Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-06-01 / 40. szám

2. oldal ZEMPLÉN 927. junius 1. üjheiy nyaralávópos Az újhelyi embernek oly rosz- szul megy a sora, hogy ritkán jut abba a helyzetbe, hogy a legde­rekabb hatósági személyekről is dicséretet zengjen. Most is kivételes helyzetbe ju­tottam. Városunk polgármesterét kell feldicsérnem. Az alkalmat erre az adja, hogy a polgármester elhatározta és ezt tegnap előttem a városi főmérnök­nek tudtul adta, mikép megteszi az első komoly lépést azon az utón, amelyen Ujhelyt üdülővá­rossá lehet tenni. Hozzá fog a Szárhegy—Zso- lyomka völgyben levő utak kiépí­téséhez. Kiépíttet még e nyáron mintegy 1 kilométeres útszakaszt, és ha ezzel kész lesz, annak vé­génél egy nyári mulató felállítását tervezi a Vörös Ökör anyagából. Pünkösd másodnapjára hívja egybe azt a bizottságot, amelyet a főispán ur az ügy megtárgyalá­sára inegalakitandónak mondott és e bizottsági tárgyalás után in­tézkedik az útépítés megkezdése iránt. Amikor ilyen okos elhatározá­sokról van szó, a közvéleménynek viszhangot kell adni erre. Egy ilyen viszhang akar lenni ez a néhány sor. Oláh István. „€gy kendő - egy pengő!“ Feljegyzések az első cigándi vásárról 1927 május 30-ika nevezetes dátum marad a Mindenség éle­tében. Ekkor állott meg másod­szor a nap az égen. Először Józsué állította meg, mikor harcolt Gi- beonban az Emoreusok ellen. — Gibeon lakói ugyanis békes­séget szerzének Józsuával és az Izráellel és mikor ezt meghal­lották Jeruzsálem pogány királya : Adonisédek, „felette igen megiie- dének, mivelhogy nagy város volna Gibeon, mint egy a királyi váro­sok közül. Nagyobb Ainál és minden férfiai erősek volnának Annak okáért küldte Adonisédek Hebronnak, Jármutnak, Lákisnak es Eglonnak királyához mondván: — Jöjjetek jel hozzám és segél- jetek meg engemet és verjük meg üibeont ..." Annak okáért összegyűlének az Emoreusok öt királyai a gibeoni- ták ellen, de Gibeon lakói Józsuá­val és Izraellel összefogva, meg- verék őket. — Nap ! Gibeonban állj meg 1 parancsolta Józsué és tökéletes lett a győzelem. A nap csakugyan akkor először megállott az égen Másodszor a cigándi vásár ál­lította meg. * Cigánd, ez az ősmagyar falu Zemplénvármegye ötödik nagyköz­sége. Szeretett volna járási szék­hely lenni, hiszen kétannyi a la­kossága, határa, adója, mint a Bodrogköz bármely más községé­nek. Nem sikerült. Szeretett volna vásárt kapni Ebben is megelőzte két kicsi szomszédja. A nagy köz­ség népe tovább járta az idegen vásártereket, melyeken annyira számottevő volt, hogy ha a ci­gándi nép valamilyen közlekedési akadály miatt nem mehetett a vásárra, az illető község mind­annyiszor pótvásárt kért. Most végre népének erős aka­rata, vezetőinek fáradozása és sok-sok huzavona után megtartot­ták a várvavárt vásárt. Árusok tömege lepte meg az akácvirágos vásárteret olyan szám­ban, amilyenre még a Bodrogkö­zön sehol példa nem volt. Az előző esős hét után gyönyörű májusi reggel virradt fel. Kolompoló mar­hák, táncoló lovak, szekerek, au­tók, kis bátyus, nagy bátyus em­berek lepték el a cigándi uccát és igyekeztek a vásárba jutni. Úgy látszott, igen nagy vásár lesz. — Siessen komám! — biztat­ják egymást a cigándiak — mert majd nem jut hely. Már visszafelé is jöttek lóval, tehénnel sokan. — Hát csakugyan nem férni már be ? — kérdezik őket. — Még befértünk vóna, de nem engedik be a cigándiak marháját rédia nélkül. — Azt hallottuk pedig, hogy a helybeli ott is válthat rédiát. — Dehogy válthat lelkem 1 Ki is győzne ott ennyi népnek rédiát adni ? — Pedig arra számítottunk. Hi­szen első vásár . . . Karádon is úgy mentek be, meg Ricsén is első vásárkor a helybeliek. — Az egész világon úgy szo­kott lenni az első vásár — mondja Pali bácsi. — Én már csak tu­dom 1 Én már sok első vásáron voltam. Nagy a bosszúság. Szidják . . . Hát persze kit szidnának ilyenkor mást, mint az elöljáróságot ? Kü­lönben is falun, ha esik, ha fú, ha szárazság van, mindnek a biró az oka vagy a jegyző, vagy a hitesek. Azért is választják csak a derekabbját elöljárónak, hogy kibírják a szidást. Sietek én is a vásárba hogy ki ne szoruljak. Valóban pompás képet nyújt a zárt egységekben mozgó vásár. Ott szorgoskodnak a sátrak körül a rendtartás és ellenőrzés nehéz munkájában verejtékes arccal, Ci­gánd főjegyzője: Janka Béla és főbírája: Kertész János. Egyene­sen megkérdezem Janka főjegyzőt a kiszorult cigándiak ügyében. Mire ő a következő felvilágosítást adta: — Irodámban most épen hiva- talvizgálat van. Az volt szombaton is, a vásár előkészítése idején. Ez felettébb lefoglalt bennünket, azért maradhattak egyes cigándiak rédia nélkül. De bizonyára sokan vol­tak olyanok is, akik arra számí­tottak, hogy első vásárkor pasz- szus nélkül állíthatnak elő, mint az Ricsén, meg Karádon is tör­tént. Körüljárom a vásárt. Árusok 300 sátorban árultak. Szakértők becstése szerint legalább 400 db. szarvasmai ha, 200 db. ló, 600 juh és sok sertés volt reggel 9 órakor a kerítések között. Á mar­hának igen jó ára van. Egyre- másra kötik az üzleteket. Sok for­téllyal, ravaszsággal, mint az ilyen­kor történni szokott. 223 átírási tétel alatt 837 pengő állatforgalmi adó folyt be, ami tekintve, hogy első vásár volt és a legpénztele­nebb időszakban történt: fényes eredménynek minősíthető igy is. — Hátha még be nem csapód­nak a cigándiak, mondja a község pénztárnoka, kétszer annyi, ha nem háromszor annyi lett volna min­denből a forgalom. Uram 1 mennyi adóhátrálék folyt volna be ezen a héten ! . . . (Persze! gondolom ma­gamban, „szénégetőnek tőkén a szeme.“ Jól is teszi. Bölcsen teszi.) Általános forgalmi adó befolyt 125 pengő. — Olyan eredmény ez, mond ják a forgalmi adóhivatalban, a melynél szebbet egy közeli vásár sem produkált. A vásáron példás rend uralko­dott. — Sok vásáron voltam már, mondja Spice János tiszthelyettes, cigándi csendőrőrsparancsnok, de ilyen még nem fordult elő, hogy az egész vásár ideje alatt nem hogy beavatkozni kellett volna, de még panasszal sem fordult hozzánk senki. A vásári kirendeltség azt állapí­totta meg, hogy nagyon szépen tudtak dolgozni, mert nem töme­gesen rohanták meg a hivatalt, hanem aki vett, hivatalos ügyeit azonnal elintézte s igy a munka a vásár egész idejére oszlott meg. A vásár közönsége 90 százalékban cigándi volt, a fentiek tehát Cigánd népének fegyelmezettségét és rend- szeretetét mutatják. A szomszédos vásárjogu közsé­gekből alig kereste fel valaki Ci- gándot. — Hogy is jöttek volna, mikor Tiszakarádon közhírré sem tették, hogy itt vásár lesz, panaszkodnak a cigándiak. — Hejh, pedig de sok jó ko­mámat vártam, sóhajtott egyik­másik. — A különvonatot sem dobol­ták ki! — teszik hozzá a vasuta­sok. — Három ember szállt fel Tiszakarádon. — Erdőbényéről többen van­nak, mint Kieséről — jegyzi meg egy figyelő cigándi. Mindennek dacára a cigándi vásár sikerült. Még a szomszédos konkurens község jegyzője is el­ismerte ezt, akit tudósítónk meg­kérdezett. — Hanem — tette hozzá véle­ményéhez — az én községemről semmit ne irj, mert különben jö­vök a nagy fúróval és alátok fúrok. Ezért nem meri tudósítónk meg­írni a község nevét, nehogy azzal a nagy fúróval bajuk legyen a cigándiaknak * Vígan hangzott a Ringlispiel ze néje; a portékás nótája: „Leszállóit az ára Olcsóbb, mint a gyárba Egy kendő - egy pengő! Tíz darab tiz fillér“ stb. A sátrak elég gyakran teltek meg vevőkkel, bár sokat alkudtak (Hiába! Kevés a pénz 1), de azért vettek és ha panaszkodtak is eleinte az árusok, a végén mindenik meg­kérdezte : ÜBTF9 gyógyfürdő Klimatikus gyógyhely. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumá- soknak és a légzőszervek hu­rutjainál a legkiválóbb orvo­sok által javalva. Teljes napi pensló a főszezonban Ke 35.— Csehszlovákia legol­csóbb fürdőhelye. — Uj cseh-szlovák menetrend szerint elsőrangú vasúti ösz- szeköttetés és visszautazásnál itten 50% vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust: IGAZGATÓSÁG BARDIOVSKÉ KUPELE (B á r t f a.) — Mikor is lesz a legközelebbi cigándi vásár? Azok a szegényebb cigándiak, meg a póruljártak, akik állatot nem adhattak el, kinyitották ott­hon a tulipános ládát és szép ci­gándi szőttes kendőikkel keresték fel a vásárt. Cseréltek, ha máskép nem vehettek. A vásárt megtekintette Zboray Károly miniszteri tanácsos, pénz­ügyigazgató is, valamint Mészáros Bálint főtanácsos, sárospataki adó­hivatali főnök. Bizonyára meglát­ták az egyszerű cigándi nép nagy élni akarását, megérezték, mily nagyra mehetne a nemzet életében egy ilyen nagy falu, ha jóakarat­tal a hóna alá nyúlnak. . Ide kell Írnom, hogy a cigándi nép nem heverészte el a vásár délutánját sem. Kapát, kaszát vett vállára és sietett földjére szerelmes szivével a határba, hogy ez a pár óra se vesszen el haszontalanul. A vásár előkészítése körül vol­tak bizonyos figyelmen kivül ma­radt dolgok. így pl. halottuk, hogy a vásári kirendeltség személyzeté­nek éjjeli szállása nem volt. Erre nézve Janka főjegyző igy nyilat­kozott : — A kirendeltségtől semmi ér­tesítést sem kaptunk jövetelük ide­jéről, sem létszámukról, igy szál­lásról nem gondoskodhattunk. De ha hozzám bár éjfélben kopogtat­tak volna is be, a legszebb szo­bámat bocsátottam volna iendel- kezésükre. Napyon sajnálom, hogy nem fordultak hozzám e tekintet­ben bizalommal. * És most a krónikás végzi a be­számolót. Az első cigándi vásárt a cigándi nép vitte sikerre együtt a megjelent árusokkal, Józsuával és Izráel fiaival... Győztek, min­den huzavona, akadály és rossz előjelek dacára. Győztek 1 . . . Á nap megállt és nézte a csu­dát ... K. M. — Jó karban lévő varrógép olcsón eladó Bretz Gusztávnál X 23 ZE! ZE£Z Emlékezés Trianonra ! Junius, 4. Egyik legfájóbb dá­tuma történelmünknek. Gyásznap. A trianoni kényszerbéke napja. Ekkor csúfolták meg mindig lo- vagias és becsületes népünket. Kihasználták pillanatnyi gyenge­ségünket és megcsonkították több mint ezer éves szép Hazánkat. Céda kezek dermesztő letargiájá­ban lenyirták a magyar Sámson haját, hogy mindenkorra elvegyék, elpusztítsák erejét. De él még a magyarok jó Istene! Vigyázza­nak azok, akik tönkretették és meggyalázták, mert a Sámsoni erő, — a nemzeti öntudat, növek vőben van s ha minden magyart áthatva teljes egészében vissza­tér, megrázzuk azokat az oszlo­pokat, amelyen elleneink hitvány légvára felépült és akkor torkukra fagyasztjuk a mosolyt! Addig emlékezzünk Trianonra 1 Készüljünk folyton a nagy le­számolásra f 11

Next

/
Thumbnails
Contents