Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-12-11 / 87. szám

Ctvennyolcadik évfolyam. 87. szám. Sátoraljaújhely, 1927. december 11 Megjelenik hetenként kéteser iierdán ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Zemplén f El8fizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: Ü négyzetcentiméterenként. Bfyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 100. ns&m Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsák József M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen. Drágaság és adópolitika A Népszövetség kiadásában érdekes könyv jelent meg a napokban. Ez a könyv nem a leszerelés problémájával, nem a világbéke biztosításával fog­lalkozik, hanem pontos sta­tisztikai adatokat és kimutatá­sokat tartalmaz arra vonatko­zólag, hogy a Népszövetség kebelébe tartozó egyes ál­lamok adórendszere milyen irányelveken alapszik, miből fedezik az államok kiadásaikat és milyen szempontok irá - nyitják nemzetgazdaságukat? — Az adatokból megtud­juk, hogy az európai orszá­gok a háború utáni kilence­dik évben is fogyasztási adók­ból fedezik bevételeik tulnyo mó részét, holott ma már alig van oly jelentős közgazdász, aki el ne ismerte volna a fogyasztási adók igazságtalan­ságát és azok hatását a drá­gaság alakulására. Ám lássuk pontosan és részletezve a kimutatást. Az európai államok legtöbbje át­lag kiadásainak ötven száza­lékát fedezi a fogyasztási adó­ból. Kivételt képez Francia- ország, amelynek még ma is nagy terhet jelent az elpusz­tított területek fölépítése, itt a százalékszám 63. És torony- magasságnyira emelkedik ki, mint nemzetközi specialitás ezen a téren Magyarország. Nálunk terhelik a legsúlyo­sabban az adók a fogyasztó­közönséget. — Nálunk drá­gul legmértéktelenebbül min­den lenyelt falat, minden ru­hadarab ára a vámtól kezdve a gyáron és a nagykereske dón át addig a pillanatig, amig a vevő a detailistánál megvásárolja. A fogyasztási ’ adó tehát lényegében nem is egy hanem három-négyszeres megadóztatás. Az állami ki­adások 75 százalékát fedezi a magyar kormány ebből az egy bevételből. Egészen rendkívüli pers­pektívákat tár fel ez a szo­morú kimutatás. Szinte kiugró szám a vaskos kötet szám­tengerében. Szomorú, hogy ezen a téren viseljük az első séget. A drágaság okát nem sikerült főloeriteni és meggá­tolni, a közszükségleti cikkek árai számbavehető csökkenést a pengővaluta bevezetése óta sem mutatnak fel és a nyo­mor enyhüléséről sem számol­hatunk be. Talán ezen a pon­ton az állami adók rendsze­rének vizsgálatánál fognak rá­jönni arra a fogas problémára, hogy mi is okozza tulajdon­képen a drágaságot. Teljes megértéssel pénzügyi kor­mányzatunkkal szemben, a- inely bizonyára sorraveszi az összes bevételi lehetőségeket és tekintettel van az ország gazdaságilag letört lakosságá­ra, azt az ötletet kellene fel­vetnünk, hogy adópolitikánk orientálódjon más irányba és fogadja el például mérték­adónak a német birodalmi pénzügyminisztérium redszerét amely az egyenes adók prog­resszivitása elve alapján épült fel és azt eredményezte, hogy a birodalom nemcsak jóváté- teli kötelezettségeinek tud tel­jes mértékben eleget tenni, hanem még a hadikölcsönö- ket is valorizálta és a háború károsultjait, rokkantjait, özve­gyeit és árváit is megfelelő kárpótlásban, illetve segély­ben részesíti. Tévedés volna ebben a tánácsban bármilyen feltör gató tendenciát is keresni és távol áll tőlünk az a kérdés, hogy át nem gondolt kísér­letezések meddő talajává te­gyük adópolitikánkat. A kü lönböző adórendszer-reformá­torokra már eléggé ráfizet­tünk, ilyen fölöleges luxusra nincs pénzünk, de alapos számításokon nyugvó, az in­gatlantulajdonosok és a vál­lalkozó teherbíró képességé­vel számoló rendszer bizo­nyára meg fogja találni a módot, amely kiküszöbölheti azt a lehetetlen helyzetei, hogy közintézményeink és hivata­laink fentartására a kiadások 75 százaléka annak a fogyasz­tónak zsebéből kerüljön elő, aki egyszerűen csak legele­mibb létszükségleteit fedezi : eszik és ruházkodik. Hegyalja-Hegyközi Idegenforgalmi Szövetséget! Lépten-nyomon Lillafüredet hall­juk emlegetni és azt a hatalmas befektetést, amit ott a kormány eszközölt, azt a fényt, azt a pom­pát, amit e különben is gyönyörű helynek kölcsönöz, egy valóban mesterien végrehajtott terv. Ebben a terv-végrehajtásban nagy része van az előbb magukban álló, később összefogott miskolciaknak, akik egy évvel ezelőtt Miskolcon megalakították az Északmagyar­országi Idegenforgalmi Szövetsé­get. Ez a szövetség iervbe vette elsősorban Miskolcnak idegenfor­galmi gócponttá fejlesztését, de munkaprogramjába vette Zemplén és Abauj vérmegyék természeti szépségeinek, gyógyiényezőinek, kulturtényezőinek, ipari és keres­kedelmi értékeinek ismertetését. A Szövetségnek az a célja, hogy az el­szakított országrészekben az érdek­lődést állandóan élessze* fenn­tartsa és minden kapcsolat erősíté­sével elérje, hogy egyfelől Észak- magyarország Hegyvidéke az Al­földre, másfelől hazánk a külföldre minél nagyobb vonzó hatást gya­koroljon. Célja végül a Szövet­ségnek : a külföldiek érdeklődését felkelteni hazánk fentemlitett nagy értékei iránt és rábírni a külföl­dieket arra, hogy Északmagyar országot mennél többen láto­gassák és ezzel a vidék is be­kapcsolódjék a nemzetközi ide­genforgalomba. Ez az Északmagyarországi Ide­genforgalmi Szövetség szerdán este tartotta első rendes közgyűlését és dr. Hodobay Sándor elnöklő polgármester sajnálattal állapította meg, hogy az alakuló közgyűlé­sen tapasztalt lelkesedés később nagyon ellanyhult, mert az idegen­forgalom fejlesztése iránt egy pár városon kivül nagyobb érdeklődés nem mutatkozik, de tapasztalja azt is, hogy az a társadalmi osz­tály, amely elsősorban az idegen- forgalomtól várhat támogatást, ki­kapcsolódott ezen altruista moz­galomból, továbbá hangsúlyozta azt, hogy a jövőben mindenké­pen oda kell hatni, Miskolc és környéke természeti kincseinek kiaknázására, hogy a magyar köz érdeket szolgáló erőteljes propa­ganda a nemes cél érdekében mi­nél szélesebb körben megindit- tassék. Területileg bekapcsolódtunk az Északmagyarországi Idegenfor­galmi Szövetségbe és igy ha a Szövetség 20 tagja kéri, úgy Sá­toraljaújhelyen osztályt létesítenek. Tagadhatatlan tény azonban, hogy Sátoraljaújhelyen nemcsak ide­genforgalmi osztály, vagy szövet­séget kell alakítanunk, hanem an­nak — legalább is egyenlőre — teljes önállóságot kell biztosítani. Ami Grác az osztrák alpesi vidé­ken, az az idegenforgalmi és tu­ristaközpont kell hogy legyen Sá­toraljaújhely Csonkamagyarorszá- gon, amiit elősegít az is, hogy a Hegyközzel sikerült vasúti össze­köttetést létesíteni; a Bodrogközt is mindjobban magunkhoz öleljük, de mindezek felett azért, mert úgy saját területéhez tartozó, mint a közeli természeti szépségek is egyenesen predesztinálják arra. Legalkalmasabb eszköz erre meg­alakítani a Hegyalja-Hegyközi Ide­genforgalmi Szövetséget és kar­öltve a hasoncélu Szövetségekkel Abauj és Zemplén megyéknek idegenforgalmát emelni, természeti szépségeit kihasználni és ezzel a két csonka vármegyének nehéz helyzetén segíteni. Az Északmagyarországi Idegen- forgalmi Szövetség Miskolcotakarja vezérszerephez juttatni, a Bükk- Mátra hegység és Lillafüredhez terelni az idegenforgalmat s bár igy is jutna valami városunk és vármegyénknek, de nem abban a mértékben, amint az kívánatos, Miskolc mellett szól Lillafüred, de a mi igazunkat ez egyáltalában nem befolyásolhatja, már csak azért sem, mert a Lillafüred ter­mészeti szépségét adó Hámori tóhoz teljesen hasonlót, mestersé­ges utón mi is napfényre hozha­tunk. Természetes az is, hogy mi a saját körzetünkbe tartozó ter­mészeti szépségeinket akarjuk — méltán — előtérbe állítani. A Sá­toraljaújhelybe érkező turista pár perc alatt a hegyekbe ér és nap­nap mellett újabb és újabb he­lyeket tekinthet meg. Kezdjük Sátoraljaújhelyen. A Várhegy, Sátor, Kecskehát, Magas és Szárhegy által képezett hegy- koszoruk között gyönyörű völgyek. A Zsólyomka és Nyűgödön át a Bodnár-völgybe, innen a Potocsok- völgybe juthatunk. Folytatólagosan Rudabányácskát, Széphalmot érint­ve a Hegyközbe jutunk, miköz-

Next

/
Thumbnails
Contents