Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-05-13 / 36. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 36. szám. Sátoraljaújhely, 1928. május 13 ■•ffjalanik hetenként kétezer eaerdén ée eeombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) I Zemplén l i Előfizetőit ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések : S négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP l Ny litt ér soronként 20 fillér Telefon : M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. a*am. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR 0 FELELŐS SZERKESZTŐ 11 Telefon: , t II M. T. 1. Kirendeltség és Dr. MIZSÁK IOZSEF szerkesztőség, kiadóhivatal J II 109. 8*K.m azonban furcsa helyzetet szült, illetőleg ismételtetett meg a román jogsértés alapján: a bíróság három biró tagja közül a török biró visszavonult s ezzel a döntőbíróság összeült testületét határozatképtelenné tette. Románia tehát ugyanazt kell, hogy lássa most saját ügyének tárgyalásánál, amit a magyarromán birtokperben annyira kihívóan tett a durva negligáció minden ismérvével. Az ő eljárása volt az első akna, a döntőbíróság eddig masszív és sértetlen fundamentuma alá. A mostani eset második eset, melynek az ikerelsője Romániától származott. Románia jogi és politikai mentalitásától telt ki a méregfiola, mely fenyegetően marja hatástalanná a döntőbirsági elvet. A flagráns román jogsértés ime ide vezet, mérget termel, fenyegeti az egész nemzetközi jog szisztémáját és hatályát azzal, hogy akadt egy olyan balkáni állam, mely fegyverül használta a jogtalanság állapotának kényes és síkos atri- butumait. S most a már használt és jogi szempontból non sens fegyverrel más is él, mert a példa veszedelmes és mert a példaadó jogon kívül helyezte magát. A kormány nem fogadta el Széli Józset főispán lemondását A tokajhegyaljai kérdésben folyamatban vannak a tárgyalások, melyek kedvező kimenetele biztosítottnak látszik. A Tokajhegyalja demonstrációja a főispán mellett Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen, Kikelt a mag Amit a román kormány annak idején nagy elképedést kiváltó ténykedésével vetett el, amikor a magyar román agrárpörben túltette magát a döntőbírósági elven s arra az álláspontra helyezkedve, hogy nem ismerheti el a döntőbíróság illetékességét, mert a bíróság a tárgyi igazság és nemzetközi formán motívumai alapján a román álláspontra elmarasztaló döntést tett magáévá ; kikelt a mag s belőle mérges növénnyé terebélyesedő beléndek nőtt. Most Törökország szabotálja a román precedens alapján a dón töbiróságot s ezért egyedül Romániáé minden felelősség, mert ő volt az, aki az eszmei magaslaton álló döntöbiróság elvébe először lőtt bele a jogi harcnak meg nem engedett dum-dum golyójával. Törökország csak azt a fegyvert használja most, amit Románia húzott elő a nemzetközi viták eddig ismeretlen fegyvertárából. A per anyaga a közel 50 év előtti plevnai csata korából datálódik, amikor az orosz cár akkori szövetségese, Románia a törököktől kilenc darab tábori ágyút zsákmányolt és azokat harci emlékekként a román fővárosba vitte. De a kocka perdült más oldalára s a világháború alatt a győztes központi hatalmak csapatai bevonultak Bukarestbe és az egykor elvitt ágyukat a törökök hadizsákmányként Kon- stantinápolyba vitték vissza. A döntőbiróságnak egyik igen fontos területe éppen a hadi- zsákmánylás jogi kompetenciája. így hát most, amikor a követelés a románok részéről felmerült az ágyuk tulajdoné nak kérdésében, az összeülő bíróság magát illetékesnek mondotta ki az ügy tárgyalására s hozzá kezdett a ténykörülmények boncolgatásához. A jogi fejtegetések és a fenn álló paragrafusok logikája A Tokajhegyalja krizise az utolsó Hetekben legválságosabb periódu sához érkezett el. Teljes nyíltságában előtérbe nyomult a kérdés, számithat-e a Hegyalja érdekeltsége azokra a lényeges eszközökre, amelyek segítségével talpraállhat s a csonka ország gazdasági struktúrájában erejét és hivatását ered ményesen kifejtheti? A krízist főispánunk lemondása robbantotta ki, de fokozza ennek jelentőségét és súlyát a napok óta tartó aggodalmas, fenyegető időjárás, amely eddig át nem élt csapással, végső tönkretétellel fenyegeti a Hegyalját. A válságos helyzetbe az utolsó napok némi enyhülést hoztak. A Tokajhegyalja érdekeltsége egy rendkívül szorító várakozás alól szabadult föl arra a hírre, hogy — amint a belügyminiszter már múltkori nyilatkozatában kijelentette — a kormány Széli József főispán lemondását nem fogadta el. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a hegyaljai kérdésben a tárgyalások még folyamatban vannak s a vármegye közönsége nem csalódott ama föltevésében, hogy főispánunk lemondásának el nem fogadása a Tokajhegyalja vdlsá gának megoldását jelenti. Főispánunk, kihez tájékoztatás végett fordultunk, a hivatalos ti tokra való hivatkozással elzárkózott a részletekre vonatkozó közelebbi felvilágosítás elől. Az egységes párt legutóbbi értekezletén történtek azonban teljesen indokolttá teszik az optimizmust. A miniszterelnöknek és föld- mivelésügyi miniszternek a báró Maillot Nándor interpellációjára adott válaszai már kétségtelenné teszik, hogy a tokajhegyaljai kérdés a legérdemlegesebb súlyával nyomult előtérbe s az a megoldásig most már nem kerül le a napirendről. Állíthatjuk ezt, mert arról a helyről, melyre a kérdés eldöntése elsősorban tartozik, vesszük a következő értesítést: „Biztosak lehetnek az érdekelt birtokosok, hogy az egységes párt értekezletét rövidesen nyomon követi a valóságos megsegítés ténye. A pénzügy- miniszter minden bizonnyal előteremti az erre szükséges összeget, hiszen hogy a miniszterelnök approbációját meg fogja nyerni, erre vonatkozólag bizonyíték a felszólalás, amely részéről elhangzott. Hogy pedig a végrehajtás Széli főispán kezei között megfelelő helyen leS2, arra bizonyiték az ő fő- ispáni működése és kiváló érdemei, amelyek mindenki előtt ismeretesek, akinek csak alkalma volt belepillantani munkálkodásába.“ A Szőlészeti és Borászati Osztály gyűlése A ma délelőtt 10 órára a vár- megyeháza nagytermébe hirdetett osztályülésre rendkívül nagy számban gyűltek össze az érdekeltség képviselői. A Tokajhegyalja 29 községe kivétel nélkül képviselve volt a megjelentek között a legelőkelőbb nevekkel is. A közgyűlést báró Waldbott Kelemen alelnök nyitotta meg, vázolván a közgyűlés céljait s rámutatván arra a heroikus munkára, melyet Széli József főispán a Tokajhegyalja érdekében két év óta folytat; javasolja, hogy a közgyűlés, a Tokajhegyalja közönsége, nyilvánítsa irányában ragaszkodását, rendületlen bizalmát és biztosítsa őt mindenkori egységes támogatásáról. Javasolta továbbá, hogy a közgyűlés küldött- ségileg kérje föl a főispánt a közgyűlésen való megjelenésre. Dr. Besseyey Zénó országgyűlési képviselő a Tokajhegyalja képviselőinek az ez ügyben kifejtett munkásságáról tartott beszámolót, amely különösen abban a részében hatott megnyugtatólag, melyben a miniszterelnöknek a kérdésben elfoglalt álláspontjával foglalkozott, aki a képviselők előtt is ismételten leszögezte, hogy a legteljesebben hive a rekonstrukciónak. Ő, a miniszterelnök, hivta föl Széli József főispánt az emlékirat készítésére s egész terjedelmében helyesnek és megvalósíthatónak tartja azt. Molnár János felsőházi tag ugyancsak a főispán személye iránti legteljesebb bizalomnak és a támogatás szükségességének adott kifejezést. Majd a közgyűlés egyhangúlag, a legnagyobb lelkesedéssel fogadta el báró Waldbott Kelemen elnök Indítványát, mely szerint Széli József főispánnal szemben a legmelegebb bizalmát, rokonszenvét, együttérzését nyilvánítja, őt egységes és rendületlen támogatásáról biztosítja. A Gazdasági Egyesület elnökségének felkérésére a teremben megjelent Széli József főispánt a legmelegebb tüntetéssel, szűnni nem akaró óvációval fogadta a terem közönsége. A főispánt Payer Ferenc apostoli protonotárius, püspöki hely- nők üdvözölte a közgyűlés, a Tokajhegyalja, a vármegye közönsége nevében. Gyönyörű szavakban talált a főpásztor ajkán kifejezésre az a meleg és megingathatatlan ragaszkodás, az az elismerés és hálás szeretet, amelyet a főispán önzetlen munkásságával biztosított magának a vármegye közönségének lelkében. Megható szavakkal kérte a főispánt, hogy
