Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-04-10 / 26. szám

C tvennyolcadik évfolyam. 26. szám. Sátoraljaújhely, 1927. április 10. I Meg-Jelenik hetenként kétezer <zerdán ée ezombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Kzám Zemplén Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jg négyzetcentiméterenként. Nyilttór soronként 16 fillér FŐSZERKESZTŐ: FE .ELÓS SZERKESZTŐ Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatai 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy,hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek; Magyarország feltámadásában Amen. Rákosi ]enc köszöneté a sátoraljaújhelyi túszok üdvözletéért A Zemplén március 23-iki szá­mában közöltük a sátoraljaújhelyi túszok levelét, melyben a velük együtt tuszfogságot szenvedett Rá­kosi Jenőt 60 éves írói jubileuma alkalmából üdvözölték. A nehéz napokra való emlékez- tetés meleg visszhangot váltott ki Rákosi Jenő leikéből, melynek a Meczner Béla ny. főispán, felső­házi taghoz intézett és itt közölt levelében adott kifejezést: Budapest, 927. ápr 5 Méltóságos uram, engedd meg nekem, hogy hálá­mat és köszönetemet kedves tusz- társaim megható megemlékezésé­ért nekik általad fejezhessem ki és megkérjelek, hogy alkalmas módon érzelmeimet velők közölni kegyeskedjél. Különös dolog az, hogy az em­ber a mi jót és szerencsét tapasz­tal az életben, az hamar elhalvá­nyodik és megfakul az emlékezet­ben. Ellenben a viszás és rossz tapasztalatainkat az idő kivetkőz­ted fekete mezéből és lassan-lassan szinte fehérbe és szép rózsaszínű ruhába öltözteti. Ama közős rab­ságunk idejének minden kellemet­lensége eltűnt emlékezetemből, de még maradt a mi szép, kedves és lélekemelő volt benne. A közös szenvedés jobban egymáshoz lán­colja az embereket, mint a közös öröm. A közös bánat jobban meg­nyitja egymásnak a sziveket, mint a dicsőség és boldogság, mely könnyen önzővé teszi az em­bert. És a közös szerencsétlenség­ben több hasznos tanulság és ta­pasztalás van, mint a szerencsé­ben, amely feledékennyé tesz ha­mar bennünket. Innen van, azt hiszem, hogy sátoraljaújhelyi tusz- társaim, akikkel együtt búsultunk, együtt aggódtunk, nemcsak ma­gunkért, nemcsak egymásért, ha­nem legfőképen a Hazáért: nem felejtkeztek meg rólam most sem, amikor ismét rám sütött a nap. Süssön áldott fénye és melege mindazokra, akik a szép üdvözlő sorokat aláírták és süssön valahára ismét nemzetünkre is, melyet épen napjainkban a Gondviselés, a maga titkos tanácsa és impenetrábilis szándékai szerint egyszer megint a bibliai Jób sorsára vetett. Köszönöm mindnyájatoknak irán­tam való, a Haza balsorsának sö­tétségeiben fogant és született ked­ves barátságát. — Téged pedig, méltóságos Uram, még egyszer kérlek, vedd szivesen, hogy ezzel a levéllel teihellek, mint aki első­nek Írtad alá a meleg szivvel és költői tollal irt sorokat, melyeket drága emlékül meg fogok őrizni. Baráti üdvözlettel és kitűnő tisz­telettel Neked és a többieknek a közös rabságból elhozott minden szeretetemmel hívetek és alá:atos szolgátok Rákosi Jenő. í 9z élet iskolája IrtaMaday üyula orsz. gyűl. képviselő. | I Annak a kulíurstratégiának I utján, ainelyeta közoktatásügyi kormányzat néhány esztendő j óta olyan meglepő lendülettel : és korszerűséggel igyekszik kiépíteni, egyik jelentős ál­lomása a polgári iskolák re­formja. A képviselőház már elfogadta, a felsőházban most j kerül tárgyalás alá. Részint a trianoni helyzet í szorongatása, részint iskola- : ügyi szervezeteink avultsága tette szükségessé, sorozatosan, j a különféle iskolai tipusok reformját. Az egyetemek diszloká- ; dójának és struktúrájának ! kérdése körülbelül nyugvó­pontra jutott, egyetemeink j négy bástyatornyán a nyugati ! univerzitások nívóján leng a | magyar trikolor. Középiskoláink hozzásimul­tak az élet követelményeihez, mert az élet a magyar nem­zetnek, a magyar társadalom­nak elsősorban műveltséggel és nyelvismeretekkel felvérte­zett férfiakat akar adni. A magyar nemzet egyik legnagyobb betegségének, a magyar jövő halálos ellensé­gének, az analfabétizmus rák­fenéjének pedig a tanyai is­kolákról szóló 1926. évi Vll. t.-cikkel üzentünk hadat. Van azonban, hogy úgy mondjuk, a legalsó rétegek és a nemzeti intelligencia kö­zött egy középréteg, amely­nek igényeit a polgári iskola eddigi szervezete, eddigi tan­anyaga részint a maga zava­ros relációinál, részint a ki­építetlen voltánál fogva nem tudta kielégíteni. Tulajdon­képpen ez az oka annak, hogy az egyes társadalmi osztályok között, sokkal mélyebbek.az elválasztó árkok, mint másutt, ahol a műveltség általánosabb és egyenletesebb. A vagyoni és a szociális nivó-különbsé- get csak egy tényező hidal­hatja át; ez a hatalmas, nagy, megnyugtató, nivelláló tényé­tén) ező pedig, amelynek min­den született ember birtokába juthat: a műveltség. Ezt a műveltséget akarjuk mi meg­adni most már nemcsak a nemzet felső társadalmi réte­geinek és nemcsak az alsóbb osztályok millióinak, hanem a polgárság nagy tömegű középrétegének is. Végered­ményben tehát a polgári iskola igenis, a tömegek iskolája lesz nálunk. A polgári iskolai végzettség és műveltség képesíteni fogja majd azt az iparost arra, hogy az ő ipari termelvénye sokkal Ízlésesebb, minőségileg kü­lönb, értékesebb legyen, mint egy műveletlenebb munkás kezéből kikerülő ipari termék és azt a kisiparost képesíteni fogja arra, hogy a maga kis arányú, elhanyagolt, nyomor­gó kisipari műhelyét, való­sággal kisüzemmé alakitsa át és ilyenképen vezesse. A pol­gári iskolát végzett kereskedő látóköre egészen bizonyosan ki fog szélesedni. Sokkal il ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÍM Báró In key Eduárd. Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoralja- ujhelyijügyvéd hátrahagyott munkáiból VI. Ő már ágyában, amelyet a tő­szomszédból. a vendéglőből hoz­tak — feküdt. Két napig tartott hosszú utun­kon soha a levertség jeleit nem bírtam rajta felfedezni, de most kétségbe volt esve. Kért, hogy járjak közbe érdekében a vészbi- rósági elnöknél, csakhogy meg ne öljék, hiszen ott van a sok bir­toka, vegyék, foglalják le azokat, csak életének kegyelmezzenek. — Könnyei peregtek és igy folytatta: — Kedves öcsém 1 egy katona életében — háborúban — legin­kább előfordul az én esetem, hogy elfogják vagy megsebesültén az ellenség kezébe kerül. Azért fi­gyelmeztetem, hogy ha kedves öcsémmel is ilyesmi történnék, a mig én életben leszek, csak írjon nekem és én ki fogom szabadí­tani, mert humánus bánásmódjá­val örök hálái a kötelezett. De még egyszer kérem, beszéljen Fintával, hiszen kedves öcsém — amint láttam — ezekkel az urakkal is régi jó ösmerős. ígérje meg nekem, hogy reggel, mielőtt Nagykállót elhagyná, beszól még hozzám, el­búcsúzik tőlem és megmondja, hogy milyen a Finta érzelme. Hárman: Finta, Péchy és én Péchynél vacsoráztunk. Vacsora után azt mondtam Finta elnöknek : — uram-bátyám 1 igen szép holdvilágos este van, menjünk egyet sétálni. Én még sohasem voltam Káliéban, szeretnék széjjel nézni. Az ilyen kövér embernek, mint kedves bátyám, az evés utáni séta használ „post scenam slabis vei mille passus eabis.“ Az alispán otthon maradt, én az elnökkel körülmentem a csendes, kihalt város fapallós járdáján, tá­gas piacán és járkálás közben mindjárt kezdtem az emberi élet kioltására irányuló büntetésnemek ellen egy értekezletet tartani, mire Finta sókajtozva megjegyezte, hogy hát ez az ő véleménye is, és ő szivesen mellőzné Inkeyre nézve a halálbüntetést, de mikor Kossuth olyan erősen ráparancsolt, hogy 48 óra alatt ítéletet mondjanak felette és az olyan világosan ha­lálra szól. Ő szeretne segíteni, fog is tenni, amit tehet, de a biráktól elnézést nem vár. Tanácsoltam neki, hogy hall­gattassa ki Jánosit és azokat a Ferdinánd-huszárokat, akik Inkeyt Losoncon az orvosnál volt szállá­sán elfogták, és mert nem a csa­tában fogatott el és már a kard, a fegyver ki van ütve a kezéből, vegyék el sok nagy birtokát, de ne öljenek, mert az akció reakciót szül és a sok jó magyar, aki osztrák kézbe került, keservesen fog Inkey miatt meglakolni. Védtelen, lefegyverzett katonát soha sem szabad megöletni. (Folytatjuk.) ára lO fillér

Next

/
Thumbnails
Contents