Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-09-26 / 73. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1926. szeptember 26. NVUGATINDIAI BANÁN BP TiLEF9K:t82 65 J Dacára ezen késhegyig menő harcnak, győzőit a sorompóba lépett polgárság ; a harcot azonban nem állhatta volna meg ily sikeresen, ha akcióba lépését nem előzte volna meg a tervszerű előkészület, ha a küzdőtéren való megjelenése ötletszerűen történt volna. Angliában készen állt már a sztrájk kitörése pillanatában a polgárság önvédelmi szervezete. Az angol kormány józan előrelátással már jóeleve életrekeltette a britt munkavédelmi intézményt, amelynek célja, hogy előre megszervezze a hazafiasán érző, szélsőségmentes elemeket. Azok ki- képeztetéséről gondoskodott és megállapított terv szerint előre beosztotta őket jövendő munkavagy őrhelyeikre. Az angol polgárság munkavédelmi szervezettségével gyönyörűen állta meg a helyét, osztatlan elismerés és szép eredmény kisérték áldásthozó polgárainak munkáját, miképen lehet és kell, hasonló forradalmi megmozdulásokat leküzdeni. Ez alól nem vonhatja ki magát a mai viszonyok közt egy állam sem. — Gyuanyaggal telitett egész Európa! Nekünk magyaroknak sem szabad abban a reményben ringatnunk magunkat, hogy az angolországi sztrájkhoz hasonló megmozdulás bennünket nem érhet. Az erőszakos békediktátumok nyomán haladó politikai és gazdasági feszültség, az egyes társadalmi osztályok ellenséges indulatu türelmetlensége egymással szemben, munkaadó és munkás közti éles ellentét, melyet még hevít a szocialista-kommunista tévtanok féktelensége, az általános elszegényedés és munkanélküliség, leg- főkép azonban az egész világot behálózó moszkvai agitáció, melyek mindegyikéből kirobbanhat a polgári társadalomnak megsem- misitésére irányuló merényletek egész sorozata. Mérlegelve a kontinens összes államainak siralmas gazdasági leromlottságát, hazánk törékeny kis hajójának kormányosai is megindították a magyar polgárság megszervezését, melynek eredményeként létesült még 1921. évben a magyar Nemzeti Munkavédelmi intézmény. Célja a polgárság hazafias elemeinek egy szervezetbe való tömörítése és az a rendeltetése, hogy függetlenül minden politikától és pártbefolyástól — zavargások esetén — a létfentar- táshoz múlhatatlanul szükséges üzemek zavartalan működését biztosítsa, minden rongálástól megóvja íí hogy a munkatagadóival szemben a nemzetfentartó munka védelmezője legyen. Ez az intézmény a belügyminiszter legfőbb felügyelete és irányítása mellett, a belügyminisztérium közbiztonsági osztályának keretébe működik s lép a tettek mezejére, ha kell. A magyar nemzeti munkavédelmi szervezet is kiállotta már a tüzpróbát az 1923. vasutas sztrájk idején s közremüködtt egyébb munkabeszüntetéseknél, igy a nyomdász- és kenyérgyári sztrájknál is. A hazafias polgárság széles ré tegeiben szunnyadozó áldozatkész kötelességérzetet váltja — szükség esetén — tevékeny valóra. A magyar nép nyugodtan alhat, amig van mnnkavédelmi szervezete. Az angolországi általános sztrájk le gyen a mi részünkre is egy me- mentó 1 Amig szembeállítható a Negyvenhárom milliót jövedelmezett a városi népkonyhánál; a vasárnapi népünnepély garázda elemek forradalmával a rmunkavédők“ bátor csapata, addig, de csak addig nincsen semmi elveszve. A Nemzeti Munkavédelem őrt áll a gáton, vezéreltetve ama magasztos gondolattól, hogy csonka Hazánk is csak a nyugodt munka feltétlen biztosítása révén emelkedhet fel ismét mai siralmas helyzetéből. Sok tízezer polgár áll máris készen, ha felhangzik a munkára hivó szó ! És te, tisztelt polgártárs, ha olvasod ezen sorokat, ne tétovázz, hanem csatlakozz és segíts! Csütörtökön délután ejtette meg j az elszámolást a vasárnapi népünnepély rendező bizottsága az ünnepély anyagi eredményeiről. Az összeszámolás eredménye meghalad minden várakozást. Mikor úgy két héttel ezelőtt kérdést intéztünk gróf Széchenyi- Wolkenstein F.rnőnéhez, hogy mit vár és remél a népünnepélytől a városi népkonyha javára, úgy nyilatkozott, hogy hatvan millió koronára lévén szükség télire a népkonyha fentartására’, bízik abban, hogy az ünnepély jövedelme legalább egyharmad részét biztosítani fogja ennek az összegnek. Húsz milliót remélt nyerni az őszi beszerzésekre. A legnagyobb, a legörvendete- sebb meglepetés magát a grófnét érte elsősorban, mikor csütörtökön délután arról számolhatott be, hogy a szükséges összeg, a hatvan millió két harmadára nyújt fedezetet a népünnepély jövedelme. A nemesszivü grófnét, akinek minden lépése nyomán áldás fa kad, akinek útjait, legnemesebb intencióju fáradozásait ezer és ezer szegény és szűkölködő remény- teljes bizakodása kiséri, a legtisztább örömben úszott a csütörtök délutáni beszámolón, abban a mélységes meghatottságtól kisért örömben, melyet a legszebb, legtisztább, legnemesebb intenciók megértése áraszthat arra, aki a jót önmagáért, a legnemesebb célok érdekében gyakorolja és tekinti életfeladatának. A leghálateljesebb köszönetét fejezte ki a grófné a társadalomKézzel szedett TÉLI FAJ ALMA jutányos áron eladó Erzsébet Királyné-ucca 27. szám alatt nak, a közönségnek, melynek megértése és áldozatkészsége hozta létre ezt a mai viszonyok között annyira váratlan eredményt; háláját és köszönetét a rendezőségnek, melynek minden egyes tagja a legnagyobb odaadással működött közre az ünnepély sikeréért és akiket első helyen kellett volna említenünk ; a lelkes, melegszívű női gárdának, mely a legnagyobb részt vállalta, a legnagyobb részt könyvelheti el magának a sikerből. És ez a gyönyörű eredmény, mely annyira dicséri társadalmunknak az emberbaráti nemes célok iránti nagy fogékonyságát, reményt nyújt arra, hogy összegyűl a még hiányzó egyharmad rész is és városi népkonyhánk, ez a nélkülözhetetlen és áldástfakasztó intézmény, fennakadás nélkül teljesítheti a reánk következő télen át is nemes misszióját: a szegények, a szükölködők, az elesettek, a társadalom könyőrületére szorultak megsegítését, élelmezését. A pontos elszámolás és az adományok elismerésének közlését lapunk mai számában kezdettük meg. — Tüdő-, sieiv-, gjuiuAr vese-, vér-, nOi betegek kezelésének nj in ó «áj a Dr, Bnlog intézetben Budapest Or. ííichj Jenö-ntea 2it. lie vél re felel. Szomorú számok Irta : Zemann Zoltán tállyai ev. lelkész Egy nagy cseh lap vezető helyén statisztikai kimutatást közöl az idei iskolai beiratkozások eredményeiről. Ezekben a fekete oszlopokban egyúttal összehasonlítja az idei és tavalyi beiratkozások eredményét s kimutatja, hogy mig a cseh-szlovák iskolák tanulóinak száma állandóan emelkedik, addig a magyar iskolák növendékei fokozatosan fogynak. Végül levonja külföldre adresz- szált nagy következtetését: »A magyarok világgá kürtölik sérelmeiket, iskolaügyi panaszaik foglalkoztatják a népszövetséget is, mi pedig e számokkal is bizonyítjuk, hogy még a meglévő magyar iskolákra sincs szükség s ezeket az iskolákat már most is be lehet zárni !< Azért is foglalkozunk ezzel a cikkel, mert a mi nagymultu, drága iskoláink, melyek még ma is ott biztosítják magyarságunk kulturális szuperioritását, ma felénk néző szemmel harcolnak az ott fojtogató iskola-politikával. Ez az iskola politika fokozatosan megfosztja magyar iskoláinkat morális és fizikai életfeltételeitől és gyermekeink oiyan nevelésétől, mely a jövőre nézve biztosíthatná nemzeti és kulturális fejlődésünket. Scotus Viatornak egy még élesebb tollú követőjére lenne szükség, aki az egész világ előtt feltárná az utódállambeli magyar iskolák helyzetét. Mi csak azért foglalkozunk ezzel a cikkel, hogy a mi halk szavunkkal megsúgjuk, hogy egészen más okok működtek közre a cseh-szlóvák iskola-statisztika ilyen kialakulásánál. Hogy csak a kisebbeket említsük : miért nem írja meg a statisztika szerkesztője a jegyzet rovatba, hogy mennyi fenyegetés, mennyi üldözés, sőt letartóztatás fenyegeti azt a magyar családapát, ki a gyermekét magyar iskolába Íratja ? Miért nem Írja meg, hogy a csehszlovák állam közalkalmazottja próbálná csak magyar oktatásban részesíteni gyermekét, meddig maradna meg az állam szolgálatában Avagy beszéljünk arról a sok magyar családról, akik odaát semmiféle iskolába sem tudják gyermekeiket beíratni, az egyszerű oknál fogva, mert az ő ke gyelmükből vesztették el kenye- nyeruket s ma szegénységük nem engedi nekik ezt a luxust sem. . . Mi csak azért fog’alkozunk a cikkel, hogy szerényen megjegyezzük, mi volna, ha mi lajstromoznánk azokat a letört, értékes életeket, a lezuhant egzisztenciákat, akik önhibájukon kívül kerüi- tekolyan helyzetbe, hogy ma a legminimálisabb napi kiadásokat
