Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-11-27 / 84. szám
C tvennyolcadik évfolyam. 84. szám. Sátorallaujhely, 1927. november 27 Megjelenik hetenként kétezer «■érdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) MMMBHBUISBS3 Előflzetéel ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. mám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ■■ám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 * Ámen. | „Rákóczi szelleme még most j is lelkesíti szülővármegyéje fiait és leányait és addig, mig az lelkesíti, nem haihat ki a reménység a magyar ! szivekből“. Zemplén vármegye közönsége a ' Törvényhatósági Bizottság f évi szept. 30-iki közgyűléséből meleg hangú üdvözlő iratot intézett Lord Rothermeréhez. A nemes Lord válasza Bernáth Aladár alispánhoz most érkezett meg s ebben a következő nemesveretü szavakkal köszöni meg vármegyénk üdvözletét: KEDVES URAM! Nagy szimpátiával olvastam levelét, amelyet Vármegyéje nevében küldeni szives volt. Amikor legutóbb Magyarországon jártam, alkalmam volt gondos tanulmány tárgyává tenni azt a sérelmet, amely a magyarságot érte a területi csonkítás és azáltal, \ I hogy az elszakított óriási területeken nemcsak magyar lakosok, hanem természeti és ipari erőforrások is voltak. Az Ön vármegyéje, — jól tudom — sokat szenvedett e tekintetben. Megvagyok azonban győződve arról, hogy Rákóczi szelleme még most is lelkesíti szülövármegyéje fiait és leányait és addig, amíg ez lelkesíti, nem halhat ki a reménység a magyar szivekből. Boldog vagyok, hogy tehettem valamit a világ figyelmének felkeltésére a trianoni békeszerződés igazságtalan - ságaival szemben. Boldog vagyok, hogy ebben egész Magyarország egységesen támogat engem. Az a meggyőződésem, hogy törekvéseim biztosítani fogják az Ön hazája igazságát a közel jövőben. Maradtam tisztelettel őszinte hive: ROTHERMERE. Győz a magyar igazság Dr. Görgey István országgyűlési képviselő beszéde a Kossuth-szobornál, a Trianon ellen tiltakozó naggyiilésen. Ha végigtekintek e nagy tömegen, látom az izzó, vagy könnyes szemekben, a kipirult arcokon az olthatatlan hazaszeretetei, mely biztos jele és fundamentuma ezen szerencsétlen nemzet élni akarásának és jövő boldogulásának. De látok mást is, azt, hogy itt van mindenki, szegény és gazdag, osztály és felekezeti különbség nélkül, szóval az egész egységes magyar nemzet, melynek minden polgára érzi és vallja, hogy ő magyar s hogy az ő sorsa áll vagy bukik nemzetének sorsával! Őszintén örülök ennek, mert ez az egység, ez a hatalmas megmozdulás ad erőt a mi törekvéseinknek és garanciája annak, hogy tiltakozó szavunkat meg kell, hogy hallják az egész világon. Itt nem egyes osztályok, társadalmi szervezetek által előre megrendezett megmozdulásról, hanem az egész magyar nemzet feljajdulásáról, segélyt kérő szaváról van szó. S lehet e valahol a csonka hazában hangosabb a jaj, mint éppen Ujhelyben ? Akad e még egy város, amely többet veszített s amelynek lakossága többet szenvedett volna, mint Ujhely polgársága? S amikor panaszos, tiltó szavunkat felemeljük, lehet e ezt nekünk megtiltani, vagy vagy rossz néven venni? Ellenségeink azt hirdetik rólunk, hogy rebellisek, nyughatatlanok vagyunk, akik állandóan Európa békéjét veszélyeztetjük. Kiáltsuk oda, hogy nem mi veszélyeztetjük a békét, hanem azok, akik rövidlátásukkal és gonoszságukkal előidézték a mai helyzetet. Mi a ránkszakadt Trianont kényszerhelyzetünkben elfogadtuk s bármilyen jzenvedést, megaláztatást is jelentett reánk nézve, annak rendelkezéseit betartottuk és végrehajtottuk Közel tiz éve tart a magyar nép szenvedése s ezen idő alatt mi fogainkat néma daccal összeszoritvadolgoztunk csonka hazánkban, hogy legalább ezen a meghagyott 'erületen biztosítsuk magunknak az életet. Megállapíthatjuk, hogy ma Magyarországon van a legnagyobb rend és nyugalom. Rend igen, talán nyugalom is, de nem a halott örök csendje és békéje, hanem a vihar előtti nyomasztó csend, mely reá száll az ember lelkére és szorongatja a torkát. Mi megpróbáltunk beleilleszkedni a helyzetbe s ha az ezer éves területi és történelmi egységet, a vérség kötelékeit semmibe sem vették a békediktátum aláírásakor, reméltük, hogy legalább a gazdasági kapcsolatokra és az egymásra utaltságra lesznek tekintettel s balgán azt hitt ük, hogy legalább élni fognak hagyni. Most már azt látjuk, hogy azt sem! Rebellisek vagyunk-e, ha a trianoni szerződésben biztosított jogainknál fogva követeljük egyre hangosabban a békeszerződésnek olyan revízióját, mely létünket és fennmaradásunkat lehetővé teszi? Nyugalom van még az országban, de a szenvedő magyar lel kékből előtörő moraj, mely a közelgő zivatart jelzi, egyre erősebb s mi azért emeljük fel tiltakozó szavunkat s kiáltjuk oda a világ közvéleményének; VigyázzI Előzd meg a vihar kitörését, mert ha a magyar nemzet elkeseredésének mindent elpusztító fergetege kitör, akkor ez az Istenítélet egész Európát gyökerestől megrázza és elsöpri mindazokat, akik a magyar Igazság útjában állottak. S ha mi, örök börtönre Ítélt ártatlanok segítségért, szabadságért kiáltunk a Világ közvéleményéhez lehet-e minket ezért rebelliseknek nevezni? Bethlen István gróf egyik legutóbbi klasszikus beszédében mutatott reá arra, hogy a magyar nép ezer éven át törhetetlenül ragaszkodott és harcolt függetlenségéért és szabadságáért, de szabadságát sohasem más nemzetek könnyei árán vívta ki. Követeljük tehát, hogy azok, akik a magyar nemzet könnyei és szenvedései árán érték el nemzeti függetlenségüket, az emberi jogok alapján töröljék le könnyeinket és odaát sínylődő véreink könnyeit. És egyet ne felejtsenek el! A magyar történelem vérrel és dicsőséggel irt lapjai arra tanítanak, hogy ideig-óráig letiporhatták, meggyalázhatták ezt a nemzetet, elvehették mindenét, fegyvereit, de egy fegyverünket — az Igazság hatalmas fegyverét — nem tudták tőlünk elszedni. Az ármány és a gonoszság ideig-óráig diadalt ülhetett felettünk, de az örök magyar Igazság végül mindig győzedelmeskedett. Fel a fejjel, Magyarok! A sötét magyar éjt már meg-meg világítja az Igazságnak egy-egy metsző villámsugara. A közelgő zivatar előszele már nemcsak a mi lelkűnkben morajlik, hanem egy-egy villámlás után az európai közvélemény egyre erősödő mennydörgése is hallatszik. Az amerikai Borah, Curson, Rothermere stb. mind-mind apostolaivá szegődtek a magyar ügynek. A zivatar kitörőben van, de ettől várhatjuk csakis a légkör megtisztulását és a szebb jövő hajnalhasadását. A tiz éves Golgotha után jön a Feltámadás, a szenvedések tö- viskoszoruja után az örök Élet. Él még a Magyarok Istene! Köszönetnyilvánítás A Trianon ellen való magyar tiltakozó tüntetésnek impozáns és szinte váratlanul nagy sikere felfokozta — s ha voltak csüggedő lelkek, azokban is felébresztette széttépett Hazánk és Nemzetünk feltámadásának erős hitét. Hálatelt szívvel mondunk köszönetét mindazon magyar testvéreinknek és intézményeinknek, akik Miskolc hazafias közönsége után Sátoraljaújhely közönsége világnak szóló tüntetésének e szép sikerét előmozdították. Búza Béla dr., Farkas Andor, Görgey István dr. és Szirmay István dr. beszédeiből a nemzet golgotái fájdalma mellett ősi fenntartó ereje és akarása viharzott. Vasutaink, a velünk együtt szenvedő és akaró miskolci és környékbeli testvéreink részvételét tették lehetővé. Városunk, városi közmüveink, a miskolci „Magyar Jövő“, a miskolci ifjúság, dalárdáink, zenekaraink, anyagi és erkölcsi javaikkal áldoztak a Haza oltárán tüntetésünk sikeréért. Áldja meg mindannyiukat a magyarok Istene! A rendező bizottság. BIZTOS WOPS. EffYHg OOKOLÁDÉ* HASHAJT« a EgrtT'ee szám ára lO íxllér
