Zemplén, 1926. július-december (57. évfolyam, 48-99. szám)
1926-08-11 / 59. szám
2. oldal. ZEMPLÉN 1926. augutus 11. összevetése azt mutatja, hogy na gyón is figyelemmel voltak Sátoraljaújhely helyzetére és a beruházási kölcsönből olyan összeget használnak föl, mely a legjótéko nyabb hatással lehet az itteni ipar, kereskedelem és munkapiac hely- aetére. Az nem képezhet vármegyei feladatot, hogy Ujhely főútvonalát a kölcsönből kövezzék ki. Alkalma lesz erre Ujhelynek fedezetet biztosítani az újabb városi kölcsönből. Az alispán megnyugtató felvilágosításai után elnöklő főispán szavazásra tette föl a kérdést s elrendelve a névszerinti szavazást, közgyűlés az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés ezen egyhangú állásfoglalása a legnagyobb elismerést és méltánylást érdemli, mert nemcsak a legmeszebbmenö bizalmat jelenti ez a vármegye főispánja és alispánja iránt, a vármegye vezetőségével szemben, hanem annak a nagy, rendkívüli horderejű és fontosságú gazdasági érdekeknek önzetlen és áldozatra- kész honorálása ez a határozat, mely érdekek a vármegyék külföldi- kölesönéhez fűződnek. Az építő és alkotó munkának legteljesebb akarását jelenti ez a nagy erőfeszítés: meghozni minden áldozatot, rendelkezésre bocsátani minden eszközt, ami az újjáépítéshez a gazdasági boldogulásfeltételeihez szükséges. Annak nyújtotta bizonyságát a vármegye közönsége, hogy a legteljesebb bizalommal van vezetői iránt, min denkor kész és hajlandó megfeszített teherviselése árán is áldozni és cselekedni a közjóért Olyan jelentős összeg fog átöm- ieni vármegyei gazdasági éleiünk ereibe, melynek jótékony, erősítő és áldásos hatása egyaránt fog jelentkezni úgy az egyesek viszo nyaiban, mint az ezekből összetevődő közösségekben. A továbbiakban intézkedett a közgyűlés a kölcsöntőke felhasználásáig a kölcsönösszegnek egyes pénzintézeteknél való kamatozó elhelyezése iránt, illetve elfogadta az állandó választmánynak erre \ vonatkozó javaslatát; jóváhagyta Sátoraljaújhely városnak a honvédlaktanya építéséhez szükséges újabb telekrészek felajánlására vonatkozó határozatát s a lakásépítés céljaira megvett Gombos-féle telekre vonatkozó adásvételi szerződést. Ä közigazgaíási Hétfő délelőtt 10 órakor tartotta Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága Széli József főispán elnöklete alatt aug. havi rendes ülését. Bernáth Aladár alispán havi jelentésében a következőkép em- j lékezett meg Molnár Béla volt j országgyűlési képviselő és köz- | igazgatási bizottsági tag elhuny- táról : — Szívből jövő őszinte részvéttel jelentem, hogy vármegyénk törvényhatóságának és közigazgatási bizottságának hosszú évtizedeken át volt tagja, parnói Molnár Béla dr. volt országgyűlési képviselő, folyó évi julius hó 28-án Gálszécsen elhalálozott. — A gyászesettel kapcsolatbau nem lehet a legmélyebb megille- tődés nélkül gondolni Nagyzemp- lén vármegyének azokra a boldog éveire, melynek politikai, társadalmi és közjótékonysági életéhez az aranyszívű és vidámlelkü Molnár Béla kedves személyisége oly szorosan hozzáfüződött. — Típusa volt az izig-vérig magyar urnák s jó szivével, mindenkor a legnagyobb készséggel állott rendelkezésére a hozzá for dulóknak. — Előkelő gavallér gondolkodásával, rokonszenves modorával még a legádázabb politikai harbizottság ülése cok idején is megtartotta ellenfeleinek tiszteletét és nagyrabecsülését. — Ha nekünk fájdalmas érzés az ő elmúlása, minő megrenditően fájdalmas lehet az, a határon túl élő magyaroknak 1 — A megszállás óta hazánkra nehezedett súlyos csapások után a gálszécsi magányába visszavonult Molnár Béla mindig talált módot arra, hogy a magyarság érdekeit harcos elszántsággal védelmezze s elszakított véreinknek ■hűséges, lelkes és bátor szószólója legyen. — Amidőn e búcsúztató soraimat leirom, lelki meggyőződésem, hogy mindazok a bensőséges események, melyeket mi nagyzempléniek a megboldogulttal jóban- rosszban együtt éltünk át, biztosíték nekünk arra, hogy Molnár Béla kedves emlékét soha nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni. — A folyó évi julius hó 31-én Gálszécsen végbe ment temetésén Csonkazemplén vármegye képviseletében részt vettem. Néhai Somogyi Bertalan tb. főügyész elparentálása után a községi költségvetések minisztériumi felülvizsgálatáról tett jelentést az alispán, amelyet a miniszteri kiküldöttek julius 12-étől 17-ig a vármegyeházán eszközöltek. Az 1926. évi költségvetések helyszíni megállapítása s felülvizsgálata azért vált szükségessé, mert a vármegye 75 községe közül 69 községnek pótadó %-a a belügyminiszter által megállapított maximális 50 %-on felül volt. A községek által a múlt évi november hó folyamán beküldött s az 1925. évi állami adók alapján összeállított 1026. évi községi költségvetéseket a vármegyei számvevőség számszaki vizsgálata alapján az alispán azzal hagyta jóvá, hogy amennyiben a községi pótadó °/o-a a megengedett 50 °/o-on felül van, azt felsőbb jóváhagyás és a magasabb községi pótadó % engedélyezése végett a belügyminisztériumhoz terjesztette fel. A felülvizsgálat végett felterjesztett költségvetéseket afő- szolgabirák és községi jegyzők meghallgatása után a miniszteri kiküldöttek az előirányzottaknál jóval alacsonyabban állapították meg, mert a pótadó alapjául nem a törvényes rendelkezés szerinti 1925. évi állami adókat vették, hanem a jóval magasabb összegben megállapított folyó évi állami adókat. A szükségleteket a legminimálisabbra redukálták, s beruházások, épületek stb. javításaira oly csekély összegeket állapítottak meg, hogy a községek úgyszólván csak a legelemibb szükségleteiket fogják tudni kielégíteni a folyó évben s ezt is csak az esetben, ha a községi pótadó az utolsó fillérig befog folyni a község pénztárába. Az esetben, ha az 1926. évre kivetett állami adók előírásában — adóleirás — folytán csökkenés fog beállani, avagy egyeseknek az 1957. évre is átnyúló adó-halasztás engedélyeztetik, avagy nagyobb összegű adóhátrálék fog fennállni az év végén — a községek szűk hatáI j I Cigánd fele zakatolt. Máskor meg csakugyan a Tisza partján kocsikáztatott valamej szép fehér szeméjt, hát a szélvihar besodorta messze a vizbe a dáma kebelin lévő bokrétát. Pista báró megállította a vágtató paripákat, úgy a mint vót atillástul beugrott az árba a hun mán a jég is bür- hédzett és kihajkurázta a virágot. A’ meg, hogy négyesével foga- dásbul behajtott a kávéház nagy üvegablakán akkor tájon vót, mikoron valami Bolondin — vagy mi nevű — kötéltáncost vitt a vonathoz ; azonban gyütt mán a vonat, a sorompó már zárva vót. Neki ám sietős az útja : átugratta a sorompót. Igaz, hogy a kocsi hátsó része a kötéltáncossal ott maradt, de a vasútról nem késett le. A Bolondin meg jajgatva tá- pászkodott fel : — Inkább megyek én egyik torony gombjától a másikig kötélen, mint hogy még egyseer Pista báró kocsijára üljek. Élt itt régesden egy öreg zsidó- J asszony, a Telenyál zsidó özvegye. Hogy-hogy nem. kigyult feje felett a kis viskója, az öreg meg j benn a házban az ijedelemtül me > a gengeségtíll tehetetlen tagokkal. A nép — mán a mint szók lenni ijenkor — azt az egy fejit is elvesztette mit a vállán hordoz és csak abba zúgott, hogy; — Benn a vénasszony, benn a vénasszony! Mán az ablakon dűlt ki a füst, mikor Pista báró meggyütt és hallotta a sopánkodást. — Hát nincs egy férfi se közöttetek, ti gyáva pulyák ? I Azzal be az égő házba és karjain hozta ki a neki senki semmi öreg zsidónét. Hát amikoron a Dargó szakadékai között inkább a méj árokba rántotta vissza lovaival együtt sajátmagát is, mintsem hogy egy előtte teljesen ismeretlen gyermek a kocsija elé kerüljön. Az újság is felcicomázta ezt a dógát, de mikoron elolvasta Pista bárónk, csak azt mondta rá hogy asz’ ondi: — Szamárság . . . Azut ott hagyta a katonásdit és hazagyütt, beállt követnek. Háromszor választottuk meg, de nem kelletett ott korteskedés, mer’ hogy Pista báró neve elég vót ahhoz, hogy győzelmesen lengessük meg lobogóját. De ű nem jól érzette magát a huncutság világába, ott hagyta a követséget és tisztára idegyütt miközénk és lovai közzé. Mán nem tudom én hogyan csinyálta azt Pista bárónk, de a ménesből kifogott legvadabb csikó is rövidesen kezes bárány lett a keze alatt. Nagy urak, gerófok, hercegek jártak a kastéjba, de nem is mentek föl a szobákba, ha’ rögvest az istállóba: ott vót a báró lovai között mindig, Vi dám nyerítéssel fogadták ha gyütt, kezét nyalták ha becézte ükét. Nem ál at vót a lú előtte, ha’ ojan mint a szolgacseléd, aki hallgat szavára, mer’ jóra neveli és javát ákari. De oszt’ ha látta, hogy nehéz terinészetje van annak ! a lúnak és nem használ se a ! „kedves“ se a „komisz dög“ se 1 a szép szó se az ustor: hát bizony nem nézte ű aztat mennyi | ezerese bánja, ha’ rövidesen agyba í lütte ütet. Az urak ma mán mind gőzmasinán meg ajtobomilon járnak, csak Pista báró nem annuált és mindig csengős- bongós négyesfogaton járta a világot. Penig sokat járt; letöbbet Pest-Budába vót a lóversenyeknél. Eccer mikor e’ vót, felkűdött a tiszttartó úr valamejes fontos írással a báróhoz. No átadtam, oszt’ aszondi Pista báró: — Hát én most menek a versenybe ; gyüjjön ki maga is Dani bácsi, oszt’ nézze meg mi a’ Oda állított a karám mellé és gyüttek sorjába a szép fogatok elő. Csöndesen nézte ükét a rémisztő sok nép, de mikoron Pista báró gyütt elő a Cirillel meg a Kikericcsel kocsija előtt, ojan éljenzés zuhogott eléje, hogy a követválasztáskor se külömb. Játékban ment neki legyőzni akkoron is, máskor is a többi versenyző urakat, vagyis mán mint hogy paripáikat. Most hát erő nélkül hullott le az a kéz, a mejik a gyeplüknek királya vót; most hát nincs aki első nézésre meglássa a ménesbe azt a rok közzé szoritc sem fogják tijdni következménye az 1926, évi vá rulást sem fogjál ezzel összekapcsi hatóság sem főj évi költségvetési kiadásait fedezni. Jelentette tóval hogy a vármeg; Matolay László s vost a Erzsébet kórbonctani és vosi állásra, dr orvost pedig úgy bet közkórházho; lásra kinevezte. Julius hó folyt iránti kérelem ér iktatóba, melyre amerikai f gyes 26 Kanadába, 2! ba szóló útlevél, állított útlevelek vényesitettett. Az aratási mi nosságban befeji lési munkálatok lyamatban. A ten zepesnek mondhc nemüekben a gy nagy károk műt; bőséges csapadé renden érte a le Legnagyobb b szőlőit érték. A I peronoszpora é szinte kihever okozott. A sí tását igen sok h tették, meri a m termés is beteg misülni. A szőlők ezen lapota a borára! désében kezd r mely emelkedés literenkénti árat Tárcái községt csikót, a mejik ! sen országhires most hát hiába istállóba a fér nincs aki megért simítsa becéző s kukat. Látom én. itt néha a le^ ábl ki az Istennek n Oszt’ az a büsz halódik, hogy r így a mi Pisi Hányszor gy acsarkodását, ; kedett körülte s fődbe döntötte a nagyot. Aki h hogy szálkás te a szive szinar; Aki ha nagy vd gyár virtus, d' mindig, a hun szahuzódoztak. kola patotája, i négy mester tar mindet fi adott a falu pulyái < nőljenek fel. Mei
