Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-02-27 / 15. szám
^tvcnnyolcadik évfolyam. 15. &sám. Sátoraljaújhely, 1927. február 27 hetenként kót**er ^ uardáa éa siemhaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely fVármeryeház udvar) | Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »am Zemplén Eldflsetéal ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetőiek: 5 négyzetcentiméterenként. POLITIKAI HÍRLAP i Nyllttér soronként 16 fillér FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. iiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában í Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában, j Amen. i Vissza a múlthoz! irta: Madarassy Gábor ny. főispán, országgyűlési képviselő Tizenharmadik esztendeje annak, hogy Magyarország gazdasági és politikai élete kisiklott a békés fejlődés kerékvágásából. A világháború, mintegy erőszakos óriáskéz ránehezedett a magyar nemzetnek, több évtized óta örvendetesen fejlődő gazdaságára és öt évig megbénított minden munkát, minden haladást. A háborút követő „béke“ sem hozott javulást, hanem még nagyobb terheket, még nagyobb visszaesést. A magyar nemzet, a békekötés óta, épen csak hogy lábra tud állni, most, hét esztendő után jutott abba a helyzetbe, hogy visszanyervén öntudatát, függetlenségét, körülnézhet, hogy most már mihez kezdjen. Mi sem természetesebb, hogy első sorban a múltra tekint vissza, keresi ösztön- szerüen, azokat az erőket, értékeket, amelyeket a sors még meghagyott neki. — Azután kutatja, hogy akad e barátja, hogy kinek nyújt son kezet, hogy miféle uj eszmeáramlatoknak enged- j jen teret stb. Számotvetve önmagával és uj helyzetével, 1 csillapító irt keres súlyos sebeire s ősereje csorbitatlan- ságába bizva, ezer esztendős múltjára tekintve, büszkén kiáltja a világba: élni akarok és élni fogok. A nemzetnek, hogy ez az j uj korszak valóban egy hol- ' dogabb jövőt jelentsen, visz- sza kell térnie a múlthoz; meg kell tudnunk, hogy mi volt az alapja, a háború előtti évtizedek fejlődésének. En azt hiszem, hogy e fejlődésnek alapja, egyrészt az a biztos külpolitikai elhelyez- i kedés volt, amely nekünk az európai konszernben domináló szerepet biztosított, más- j részt az a föltétien becsületes közéleti szellem, tekintély — és munka — megbecsülés, amely oly jellegzetesen rányomta bélyegét minden intézményünkre. Ez az időszak — bárhogyan gáncsolták és kritizálták — igenis az a korszak volt, melyben szakképzett emberek, tisztességes közéleti múlttal álltak az intézmények élén és egész Európában elismert tekintélyüknél fogva szereztek érvényt tudásuknak, jóformán mindig a nemzet érdekeinek szolgálatában. Térjünk vissza az értékek, a szakemberek megbecsülésére. Politizáló ember túl sok van manapság az országban, de európai értelemben vett tekintély kevés. Tanuljuk megbecsülni az élő értékeket és azokat kövessük, akik a próbát már kiállották. Tanuljunk dolgozni, tanuljunk nyelveket, prakiikus tudományokat és ne akarjunk világmegváltónak hirdetett, de lényegileg igenigen kétes értékű ideákkal és ötletekkel útjába állni az oly szépen megindult állami fejlődésnek. Nincs további akadálya az önálló villanytelep építésének Hirt adtunk annak idején arról a fatális elírásról, mely abba a belügyminiszteri rendeletbe csúszott be, mellyel a minisztériuma városnak az önálló villanytelep építésére vonatkozó határozatát az ezt megerősítő törvényhatósági határozattal egyetemben jóváhagyta. A kínosan húzódó ügyet ez a természetesen jvétlen tévedés megint csak a halogatás útjára terelte, módot nyújtván a Trösztnek újabb ajánlat benyújtására. Most az ügy végre teljes tisztázást nyert. A belügyminiszter ugyanis leküldte helyesbített rendeletét, mely minden feltétel nélkül jóváhagyja a városnak az önálló telep építésére vonatkozó határozatát. A határozat a kérdésben min- | den további lehetőséget kizár és teljes érvényre juttatja a városnak a képviselőtestületnek akaratát. Úgy értesülünk, hogy miután a telek kérdése is elintézettnek -te kinthető, a legrövidebb idő alatt megtörténik minden intézkedés a telep építésének megkezdésére A legfőbb ideje ennek, mert a közönség valósággal belefáradt már ebbe az ügybe, mely annyira a zsebére ment és amely sok időre i emlékezetessé tette a minden vonalon áldást fakasztónak gondolt | külföldi kölcsönt. A közönség ez ügyben, érthetően, türelme végső határán van és szinte követeli, hogy az arra illetékesek az eddig óriási terhet jelentő külföldi kölcsönt végre gyü- i mölcsözővé tegyék. M. T. I. hivatalos árfolyamai 1927 február 26-án. ZUrichi zárlat: Budapest 9D 90, Newyork 519Vs, London 25.22, Milánó 22 75, Páris 20.34 Bécs 73.22 5, Prága 15.40", Berlin 123.25, Bukarest 3.08, Belgrád 9.13'/«, Varsó 58 05, Brüsszel 72 30. 9 ZEMPLÉN EREDETI TflHCflJfl Báró Inkey Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoraljaújhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból 1849. március 24-en Losoncon, a Beniczky Lajos — akkor még csak őrnagy — szabadcsapata által meglepett Szivalard ulánusok közül elfogott tiszteket századosom : Sternald János és én eskor- tiroztuk Tiszafüredről és pecfig Sternald vitte az idegen nemzetiségű tiszteket hadifogságba Nagyváradra, én pedig a magyar születésű és Zala és Somogy vármegyékben nagybirtokos Inkey Eduárd báró cs. és kir. kamarás, ulánus őrnagyot a Nagykáilóban — Finta Márton elnöksége alatt megalakult vészbíróság elé. Az országos honvédelmi bizottság elnöke : Kossuth Lajos, akkor Füreden időzvén, őrnagyom : Ka- rove Antalnak meghagyta, hogy azt a honvéd tisztet, aki Inkeyt Káliéba fogja kisérni, rendelje fel Lipcsey kormánybiztos házához, ahol ő szállva és Inkey fogva volt. Tisztelegtem Kossuth előtt és bejelentettem, hogy én vagyok az Inkey eskortirozásám őrnagyom által kirendelt tiszt. Az elnök ur reám ösmert, mert egy évvel később a pozsonyi utolsó rendi országgyűlésen én is mint Zemplén vármegye követei mellé kirendelt joggyakornok — jelen voltam és ily minőségemben Kossuihal — a már akkor is vezér (Pest megyei) követtel — olykor-olykor találkoztam és ő va laha, mint sárospataki studens, szüleim ottani házánál megfordult, szüleivel és nővéreivel az én szüleim és nővéreim ösmerős, jó barátok voltak, és ebből következtettem azt, hogy az ott jelenlevő sok honvédtiszt közül épen én rendeltettem ki Inkey eskortirozá- sára őrnagyom utján, — de ő általa. Megkérdezte Kossuth, hogy hány emberrel kisértem Kálióba Inkeyt ? „Csak egy emberrel szándékoztam átkisérni, — de az őrnagyom ennek a nagykállói illetőségű tizedesnek alkalmat akarván adni, hogy ott lakó szüleit meglátogathassa, — ez is vezényletem alá rendeltetett.“ Kossuth perhorreszkálta ezt az‘ intézkedést, mert — úgymond — „az ilyen jelentékeny foglyot legalább 12 emberrel kellene eskor- tálni, hogy az elszökésnek még csak a lehetősége is kizárva legyen. Szép a katonában ha bátor, vitéz, de elbizakodás kárhoztatandó, mert ön hadnagy ur, ezért a fogolyért életével felelős.“ Elnök ur! ha én meg nem őrzöm őt, az a 12 műveletlen és semmi élettapasztalattal nem biró közhonvéd bizonyosan nem fogja megőrizni. „Hát mit tenne ön, ha a fogoly szökést kisértene meg, vagy erőszakkal is megkísértené magát kiszabadítani ?“ Az övemben magamnál hordott kétcsövű pisztolyomra mutatva mondám : főbelőném, mielőtt szándékát keresztül vihetné I Ez megnyugtatta Kossuthot és egy már készen levő nagy pecsétes levelet adott át nekem azon estám ára, lO fillér
