Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-04-25 / 31. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 31. szám. Sátoraljaújhely, 1928. április 25 Megjelenik hetenként kétszer eserdán és ssombston j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) I I Telefon : M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. uzam i Előfizetéel ár: r m r I Negyedévre . . 2 pengő i l? MUT TAATI — JLé S2j 1▼ ÍJr 1 — *■ w I soronként 20 fillér POLITIKAI HÍRLAP 1 FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. M1ZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Jelenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen. 9 közigazgatási reform Talán egy kérdés sincs Ma gyarországon, melyről annyi idő óta és annyit beszéltek volna, mini a közigazgatási refomról. Immár harminc-negyven esztendő óta alig hallottunk kormányprogramot, mely azt fel nem ölelte volna, viszont az is igaz, hogy apró- cseprő foltozgatásokon kívül alig történt valami érdemleges e téren. A Bethlen kormány is programjába vette közigazgatásunk reformját. Mindeddig meg nem valósíthatta, mert hiszen köz tudomásu, hogy a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidáció nagy feladatainak teljesítése közben nem volt ideje és alkalma arra, hogy konkrét javaslatot terjesszen be. A kérdés elintézése azonban küszöbön áll s Szcitovszky belügyminiszternek a belügyi tárca költségvetési vitájában elhangzott beszédében már részletesebben körvonalazva vannak azok az irányelvek és programpontok, melyek a reform megalkotásában a kormányt vezetik. Mindeddig, ismételjük, nagyon, nagyon hosszú idő óta, csak általános irányelveket jelöltek meg a mindenkori belügyminiszterek, de Szcitoszky már bejelentette, hogy a reformjavaslat már jövő hónapban a Ház elé “kerül és az reorganizálja a közigazgatási bizottságot, rendezi a főispánok állását és illetményeit, egyszerűsíti a közigazgatást, felemeli a tiszt viselők kvalifikációját és illetményeit, rendezi a fegyelmi eljárást. Mindezekben pedig az a vezérgondolat domborodik ki, — mondja a belügyminiszter — hogy az autonómia ne csonkittassék meg, de a régi tradíciók alapjain alkalmazkodjék a mai kor igényeihez. Aki közelebbről ismeri a magyar közigazgatás szövevényes szervezetét és az annak javítására szükséges legsürgősebb tennivalókat, annak el kell ismernie, hogy ez a program valóban időszerű és helyes megoldásával na gyot lendit közigazgatásunkon. Amint tudjuk, a közigazgatási bizottság egyik legfontosabb szerve az önkormányzati életnek s a gyakorlat tapasztalatai szerint annak legfontosabb pillére. Számtalan panasz hangzik el nap-nap mellett arról, hogy közigazgatásunk túlságosan bürokratikus, annak egyszerűsítése s ennek kapcsán a bürokratizmus visszaszorítása, szintén elsőrendű követelmény Ép ilyen fontos a tisztviselők kvalifikációjának modern rendezése és a fegyelmi ügy. Nem akarunk elébevágni a javaslat beterjesztésének, hiszen annak idején bőven lesz módunk és alkalmunk nézeteinket úgy a reform egészéről, mint részleteiről kifejteni, egyelőre igen megnyugtatónak tartjuk azonban már azt a tényt is, hogy a javaslat beterjesztése a legközelebbi jövőben meg fog történi s igy foglalkozhatunk a belügyminiszter beszédének más részleteivel is. A nemzeti munkavédelem szervezete erős szálka a szo- ciálisták szemében, mert ennek a szervezetnek tudvalevőleg az a rendeltetése, hogy elejét vegye mindazoknak a bonyadalmaknak, melyek az esetleges általános, vagy részleges sztrájkok esetén fenyegetik a társadalmat. Megértjük tehát, hogy a szociálisták diszkreditálni igyekeztek ezt az intézményt. A belügyminiszter a tények igen sikerült csoportosításával kimutatta, hogy ez a szervezet minden objektiv kritikát kibír, hasznos szolgálataival érdemes a közvélemény elismerésére, annál is inkább, mert működése nemcsak sztrájkok idejére szorítkozik, hanem elemi csapások, üzemi zavarok, vagy köz veszélyek alkalmával is igen hasznos szolgálatokat tesznek. Nagy hatást tett a belügyminiszternek az a kijelentése is, hogy a közigazgatás szervei voltaképen a köznek szolgái s teljes erejével azon van, hogy ennek konzekvenciái minden irányban és minden vonalon levonassának. Mint a közigazgatás mechanizmusának főgépésze, teljes elismeréssel nyilatkozhatik, a tiszviselői kar közszelleméről s megállapíthatja, hogy minden fórumon és minden testületben az igazság és méltányosság a legfőbb vezérelv. A „ZEMPLÉN" EREDETI TÁRCÁD. Amerikai levél. írja: dr. Klein Károly. Zemplénből az amerikai zárán dokutra keltek közül többen Ígéretet tettek, hogy tudósításokat küldenek a Zemplénnek az amerikai ut viszontagságairól, a Kos- suth-szobor leleplezési ünnepségeiről, az uj világban szerzett és gyűjtött impresszióikról, tapaszta tataikról. Az ígéret azonban puszta ígéret maradt. Jámbor zempléni zarándokaink, mi okból, csak sejteni lehet, egyáltalán nem helyeztek súlyt arra, hogy vármegyéjük nyilvánosságának érdeklődő kíváncsiságát kielégítsék -s némák maradtak, mint a hal, melynek az általuk oda-ide átszelt óceán a tanyája. Most végre, mikor a zarándokok legnagyobb része már visszatérve, idehaza eleven előadásban számolhat be élményeiről, vesszük dr. Klein Károly takarékpénztári igazgató levelét úti és amerikai ta- I pasztalatairól. * * * Párizsig már többször látott vidéken utaztam — és ez nem kapott meg annyira, mint az eddig nem látott vidék. Párizstól Cherbourgig meglepett, hogy a vidék mennyire hasonlít a miénkhez. Az épületek, a majorok épen olyan lerongyoltak, mint nálunk. A falak roskadoznak, a tetők hiányosak, a szél, az eső akadály nélkül végzi további romboló munkáját. Nagy megnyugvásomra szolgált, hogy ime a győző államban sincs úgy minden a rendjén, mint ahogy azt mi otthon elképzeltük. Hat órai 100 kilométeres száguldás után megérkeztünk Cherbourgba. A mai viszonyok között a legfontosabb kikötővárosba. Igazán mondom, nem lepett meg — legalább nem igy képzeltem el egy kikötő várost. A városnak 35—40 ezer lakosa van s a legszebb benne természetszerűleg a kikötője. Kezdetét vette az útnak a kínos része: a podgyász kirakodás, az útlevél és egészségi vizsgálat. Körülbelül két óra alatt ez bevégződött és be- szállottunk a kis hajóba, amely a 20 percnyire horgonyzó Olympic hez volt hivatott elszállítani. Két ilyen kis hajó vitt bennünket; az egyik az első és másod osztályú utasokat, a másik a turista és 111. osztályú utasokat. Feledhetetlenül szép látvány volt, amikor a két kis hajó megközelítette a szabad tengeren horgonyzó és fényesen kivilágított Olympicot. Ne gondoljuk, hogy ezek a kis hajók valami dunai hajók voltak; oh ennél sokkal-sokkal nagyobbak és csak akkor tűnt fel, hogy milyen kicsinyek, amikor az átszállás végett az Olympic mellé állottak. Megkezdődött a nagy sürgésforgás; az utasok türelmetlenek voltak, mind a hajón szeretett volna már lenni. A podgyász, a posta, az átrakodás legalább négy órát vett igénybe. De végre a hajón voltunk s elhelyezkedtünk kabinjainkban, amelyek az Ígéreteknek egyáltalában nem feleltek i meg. A panaszok orvoslását másnapra Ígérték, de másnap a hajó már mélyen szelte az óceánt és a panaszok csak sommásan nyertek elintézést. A behajózás estéjén — a fényes ebédlőkben — a magyar gyomornak egészen szokatlan fényes menü volt. Ették-ették a magyarok, de valahogy úgy láttam, hogy erősen fogyott a magammal hozott tokaji a hajón tálalt ecettel szemben. Még az este szerettek volna mindent látni. A társalgó, a dohányzó, a játékszoba megtelt a zarándokokkal. Sokan a fedélzetre siettek, de sötét volt és nem láthattak egyebet, mint a hajó által aránylag kis körzetben megvilágított tengert. Éjjel 7*1 órakor elindult a hajóóriás és a fáradt zarándokok reggelre szédüléssel és fejfájással ébredtek. A hajó ingása, ugylátszik, nem igen illett a na- turájukhoz. Reggelre kelve elfogott bennünket az az érzés, amely minden először utazót elfog: a tenger végtelensége, a szárazföld ! hiánya. — Viz, viz és ég, semmi szám ©.na lO filler
