelőtt, hogy az interpelláció nagyon is vegyes hatást váltott ki a képviselőtestületi tagokból. És ez érthető is, mert Sátoraljaújhely város képviselőtestületében akkor merültek föl ezek a disszonáns hangok, mikor az egész nemzet legmelegebb együttérzéssel, a leghőbb kívánságokkal bocsátotta hosszú útjára a nemzet lelkét, megérzéseit magával vivő Kossuth zarándoklatot, amelynek egyik tagja az a férfiú is, aki Zeni - plénvármegye és Sátoraljaújhely koszorúját hivatott letenni Kossuth Lajos szobrának talapzatára. Mintha csak kiválasztotta volna az interpelláló képviselőtestületi tag ünneprontónak interpellációját, amelyet olyan indokolással kisért, amely minden elfogulatlan és józan itélőképességü képviselőtestületi tagnak és városunk közönségének egyaránt a legélesebb elítélését hívja ki. Dr. Grosz Dezső képviselőtestületi tag szabály szerint bejelentette az elnöklő polgármesternek, hogy napirend előtt interpellációt intéz hozzá Sátoraljaújhelynek az amerikai Kossuth-szobor leleple zésénél való képviseltetése tárgyában Interpellációjának az volt a lényege, hogy a polgármester milyen befolyásnak engedve nem hajtotta végre a város képviselőtestületének az ő, a polgármester kiküldetésére vonatkozó határozatát; ki és milyen jogcímen bízta meg Bajusz József árvaszéki elnök, vármegyei kiküldöttet a város képviseletével; tudatában van-e továbbá Orbán Kálmán dr. polgármester annak, hogy Széli József főispán a képviselőtestület határozatába való beavatkozásával a város autonómiáját megsértette s hajlandó-e jövőben a város autonómiáját megvédelmezni ? Az interpelláló beszéde, mely- lyel 4 pontban előterjesztett interpellációját kisérte, indokolta, teljesen nélkülözi az összefüggést azokkal az eseményekkel, melyek a városnak a kiküldetésre vonatkozólag hozott határozatát követték. Azzal kezdte beszédét dr. Grosz Dezső, hogy a képviselőtestület elé kell hoznia ezt az ügyet, mert el kell, hogy kerüljék azt a szégyenletes látszatot, mintha egyetlen hatalmi szóra meghunnyász- kodva belenyugodtak volna abba, hogy a nemzeti szabadság legnagyobb hőse iránti kegyelet lerovásával adósok akartunk volna maradni. Én — mondotta — dr. Orosz Dezső -- elhárítani szeretném azt a vádat, hogy amikor Kossuth Lajosnak a legnagyobb hatalmasság -— Newyork legszebb terén szobrot emel, mi elmulasztottuk, hogy ott magunkat kellőkép külön is képviseltessük. Kéri szavainak jegyzőkönyvbe vételét, — hogy legyen annak örök emléke, hogy Sátoraljaújhely város polgársága és képviselőtestülete elhárították maguktól azt a felelősséget, ami ebből reájuk háramlik és tiltakoznak az ellen, hogy bárki is a mi szent, hazafias érzésünkbe beavatkozzék. Ezen beavatkozás folytán sérelmet szenvedett a város autonómiája s bármilyen eszes, okos embernek tartja ő — Grosz Dezső — a főispánt, 120 képviselőtestületi tagnál sem lehet ezt kétségbe vonni. A főispán felügyeleti joga nem kormányzati jog, nem terjedhet ki arra, hogy a város alkotmányosan és szabályosan meghozott határozataiba beavat- kozhassék, amint ez megtörtént. Ez a legkevésbé sem illdomos hangú indokolás teljesen önmagában hurcolja cáfolatát. Vájjon hogyan és mikép hajthat végre a polgármester egy olyan határoza tot, mely pénzügyi vonatkozásainál fogva föltétlenül a vagyonfelügye- leti hatóság jóváhagyását igényli, anélkül, hogy a legsúlyosabb fe-
