Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-23 / 67. szám
Ötvenötödik évfolyam. 67. szám Sátoraljaújhely, 1924. augusztus 23 Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar)! Telefon : (szerkesztőség) 63. szám Zemplén I POLITIKA! HÍRLAP | Előfizetési ár: Negyedévre 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Tenniuüíóinli (ajánlva gazdáink figyelmébe) Irta: Dr Mlzsák József várni, főjegyző. A háború előtti években úgy beszéltek nálunk Oroszországról, mint a korrupció igazi fészkéről s szentül megvoltunk győződve arról, hogy a franciák által vasútépítés, hadseregfejlesztés céljaira kölcsönadott arany milliárdok tekintélyes részét Oroszország nem forditolta oda, ahová az szánva volt. A háború alatt aztán keservesen saját bőrünkön kellett meg tanulnunk, hogy az orosz hadsereg ruházata, felszerelése, melynek élén egy keménykezü orosz nagyherceg állott, jobb és célszerűbb, mint a miénk s a kárpáti harcok és Przemysl eleste után, amidőn hallanunk kellett a papirbakkan- csokról s a homokkal megtöltött bádog konzervekről, volt módunkban elmélkedni, hogy amit az oroszországi állapotokról hallottunk vájjon nem e inkább a mieinkre illik rá. Azoknak aztán, kiknek módunkban állott a háború alatt Oroszországban megfordulni, be kellett ismernünk, hogy az orosz vasutak, középületeik, iskoláik masszívak, az orosz parasztnak gazdasági gépekkel való felszerelése sokkal előrehaladottab mint a mieinké és hogy a czári rezsim alatt az orosz közállapotok felől táplált nézeteink hibásak voltak. A cseh államot szeretjük mint a korrupció melegágyát emlegetni és valóban az is. Ezzel szemben mégis el kell ismernünk, hogy a csehek demokratikus világnézetükkel, demokratikus népjóléti intézményeikkel a megszállóid felföldön lakó alsóbb néprétegek között erősen hódítanak. El kell ismernünk, hogy organizációjuk elsőrangú, szervezni tudnak, s hogy gazdasági berendezkedésük tervszerűen van kigondolva és sok előrelátással van keresztül vive. A Sátoraljaújhely—kassai vasútvonalon fekvő kozma, regeterusz- kai, kassa-széplaki vasúti állomásokon, hol békében úgyszólván csak bakterházak voltak, ma modernül berendezett állomásépületek állanak. Pénzüket úgyszólván egyik napról a másikra tornászták föl mai magaslatára. Megszállott területen lakó pénzembertől hallottam, hogy a csehek a megszállott területükről kivándorolt lakosság által hazaküldött s felföldi pénzintézeteknél elhelyezett dollárokat okos pénzügyi politikával prágai pénzintézeteikhez szívják fői, s ennek segélyével is hajtják keresztül gazdasági és pénzügyi prog- rammjukat. — Mint tudjuk, ma már a magyar népszövetségi kölcsön jegyzésében is részt vesznek. Legyünk óvatosak, nehogy a csehek adósaivá váljunk. A háborút gazdazági okokból vesztettük el. A magyar középosztály lábai alól az elmúlt század 80-as éveiben azért csúszott ki a talaj, mert ez osztály tagjai nem számoltak a változott viszonyok kai. Erdélyben at oláhság gazdasági térfoglalása bankjaik, az Albina és Tribuna céltudatos munkájának és az oláh nép igénytelen voltának volt a folyománya. Akié a föld, azé az ország. Ma a gazdasági háború korszakát éljük és úgy gondolom, ez el fog tartani még jó nehány évig. Ma kardjainkat pihentetni vagyunk kénytelenek. Ma csak céltudatos munkával vehetjük fel a harcot. A gazdasági harcban a gyengébb fél csakis igénytelenség és szorgalmas céltudatos munka mellett állhatja meg a helyét. A háború előtt a gazdák helyzete nem volt valami rózsás s csakis a háború és az azt követő évek kedvező gazdasági konjunktúráinak volt a folyománya, hogy a föld a terhektől szabadulhatott. Csonka-Magyarország területe alig egyharmada a régi Magyar- országnak. Ennek a csonka országnak jóvátételt kell fizetni, zsoldos hadsereget kell tartania és mondhatni a régi Magyarország tisztviselőkarát nyugdíjjal ellátni s amellett a szenet, a fát, sót és mindenféle ércet külföldről kell szállítania. Természetes folyománya ennek, hogy a föld terhei, ha költségvetésünket realizálni akarjuk, jóval nagyobbak lesznek a békebelinél. A háború előtti években a földet állami adóként a földadó, mely az adókataszteri tiszta jövedelem 20%>-át tette és az általános jövedelmi pótadó és betegápolási pótadó terhelték. Utóbbi két adónem körülbelül a földadó 50°/o-át tette ki. Ezzel szemben a földadó ma az adókataszteri tiszta jövedelem nem 20%, hanem 25 százalékát teszi ki, a betegápolási és általános jövedelmi pótadók helyébe pedig a vagyon- és jövedelmi adók jöttek, mely utóbbiak a földadónak nem ötven, de néhol több százalékos percentjét fogják tenni. Megyei pótadóként a föld békében a megyei útadón kivül úgyszólván alig fizetett valamit. Ma ezzel szemben, tekintve, hogy az állam a dologi kiadásokat visszahárította a megyére s mert a tisztviselői nyugdíjalap kötelezettségeit is a megyének fog kelleni átvállalnia, a régi megyei adókkal szemben a föld terhei itt is sokszorosan megnagyobbodnak. A községi pótadók, miután a községi és körorvosok törzsfizetését, vagy a törzsfizetés helyébe lépő bármilyen elnevezésű egyéb illetményt 1924. évi julius 1-től az érdekelt községeknek kell viselniük s a községi aikalmazottak nyugdija 1926 évi január 1-étől kezdve teljes egészében hasonlóan a községeket terheli, habár némely községek az általános kereseti adó, fogyasztási adók, italmérési illetékek és forgalmi adóknak az átengedése által kapnak is némi ellenszolgáltatást, mégis a legtöbb községben aranykorona alapon számítva jóval nagyobbak lesznek a békebelinél. Ezeket a terheket a földből szemtermeléssel előteremteni lehetetlenség lesz; ha élni akarunk, azért át kell térnünk a belterjes gazdálkodásra s hogy ezt tehes- siik, jobban mondva az ehez szükséges tőkét előteremthessük: ahhoz igénytelenség, szorgalmas munka, kitartás és szakértelem növelése kell. Folyók, patakok mentén fekvő rétjeinket, legelőinket, földjeinket, amelyek csatornázásra alkalmasak, ha azt nem akarjuk, hogy az időjárás mint azt ez éven is tette, reményeinket el ne hervassza, csatornáznunk kell. Létesítsünk tehát lehetőleg minél több öntöző berendezést. Szarvasmarha tenyésztésünk sok helyen még ma is korcs. A kelet és nyugat között állva, kedvező természeti fekvésünket ki kell használni tudnunk. Ha lótenyésztésünk leheted a háború előtt hires, miért ne tehetnők azzá szarvasmarha tenyésztésünket is. Természetesen, hogy ezt elérhessük, kell, hogy legelőinket jó karba hozzuk s a szálas takarmány termelésére az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk. A tejtermékek a múltban igenigen sok helyen elpocsékolódtak. Ezt a luxust, vagy mondjuk igy: könnyelműséget a jövőben, amidőn minden fillérre szükség lesz, alig engedhetjük meg magunknak. Alakítsunk tehát legalább körze- tenkint, amelyhez a szomszédos kisebb községek csatlakozhatnának, lejszövetkezeteket. Ahol a tejnek tisztán való értékesítése a várostól való nagy távolság, vagy rossz közlekedési viszonyok folytán akadályokba ütköznék, igyekezzünk egy vajtermelési központba bekapcsolódni. Ilyen helyeken aztán épen a lefölözött tejnek jó értékesítése szempontjából térjünk át a szaporább és gyorsabban fejlődő és igy mondhatni azt is, jövedelmezőbb york- shirei sertéstenyésztésre. Városok közelében, különösen ahol az öntöző berendezkedések létesítésére alkalom van, igyekezzünk zöldségtermelésre berendezkedni. A bolgár békében zöldség- termelésből ezreket volt képes megkeresni, miért ne tehetnénk ezt mi is. A gyümölcstermelés nálunk igen sok helyen még csak embrió korát éli. Almáért az elmúlt évben is igen súlyos milliókat dobtunk ki a kültöldnek. Egy állam, amely csupán termő földjére van utalva, ezt a luxust alig engedheti meg magának. Kecskemét már békében is tekintélyes összeget szedett be barackjáért. Ezt a várost mondhatni a szőlő- és gyümölcstermelés felkarolása tette gazdaggá. Miért ne lehetne e csonka országnak nem egy, de 20—30 Kecskemétje? A Hegyalja például a fajkörte és barack termelésre kiválóan alkalmas volna. A méhészet és baromfitenyésztés, ha szakértelemmel üzzük ezeket, szintén jövedelmező mező- gazdasági ágak. A mezőgazdaság belterjessé tételével gondot kellene fordítanunk a mezőgazdasági iparágak kifejlesztésére is. Vissza kell térnünk a len és kendertermeléshez s ezzel együtt a fonó, szövő háziipart ismét régi jogaiba kell ültetnünk. Zöldségszáritó telepek, gyümölcskonzervgyárak létesítése is kifizetné magát. A világhírű znaimi savanyított ugorkához az ugorkát már békében is Nagykőrösről szállították, ki engedtük számtani csak azért, hogy azt annál borsosabb áron fizessük meg. Egy-egy nagyobb burgonya- termelést űző uradalomnak keményítőgyár létesítése sem volna rossz üzlet. Mezőgazdasági állam létünkre műtrágyagyárunk alig van, a műtrágyát külföldről hozzuk s ugyanakkor városokban az árnyékszékek trágyája csaknem teljesen kárba vész. Létesítsünk tehát Fekál- trágyagyárakat. A felsoroltakon kivül igen-igen sok ága van még a mezőgazdaságnak, amelyeknek felkarolása által növelhetjük bevételeinket, illetve csökkenthetjük kiadásainkat. Nekünk nem elég hinni Magyar- otszág feltámadásában, akarnunk is kell azt. Ehez azonban ismétlem: igénytelenség, szorgalom és szakértelem növelése szükséges. Ezek nélkül félő, hogy idegen állam adósaivá válunk s ugyanarra a sorsra jutunk, amilyennel küzködött már a megszállás előtt is az erdélyi magyarság. Egr3rés szám. ára lOOO 2T
