Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-10-02 / 69. szám
Ötvennyolcadik évfolyam. 69. szám. Sátoraljaújhely, 1927. október 2 Megjelenik hetenként kétezer ezerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Zemplén 1 Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: g négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Báró MAILLOT NÁNDOR' Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asám. só alatt a vezénylő francia tábor- ; nők a lengyel haderőkkel meg | tudta állítani a szovjet vörös csa- | patait és igy e bekövetkezett for- ! dulat keresztülhúzta a reménységeket. Többé a francia politikának nem voltunk immár számbaveendő tényező s a diplomáciai titkoknak fátylát kellene fellebbenteni, hogy megtudjuk, ez a sorsdöntő kérdés hogy került le a napirendről. De fennmarad mindenekfelett egy kérdés, amelyre feleletet várhatunk: miért van, hogy 1920-ban jók lettünk volna Franciaországnak, hogy Európát védjük a vörös veszedelemtől s ennek dacára miért kellett bennünket a Paleologue- féle komoly javaslat ellenére a mai szörnyű megcsonkításra Ítélni. És feleletet követelhetünk arra is, hogy miért hangoztatják akkor ma megváltozhatatlannak a trianoni békét és miért csepülik le Rothermere akcióját, ha egykor a jobb belátásu francia diplomácia és politika nem tartotta lehetetlennek legalább mérsékelni a Magyarországgal szemben felállított megtorlás mértékét s visszaadni azokat a területeinket, amelyeken magyar tömbök laknak? Zemplénnárniep közönsége üdvözölte Rothermere lordot és Apponyi Albert grófot A Tűr vény hatósági Bizottság Űszi közgyűlése. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Diplomáciai tithoh Meglepődve értesül az ország közvéleménye bizonyos francia köröknek 1920-ban állítólag jegyzék formájában Magyarországhoz intézett ajánlatáról, mely szerint visz- szakerültek volna birtokunkba azok a határmenti városok és környékük, melyek az u. n. Rothermere- vonal mentén feküsznek. Nem tudtunk erről a lehetőségről és felmerül a kérdés, vájjon miért nem jöhetett létre ilyen megállapodás, ha való igaz Paleologue tervezete, amelyről bizonyára a magyar politikai élet vezetőinek értesülniük kellett. Kiderült azonban, hogy akkori kormányunkhoz hivatalosan nem érkezett ilyen jegyzék, sem külügy minisztériumunk nem kapott semminemű megkeresést, amely alapja lehetett volna, hogy a tárgyalások meginduljanak. Apponyi is nyilatkozik, hogy a magyar békedelegáció sem a francia kormánytól, sem a francia külügyminisztérium azidőbeni főtitkárától nem kapott erre vonatkozólag jegyzéket. De ily jegyzéktervezet most mégis kipattant s bizonyára a Magyar- ország iránt szimpátiát érző politikusok és baráti körük tervezte ennek a jegyzéknek átadását, melyet a közbejött események meghiúsítottak. Az előzmények arra engednek következtetni, hogy Franciaország akkori politikájának a bolsevistaellenes felvonulás stratégiai készületeihez lett volna szüksége megfelelő átvonulási területre. Ennek érdekében a magyar vasutak francia kézbevételén s bizonyos területi rokompenzáción keresztül a magyar haderő is bekapcsolódott volna a Lengyelországot fenyegető orosz tuláradás veszélyének elhárilásába. Kár, nagy kár, hogy a Simonyi Semadam kormány s annak külügyminisztere Teleki Pál gróf nem lehetett részese a franciákkal való tárgyalások felvételének s ez a Paleologue-féle terv, valamint a Millerand féle levélhez hasonló ajánlatoknak reálizálása kívül maradt a hivatalos kormányzati ténykedések hatáskörén. Úgy tudjuk e pillanatban, hogy 1920-ban abban az időben, amikor ez a francia részről felkínált állítólagos határkiigazitás terve keletkezett, már a trianoni békeszerződésben meghatározott határok véglegesen megállapittattak a hivatalos Franciaország részéről és a privát kapacitálások magyar részről, illetve az erre megnyilatkozó francia magánszinpátiák nem érlelhettek gyömölcsöt. Közben VarAz őszi munkaidő s a közelgő szüret okozták bizonnyal, hogy vármegyénk őszi közgyűlésének látogatottsága ezúttal kisebb volt a már megszokottaknál. A közgyűlést d. e. 10 órakor nyitotta meg Széli József főispán és napirend előtt kegyeletes szavakkal parentálta el a nemzet nagy halottját, Csernoch János hercegprímást. A nagy halott emlékéhez méltó szavakkal emelte ki azt a csodá latos pályafutást, melynek utján a megboldogult a legalacsonyabb sorsból, saját erejéből, egyéni értékével az ország legelső közjogi méltóságára emelkedett. Közéleti szereplését mindenkor a nyugodt, higgadt tárgyilagosság, súlyos felelősségének teljes átértése s az alacsony szempontokon olyan messze felülemelkedettsége jellemezte, hogy a magyarországi katolikus egyház fejének, az ország első főpapjának elveszítése fölötti mély gyászban egybe forrott az ország egész lakossága. Indítványára áldott emlékét jegyzőkönyvében örökiti meg a vármegye közönsége. Az őszinte részvét szavaival em lékezett meg továbbá elnöklő főispán Pintér István ny. árvaszéki elnök, kir. kormányfőtanácsosnak a napokban történt elhunytáról. Mint a vármegyei közélet érdemes és megbecsült munkását jellemezte a főispán, aki rokonszenves egyéniségével csak barátokat gyűjtött maga köré, akik most egyformán osztoznak az elveszte fölötti mély gyászban és fájdalomban. Indítványára emlékét jegyzőkönyvében örökiti meg a vármegye közönsége s a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. A napirend első pontjaként báró Waldbütt Frigyes és társai törvényhatósági bizottsági tagok lord Rothermere üdvözlésére vonatkozó indítványát tárgyalta a közgyűlés s Bernáth Aladár alispán szövegezésében a következő üdvözlő iratot intézte a nemes lordhoz: Mylörd! A megcsonkított Magyarország északkeleti sarkában fekvő Zemp- lénvármegye közönsége nevében hálás köszönetünket küldjük Lord- ságodnak a magyar ügy és igazság érdekében megindított és a világ közvéleményét oly hatalmasan felrázó, önzetlen és igazságos küzdelemért. A magyar vármegye közjogi fogalma az angol „County“-nak felel meg. Szerkezete, működési formája, hatásköre ugyanaz, amit a The Local Government (1888) a county councilra ruházott. Zemplénvármegye a feldarabolása elölt egyike volt Nagyma- gyarország legnagyobb és természeti kincsekben talán legváltozatosabban gazdag vármegyéinek, mintegy kicsinyített symboluma volt az egész Nagymagyarorszag- nak. Épen úgy, mint Nagyma- gyarország határain belül, annak minden lakosa megtalálta megélhetésének és boldogulásának összes anyagi feltételeit, még pedig anélkül, hogy a műveltség fejlődésével járó fokozottabb igényekről le kellett volna mondani. Zemplénvármegye régi területe is bővelkedett a természet legkülönbözőbb adományaiban. Határain belül az őslakosság tiz évszázadon át a legnagyobb békés egyetértésben élt honfoglaló magyar őseink utódaival. Nincs a magyar történelemnek egyetlen egy lapja sem, amelyre Zemplénvármegye területén lakott magyarok, tótok és ruthének egymás elleni agyar kodása, egymással folytatott viszálya volna feljegyezve. A mi vármegyénk területén sohasem voltak nemzetiségi villongások, az elmúlt századból ismert pánszláv bujtogatás itt nem talált termő talajra. Nemzeti függetlenségünkért vívott százados harcainkban a zempléni magyarok, tótok és ruthének vállvetve küzdöttek a Rákócziak lobogói alatt és Kossuth Lajos hivó szavára honvéd lett a tót is, ruthén is, csakúgy mint a magyar. A trianoni szerződés e vármegye területének mégis háromnegyed részét elszakította Magyar- országtól; elszakított olyan területeket is, amelyeken csak magyarok, a honfoglaló ősöknek fajtiszta utódai laknak. Mi sohasem fogjuk megérteni, hogy miért is kellett ennek igy történnie. Sohasem fogjuk megérteni, hogy miért kellett a velünk egy politikai nemzetté összeforrott, velünk közös nemzeti célokért küzdő tótjainkat és ruthéneinket cseh iga alá kényszeríteni. De még kevésbé fogjuk megérteni, hogy miért volt szabad azt a tiszta magyar területet, amelyen az északkeleti Kárpátok alatt a Tisza, Bodrog, Ung és Latorca partjain a szomszédos Ung- és Beregvármegyékre is kiterjedő tömör egységben magyarok és csakis magyarok laknak, egyszerűen kettéhasitani és annyi száz- és százezer magyart az alá a cseh uralom alá hajtani, amelyről Lordságod tudja legjobban, hogy a nemzeti kisebbségek jogait miként tiszteli. Jól ismerte fel Lordságod, hogy innen és túl mindenütt izzó a trianoni határ és az is marad mindaddig, mig nemzeti küzdelmeink egykori fényes emlékű színhelyei: Kassa, Eperjes, Ung- vár, Munkács idegen elnyomó katonaság kaszárnya halmazai maradnak és mint eliszonyító anakronizmusok merednek felénk. De szivünkben újra feltámadt a remény, hogy mindez nem marad igy sokáig és Magyarország megváltásának napja nincs már távol. Ezt a reménységet Lord- ságodnak köszönhetjük. Mi bizva-bizunk most már a feltámadáshoz való jogunkban és hisszük, hogy el fog jönni a nap, amelyen mindazok, akik a magyar nemzethez tartozunk, ismét mint szabad és egyesült nép élhetünk és egybeforrott szivvel foglaljuk imáinkba LORDSÁGOD nevét. Zemplénvármegye közönsége nevében: Bernáth Aladár alispán. Beregszászy István törvényhatósági biz. tag Apponyi Albert gróf üdvözlésére tett indítványt. Az indítványt a közgyűlés nagy lelkesedéssel elfogadván, a nagy állam- férfiúhoz az alábbi táviratot intézte: Nagyméltóságu gróf Apponyi Albert urnák BudapestMai napon tartott vármegyei közgyűlésünkben ünnepélyes hóEgyeo mzá,jocl slxsi lO fillér
