Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-01-25 / 7. szám

Ötvenkilen cedik évfolim.

7. szám.

Sátoraljaújhely, 1928. január 25.

Megjelenik hetenként kétszer

eserdán ée isombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv)

I

I

Zemplén

ElöBxetésl ár:

Negyedévre

2 pengi

Hirdetések:

S négyzetcentiméterenként.

POLITIKAI HÍRLAP

I

Hyilttér

soronként 20 fillér

Telefon :

FŐSZERKESZTŐ:

FELELŐS SZERKESZTŐ

Telefon:

M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. mám.

iáró MAILLOT NÁNDOR

Dr. MIZSÁK JÓZSEF

M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. zzam.

Hiszek egy istenben, hiszek egy halban Hiszek egy isteni„örök [igazságba Hi «ek Magyarorszag feltámad&ban

Ann.

Érvénytelen deklaráló

Európa sajtója még midig bő terjedelemben foglalbzik Tuka tót néppárti kép\selő újévi cikkével, amelybe kíméletlenül lerántja a iplet arról a turócszentmártonidek- larációról, amelyik tudvjevő- leg alapot szolgáltatott a:seh- szlovák köztársaság fölllitá- sára. Tuka ebben a cilkben azt bizonyítja, hogy a ótok ebben a hírhedt deklarátóban csupán tiz évre szóló póba- házasságot kötöttek a estiekkel, amelynek ideje lejárt Fejtegetésének az a konkluiója, hogy október 31-ével megszűntnek tekinthető a ?elvi- déken a cseh törvényei hatálya s a tótok nem kötdesek adót fizetni s katonáslodni.

Ez a bátorhangu tik; érthető módon megdöbbeitette a cseheket, akik tiz esztindős felvidéki uralmuk alatt mnden erejükkel meg akarták törni ezt a vallásos, dolgos, türelmes, de jogaihoz mégs ragaszkodó népet. A demokrácia jegyében felszabadítóiként Felvidékre özönlő csehec úgy mutatták ki , testvéri“ ézésüket, hogy a gyönyörűéi virágzó felsőmagyarország] ipart tönkretették, koldusbotra juttatván az ott lakó magyar, tót és németajkú lakosságot, elnyomták azok nyelvét s huszitizmust terjesztettek a közismerten buzgó vallásos nép között.

Úgy látszik Tuka cikkének megállapításai kiirthatatlanul ott rezegnek az elnyomottak lelkében, mert minap a tót nép egyik igen képzett férfia, Jehlicska Ferenc egyetemi tanár, aki épen a tót történelmi jogot műveli, nemcsakhogy helyben hagyta Tuka minden kitételét, de tudományos és történelmi alapon tárgyalva azokat, még súlyosabb megállapításokat tett. Nyíltan ki jelentette, hogy a cseheknek sohasem volt joguk a Felvidékre, ott a forradalmak óta nincs jogállapot, hanem jogrozatuk, hanem a győztes hatalmaktól kapott zsákmány gyanánt birtokoltak ezideig is a csehek, vivén oda nem jogot, hanem hatalmat.

A tót nép hivatott vezérei nek eme igazságos szókimondása reméljük, hogy nem akad meg a cseh külpolitika szellemi drótakadályain, azokon áttörnek és revíziót követelnek a nagyhatalmak előtt,

Nap-nap utón csökken a húsfogyasztás Ujhelyben

fi közönség nem bírja el a magas irakat

mert elképzelhetetlen, hogy egy népet, amelyik jól érezte magát évszázadokon keresztül egy ország határain belül, minden történelmi, etimológiai jog ellenére, minden megkér dezése nélkül oda ajándékozzanak egy olyan nemzetnek, a mely bennük zsákmányt, gyarmatot és kiszipolyozható területet lát.

bitorlás és okkupáció. A tót népnek semmiféle köze nem volt ahhoz a deklarációhoz, amelyet néhány, részint megtévedt, részint cseh járszalagon működő tót férfiú Turócszent- mártonban parafáit.

Jehlicska megállapítja, hogy a tót nép ezeknek a dekla- ránsoknak semmiféle megbízást nem adott, őket soha meg nem választotta, sőt tanácskozásukról tudomása sem volt. Elenkezőleg, ha a tót népet még ma is megkérdeznék ebben a kérdésben, örömmel ragadná meg az alkalmat, hogy elszakadjon álnok társától.

Jehlicskának ez a nyilatkozata valóban nagyjelentőségű, mert a békeszerződések asztalán ott feküdt a turócszent- mártoni deklaráció, amelyik surrogatuma akart lenni egy olyan népszavazásnak, amely azt akarta dokumentálni, hogy a tótok elkívánkoznak a. ma gyár haza impériumától! A tényállás ezzel szemben még ma is az, hogy a tótok ér- zásvilága nem is fogalmazható meg olyképen, hogy vissza- kivánkoznak, mert ők sohasem kívánkoztak el.

A Felvidék lakossága legnagyobb ünnepnapja lesz az, ha elszakadhat a cseh járomtól, amelyet nem az ő hatáA legközelebbről érdekelt fogyasztó közönséget a legkevésbé sem nyugtatta meg a huskérdés- nek, helyesebben a husdrágaság- nak bíróság előtti elintézése s a posta naprólnapra keservesebbnél- keservesebben panaszkodó leveleket hoz szerkesztőségünkbe, me lyekben a közönség tőlünk kíván felvilágosítást az itteni lehetetlen hús és zsiradék árakra vonatkozólag és semmiképen sem akarja megérteni és nem tud belenyugodni abba, hogy az összes városok közül — a többi határszéli várost is beleértve— egyedül Ujhely olyan határszéli város, melynek sok nyomorúsága mellé a mindennapi életnek rendkívül megdrágult volta is járul.

A közönség nem hajlandó tü- rel mesen belenyugodni abba, hogy a város határhelyzete az okozója a húsárak magas voltának, állandóan kalkulál, folyton összehasonlítást tesz egyéb — ismételjük — határszéli városok húsáraival is s végeredményében semmiképen sem tudja az okát megtalálni annak, hogy miért épen Ujhely az országban az az egyetlen hely, ahol 30—40°/o-al drágább a húspiac, mint a többi akár nagyobb, akár kisebb s akár épen ilyen nehéz feltételek között élő városokban.

Különösen nagy türelmetlenséget váltott ki a fogyasztó közönség körébői a miskolci Magyar Jövő egyik legutóbbi számában a

Széphalom.*

Irta Oulyás József dr

Széphalom Kazinczy idejében még Bányácska nevet viselt. Ő nevezte el Széphalomnak. Azóta s főleg 1886/7 óta, e néven ismeretes. A széphalmi vezér egyik levelében leírja, sőt le is rajzolja, természetesen csak vázlatszerüen, a falu fekvését s benne a házát. 1806 június 10 e óta lakott itt a mester, ekkor fogott az építkezéshez. Felesége ekkor Káz- méron lakott. November vége felé lett kész a ház. Télen egyik zsellérjüknél főztek s oda jártak le ebédre. Gazdasági épületeit az író éveken át építgette. Házi tűzhelye mellett, úgy érzi, Tibur és

* Az „Adalékok* most megjelent számából.

{ Praeneste nem lehetett szebb.

! Pedig háza kívülről sokáig | vakolva sem volt. Kúriájáról ! a Pólyám emlékezetében is többször megemlékezik. (154., 193., 236.)

Itt éldegélt a költő, innen Írogatta leveleit az országba mindenfelé. Így lett Széphalom lassanként irodalmi középpont. Itt is halt meg s itt temették el. Sírja nem messze van lakóházától.

Széphalom tehát már Ka zinczy életében az írók érdeklődése középpontjában volt. Virág „Széphalom“ c. költeményében megáldja, hogy harmat és eső szálljon rá, méz csörgedezzen bőven s szőlőjén édes tokaji asszú; ez csorogjon gyümölcsfáiról is. Kölcsey Széphalom szent énekesének nevezi társát. Bajza 1825-ben azt írja róla, hogy l

a hajnali fény e törpe vityil jók felől kél fel.

Az író halála után is folyton megmarad az érdeklődés középpontjában. Kriza „Kazinczy sírjánál“ c. versében még azt mondja, hogy kő nem jelöli Kazinczy nyugvóhelyét ugyan, de ha egy morzsa fövenyt tesz rá az, akinek élt, oszloppá lesz az. Vachott Sándor 1842 ben „Széphalom* cimü költeményében borúsan emlékszik meg az itt látottakról. Közel van a lakáshoz a sír, hogy közel legyen halva is szeretettéihez az író. Sok gyermeke van, akikre szép örökét ráköltötte. De vád ezért nem érheti őt. Emlékkövét az özvegy állíttatta, nem a nemzet, aki maga is sok bajjal küzd. Pedig Kazinczy a nyelvnek megváltója volt.

1847-ben Petőfi ejti útba