Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-07-17 / 50. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 50. szám. Sátoraljaújhely, 1927. julius 11 Megjelenik hetenként kétezer ezerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) EISflzetósi ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttór soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség é« szerkesztőség, kiadóhivatal 10B. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 9 sárkány fejeit igyekeztek nyesegetni azon a drágasági ankénten, amely a múlt napokban ült össze a fővárosban a helyettes miniszterelnök elnöklésével. Ezen az ülésen főleg a főváros élelmiszerrel való ellátásának kérdéseit vitatták meg és amint Vass József bevezető beszédében mondta, az értekezlet azt kereste, hogy nem jelentkeznek-e olyan közbeékelt közvetítő kezek, amelyek illegitim módon idézik elő ezt a drágulási folyamatot. Erre a kérdésre az első választ a főváros két kiküldötte adta meg, akiknek nézete szerint az állatárak kialakulásánál nem játszhatik szerepet az illegitim közvetitőkeres- kedelem, ellenben az állati melléktermékek értékesítése körül bajok vannak a különböző kartellek működése miatt. Az egyéb élelmiszereknél véleményük szerint bizonyos illegitim kezek közbeéke- lése konstatálható, viszont ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a háború következményeként sok kereset és munkanélküli egyén a közvetítő kereskedelem segélyével igyekszik megélhetését biztosítani s ilyenformán e kérdés társadalmi problémává alakul, s önkénytelenül is előtérbe tolul az a kínos probléma, hogy e szerencsétlen emberek sorsának kérdése mikép oldható meg. A főváros két kiküldöttjének felszólalásában, főleg ami a legutolsó konklúziót illeti, sok igazság van. Letagadhatatalan tény, hogy a változott idők különböző katasztrófái Sodortak sok embert oda, hogy áruk eladásával foglalkozzanak és tfalamiképen igy próbálják megszerezni a napi megélhetéshez szükséges összeget. Ellenben nem érthetünk egyet a Kereskedelm* és Iparkamara képviseletében felszólaló két úrral, akik azt fejtegették, hogy a drágulási folyamat világgazdasági jelenség, amennyiben a termékek árai a világpiac áraihoz igazodnak. Hát az nagyon szépen van igy mondva, csak akkor azt kérdezzük, hogy ha egyszer a termelőknél meg van az a tendencia, hogy áruikért világgazdasági árakat kérjenek és sajnos kapjanak, akkor miért fizetik alkalmazottaikat mélyen, nem a világgazdasági, de csak a békeparitás alatt is. Egyik oldalon a szerencsétlen, jövedelmében megcsökkent fogyasztótól, mint vásárlótól világgazdazdasági árakat kérni, másik oldalon ugyanennek az embernek mint alkalmazottnak nevetséges összegeket fizetni munkájáért, igazán olyan eljárás amely a legbiztosabban vezethet széles, társadalmilag értékes néprétegek proletárizálódásához. A helyettes miniszterelnök jelenlétében hangzottak el ezek a szavak s nem hisszük, hogy elkerülte volna éles megfigyelőképességét a két ur elszólása, akik frappáns tömörséggel foglalták össze az eladók örök törvényét: minél drágábban Nem hiába foglal el Sátoraljaújhely az ország városai között csonkaságánál fogva különleges helyzetet, különleges magasságra emelkedett itt a drágasági hullám is, mely az ország legdrágább városává tette ma Sátoraljaújhelyt. A drágaság ma a legnagyobb probléma s nemcsak a fővárosi, hanpm a virslii lannknak is álértékesiteni. minél olcsóbban termelni. Az ankét első napja tehál meg volt, eredmény ellenben a budapesti lapok tudósítása szerint nem mutatkozott. Ebből természetesen még nem kell sötét jóslatokat levonni a jövőre nézve, hiszen nem olyan egyszerű és könnyű feladattal állunk szemben. A kérdéseket különböző oldalról megvilágítani s a bajokra irt keresni, mindenképen hasznos munka, de csak akkor, ha az igazság sújtó ereje minden irányban oly kíméletlenséggel érvényesült, mint ezt a válsággal küzdő fogyasztó nagy közönség érdeke s Magyarország gazdasági jólétének még nagyobb érdeke egyaránt megköveteli. l'andó témája. Minden lap közli a helyi piaci árakat és ha összehasonlítjuk ezeket az újhelyi piac áraival, rögtön megállapítható, hogy az újhelyi árak magasság tekintetében az egész országban szinte egyedülállók. Ehhez járul, hogy talán sehol sem olyan meddő a drágaság elleni küzdelem mint nálunk, mert határnélküli határvárosunkban hiányzanak a kereset és kinálat egészséges kialakulásának leglényegesebb feltételei. A drágaság csaknem minden vonalon, de legfőkép a közszükségleti cikkek piacán érezhető nálunk is legjobban. Kenyér Az egyik fontos közszükségleti cikk: a O-ás liszt ma 51 f., szemben a múlt heti 56 fillérrel, ami 5 filléres olcsóbbodást mutat. — Az olcsóbbodás azonban a kenyérnél nem jelentkezik. A kenyér ára ma is 56 fillér, pedig ez mindig egy színvonalon volt a O-ás liszt árával. A pékek, megállapodásaik értelmében 6 f.-be kerülő 5 (?) dekás zsemlyéket és 3 (!) dekás vajas (?) kifliket sütnek. Ezek szerint 1 kg. zsemlyetészta P 1.20-be (valóban 1.50-be). a vajas kiflitészta, — mely a háború óta még ma is hadilábon áll a vajjal — kettő pengőbe kerül. Békében 35—40%-al volt olcsóbb a liszt, ezzel szemben a 7—8 dekás zsemlyéből 7—8 db. került 20 fillérbe. A megkérdezett pékmesterek egyike szerint a péksütemény előállítása 50%-al drágább, mint a fehér kenyér előállítása. Ezek szerint az 5 dekás zsemlye és a 4 dekás kifli nem kerülhet többe, mint 4 fillérbe, mert a 6 filléres, vagy pláne 8 filléres péksütemény más terepnek az e fajta virtusra, amint mindjárt látni is fogjuk. Mikor ugyanis Roily, az ismétlődő alkalom ingerének többé ellent nem állhatva, magasra emelte a a nádpálcát, miként egy szangvi- nikus karmestere valamely jól felszerelt orkesztrumnak, amidőn a forte fortissimora ad jelt vezénylő botjával, azzal a harsány kijelentéssel: „nye mozsem se ztirvac!“ (nem tudok ellentállani) teljes erővel sújtott oda az anginétre. Ami ezután következett, azt holtig megemlegette Szinna és kapcsolt részeinek nagy ura. Az érdekes és felettébb csattanósan végződött parthie kibicei, beleképzelve magukat az anginét nadrá- gos keserves helyzetébe, aki perecbe görbülve vágódott végig a parketten, melegibe úgy elpáholták, mint a kétfenekü dobot, miközben egy-két dákénak az erősségét is kipróbálták az ismeretlennek hol a fején, hol a derekán — ahol épen érték. De a nagyobb baj csak azután következett be. Razzia az újhelyi piacokon Ujhely az ország legdrágább városa Egrzres ezarrx éra. lO fillér 9 ZEMPLÉN EREDETI TÜRCÄM Roily Irta: Kossuth János III. Nem sokkal az emlékezetes trak- tamentum után a pseudo bősz Katát egy Csáky gróf (a keresztnevével nem szolgálhatunk) vezette oltárhoz és ki a purgatoriumból. Dongótól tudtuk meg, hogy Rol- lynak volt egy István nevű fia is, akiről azonban a szájhagyomány teljesen süketnéma maradt, ami arra enged következni, hogy az alma nagyon messze eshetett a fájától. * Vegyük most sorra Roily bécsi útját, az aközben megesett tragikomédiával, mint amelyet még ma is széltében emlegetnek vármegye- szerte. A világlátó útra a Kárpátok Don Quihottja természetesen magával vitte Sanchó Panzáját is, mint aki nélkül az utazás intellektuális része aligha lett volna lebonyolítható. Odaérve egy előkelő kávéházba nyitottak be. Amint beléptek a népes biliáid terembe, Eduárd mesternek nyomban aggályai támadtak, megpillantva egy anginét nadrágot, amelybe a német neki-neki dőlve a biliárd asztalnak, hogy egy slágert bediktáljon valamelyik sarokba, felettébb csábitó alkalmat nyújtott egy tettrevágyó, gyorskezü, mokány hajlamú embernek arra, hogy egy suhogó nádpálcát kipróbáljon rajta, mekkorát lehet vele ütni. E fajta kedvtelésekre nagy hajlama volt Rollynak, amivel Homonnán, Szin- nán, szóval nem épen kulcsos városokban, valahányszor alkalma volt rá, élt is vele, amiből azonban soha sem lett valami nagy kázus, ha Jankó vagy Gyúrja kapott egyet a kifeszült noha vinára s aztán ha zajosabban vette zokon, legfeljebb megszerezte neki Roily, amire csend lett. Bécs azonban, amelyben nem virult a magyar szabadság, kevésbé látszott alkat-
