Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)

1926-09-26 / 73. szám

Ctvenhetedik évfolyam. 73. süsám. Sátoraljaújhely, 1926 szeptember 26. megjelenik hetenként kétezer izerdán ée ezombaton í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén Előfizetési ár: I Negyedévre 20000 K. POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: jjjg négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 2000 K. Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivata 109. szám. EHHRMBHBEnaCSnKSSiSfil Hiszek egy Istenben hiszek egy hazában, I Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Szocialista topztfihöp Az kétségtelen, hogy az önreklámirozáshoz és a poli­tikai tények elmagyarázásához legjobban értenek a szociális ták. Nincs olyan esemény, vagy nyilatkozat közéletünk­ben, amit a maguk érdeke és szájaize szerint ne igye­keznének elferdíteni, hogy belőlük a saját erejük és po­litikai kilátásaik javára nagy dimenzióju következtetéseket vonjanak. Legújabban a pi- lisvörösvári választással foglal­koznak ilyen módon s ez arra indít minket, hogy az ; általuk használt torztükőr he- j lyett a maguk valódi képé­ben mutassuk be a szocialis­ta sérelmek minernüségét. Pilisvörösvárt egységespárti programmal fellépett Weichert Miklós plébános, aki évtize­dek óta abban a kerületben lakik s nemcsak a környék­beli, hanem a megyei köz­életben is igen jelentékeny tényező. Puritán tisztességü, tehetséges ember, aki egyházi funkcióin kívül a nép ügyes­bajos dolgaival is nagyon so­kat törődik s mint ilyen, je­lentékeny népszerűségnek ör­vend. Csak logikus és termé­szetes tehát, ha egy ilyen gyökérrel biró jelölt könnyen megszerzi maga mellett az emberek hajlandóságát, pláne ha az egységespárt hivatalos jelöltje is, ami kétségtelenül nagy morális erőtöbbletet je­lent. Igen ám, de van a kerü­letben egy pár száz szocia­lista választó is, amelyből a szocialista párt rögtön azt a következtetést vonja le, hogy neki is kell jelöltet állítani. De nemcsak ezt, hanem ezen­kívül azt is, hogy ennek a jelöltnek okvetlenül győznie kell, mert a szocialistáknak rögeszméjük, hogy lelkében minden ember az ő mentali tásuk szerinti szocialista s az ő világboldogitó tanaiknak, amelyek épen most kerültek végleges csődbe Oroszország­ban, nem lehet ellentállani. S ha mégis ellenállnak az emberek, abból nem azt kö­vetkeztetik, hogy ottan a szocializmusnak semmi gyö­kere és talaja nincsen, ha­nem azt, nogy a kormány láthatatlan ereje akadályozza meg érvényesülésüket, Hiába van nagy többsége ország­szerte az egységes pártnak, szocialista ésszel és megvilá- giiással ez mégis azt jelenti, hogy a lelkek többsége min­denütt az övék. Pedig ördö­göt az, hiszen már a saját szakszervezeteikből is ezrével szökdösnek ki az emberek, amint azt legutób gróf Kle­bersberg statisztikai adatok­kal bebizonyította és amint a salgótarjáni esetben mi is lát­tunk. Szóval Pilisvörösvárt nin­csen nekik semmi talajuk s ezt nagyon jól tudták már akkor, amikor jelöltet állítot­tak. De hát ők nem szeret­A legutóbb lezajlott angol álta­lános sztrájk révén nagy megpró­báltatáson esett át Anglia.. A szer­vezett munkások milliói elhódítva a forradalmasitó elemek izgága bujtogatásaitól, oly tettre határoz­ták el magukat, mely létalapjaiban rendítette meg az egész országot. Ezzel ártottak nemcsak a polgár­ságnak, melynek létérdekeit ve­szélyeztették, hanem magának a munkásságnak is. Csakis a vég­telen elvakultság és fékezhetetlen gyűlölet vezethet ilyen forradalmi akcióra, mert az erőszakos béke nyomán keletkezett gazdasági le­romlottságból, melynek a konti­nens valamennyi állama áldozatul esett, — győző ép úgy mint le­győzőit — csakis úgy lehetséges a felemelkedés a régi szintre, ha a nyugodt munkálkodás menetét nem elvakultság és gyűlölet, ha­nem a józan megfontolás, meg­értés és hazafiasság diktálják. Az angolországi általános sztrájk szintén ilyen elvakult, a késhegyig vitt harc volt a szervezett mun­kásság és a polgári társadalom, vagyis az állam között, mely ép a polgárság szervezetlensége foly­nék megbukni, a látszatot le- ! galább mindig igyekszenek j megmenteni az ő speciális ra- i vaszkodásaikkal. Must azt hiresztelik, hogy szabálytalanul kiállított aján­lati iveik visszautasítása a kormány hivatalos erőszaká­Hiszen azt egy, a kormány­tól teljesen független járás- biró utasította vissza, teljesen megindokolt végzéssel. Ellen­ben sokkal valószínűbb az, hogy ők eleve már azzal a célzattal állították ki az ive­ket, hogy visszautasittassanak. Győzelemre úgy sem volt ki­látásuk, igy legalább nagy gafral hirdethetik, hogy igy meg úgy történt volna, ha az ivek szabályosan lettek volna kiállítva. Szóval téma és lárma anyagra volt ége­tően szükségük, mikor látták, hogy Pilisvörösvárt befelleg­zett nekik az ég. tán eleinte kétes kimenetelűnek látszott. A munkászervezetek pa­rancsszavára megállt az egész gazdasági élet egészséges lükte­tése. A veszély annál nagyobb volt, mivel a sztrájkolók a min­dennapi életszükségletet ellátó üzemeket is bevonták a sztrájk körébe. Nemcsak a bányákban szűnt meg a munka, hanem meg­állt a vasút és mindenféle közle­kedési eszköz, nem működtek a városokban az élelmezési, világí­tási, vizszolgáltatási berendezések, elhallgatott a közvélemény szó­csöve, a sajtó. És ép ez elemi életszükségletet képező üzemek voltak a polgárság védelmi front­jának Achilles sarka. Mert a ren­det a karhatalmi alakulatok, mint katonaság, csendőrség és rend­őrség általában fenntartották ugyan, ez azonban egymagában ma már nem elegendő. Mit hasz­nál a rend, ha nincs vasút, éle­lem, viz, világítás ? Milyen mér­hetetlen kár érheti a termelőket, ha a szállításra kész élelmiszerek megakadva és romlásnak kitéve nem juthatnak el a fogyasztóhoz ? Mily rettenetes rémhírek szállong­hatnak, ha hallgatásra van kár­hoztatva a sajtó ! Az angolországi általános sztrájk 9 napig tartott csupán, mindazon­által mérhetetlen kárt okozott úgy a kincstárnak, mint a magángaz­daságnak. Az összkiadások meg­haladták a 430.000 fontot (kb. 150 milliárd magyar korona), a kárba veszett munkaidő pedig felbecsülhetetlen. — Részt vett a sztrájkban kb. négy és félmillió munkás. Az angol polgárság eszséges életösztönéből kifolyólag felismerte a nagy veszélyt s a legnagyobb erővel és elszántsággal felvette a harcot. A munkásság szervezett­ségével szemben szembeállította a maga szervezettségében rejlő erőt. A sztrájkoló fizikai munkás­ság helyébe tömegesen jelentkez­tek önkéntes szellemi munkások és örömmel vonultak fel szükség­munkára, kiknek élelemmel való ellátásé' londoni urhölgyek vállal­ták magukra. Úgyszólván a sztrájk kitörésének első óráiban ezek az önkéntesek átvették az elhagyott mozdonyok és egyébb szállítási alkalmatosságok vezetését, gép­kocsikat állítottak be a forgalom­ba, ellátták a vízszolgáltatást, vi­lágítást, rögtönzött élelmiszerel­osztó helyeket állítottak fel, gon­doskodtak a szállításra készenálló könnyen romló élelmiszerek be- és kirakásáról, valamint a tovább­szállításáról. „British Gazett“ né­ven napilapot adtak ki, mely oly felkészültséggel dolgozott, hogy ezen szükséglap a sztrájk utolsó napjaiban 800.000 példányban jelent meg. Segítségére voltak a a karhatalmi alakulatoknak az élet- és vagyonbiztonság megőr­zésében. Vasúti és gyári beren­dezéseket, raktárakat és a gördülő anyagot megvédték az ilyen sztráj­kokkal együttjáró rongálástól, szó­val gyönyörű, követésre méltó példáját adták a polgári öntudat­nak és élniakarásnak. Tisztán ezen határozott;és harc- rakész fellépésnek tudható be, hogy aránylag rövid 9 nap alatt sikerült a sztrájkot letörni, pedig számos esetben a sztrájkoló mun­kások és felelőtlen tömeg ezen önkénteseket munkájuk teljesíté­sében nemcsak akadályozták, ha­nem még életüket is fenyegették, sőt volt rá eset, hogy egy-két ön­kéntes életét is vesztette honmentő munkája közben. Hz angol általános sztrájk tanulságai ás a magyar Nemzeti Munkavédelem

Next

/
Thumbnails
Contents