Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-09-04 / 63. szám

( tvennyolcadik évfolyam. 63. szám. Sátoraljaújhely, 1927. szeptember 4 Megjelenik hetenként kétszer tserdfcngós szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) í Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jj négyzetcentiméterenként. NyUttór soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. ssa A FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR ♦ FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni^örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Szuronyok hatalma A Párizsban ülésezett Inter­parlamentáris Unió leginkább a fegyverkezések korlátozásá­ról konferenciázott. A kérdés tanulmányozására kiküldött külön bizottság tervezetet dől gozott ki, mely megállapította miként volna keresztülvihető az egyes államok különleges helyzetének tekintetbevételé­vel a további fegyverkezés megszüntetése s ezen keresz­tül a fokozatos leszerelés megvalósitása. Láttuk, hogy a leszerelési konferenciák a hatalmaknak egymásba ütköző érdekellen­tétei miatt eddig sikertelenek maradtak, a probléma elhú­zódott s maga a közvélemény is bizonyos idegenkedéssel vonakodik a kérdés megoldá­sára nyomást gyakorolni. Pe­dig az elfogulatlan közvéle­ménynek volna leginkább módjában szétvinni a népek és nemzetek tagjai közzé azt a gondolatot, hogy a népek békéje és az államok bizton­sága kölcsönös garanciák által megteremtessék. A magyar csoport ebben a munkásságban is komoly részt vett s Berzeviczy Albert, a hivatalos delegáció elnöke, nagyhatású argumentációt adott felszólalásában a prob­léma gyakorlati megoldása érdekében. Sajnálattal hivat­kozott arra, hogy az országok társadalmának az a bizalma, amely a különböző konferen­ciák feladataiba volt vetve, erősen csökkenőben van és ily csökkenő remény mellett kell hozzáfogniok a megértést és békét munkáló tényezők­nek akár a Nemzetek Szövet­ségében, akár a Népszövet­ségi Ligákban, akár az Inter­parlamentáris Unióban a le­fegyverzés és biztosság össze­függő kérdéseinek megvitatá­sához. Reménynélkül, a munka meddőségének tudatában és tapasztalva, hogy a kérdést egyes államok nem akarják politikai vonatkozásaitól füg­getleniteni kell, különösen az úgynevezett legyőzött és tény­legesen lefegyverzett álla­mok társadalmának, részt venni a konferenciákon. Ily nehéz helyzetben van a magyar is, melyet állandóan fenyegetnek a környező államok katonai felsőbbségük, fegyverkezésük és kifejezett militarista irányuk által és mégis mindig ugyan­ezek az államok hivatkoznak biztonságuk hiányára anélkül, hogy a leszerelés tekintetében csak egyetlen lépést is tettek volna. Az a mindinkább erős- bödő köztudat, hogy a béke- szerződések, igazságtalansá­gokat hoztak és a tényállás, hogy a békeszerződést hozó hatalmak és pártfogoltjaik a a felfegyverkezés szándékának adják nap-nap után tanubizo- nyitékait, megingatja nemcsak a szerződések állandóságába vetett hitet, hanem meggyőzi az embereket azok tarthatat­lanságáról is. Európa mai rendje a szuronyok hatalmára van alapítva, pedig békét szuronyokra alapítani állan­dóan nem lehet. Tessék a békeszerződéseket minden ré szűkben keresztülvinni s ne- csak az egyik félre rótt ter­hek viselésén őrködjék a a másik fél szuronya, hanem ébredjen fel a morális felelős­ség és becsületérzés is azok­ban az adott szó és vállalt szerződési kötelezettség betar­tására. Ha pedig egyes rendelkezések végrehajthatatlanoh, revideálni kell az egész szerződéskomplexu­mot. De, hogy egyes orszá­gok, a hatalmasabbak, kivá­logassák maguknak azokat a rendelkezéseket, amelyek rá­juk kedvezőek s be ne tart­A belvizrendezésl kérdések tár­gyalása céljából a nyári közgyű­lésből kiküldött bizottság f. évi augusztus hó 31-én ülést tartott, melyben báró Sennyey Miklós el­nöklete alatt dr. Barathy Béla al­el nők, id. Csajka Endre, báró Sennyey István, ifj. Meczner Béla biz. tagok és Ujváry Dezső ig. főmérnök vettek részt. A bizottság részletesen foglalkozott azokkal a kérvényekkel, melyeket az érde­keltség köréből az utóbbi években fokozottan jelentkező és a mező- gazdasági termelésre káros belviz- bajok orvoslása iránt nyújtottak be. Figyelembe véve az irányadó műszaki szempontokat, valamint a sák azokat, amelyek a má­sikra kedvezőek, ez az ököl­jog uralmára vezet és az úgy kezelt békeszerződések végül senkit sem fognak kötelezni. Ha tehát hirdetik a szerződés szentségét, tartsák be azok is, akik annak érinthetetlenségéről szónokolnak, elsősorban vi­gyék keresztül a lefegyverzést, mert ellenkező esettel maguk szolgáltatnak fegyvert a leta­posott ellenfelek számára. rendelkezésre álló anyagi eszkö­zöket s mérlegelve az egyes ké­relmek közérdekű voltát és gazda­sági jelentőségét, a bizottság úgy határozott, hogy a folyó évi őszi munkaprogram keretében a követ­kező munkálatokat indítja meg: a karádi főcsatorna alsó 4T km-es szakaszának mélyítése és bővítése, a vajdácskái főcsatornán megkez­dett mélyítés folytatása a bodrog- halomi és alsóbereckii határokon, a felsőbereckii főcsatorna alsó 2 km-es szakaszának tisztítása, a Nagytó-i csatorna építése Bodrog- halom határában, a pácini legelő­csatorna és Cigánd község hatá­rában a Béla-tanyai csatorna ki­eseményeinek, a többi közt azt is, mikor Kelecsényben Szency András nemes ember létére bitóra került. Hogy rászolgált, ahhoz nem fért kétség, mert paraszt (armalis) ne­mes ember létére vezetője volt a vidék fellázadt parasztságának és különösen a felesége excellált a legvadabb kíméletlenségekben. A statáriális biróság a „mitgefangen mitgehangen“ kérlelhetetlen prin­cípiumát alkalmazva—nem törődve azzal, hogy a nemes embernek pallos dukált és nem istráng — a delikvens tiltakozása dacára nem tett kivételt. Mikor a sor Szenczy- nére került, azt a gráciát kérte a kivégzésre kivonult komissiótől, hogy csecsszopó kis fiát az akasz­tófa alatt még megszoptathassa, amire engedelmet is nyert. Sokan emlékeznek még Szenczy Ferencre, az emberkort ért gyermekre, aki holtig emlegette, ha indulatba jött, ami mint zehernyés, perpatvarkodó hajlamú emberrel gyakorta meg­esett, hogy ellenfelét azzal a ki­jelentéssel rémitette el: „Te, apá­mat, anyámat felakasztották, tudd meg, hogy én se félek az akasz­tófától!“ (Vége köv.) 0 Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat munbaprogramja fl ZEMPLÉN EREDETI TÍRCÉIS Roily Irta: Kossuth János XII. Amint a néhai özv Pereszlényi Istvánná úrnő, Reviczky Gusztáv és Szentkirályi Albert által gyűjtött jegyzetek, a néhány évvel ezelőtt elhalt Lehoczky Endre szinnai plébános által nyújtott felvilágosí­tások, de a néphagyomány is egy behangzóan bizonyítják a harmin­cas évek elején történt a sirhábor- gatás Szinnán és nem Sztakcsiny- ban és az újra való eltemettetés körül Kossuth Elek nem intézked­hetett, aki — amint tudjuk — a múlt század utolsó s a jelen szá­zad első éveiben élt és viselte a főszolgabírói hivatalt. Az 1831-iki pórlázadás, amely­nek nemsokára gyászos centená­riumát érjük meg, szomorú emléke a múlt század elei vármegyei kor­állapotoknak s elsősorban a rég anachronizmussá vált megyei köz- igazgatásnak. — Visszapillantva a sok tekintetben specifikus tüne­tekre, ha szükebb, sőt legszűkebb mederbe szorítjuk a gondolatme­netet, megállapíthatjuk, hogy a példabeszédben, amely szerint „aki káros az rendszerint bűnös is“ sokszor igazság vagyon A pórlá­zadás elfojtását követett bünperek aktáiba nem állt, s amint tudjuk ma sem áll módunkban betekin­teni, mivel azokat az események lezajlása után a Helytartó Tanács felvitette Bécsbe, ahonnét soha többé vissza nem kerültek. De hogy a perek nagy része „breviter et confusu“ intéztettek el és hogy igen sok esetben az ítéletet a vak bosszú diktálta a tárgyi igazság és a humanizmus szuverén meg­vetésével, arról a hagyomány ele­get beszél az egri hóhér egy visz- szamaradt számlájával együtt, mely akta töredék archívumunk egy gyászos emléke a boldogtalan kor­ból. Az egzekuciók tömege, ame­lyekről a hóhér beszámol, eszünkbe juttatja a Monmouth herceg nevé­hez fűződő angol pórlázadást, mely­nél a rögtönitélő bíráskodást is a hóhér végezte, csakhogy mindaz II. Jakab király uralma alatt tör­tént, amely csaknem kétszáz évvel előzte meg a zemplénit. A hagyomány több epizódját őrizte meg a pórlázadással kap­csolatos terrorisztikus megtorlás

Next

/
Thumbnails
Contents