Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-01-01 / 1. szám
titrdán és szombaton Szerkesztősét; és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Urn»gryeház II. adv) I POLITIKAI HÍRLAP ■a * 'W^jvavuv • • *• Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 16 fillér Telefon : • SZÍ RKES2 1 FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : W f. I. Kirendeltség és »zer lesztöség, kiadóhivatal 109. «um Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivat«; 109. nzárn. Hisze.egy Istenben,hiszek egy hazában Hisz« egy isteni óröit igazságban, Hisze Magyarország feltámadásában I Ámen. 8z első lapra j (s;) Az öröklét időmérőjének végtien számlapján ui számhoz j ért a: emberi lét mulatója s a Szilvszter éjszakai vajúdásból iuérdes arccal bukkant fö! az ui- ; 1928 aszter éjszakáján eltemettük j sL goti évet, melynek sírba- j át még mindig annyi kötnöm gyász s meggyötört v ■ sorából annyi feltörő ke- kiséri, hogy csaknem azt i nünk, hogy az; a rendií- hit, melyet a látnok költő irökségként hagyott ránk, i indult a hazában s nem föl többé a végnélkülinek magyar éjszakában. a zavaros kurjongatás, ’•“ óta hallik körülöttünk, gedne a . heje-hujá- a lassanként bomianék a sok évtizedes törté- . ífciiasOK, télreisintríitk, »állítások pokoli ügyesont sürü szövevénye. — már oszlanék a farsangi s mintha észrevennék már, rablók csak rablók és nem n :ü felszabadítók, hogy a k hangos hirdetői csak lemagógok, hogy a statisz- nisitói csak hamisítók és n ’ lósok, hogy az önrendel>ei. • 3g hirdetői csak szélhámoem gáncs nélküli lovagok, a már köd ülné meg a tárt s szürke fellegek kó- vá' inak a Hradzsin tornyai fc J i a Calea Viktorici platánt s mintha az egész esze Bábel tornyában hangját . , , bb volna a zűrzavaros or! r. Mintha már fogyna a lk, lankadna az izmuk s r . r a percet, melyben az örvény eglátják magát a mélységet, legyen most már a ránk :ett esztendő az elmúltnak melyben tovább kell rán- történelemgyárosok és tér- isitók hazugságairól a leplei y lássák az igazsággal zhető becsületes népek, ni történt az nem a jog vott, hanem a rablásé. L ■ :n az uj év is tetterős, , céltudatos további pro- i esztendeje. Olyan propa- amelyik alkotó tettekben, >ilő munkában feltarlózha- : í munkálja az igazság diagitőül legyen erős és tán- tlan ami hitünk a szebb >g£bb magyar jövendőben, k abban, hogy az uj esz- s eov lesz azok közli! megállóit a magyar a Muhi pusztán, Mohácson, úgy megáll Trianonon túl is a könnyel, vérrel megszentelt igazság erejében és hatalmában bizakodva. Hitünk legyen az uj évben ne letargiánk és csak másban való bizakodásunk, mert a hit és a magunk erejére való támaszkodás nélkül nem le- he( erőhk létünk ezernyi küzdelméhez s nem lehet erőnk azokhoz a kötelességekhez, melyeket nehéz sorsunk élőnkbe szabott Annyi a példa előttünk s korcs utódokként nem tagadhatjuk meg azokat a tetteket, melyeket glóriás nyben tündöklő nagyjaink lelké- n a honfiúi önfeláldozás érlelt Meiességekké. Hiszen ezek tartottak fönn Trianonig. Az a mindenek fölött való hazaszeretet, mely ha kellett tollal, ha kellett karddal, ha kellett a szolgaság könytelen némaságával vagy a vérpadon elomlott martiriumma! küzdött és virrasztód a cjillagtalan éjszakában is. Azután meg békességet, sok békességet kérünk az uj esztendőre. Annyi megértést, hogy ne legyen megint úgy, hogy mi m.v k/urok műidig egymást tnarjtT:," gyalázzuk, egymás vérét vegyük, ahelyett, hogy minden ép erőt, akarást, készséget egy ösvényre terelve, sir szélére sorvadt oiszá- gunk megmentésére, újjáépítésére, visszaszerzéséreegyesitenénk, hogy egyetakarással, vállvetve emeljük le a köveket, miket Trianon hen- geritett sziklasirunkra. Ne az ó évet temetgessük, hanem a múlt egyenetlenségeit s ne egymásra vessünk, hanem akarjuk erősen, elszántan a jövőt, az uj, a soha el nem múló győzedelmes életet. Feszülő izmokkal menjünk neki, kemény vállakkal, elszánt akarással, felfelé szegzetí fejjel s vessük ki az átkot, mely oly ádáz gyűlölettel tombolt a tatárral s nemzeti nagy létünk nagy temetőjét ásta meg a mohácsi sikon. Tárjuk ki hajlékainkat és sziveinket az emberszeretet igéinek s ami szépet, jót, emberien nemes dolgot, haladásunk, életünk irányába esői produkálnák az Istentől jobban megáldottak, tegyük azt magyar közkinccsé s akarjunk megint boldog, szabad, kulturált európai magyarok lenni. I New lehet' épnél igazibb ujeszI lendei kívánságunk. Orbán Kálmán dr. polgármester kérelme az újévi Qdvözleteb megváltása tárgyában Mindnyájunk lelkében napról- napra erősebben él a remény, hogy» a most küszöbön álló uj esztendő meghozza azt a sorsfordulatot, melyet már 9 hosszú év óta várunk s amelytől hazánk és nemzetünk élete és sorsa függ. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek a jövőnek egy testben-lélekben erős és egészséges nemzedékre van szüksége, amely uj nemzedék annak idején alkalmas és képes legyen az újjáépítés nehéz munkáját véghezvinni. Ez az uj nemzedék a mai ifjúság, különösen a tanuló ifjúság. Ám nyilvánvaló, hogy ez a reá váró feladatnak csak úgy fog megfelelni, ha minden tagja egész emberré fejlődhetik. Ha ennek a fejlődésnek jelenlegi előfeltételeit nézzük, nagyon szomorú képet kapunk.' Aki látta azokat a körülményeket, melyek között tanuló ifjúságunk túlnyomó része él, aki látta „nemzetünk reményét“ vékony, kopott ruhában, hideg szobában, éhesen dideregni, aki tudja, hogy a nagy többség tanulásban töltött órák után még kemény fizikai munkát is kénytelen végezni a szűkös betevő falatért, amit még így se sikerül mindennap megszerezni; annak nem szükséges bizonyítani, hogy ití segítségre van szükség És különösen támneratásra vannak crnrulva tához minden nyomorúság árán is tűrhetetlenül ragaszkodó diákság sorából azok, akik szüleiktől és rokonaiktól távol, egyedül a saját erejükre utalva küzdenek a létért, de akikre biztosan lehet számítani akkor, ha majd eljön az az idő, aminek reményében most annyit nélkülöznek. Hogy ezeknek a vállairól leve- hessük a rájuk nehezedő súlyos teher legalább egy csekély részét, a megértő magyar társadalomhoz fordulok azzal a kéréssel, hogy a szokásos újévi üdvözletekre, azaz névjegyekre, borítékokra, levelezőlapokra és a bélyegekre fordítani szokott s az idén is előirányzott összeget váltsa meg mindenki bármilyen csekély adománnyal, melyet a tanuló ifjúság, kiváltképen a megszállott területekről való diákság megsegítésére fordítanánk. Szakítsunk egy elavult szokássai, mely eddig évről-évre haszontalanul nyelt el tekintélyes összegeket, amelyekkel pedig enyhítünk valódi szenvedést és feledtetünk nyomasztó gondokat Az e célra szánt szives adományokat kérem a Magyar Nemzeti Szövetség címére (Budapest, V., Qéza ucca 4.) küldeni, akár postautalványon, akár a minden posta- hivatalban kapható „biankó* postatakflr^knpnTHíri hpf»-rpt£«i lannn 9 tahtaszadai Méh A különböző ifjúsági egyesületek mind egy közös célt szolgálnak: a fiatalság hazafias, erkölcsös szellemben való nevelésével egy megbízható, tettre kész, uj nemzedék létrehozását, mely a hazaszeretet, erkölcs, tekintély hármas talapzatán áll. Ezt a közös célt azonban talán egy egyesület sem képes oly fokban megvalósítani, mint épen az alig néhány éves levente-intézmény, mely a széliem kimüveié sén kívül nagy súlyt fektet a test kiművelésére is s amely intézmény katonás kiképzésével, szigorú fegyelmezésével nemcsak felébreszti a fiatalság kebelében szunyadó hazaszeretetet és faji öntudatot, hanem azon meggyőződésre is rávezeti őket, hogy az ő eszükben és izmaikban rejlik megcsonkított hazánk jövő feltámadása. Örömmel látjuk, mi falusi vezetők, a levente-intézmény eme jótékony, nevelő hatását, de még inkább azt a közösségre, egyetértésre képesítő erejét mely 3 nemzet különböző valiásfelekezetü ifjúságát a közös cél érdekében egy közös táborban testvérként köti össze s a „viribus unitis* jelszavával a haza közösségében igyekszik összetartani őket. Fontos tényező ez, hiszen az újabb idők eléggé megmutatták nekünk, hogy „közös cél, közös eszme, közös munka nélkül széthull nemzetünk s a turáni átok fogan meg rajtunk.11 A haza közösségében való együvé- tartozás érzése hatja át a takta- szadai leventéket is s ez a dicséretes összetartás képesíti őket arra. hogy mindig szebb és nagyobb eredményeket érnek el állanaó, kitartó munkájukkal. E nemes szellemnek a levente- ifjak között való meghonosítása ét ápolása elsősorban Magyar Miklós községi jegyző érdeme, aki lelkes segítőtársaival: ifj. Léhi Ferenc, Büdi József és ifj. Kiss József levente oktatókkal mindent elkövet, hogy a községi levente intézmény minden egyes ifjúban olyan „ép testet építsen, amelyben erős jellem is* lakozik. E kitartó munkának eredménye az a nagy siker is, melyet a leventék a karácsonyi ünnepek alkalmával előadott műkedvelői előadásokkal értek el. Ott volt az előadáson a község apraja-nagyja s oly jól betanított s természetes hűséggel előadott látványosságban gyönyörködhettek, aminőben már rég nem volt részük. De ez az anyagilag és erkölcsileg kitünően sikerült előadás nem tisztán a szereplő személyek érdeme, hanem érdeme annak a naorv AlHrvzatnt hnzó nriasszonv-
