Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-06-01 / 40. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 40. szám. Sátoraljaújhely, 1927. junius 1. megjelenik hetenként kéteser iserdén óe szombaton 8zerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I I Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár : Negyedévre , 2 pengő Hirdetések: £j négyzetcentiméterenként. I Nyllttér soronként 16 fillér FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hi szét egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában , Amen. „9z Erdős KárpstoK népe nyomorog“ Ha minden különösebb indító ok nélkül kellene is úgy felkiáltanunk: „az Erdős-Kárpátok népe nyomorog“, akkor is a felkiáltás nyomán visszhangnak kellene keletkeznie, amely úgy fokozná fel és verné vissza e vészkiáltást, mint ahogyan a hegy és sziklaóriások között visszhangzik a pásztorkürt, a kiáltás, a puskadörej. Pedig nem ok nélkül és alkalomszerütlenül csattant fel e kiáltás egy ünnepies, diszes alkalommal. Mintha csak a templomi csendet törné meg egy magáról megfeledkezett ember kiáltása úgy robbant ki ez a kiáltás Prágában, az újdonsült köztársaság elnökválasztó diszülé sének, ünnepélyesen komoly pillanatában. Massarykot a csehek harmadszor választották köztársasági elnökké s amikor ünnepséggel és áhitatos csend del kellett volna megtelniők a lelkeknek, abban a pillanatban az elkeseredés, a fájdalom erőt vett egy emberen s egy nemzet nevében oda kiáltotta a vakon és süketen ünneplő cseheknek: „az Erdős-Kárpátok népe éhezik és nyomorog“. A Magyarország testéről leszakított rutének egyik kép viselője feledkezett meg a köteles loyalitásról és konven cionális udvariasságról s akkor, amikor a gyülekezet min den tagjának örülni és örvendeni kellett volna; amikor a cseh köztársaság elnökének választása alkalmára fel kellett volna törnie a lelkek és szivek „éljen“ riadalmának, az ő nyelvükön hangzó éljen formájában, akkor az történt, hogy a megcsalt rutén nemzet ! egyik képviselője saját népe szivére tette fülét s onnan hallgatta ki, hogy mit kell tennie és mit kell mondania?... A rutén képviselő nem éljen- zett, hanem a halálradermedt ünneplők arcába vágta egy koldus sorba taszított nemzet jajkiáltását; „az Erdős Kárpátok népe nyomorog“. Mintha csak azt mondotta volna a rutén képviselő az elnökválasztó ünnepségen: „halljátok e ti ünneplő csehek, mig ti ünnepeltek, a köztársaság egyik néptöredéke nyomorog! De halljátok-e ti is Európa töm- löctartói, hogy amig ti a népek jólétéről és a népszövetség üdvösségéről tárgyaltok, addig egy leigázott nép az Erdős Kárpátok rutén népe nyomorog“. Alig hisszük, hogy Európa mai urai meghallanák a rutén nép jajkiáltását, mert hiszen ők úgy rendezték a békeszerződéseket, hogy a népek milliónak halálhekatombáin is, — a győztes országoknak élniök kell. De ha a győzők nem is hallják a vészkiáltást, a lelkiismeret hangját nem lehet elnémítani. A győztes Európa urai már két táborra szakadtak. Az egyik tábor, a győzelem gyűlölködő őrjöngésében tobzódik, a másik tábor azonban gondolkozni és vizsgálódni kezdett s a lelkiismeret szavát elhallgatni már-már képtelen. A világégésben, a fegyverek pusztító tüzében elhamvadtak, a haza védelmében Golgotát járt halott hőseink képei elevenednek ki ma a hősi sírokból és lépnek elénk az emlékezés mécsesének világa mellett. Helyet kérnek a szivekben minden év májusának utolsó vasárnapján s mi úgy érezzük e napon, hogy valami szorító érzés fogja el bensőnket. Valami kínzó, gyötrő fájdalom, mely a szívnél kezdődik és csak akkor érzünk némi könnyebbséget, ha az erre nehezedett fájdalom elérkezett a könnyező szemekig. Az ő emléküknek van szentelve ez a nap, az ő emléküknek, akik mindig csak előre mentek, de vissza már nem jöhettek, mert elállóba útjukat a nagy zárótüz a becsület mezején. A Kárpátok ha lőtt őrei jelennek meg előttünk, a kik a túlvilágból tekintenek mindig felénk, várva a feltámadást. Volna-e magyar szív, mely nem A rutén nemzet önrendel kezési jogát biztosították a tömlöctartók, de azzal a hátsó gondolattal, hátha, amig az önrendelkezési ideje elérkezik, addig már pusztulóba megy a nép, amely önmagával rendelkezzék. S a tömlöctartók jól gondolkoztak, mert íme Rákóczi kurucainak késő unokái ott fenn az Erdős-Kárpá tokban nyomorognak. Magyarországnak, talán kevés szava van a rutén nép uj szabadságharca kihívásánál, de annyi szava mindenesetre van, hogy egykori gyerme keit pusztulni ne engedje. Nem a cseh köztársaság be- Iügyeibe szólunk bele, hanem a minket is érdeklő békeszerződés végrehajtását követeljük akkor, amikor Erdős-Kárpátok népe részére, - az önrendelkezést követeljük! Európa lelkiismeretének is meg kell mozdulnia, mert a népek százezreinek nyomorát tovább tűrni nem lehet. A prágai elnökválasztó ülés vészkiáltásának végig kell zúgnia egész Európán s az érző emberek lelkét fel kell ráznia a bűnös álomból... — május 29. sajogna, volna-e szem, mely szárazon maradna, ha róluk emlékezünk ? Nem 1 Soha!... * Reggel valamennyi felekezet templomában tartott gyászistentiszteleteken vett részt a hatóságok és hivatalok személyzete s a nagy számban összesereglett közönség. Az istentiszteleteket a temetői ünnepély követte. Közel kétezer hősi halott sirhantja tűnik szemünk elé a Köztemető „Hősök sírjai“ parcellában. A Cepre-hegy eresz- kedője rendkívüli körültekintéssel gondozott. A harcterek hősei, a magyar vitézség hirdetőinek sir- hantjához a vármegye és a város közönségének áldozatkészsége ki- lencszáz síremléket állított eddig. A négy év előtti puszta jeltelen- ségnek semmi nyoma, itt már szorgos kezek lankadatlan munkája gondozza a hervadhatatlan érdemeket szerzett hőseink sírját. Mintha együtt menetelnének most is. Az egyforma cément síremlékek gléda sorokban egyformán állanak és tekintenek le az eresz- kedőről a megcsonkított haza trianoni határai felé, Az apró kis házacskák integetnek odaátról nékik, a közeli, a távoli hegyek, a Kárpátok büszke csúcsai hivó szavát hozza a szél. Egy szó a válaszuk: Feltámadunk! A hősök parcellája ma újabb halottakat fogad magába; a volt katonai járványtemető 122 hősi halottjának tetemeit, akiket minden vallási szertartás és katonai tiszteletadás nélkül jeltelen tömegsírba temettek el a világháború első hónapjaiban. A katonaság, a vármegye és város közönségének koszorú és virágerdeje alatt tizennégy egyszerű feketére festett fakoporsóban pihennek a hősök csontjai a hatalmas ravatalon. A feldiszitett ravatal előtt az egyház, katonaság, vármegye, város, hatóság és testületek képviselői foglaltak helyet.'' Kocsis János r. k. lelkész és Damjanovich József g. k plébános által végzett római és görög katolikus gyászszertartás után Kiss Ernő ref. esperes tartott magas- szárnyalásu, szívhez szóló gyászbeszédet, mig dr. Dómján Elek ág. ev. főesperes imát mondott a 122 hősi halott fölött. A katonai tiszteletadást a 13/III zlj. katonái szolgáltatták. A temetés az ipartestületi dalárda Himnusz eléneklésével ért véget, mely után a koporsókat elhelyezték a hősök temetőjében nyitott nagy közös sírban. A délutáni ünnepség a sportpályán folyt le. A leventék és cserkészek szabadgyakorlatai tanúságot tettek amellett, hogy a fiatalság sportnevelése a leghelyesebb irányban a leggondosabb vezetéssel történik. A délutáni sport erkölcsi győztesei inkább ezek a fiatal gyerekek voltak, mint a serleg mérkőzés nyertesei. A Hősök serlegéért lefolyt Sac— SMávSC mérkőzésen a rendkívül durva játék és nem egy súlyos incidens botránkoztatta meg a közönséget, ami igazán nem illett az ünnepség keretébe. A Hősök serlegét a győztes Máv. csapatnak dr. Orbán Kálmán polgármester adta át, amit Koz- lovszky Máv. intéző szép szavak kíséretében vett át. — Hősök napja
