Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-11-06 / 78. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 78. szám. Sátoraljaújhely, 1927. november 6 Megjelenik hetenként kétaxer exerdán éa axombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Zemplén I Elöflxetéal ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jg négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. (iám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. xxám. Az örökkön élő Kossuth Irta: Gyergyói-Vákár P. Arthur v. miniszteri biztos, kormányfőtanácsos. A magyar nép azért zárta szivébe Kossuth Lajos nevét, mert a magyar szabadság nagy prófétájának, a nép testvériesülése és a salakjától megtisztított demokrácia nagy apostolának börtönt, számkivetést, hontalanságot, és nélkülözést kellett elszenvednie, hogy tanítását annál inkább széthordja a népek lelkét megtermékenyítő vihar. Kossuth Lajos személyisége és szelleme hasonlatos a biblikus korbeli prófétákhoz, akik az Ige hirdetéséért börtönt, számkivetést, nélkülözést, kerékbetörést szenvedtek, hogy poraikkal együtt tanításaikat is széthordja s a népek lekébe plántálja a kertek fáit, a mezők virágait, az emberek lelkét megtermékenyítő szélvihar. A Biblia szerint a világot teremtő és megváltó Ur maga elé állítja azokat, akik egykoron a földön éltek s kiválasztja azokat, akik a földön érdemesen éltek s ezeket jobbjára állítva, igy szól hozzájuk: „Jertek kiválasztottak és bírjátok a földet és legyen hatalmatok a népek fölött.“ Kossuth Lajos bizonyára ama kiválasztottak között van, akik a földön érdemesen éltek, mert életük nem önmagukért való volt, hanem népükért és az egész emberiségért, Napoleon, Bismarck, Washington, Cavour, Garibaldi neve mellé, mint egyenrangú név sorakozik a Kossuth Lajos neve. Mikor a magyar nemzet lelke Kossuth Lajos leikével egyesül, azt az országutat járja, amelynek kövei élesek, iránya sokszor meredek s mérföldjelző oszlopai tövissel ko- szoruzottak. Most is Kálváriát jár a magyar nemzet. Megszaggatták, kigunyolták s végül a trianoni töviskoszoruval koszoruzták. S negyedszázadja elmúlt annak a fenséges gyászmenetnek, amikor a Turinból elindult remete holtteste, a királyoknak és császároknak kijáró pompával vonult végig az országon, hogy hosszú hontalansága után, végre itthon, magyar földben megpihenjen. A Kossuth temetéséhez mérhető gyászszertartás még nem volt a földtekén, mint ahogy a szobor leleplezési ünnep is megmozgatja a magyar Glóbuszt és a világ nemzeteinek figyelmét a magyar feltámadás felé irányítja. Mert való igaz, hogy amint Kossuth temetése soha nem látott csodás megnyilatkozása volt Kossuth nemzetének s a nemzettel akkor együtt sirt a fél világ, úgy most, a szoborleleplezés egy örökkön élő halott diadalmenete lesz a Kossuth tanítását megértő nemzetek szivétől s magyar nemzet szivéhez. Amikor, 1849-ben nagy ügyünk elveszett, Kossuth lángragyujtó szavával felrázta Európát s most, amikor újból porba sújtva állunk, újból Kossuth szelleme száll sikra érettünk. Mikor Angliában és Amerikában elhangzottak a nagy Ígéretek — bár ez Ígéretek nem valósultak meg — néhány év múlva mégis térdre kényszerült az osztrák szoldaleszka, mégis el kellett jönnie a kiengesztelődésnek. ígéretektől most is gazdag a magyar ügy, de ugylátszik most is jönnie kell valaminek, ami a magyar ügy igazsága mellett bizonyságot tesz s akkor újra eljön a mi feltámadásunk órája. Hogy Kossuthunk van s hogy Kossuth szelleme az egész világé, ez csak bizonyságot tesz amellett, hogy igaz ügyünk diadalának el kell jönnie; bizonyság amellett, hogy emberi kultúráért dolgozó szabadságszerető nemzeteknek a magyar ügy mellett a helyük. Kossuth az az örökkön élő halott, aki sohasem szűnik meg mellettünk dolgozni, mert tanításai nemcsak a múlt tanításai maradtak, hanem a minden idők próféciái lettek. A magyar nép akkor lesz méltó önmagához a akkor bizonyltja be a világ előtt igazi értékét, ha egy emberként kel fel s indul zarándokúira, hogy akkor, amikor a világ nagy nemzeteinek képviselői megjelennek Kossuth alakja előtt, ott legyen az egész magyar nép, mint ahogy egyszer megmozdult a Kossuth Lajos üzenetére, hivó szavára!... Újabb reményt nyújt a tisztviselői fizetések ren- | dezésére vonatkozólag az a nyilat- I kozat, amelyet a Bécsben megjelenő Neue Freie Presse Londonból keltezve közöl Búd János pénzügyminisztertől. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy a tisztviselők fizetését feltétlenül rendezni kell, mert ez a fizetés még 70%>-át sem éri el a háború előttinek, holott a kormánynak figyelemmel kell lenni arra is, hogy Magyar- országon az árak a valuta stabilizálása óta hozzásimultak a világpiaci árakhoz. A kormány tehát a közel-jövőben 50 millió pengőt szándékozik fordítani a tisztviselők fizetésének növelésére. A magyar tisztviselő-társadalom várva-várja ennek a legújabb pénzügyminiszteri nyilatkozatnak valóra válását, mert még az ő saját bevallása szerint is alig elviselhető aránytalanság áll fenn a jelenlegi fizetések és árak között. Ez az aránytalanság abból a kettősségből fakad, hogy a tisztviselő-fizetések a háború előttinél 30®/o-al kevesebbek, mig az árak a háború előttinél kb. 30°/o-al magasabbak, ami 60%-os diferenciát jelent a tisztviselők kárára. Kétségtelen tény, hogy a nemzet igazi fenntartó rétege, a nemzeti hagyományok leghübb őrzője az a közép- osztály, amely csaknem teljesen azonosítható a tisztviselőosztály fogalmával. Ez a tisztviselőosztály úgyszólván a háború kitörése óta a csapások sorozatát érte meg, mert egyrészt nem használhatta ki a konjunktúrát, másrészt, miután a pénzbőséget pénzhiány váltotta fel, ennek a súlyos helyzetnek is minden kinját-baját el kellett szenvednie. Ki csodálkozhatik tehát azon, hogy a tisztviselők igen is sürgetik és várva-várják a beígért fizetés- emelést, hiszen nemcsak egyéni nyomorúságukról van szó, hanem szó van arról is, hogy az élet | küzdelmeiben meg nem törve, ! továbbra is a magyar nemzeti ideálok oly hü szolgálói legyenek, mint amilyenek eddig voltak. A tisztviselőtársadalom zöme és túlnyomó többsége a hallatlan nélkülözések ellenére is mindig bátran kitartott a becsület frontján, bár el kell ismernünk, hogy épen az utóbbi időben akadtak olyanok, akik a tisztes nélkülözés útjáról letértek s törvénybeütköző módon igyekeztek jövedelmüket szaporítani s vagyonukat megalapozni. Ez a szönyü tünet, ez a kétségtelen és le nem tagadható veszély a legnagyobb figyelmeztetés kell hogy legyen az államhatalomnak arra vonatkozólag, hogy a segítség utolsó órája érkezett el, hogy le kell venni a tisztviselőtársadalom vállairól annak a küzdelemnek szörnyű terhét, amelyet egyesek már nem biriak el s meginogtak becsületükben. A magyar közép- osztály szellemi integritásának s becsületbeli érinthetetlenségének meg kell maradni, ha azt akarjuk, hogy legyen ebben az országban egy zálog a jövőre vonatkozólag, legyen egy olyan réteg, amelyben élénken lobognak mindazok az eszmék és ideálok, amelyek nélkül Nagymagyarország sohasem valósulhat meg újra. A pénzügyminiszter nyilvánosságra jutott nyilatkozata sok-sok ezer ember szivét dobogtatja meg s reményt ad ennek a küzdelemben elfáradt társadalmi rétegnek arravonatkozólag, hogy a nélkülözések keserves napjait egy jobb jövő fogja felváltani, amikor nem bőségben ugyan, de tisztes szerény polgári keretek között arra is gondolhat a szegény tisztviselő, hogy ne csak dolgozzon, nélkülözzön és lemondjon, hanem hogy kulturális igényeit is kielégíthesse, mert nemcsak a szűkös kenyérrel él az ember, hanem a szellem igéivel is. ^gT37"@s ezárrr ára IC fillér
