Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-11-06 / 78. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1927 november 6 BANÁN-BEHOZATAL BP.TELEFON:« flz emlékezés napja gyászünnep a hősok sírjánál Sátoraljaújhely, nov. 1. A napsugárban fürdő gyönyörű őszi napon, virágcsokrok és ko­szorúkkal, sürü rajokban vonul a tömeg a temető felé, hogy lerójja kegyeletét elhunyt hozzátartozói­nak sírjánál. Ma mindenkinek van mit és kiért imádkoznia, ma min­denki odatart a halál nagy sir- kertjébe, mert nem csupán a ha­lottak üdvösségéért imádkozunk Mindszentek napján, hanem ezen a napon véssük még mélyebb emlékezetünkbe a Szózat gyö- györü verssorát: „Itt élned és halnod kell.“ Ez a nap az, mely eszünkbe juttatja az élet múlan­dóságát is és minden újabb Mind- szentek napja közelebb hoz ben­nünket az élet végcéljához, \ isz- szatéréshez az anyaföldbe. A kapunál urnák vannak fel­állítva, melyeknél díszbe öltözött katonák és rendőrök állanak, a hősök síremlékére gyűjtenek. In­nen már áttekinthető a szomorúan fenséges kép: virágokba öltözött, ezer és ezernyi gyertyákkal kivi­lágított, az elköltözötteket magába ölelő hegyoldal. Apró kis épüle­tek, csöndes kripták, örök lakó­házak és a szerényen kiemelkedő, kivilágított koszorús sirhantok vonzzák megemlékezésre a csalá­dot, a sir felett könnyet ejtő szü­lőt, gyermeket, testvért, rokont; vonzza a barátot, az ismerőst, az ismeretlent. Mindenki kimegy a temetőbe, mindenkit hiv a sze­retet. S felkeressük a Hősök parcel­láját, hol a hazáért vérüket hul­latott testvéreink nyugosznak a cementfejfával megjelölt sirhantok alatt. A világégésnek mártirhalált- halt hősei ők, akik hulló vérük­kel festették meg azt az utat, amelyre az ellenség akarta a lá­bát tenni. Megindítóvá válik az emlékük­nek szentelt ünnepség, mikor a hegyoldalról a szomorú határra tekintünk, honnan fehér tornyok és apró kis házak meleg szere­tettel tekintenek felénk. Délután 3 órakor vette kezdetét az ünne pély. Az Ipartestületi Datárda Sipos karnagy vezetése alatt elénekelte a Hiszekegyet, majd a római és görög katolikus egyházak tartottak egyházi szertartást. A dalárda: Hősök emléke c. dala után Kiss Ernő ref. esperes tartott magas- szárnydlásu ünnepi beszédet és Dómján Elek ág. ev. főesperes mondott imát. A dalárda Himnu szávai zárult az ünnepély. A gyász­ünnepségen résztvettek: a vár megye, a város, a különböző hi­vatalok és társadalmi egyesületek képviselői. A tisztikarral élén egy diszszázad, államrendőrök, csend­őrök diszszakasza, cserkészek, leventék és a városszine-java. — Esteledik. ... A gyertyák lassan kialusznak, de újabb és újabbakat gyújtanak, uj fényt az elköltözöttek szellemének. A hősök temetőjében az egyforma cement- siremlékek glédasorokban tekin­tenek le az ereszkedőről a meg­csonkított haza trianoni határai felé, honnan az apró kis házacs kák bizakodón intenek vissza. A közeli, a távoli hegyek, a Kár­pátok büszke csúcsainak hivó szavát hozza a szél. S csak egy szó a válaszuk : Feltámadunk ! —t. 9 leégett CsaPitaluíR* Trianonban Szlovákiának nevez­ték el ezt a földet és csodálatos, de a Slovensko Nőve Mestoi (Sá­toraljaújhely—Gyártelep) állomá­son túl már a legjobb akarattal sem lehet egyetlen szlovák szót sem hallani. A Káté, ami a közel­ből int felém, szinmagyar közsé­gek felett emelkedő hegy. A lá­bánál gyönyörű síkság, szép szán­tóföldek, melyeknek tulajdonosai jobbára újhelyiek, mert ez a rész még hemrégen az újhelyi határnak képezte egy részét. Még ma is az ugyan, de csak külön igazolvány és a határon való állandó jelent­kezéssel juthat el ide a birtokos. De ezek a földek mindig kiseb­bednek, mert a betelepítettek ré­szére kevés már a hely a régi gyártelepen és ezért teljesen ingyen házhelyeket sajátítanak ki részükre és igy építik fel a hajózhatónak nevezett Ronyva patak mentében a Nőve Mestoi inkább cseh, mint szlovák telepet. A hid közelében már emeletes épület is áll üzlet- helyiségekkel, hamisíthatatlan cseh kereskedőkkel. A különféle raktá­rak, vállalatok mellé legújabban, ugyancsak ingyen kisajátított terü­leten, kaszárnya építését vették tervbe, hogy ezzel is fitogtassák, milyen kevésbe veszik a Rother- mere akciót. A határtól csak párezer lépés Nagybári. — Első birtokosaiul a Lónyay családot ismerjük. Későb­biek : Hollóházy, Leszteméry, Vitéz, Vay, Teöreös, Varsady, Rónay, Bogdányi, Bocskay, Bónis, Des- sewffy, Veres és Kazinczyak, de a XIV. században királybirtok is volt. Cseh szlovák birtokosnak soha se hire, se hamva. Amint a községbe érek, többek tői megkérdem : — Magyar község Nagybári ? — Magyar ez ma is, itt csak magyarul értik az embert — fele lik a nagybárii asszonyok. A fér­fiak odavannak még mindig Csar- nahón, ahol a vizipuskával segí­tenek a csarnahóiaknak. A csarnahói utón már érezni a tegnapi tűz füstszagát. Közelebb érve a völgyben fekvő községhez, élénkbe tárul a pusztulás rémes képe. Kezdve az alvégen, végig a hosszú ucca során, csupaszon merednek föl a kormos házfalak, bennük elüszkösödve a bennégett bútor, termény, liszt s minden télire elraktározott élelmiszer. A falak mentén magas garmadában * Múlt lapszámunkból helyszűke miatt kimaradt. egymás hegyén-hátán a még min­dig füstölgő tetőgerendák. Itt-ott megmaradt néhány sárral tapasz­tott padlás s ezekről most sepre- getik le a megszenesedett lim lomok s széna-szalma pernyét. Alig egy pár ház között meg­menekült a tűzvésztől a szövetke­zet s az 1793-ban épült reformá­tus templom, mert a közelükben volt kazlakra vizes ponyvákat raktak az újhelyi tűzoltók. A csűrök helyét csak egy-egy fekete négyszög mutatja. Ötven csűr lett a lángok martaléka. 2000 mázsa cséplésre váró gabona, 1200 szekér széna égett el. Ép házakat csak a templomon felüli részeken találunk. Ezeket már nem érte el a nyugatról ke­letre, a szél irányában rohanó tüzhullám. Hogy mi és ki okozta a tüzet, nehéz arra megfelelni, de a tények beszélnek. Tiz nappal ezelőtt is az alvégről, a mezőről hozzáférhető csűröktől indult ki. Most is onnan. Három asszony, névszerint: Kiss Józsefné, Borsody Jánosné és Tóth Pálné láttak két idegen férfit a csűrök mellett, de mire a faluba értek, már minden lángban állott és a férfiak eltűntek. A Borsiba küldött futár azzal tért vissza a csendőröktől, hogy azok elutasí­tották azt a kérést, hogy Ujhely- ből kérjenek tűzoltókat, mert — „Csarnahó Csörgőhöz tartozik.“ Csörgő azt válaszolta, hogy nincs telefonösszeköttetése és csak há­rom és fél órás tűz után, nagy könyörgésre a borsii csendőrök kérték a Vilkovszky Kálmán veze­tése alatt kiszállt tűzoltókat, akik derekas munkát végeztek. Hogy milyen örömmel fogadták őket — nemcsak mint tűzoltókat, de mint magyarokat is — arra nincs ki­fejezés. — Könnyezik a szemünk — mondják a csarnahóiak — ha Ujhely felé tekintünk. Minden mondatukban benne van a „visszacsatolás“ szó. A tűz­oltók kürtszavát sem tudják el­felejteni : „Mintha a magyar szó és segítség áradt volna belőle.“ Szekér vág keresztül a falu uc- cáján, jajgató asszony ül benne, csaknem ölében a koporsó. Ko­vács Károly gazdának viszik, aki szivszélhüdést kapott lángban álló háza láttára. A ház leégett, a gazda meghalt és most a teme­tésre készülnek Rettenetesen szomorú helyzet, melybe a minden jó sorsra érde­mes derék, munkás magyar köz­ség jutott. A termés elfagyott (még a Hegyaljához tartozik), a ház, az élet a tűz martaléka lett, az adó elbirhatatlan s még semmi hire sincs, hogy a cseh hatóságok bár­mivel is segítségére jönnének a szerencsétlen magyar községnek. — Nagyon nehéz itt magyar­nak lenni — panaszolják — és aki látja, el is hiszi, hogy ez igy van. Nyomják, sarcolják őket, — de hiszik, bíznak benne, hogy nem tart sokáig. Hazafelé tartok már, amikor látom, hogy a cseh csendőr a biró portáján vizet öntet a kezére — mossa a kezét. A kis állomáson újra a cseh szót hallom milyen idegen most minden ismerős zuga ... A Szlovák Liga plakátjai éktelenked­nek sok helyen, vérpiros betűkkel lázitanak. ... A hídról még visszanézek s magam előtt csak a nagy sötét­séget látom. A falvakban pihenni tértek, semmi fény, csak az éj sötétsége. Vájjon meddig marad ez még gyászos sötétségben né- künk és mikor virrad meg nékik — rabmagyaroknak? —t. HIBEK — Zempléiivárinegye a Kossulh-szobor leleplezé­sen. Kossuth Lajos szülővárme- gyéjének közönsége Bernáth Aladár alispán vezetésével küldöttségileg vesz részt a nov. 6-ki szoborle­leplezésen. A küldöttségben részt vesznek a felsőházi tagok és pót­tagok, a vármegye országgyűlési képviselői, továbbá: br. Harkányi János, gróf Mailáth József, dr. Mizsák József, várm. főjegyző, Barathy Béla, ifj. Hönsch Dezső, dr. kovács Gábor, Malonyay Ta­más és SzilasyGyörgy, a még je­lentkezők s a vármegye községei­nek küldötségei. A vármegye küldöttsége a vár­megye ereklyetárában őrzött zászló alatt vesz részt a leleplezési ün­nepségen, melyet 1848-ban Csáky Sarolta adományozott a zempléni nemzetőröknek s mely zászló alatt küzdöttek a zempléni honvédek az 1849. január 22 — 24 iki dicső­séges bodrogkereszturi csatában. Sátoraljaújhely várost dr. Orbán Kálmán polgármester és dr. Ma lártsik György Vképviselik és a város nevében megkoszorúzzák a szobrot. Kossuth szülőegyháza, a monoki evangélikus egyház nevé­ben Zemann Zoltán tállyai ev. lelkész koszoruzza meg a szobrot. Dr. Orbán Kálmán polgármester felhívást intézett a háztulajdono­sokhoz, hogy a szoborleleplezés napján házaikat lobogózzák fel. — Köszönet. A Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szövetsége sátor­aljaújhelyi csoportjának elnöksége kötelességének tartja őszinte, há­lás köszönetét mondani mindazon hölgyeknek és uraknak, akik or­szágos elnökünk, Tormay Cecile úrnő és vendégtársai tiszteletére rendezett ünnepség programpont­jainak végrehajtásában tevékeny i és buzgó részt vettek s ezáltal az ünnepély sikerét előmozdították. Hálás köszönettel tartozunk vár­megyénk alispánjának, Bernáth Aladár urnák, aki minden közéleti tevékenységünkben anyagi és er­kölcsi segítséggel mindenkor hat­hatósan támogatni*szives“volt, dr. Orbán Kálmán urnák városunk érdemes polgármesterének, ki aka­dályt és fáradtságot nem ismerve, áldozatot nem kiméivé, minden kérésünket nagylelkűen támogatva, a szent ügy sikerét hathatósan előre vitte. Huber Imre reálgimn igazgató urnák, mint a „Kazinczy cserkész csapat“ parancsnokának, ki a kor szellemét megértő nemes lélekkel mindenben kész volt ha­zafias munkánkat támogatni. Kö­szönetét mondunk mindazon tisz­teit szülőknek, akik anyagi áldo- I zatot nem tekintve készséggel bo- ! csátották gyermekeiket az est | programjának emelésére s mind­azon szereplőknek, kik táncukkal felejthetetlen öröm get juttattak njindí netet mondunk és zük ki az est töbi Ujváry Zoltánná u: dovszky Móric, Korcsiák Ede, L Pachmayer Vilmos, Zoltán és dr. Tom uraknak, Sipos Jó nak s vele együtt kör minden tis Klacskó Béla sáro urnák, továbbá Ödönné, dr. Orba Szeszlér Ödönné kik a vendéglátás pét töltötték be, \ bán Lajos kir. tai liger Géza Máv Zombory József t nők uraknak, Ma mán urnák az álta letes vezetéséért, „Zempléni Újság“ nek a sajtó utján gatásért. E helyei Széchenyi- Wolken Széli Józsefné 1 István 20, báró 10, dr. Malárcsik lumbán Lajos 5 5 pengős felülfizi amellyel a nagj jótékony kultúrál szét is biztosított helyi csoportjána Istvánná elnök, ügyv. elnök. — El jegy/.é kab ecetmester 1 Mariskát eljegye mond cukorgyár pesten. (Minder helyett.) — A leány ellen biizuiö sülét egyike z zeteknek, melyei vesebb és legérdf fejtik ki a társad gyűlöletes csábi mellyel háború és után a hunga; ték tele Kelet 1 sülét működése közi egyezmény belügyminisztéri osztályának tám tásával és elleni ködik. Az Egy' varokon kirende melyeknek tagj< ségben, utbaigr az utazó magán’ és preventív int« útjába a lélek-] machinációinak alkalomból mo Központ kikul« nosné több naj ban, megvizsgi udvari szerveze kor annak vez hasznos tanács ben a legnagy fejezte ki az szervezet munl szervezet valói legönzetlenebb nemcsak társac nem legmelege számot tarthat — A Ref. nap tartotta m napját“ nagy A közének utá mondott magi majd Emödy egyik poetiki novelláját. Zí valata után c vei színre ke álma“ cimü r játék és a kö eleget tapsoln

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents